HETEDIK FEJEZET - AZ ISTENI HITELESSÉG JEGYEI

KEDVES M. TESTVÉR!*

[*A levél egy olyan személynek szól, aki arra a következtetésre jutott, hogy a Hetednapi Adventista Egyház Babilon névvel jelölhető lelki mélységbe süllyedt. – A szerkesztők.]

Szombat kezdetekor kaptam meg leveled… Azt tanácsolom, hogy járj el az iskolába és ne hagyd el az országot addig, amíg alapos meggyőződésre nem jutsz az igazsággal kapcsolatban. Őszintén remélem, hogy el fogsz járni ebbe a szemeszterbe és minden fontos dolgot megtanulsz az igazságnak arról az üzenetéről, amelynek az egész világra el kell jutnia.

Az Úr nem adott neked olyan üzenetet, hogy Babilonnak nevezd a hetednapi adventistákat és kihívd Isten népét az egyházból. Érveidet mérlegre sem helyezem ebben az ügyben, mert az Úrtól határozott világosságot kaptam, s az ellentétben áll az efféle üzenettel.

Nem kételkedem őszinteségedben. Több alkalommal írtam hosszú levelet azoknak, akik azzal vádolták a hetednapi adventista egyházat, hogy Babilon. Nem volt igazuk. Úgy véled, hogy bizonyos egyének rossz irányba befolyásolták gondolataimat. – Ha ez valóban így van, akkor nem vagyok alkalmas Isten művének építésére. Ezt az ügyet már többször elém tárta az Úr. Amikor hasonló jellegű üzenetet intéztek a hetednapi adventistákhoz, az Úr így szólt hozzám: „Ne higgy nekik! Én nem küldtem őket, ők mégis ezen az úton haladnak!”

Néhány eset felidézése

A haldokló K.** vén Battle Creeki kórházi szobája megtelt érdeklődőkkel. Sokan engedtek a félrevezetésnek, miszerint K. vén ihletettség állapotában volt. Az Úr azonban ezt a világosságot adta nekem: „Ez nem Istentől van! Ne higgy ennek az üzenetnek!” [**Lásd: 96. oldal és a Szemelvények I. kötet 176–184. oldal!]

Néhány évvel később egy N. nevű férfi a kaliforniai Red Bluffból eljött hozzám és megosztotta velem üzenetét, amiről azt mondta, hogy az annak a harmadik angyalnak a hangos kiáltása, melynek dicsősége be fogja tölteni a földet. Úgy gondolta, hogy Isten mellőzte az összes vezetőt és őt bízta meg az üzenettel. Megpróbáltam rámutatni tévedésére. Azt mondta, hogy a hetednapi adventista egyház Babilon, és amikor elétártuk érveinket és rámutattunk hibáira, hatalmas erő szállta meg és nagyot kiáltott… Sok gondunk volt vele, mert gondolkozása kizökkent egyensúlyából és elmegyógyintézetbe kellett vinnünk.

Egy Garmire* nevű férfi hirdetett és kinyomtatott egy üzenetet a harmadik angyal hangos kiáltásával kapcsolatban. Hasonlóképpen vádolta az egyházat, mint ahogyan te most. Azt mondta, hogy az egyház minden vezetője el fog esni az önfelmagasztalásban, s helyettük alázatos emberek kerülnek előtérbe, akik majd csodálatos dolgokat visznek véghez. Ennek az embernek a lányai azt állították, hogy látomásokat kapnak. [*Lásd 9. fejezet!]

A csalás lelepleződött előttem. Ez egy jónevű intelligens ember volt, buzgó és komoly, aki látszólag Istennek szentelte életét. Isten szava azonban így szólt: „Ne higgy nekik, nem én küldtem őket.”

Azt állította, hogy hisz a bizonyságtételekben és igaznak véli azokat. Ugyanúgy használta őket, mint te, hogy általuk megerősítse állításainak helyességét. Megmondtam neki, hogy ez az üzenet, mely megtévesztette a vigyázatlanokat, nem Istentől volt, de ő nem akart engedni. Azt is megmondtam, hogy Anna lányának látomásai hamisak voltak, de szerinte ezek hasonlóak voltak a White testvérnő látomásaihoz, és ugyanazokról a dolgokról tettek bizonyságot. Lányuk becsapta a családot és másokat is, akik hittek hamis kijelentéseinek. Az Úr megmutatta, hogy a fiatal lány nem volt erkölcsös, hanem korrupt…

Ha valaha ismertem ihletett személyt, akkor ez az ember bizonyára ilyen volt. Azonban világosan megmondtam neki, hogy ihletettsége nem Istentől, hanem Sátántól származott. Üzenete nem hordozta magán az isteni jegyeket.

