ELSŐ FEJEZET - FIGYELMEZTETÉS A FELAJZÓ TANÍTÁSOK ÉS AZ ÉRZELMI VALLÁSOSSÁG ELLEN

A képzeletszőtte elgondolások veszélye

Nyomorúságos idő vár Isten népére, de azt nem szabad szüntelenül az emberek elé tárnunk, és felajzanunk őket egy idő előtti nagy nyomorúságra. A rostálásnak végbe kell mennie Isten népe között, de ez nem az a jelenvaló igazság, melyet a gyülekezeteknek hirdetni kell. A rostálás a megjelentett igazság elutasításának következménye lesz.

Egy lelkész se érezze úgy, hogy valami nagyszerű elgondolás birtokában van, és aki azt nem fogadja el, az ki fog rostáltatni, s majd egy olyan nép áll elő, mely előre és a magasba tör a teljes győzelemig. Sátán célja éppúgy teljesül akkor, amikor bizonyos személyek Krisztus elé lépve olyan munkát végeznek, melyet Ő soha nem bízott rájuk, mint amikor langymeleg, laodíceai állapotban maradnak és gazdagoknak, és semmiben sem szűkölködőknek vélik magukat. Mindkét csoport tagjai a botránykő szerepét töltik be.

Néhány túlbuzgó személy, aki minden energiáját latba téve eredetiségre törekszik, hatalmas hibát követett el azáltal, hogy valami megdöbbentőt, nagyszerűt és lenyűgözőt akart a nép elé tárni, melyről azt gondolta, hogy rajta kívül senki nem érti. Az ilyenek azonban gyakran maguk sem tudják miről beszélnek. Okoskodásokat szőnek Isten Igéjébe és olyan elképzeléseket közvetítenek, melyek sem nekik, sem a gyülekezetnek nincsenek javára. Egy időre ugyan felizgathatják a képzeletet, de eljön az ellenhatás ideje, amikor ezek az elgondolások visszaütnek. Elképzeléseik összekeverednek hitükkel és nézeteik helytelen irányba téríthetik godolkodásukat. Hadd táplálják az elmét Isten Igéjének világos és egyszerű kijelentései! Veszélyes dolog olyan elgondolásokon morfondírozni, melyekről a Szentírás nem ad világos kijelentést (Dátumozatlan kézirat 111).

Gyülekezeteinket veszély fenyegeti. Új és idegen dolgok áramlanak majd sorainkba, amelyek megzavarják az emberek gondolkodását és nem biztosítanak számukra erőforrást, pedig éppen akkor lesz a legnagyobb lelki erőre szükségük. Jó ítélőképességre van szükség annak megszűrésére, hogy új és idegenszerű tanítások ne keveredjenek az igazság közé a jelenvaló üzenet részeként. Azokat az üzeneteket kell fennszóval hirdetnünk, melyeket már eddig is hirdettünk a világnak (An Appeal for Canvassers, 1–2. oldal).

Az új elméletek varázsa

Mindenféle – igazságként hirdetett – fanatikus és hamis elmélet talál majd utat Isten maradék népe soraiban, s ezek olyan hamis nézetekkel fogják betölteni az emberek gondolatvilágát, melyeknek semmi közük a jelenvaló igazsághoz. Bárki, aki azt gondolja, hogy saját hatékony tervei és a tudománnyal vagy vélt ismereteivel kiegészülő szellemi nagysága révén olyan munkába kezdhet, mely által meggyőzi a világot – saját spekulációi romhalmazán fogja magát találni, és világosan megérti, hogy miért is került oda…

Az Úrtól kapott világosság szerint olyan emberek állnak majd elő, akik hamis gondolatokat hangoztatnak. Azon vannak, hogy olyan dolgokról beszéljenek, melyeket Isten soha nem tárt fel, s ezáltal a szent igazságot a közönséges dolgok szintjére helyezzék. Előfordult, hogy az igazság helyett fellengzős emberi téveszmék álltak a központban, és ez a jövőben is folytatódni fog. Emberi tervek szerint mércéket állítanak fel, melyek egyáltalán nem azok, és amikor a valóságos mércét Isten elénk hozza, azt az emberek azonosnak fogják vélni azokkal az emberileg felállított mércékkel, melyek előzőleg hamisnak bizonyultak. Ne lepődjünk meg, ha majd azt látjuk, hogy mindenféle hamis dolog keveredik az igaz tanítással! Tiszta, mennyből nyert lelki látásmóddal különböztessük meg a szentet a közönségestől! A szentségtelen azért árad be sorainkba, hogy megzavarja hitünket és ítélőképességünket, valamint hogy meggyengítse a napjainkra szóló nagyszerű és fennkölt igazság, a valódi mérce erejét.