Annak érdekében, hogy üzenetét szétküldje a világban, rávett egy őszinte és lelkiismeretes fiatalembert, hogy lopja el a Review and Herald olvasóinak névsorát. Ez börtönbüntetéssel járó bűntény, s ezért a fiatalember elszökött Battle Creekből, ahová egy időre nem mert visszatérni. A [fanatikus] tanító idői próféciát állított fel a próbaidő lezárulására, és mivel minden jövendölése beteljesületlen maradt bevallotta bűnét. Most a Battle Creeki gyülekezet tiszteletteljes tagja.

Mindössze két évvel később egy újabb személy – név szerint O., Connecticutból – állt elő egy általa új világosságnak nevezett üzenettel a harmadik angyal üzenetére vonatkozóan. A megtévesztés következtében egész családja elhagyta a hetednapi adventista egyházat. Mivel Connecticut ____ városában határozott bizonyságot tettem ez ellen az úgynevezett új világosság ellen, O. szembeszegült velem, munkámmal és a bizonyságtételekkel.

Az O. gyerekek apja részt vett a Prédikátorok Biblia Intézetének konferenciáján Battle Creekben, de szívében távol maradt és elutasította magától az összejövetel lelkületét. Hazament és megkezdte romboló munkáját ____ben. Ha nem munkálkodtam volna azon a helyen, akkor talán az egész gyülekezetet megrontották volna az igazság és a hetednapi adventisták – különösen Ellen G. White – ellen irányuló munkájukkal.

Ugyanebben az időben állt elő P. asszony Washingtonból, aki azt vallotta magáról, hogy teljes szentségre jutott és rendelkezik a gyógyítás hatalmával. Magatartása sokakat félrevezetett. Ugyanaz a vádoló lelkület volt bennük is, s azt mondták, hogy az egyház teljességgel rossz, és Isten egy olyan népet hív ki abból, mely csodákat fog véghezvinni. Battle Creeki testvéreink közül sokan elhidegültek. Isten Lelke arra indított éjjel, hogy írjak nekik.

A laodíceabeliekhez szóló üzenet

Isten vezeti népét. Egy népet, egy egyházat választott a földön, melynek tagjait törvénye letéteményeseivé tette. Szent megbízatást adott nekik az örökkévaló igazság hirdetésére a földön. Megfeddte és helyesbítette őket. A laodíceai üzenet azokhoz a hetednapi adventistákhoz szól, akik nagy világosságban részesültek, de nem jártak a kapott világosság szerint. Azokat fogja az Úr kivetni szájából – ha meg nem térnek, – akik zengzetes vallomást tettek hitükről, de nem tartottak lépést Vezetőjükkel. Mennyei hírnökön vagy a Szentlélek által indított emberi eszközön keresztül nem hangozhat olyan üzenet, mely szerint a hetednapi adventista egyházat Babilonnak kell nevezni és Isten népét ki kell onnan hívni.

A Hű Tanúbizonyság ezt mondja: „Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss. Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg. Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem. Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe űljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében” (Jel 3:18–21).

„Megfeddem és megfenyítem”

Jézus arra vár, hogy az egyház tagjaira személy szerint gazdag áldásokat árasszon, ha azok megnyitják előtte az ajtót. Ő soha nem nevezi őket Babilonnak és nem hívja ki őket onnan. Jézus így szól: „Akiket szeretek, azokat megfeddem és megfenyítem…” (intő és figyelmeztető üzenetekben) (Jel 3:19). Jól ismerem ezeket az intelmeket. Azért hallattam figyelmeztető hangot, mert az Úr Lelke arra késztetett, és azért adtam intéseket, mert az Úr intő szavakat bízott rám. Nem fojtottam magamba Isten tanácsait, melyeket az egyházhoz intézett általam.

Istenfélelemmel és szeretettel mondom, hogy tudom, az Úrnak szerető és irgalmas gondolatai vannak, hogy helyreállítsa és meggyógyítsa népét minden visszaeséséből. Az Úr feladatot bízott egyházára, és azt nem szabad Babilonnak nevezni. Isten népének olyannak kell lennie, mint a föld sója és a világ világossága. Élő küldöttekként élő üzenetet kell hirdetniük ezekben az utolsó napokban.

Jelenések 18 babilonja

„És ezek után láték más angyalt leszállani a mennyből, akinek nagy hatalma vala; és a föld fénylett annak dicsőségétől. És kiálta teljes erejéből, nagy szóval mondván: Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöczévé, és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöczévé. Mert az ő paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép, és a földnek királyai ővele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az ő dobzódásának erejéből meggazdagodtak. És hallék más szózatot a mennyből, amely ezt mondja vala: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból: Mert az ő bűnei az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól. Fizessetek úgy néki, amint ő fizetett néktek, és kétszerrel kettőztessétek meg néki az ő cselekedetei szerint; amely pohárból itatott, ugyanabból két annyit töltsetek néki. Amennyire dicsőítette magát és dobzódott, annyi kínnal és gyászszal fizessetek néki; mert ezt mondja az ő szívében: Úgy ülök, mint királynéasszony, és nem vagyok özvegy, és semmi gyászt nem látok. Ennekokáért egy nap jőnek őreá az ő csapásai: a halál, a gyász és az éhség; és tűzzel égettetik meg; mert erős az Úr, az Isten, aki megbünteti őt” (Jel 18:1–8).

A teljes fejezetből kitűnik, hogy az elesett Babilon azokat az egyházakat jelenti, melyek nem fogadják el az Úr első, második és harmadik angyal üzenetein keresztül adott figyelmeztetéseit. Elutasították az igazságot és hazugságot fogadtak el helyette. Olvassátok el 2Thesszalonika 2:1–12. verseit. A Jelenések tizennyolcadik fejezetének üzenete világos és egyértelmű. „Mert az ő paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép, és a földnek királyai ővele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az ő dobzódásának erejéből meggazdagodtak” (3. vers). Aki elolvassa ezt a fejezetet, elkerülheti a megtévesztést.

Hogyan örvendezne Sátán egy olyan üzenet elterjedésének, amely szerint éppen arra a népre vonatkozna ez a kijelentés, melynek tagjait Isten az Ő törvénye bizalmasaivá tette. Babilon bora egyrészt a hamis szombatnak a valódi, az Úrtól megáldott és az ember számára megszentelt szombat fölé való magasztalását jelenti, másrészt pedig a lélek halhatatlanságának tanítását. Ezek a rokon téveszmék és az igazság elutasítása teszik Babilonná az egyházakat. Királyok, kereskedők, uralkodók és vallási tanítók együttese alkotja a romlott egységet.

Az egyházat nem szabad részekre szakítani

Ismét mondom, hogy az Úr olyan személy által semmiképp nem szólhatott, aki Isten parancsolattartó egyházát Babilonnak hívja. Való igaz, hogy a búza közé konkoly keveredik, de Krisztus megmondta, elküldi angyalait, hogy először gyűjtsék kévékbe a megégetni való konkolyt, s utána gyűjtsék a búzát a csűrbe. Tudom, hogy az Úr szereti egyházát, s azt nem szabad feldarabolni vagy független egységekre szakítani. Ez hatalmas következetlenség lenne. A legkisebb bizonyítékunk sincs arra nézve, hogy egy ilyen dolognak be kellene következnie. Akik figyelmeznek erre a hamis üzenetre és másokat is igyekeznek befolyásolni, azok olyan megtévesztés áldozatai, mely további csalások befogadására készíti elő őket és végül megsemmisülésükhöz vezet.

Igaz, hogy az egyháztagok némelyikére büszkeség, magabízás, makacs hitetlenség és a saját elgondolásaikhoz való ragaszkodás jellemző, még akkor is, amikor soksok bizonyítékot kapnak arra nézve, hogy a laodíceai egyházhoz intézett üzenet rájuk vonatkozik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az egyháznak el kell töröltetnie. Hadd növekedjék együtt a búza és a konkoly az aratásig, s akkor majd az angyalok elvégzik az elválasztás munkáját.

Figyelmeztetem a H. N. Adventista Egyház tagjait, hogy legyenek óvatosak minden új elgondolás befogadásával és azokkal a személyekkel, akik nagy világosság hordozóinak vallják magukat. Munkájuk természete vádoló és lerohanó.

Testvérem, azt mondom neked, légy óvatos! Egy lépéssel se menj tovább ezen az ösvényen. Járj a világosságban „…amíg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket…” (Jn 12:35).

Arról panaszkodsz, hogy hűvösen bánnak veled Battle Creekben. Megkerested-e alázatos lélekkel a lelki gondolkodásúakat, hogy ezt mond nekik: „Kutathatnánk együtt a Szentírást? Imádkozhatnánk ezzel kapcsolatban? Nem ismerem az igazságot, de meg akarom ismerni, mert hazugság nem elégítheti meg lelkemet”? – Ismerve, hogy milyen tapasztalatokon mentek át, csodálkozol, hogy nem adták meg neked azt a bizalmat, amelyre számítottál? Talán ne legyen súlya Krisztus szavainak: „Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, akik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok” (Mt 7:15). Egyre gyakrabban hallhatjuk majd: „Íme itt van és íme ott van Krisztus.” A hívők figyelmezzenek az angyal szavára, aki így szól: „Tartsatok össze!” Egységben van erőtök. Legyen bennetek testvéri szeretet, együttérzés és udvariasság! Istennek egyháza van, melyről Krisztus kijelentette: „…a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat” (Mt 16:18). Az Úr küldöttei magukon viselik az isteni hitelesség jegyeit. Szeretettel vagyok irántad, de kérve kérlek, jöjj a világosságra! (16. Levél, 1893.)