Soha nem volt még olyan kor, amikor az igazság többet szenvedett volna a torz emberi vitákban megnyilvánuló félremagyarázástól és becsmérléstől, mint napjainkban. Némelyek magukkal hozták a tévtanok mindennemű változatát, és azokat a legfontosabb igazságokként tárják az emberek elé. Az embereket elbűvöli az újszerűség, és nem eléggé tapasztaltak ahhoz, hogy felismerjék azoknak az elgondolásoknak a valóságos jellegét, amelyeknek egyesek valamiféle nagyszerű jelentőséget tulajdonítanak. Azonban attól, hogy nagy jelentőséget tulajdonítanak neki és Isten szent igazságai közé sorolják, még semmi nem válik igazsággá. Ó, micsoda feddés ez a gyülekezetekben uralkodó kegyesség alacson szintje miatt!

Némelyek, akik valamilyen eredetit akarnak felmutatni, új és idegenszerű elméleteket koholnak ki, majd gondolkodás nélkül támaszkodva ezekre a bizonytalan tanokra, igen értékes tanításként szövik egybe és élethalál kérdésként hirdetik azokat (136a. Levél, 1898).

Jó ítélőképességre van szükség

Most, amikor közeledünk ahhoz az időhöz, amikor levegőbeli fejedelemségek, hatalmasságok és lelki gonoszság vív majd háborút az igazsággal; amikor Sátán megtévesztő működése olyan nagy lesz, hogy ha lehetne, még a választottakat is elhitetné – szükségünk van arra, hogy csiszoljuk ítélőképességünket az isteni megvilágosítás által, hogy így felismerjük az isteni lelkületet és ne legyünk tudatlanok Sátán fondorlatait illetően. Az emberi törekvésnek össze kell kapcsolódnia az isteni erővel, hogy képesek legyünk elvégezni a napjainkra kiszabott befejező munkát.

Krisztus a szelet használja a Szentlélek jelképeként. Ahogy a szél fú és annak zúgását halljuk, de nem tudjuk honnan jő és hová megy, úgy van az Isten Lelkével is. Nem tudjuk, hogy ki az, akin keresztül megnyilvánul.

Nem csupán a saját szavaimat hallatom, amikor azt mondom, hogy Isten Lelke el fog haladni azok mellett, akiknek volt alkalmuk és lehetőségük, de akik nem figyeltek fel Isten szavára és nem értékelték Lelkének késztetéseit. Akkor majd, a tizenegyedik órában, ezrek látják meg és ismerik el az igazságot.

„Ímé, napok jőnek, ezt mondja az Úr, és ott éri a szántó az aratót, a szőlőtaposó a magvetőt…” (Ámós 9:13).

Az igazsághoz való megtérések olyan gyorsan fognak bekövetkezni, hogy az meg fogja lepni az egyházat. Egyedül Isten nevét illeti majd dicsőség (43. Levél, 1890).

Fanatizmus üti fel fejét köreinkben

Sorainkban meg fog jelenni a fanatizmus. Olyan jellegű megtévesztések jönnek közénk, melyek, ha lehetséges volna, még a választottakat is félrevezetnék. Ha a következetlenségek és nem őszinte megnyilvánulások szembeszökőek lennének ezekben a jelenségekben, akkor nem lenne szükség a nagy Tanító ajkairól szóló szavakra. A közénk jövő veszélyek tömkelege és változatossága az oka annak, hogy ez a figyelmeztetés papírra kerül.

Isten Lelkének megvilágosítása által látom azt, amit a testvéreim nem vesznek észre, s ezért figyelmeztetek a veszélyre. Bizonyára nem szükséges, hogy mindazokra a megtévesztésekre rámutassak, amik ellen fel kell vérteznetek magatokat. Elég ha annyit mondok: „Őrködjetek és hűséges őrállókként óvjátok Isten nyáját attól, hogy megkülönböztetés nélkül mindent elfogadjanak, amit az Úrtól jövő üzenetként tárnak eléjük. Ha érzelmi túlfűtöttséget akarunk teremteni, akkor azt el is fogjuk érni, de olyannyira, hogy nem fogjuk tudni kézben tartani a gyeplőt. Hirdessétek az Igét nyugalommal és érthetően! Nem szabad feladatunknak tekintenünk, hogy izgatottságot teremtsünk.

Egyedül a Szentlélek teremthet egészséges lelkesedést. Hagyjuk Istent munkálkodni, az emberi közvetítő pedig járjon előtte körültekintően! Vigyázzon, várjon, imádkozzon, minden pillanatban tekintsen Jézusra! Vezesse és ellenőrizze őt az az áldott Lélek, amely a Világosság és Élet (68. Levél, 1894)!

A vég közel van. A világosság gyermekeinek odaadó és kitartó elszántsággal kell tanítaniuk másokat arra, hogy készüljenek az előttünk álló nagy eseményre, hogy később ők is – mivel engedték, hogy a Szentlélek a szívükben munkálkodjék – képesek legyenek az ellenség visszaverésére. Folyamatosan támadnak majd újszerű és idegen jelenségek, hogy azok hamis lelkesedést és vallási megújulást, valamint különös fejleményeket eredményezzenek Isten népe körében. Hadd haladjanak Isten gyermekei úgy, hogy szemüket a világ Életére és Világosságára függesztik! Tudjátok meg, hogy minden, amit az Isten Igéje világosságnak és igazságnak nevez: világosság és igazság – az isteni bölcsesség kisugárzása, nem pedig Sátán csalárd fondorlatainak utánzása. Isten bölcsességének a világossága minden őszinte, hosszútűrő és alázatos lélek számára szövétnekként szolgál ösvényén (45. Levél, 1899).