Egy alantas munka gyümölcse

Fontos, hogy mindenki tudja magáról, milyen légkör veszi körül. Vajon a szentség ellenségével van szövetségben és öntudatlanul az ő munkáját végzi, vagy Krisztussal, és az Ő munkáját végezve lelkeket akar jobban megalapozni az igazságban?

Sátán örömmel venné, ha mindenki segítségére lenne abban, hogy megrendítse a testvér bizalmát a testvérben és nézeteltérést szítson az igazság hitvallói között. Sátán sikeresebben véghez tudja vinni céljait azokon az embereken keresztül, akik Krisztus barátainak vallják magukat, de nem járnak és nem munkálkodnak együtt Krisztussal. Akik szívükben és elméjükben elfordulnak az Úr napjainkra szóló munkájától, és Krisztussal együttműködve nem alapoznak meg lelkeket a hitben azáltal, hogy megtanítják őket az Ő figyelmeztetéseinek komolyságára – azok Krisztus ellenségének munkáját végzik.

Nagyon komoly dolog házról házra járva misszió munkát színlelni, s közben a bizalmatlanság és gyanakvás magvait hinteni el. Minden mag hamar megfoganhat és bizalmatlanságot szülhet Isten szolgáival szemben, akik az Ő üzenetét hirdetik az embereknek. Amikor Isten – szolgái által – szólni akar, a bizalmatlanság és gyanakvás magja már keserű gyökérré növekedett. Az üzenet nem érinti meg a hallgatókat. Sem földi, sem mennyei hatalom nem képes utat találni a lélekhez.

Ki a felelős ezekért a lelkekért? Ki fogja eltávolítani a keserűség mérges gyökerét, mely megakadályozza őket az Úr szavának elfogadásában? Egy látszatra jó testvér vagy testvérnő vetette el a magot, de hogyan állíthatja helyre az így veszélybe sodort lelket? Az a nyelv, melyet Isten dicsőségére kellett volna használni – a remény, a hit és az Isten munkásaiban való bizalom szavát hallatva, – elfordított egy lelket Jézus Krisztustól. Akik megvetették Krisztus szavait és elutasították megtérésre hívó hangját, gonosz feltételezéseikkel és beszédük kovászával mások gondolkodását is megrontották.

Az Úr eljövetelére való felkészülés napját éljük. Nincs vesztegetni való időnk a kételyek táplálására és a pletykákra, melyek a gonosz munkái. Vigyázzon mindenki, nehogy megingassa mások hitét az irígység, féltékenység és széthúzás magjának elvetése által! Isten hallja a szavakat és megítéli a lelket, nem szóban, amely igen és nem, hanem a tettek gyümölcsei által. „…gyümölcseikről ismeritek meg őket…” (Mt 7:20) Az elvetett mag fogja meghatározni az aratás jellegét (32a. Kézirat, 1896).

Az isten által ihletett üzenetet meggyőző bizonyíték kíséri

Amikor az Úr üzenetet ad valakinek, akkor azzal együtt ad valami olyat, mely segítségével népe felismerheti, hogy az üzenet Tőle van. Isten nem kéri arra népét, hogy higgyen mindenkinek, aki üzenettel jön hozzá.

Az Úr nem azért küld figyelmeztetést népe gyermekeinek, hogy az megsemmisítse őket, hanem hogy helyesbítse hibájukat…

Veszélyes időben élünk. Az Úrtól kapott világosságból tudom, hogy Sátán azt akarja népünk soraiba hozni, hogy némelyek gondolják azt: valami nagyszerű munka lett rájuk bízva. De amikor Isten üzenetet ad valakinek, akkor az az ember, alázata és szelídsége által, igazolni fogja, hogy Isten munkálkodik általa. Isten él és uralkodik, és azt akarja, hogy járjunk előtte alázattal. Nem akarja, hogy ez az N. nevű férfi ráerőltesse magát egy közösségre…

Nem fogjuk engedni, hogy alkalomról alkalomra megzavarják összejöveteleinket azok, akik valamilyen üzenet képviselőinek vallják magukat. Nem az Isten munkáját végzi az, aki olyan feladatkört erőszakol ki magának, melyben nincs rá szükség. Katonasereghez hasonlóan kell munkálkodnunk. Nem léphetünk ki a sorból, hogy saját kedvünkre kezdjünk dolgozni (30. Kézirat, 1901).