Az érzés ne uralja az értelmet

Sok igazság közé valami hamis keveredik, amit egyes lelkesedésre hajló személyek végletes jelentésben fogadnak el, és azt a gyakorlatba is beépítik. Ekképpen fanatizmus váltja fel azokat a rendezett, fegyelmezett és mennyből vezetett törekvéseket, melyek a mű befejezését szolgálják….

Nem csak annak van meg a veszélye, hogy kiegyensúlyozatlan elmék a fanatizmus talajára lépnek, hanem annak is, hogy számító személyek saját önző céljaik elérésére használják fel a lelkesedést…

Figyelmeztetem a testvéreket, hogy kövessék a mennyei Vezetőt és ne vágjanak Krisztus elé! Ne legyen helye a csapongó munkának napjainkban! Óvakodjatok az olyan erős kifejezésektől, amelyek a kiegyensúlyozatlan elméket arra a gondolatra vezetik, hogy csodálatos világosságot nyertek az Úrtól! Tökéletes önuralmat kell gyakorolnia annak, aki Istentől kapott üzenetet hordoz a népnek. Mindenkor emlékeznie kell arra, hogy az elbizakodottság ösvénye és a hit ösvénye szorosan haladnak egymás mellett.

Csak egyszer kerekedjék az ösztönszerűség és az érzelem a higgadt ítélőképesség fölé, a sebesség annyira felfokozódhat, hogy az még a legmegfelelőbb úton is átlépi a határt. Aki túl gyorsan közlekedik, kárát fogja látni. Talán nem sok idő kell ahhoz, hogy letérjen a helyes útról.

Egyszer sem szabad megtörténnie, hogy az érzés az értelem fölé kerekedjen. Veszélyes túlzásba vinni azt, ami egyébként törvényszerű; ami pedig a törvény ellen való – minden bizonnyal hamis ösvényekre vezet. Lelkek romlását fogja okozni, ha nem munkálkodunk körültekintően, odaadóan és értelmesen, sziklaszilárdan állva minden elgondolás, alapelv és üzenet megvizsgálását illetően (6a. Levél, 1894).*

Engedelmesség az érzésekkel és elragadottsággal szemben

Veszélyes, ahogyan sorainkban némelyek a Szentlélek befogadásáról vélekednek. Sokan úgy gondolják, hogy egy érzelmi villanás vagy elragadottság a Szentlélek jelenlétének bizonyítéka. Az a veszély fenyegeti őket, hogy nem fogják megérteni az igaz kijelentéseket és Krisztus következő szavai elvesztik számukra jelentőségüket: „Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek” (Mt 28:20). Veszélyes felcserélni a Szentírást eredetiségre törekvő koholmányokkal és babonás képzelődésekkel. Mondjátok meg Isten népének, hogy járjanak szorosan Krisztussal és ne akarjanak mindenáron valami olyat sorainkba hozni, amelyről az Ige nem beszél.

Emlékezzünk arra, hogy a Szentlélek erősíti meg az Ige igazságát, s azt Krisztus megbízása szerint minden nemzetnek, ágazatnak, népnek és nyelvnek hirdetnünk kell. Isten így munkálkodik. Krisztus nagy hatalma ad erőt az Igének, mely az igazsághoz való megtérés által hitbeli megértést nyújt férfiaknak és nőknek, és képesíti őket arra, hogy készséggel vigyék véghez Krisztus rendeléseit. Az emberi közvetítőnek, a látható eszköznek hirdetnie kell az Igét, miközben az Úr Jézus láthatatlanul hatékonnyá és erőteljessé teszi az Igét Szentlelke által (105. Levél, 1900).

Vágyódás a ‚divatjamúlt’ prédikációk után

Újfajta rend jelent meg a szolgálatban. Némelyek utánozni kívánják a többi gyülekezetet. Az egyszerűség és alázat majdnem kiveszett köreinkből. Az ifjú prédikátorok eredetiségre és arra törekednek, hogy új elméleteket és munkaterveket vezessenek be. Néhányan megújulási összejöveteleket tartanak, melyekre sokakat meghívnak a gyülekezetbe. De hova lesznek a megtértek, mire a lelkesedés lenyugszik? Bűnbánatnak és bűnvallomásnak nyoma sincs. A bűnöst felszólítják, hogy higgyen Krisztusban és fogadja el őt, említést se téve addigi bűnös és lázadó életéről. A szív nem megtört, a lélek nem töredelmes. A megtértnek vélt személyek nem estek a Sziklára, Krisztus Jézusra.

Az Ó- és az Újszövetség megmutatják az egyedüli utat munkánk végzéséhez. Tartsatok bűnbánatot, tartsatok bűnbánatot – volt Keresztelő János üzenete a pusztában. Krisztus üzenete így szólt a néphez: „…ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek” (Lk 13:5). Az apostolok is azt a parancsolatot vették, hogy mindenhol szólítsák bűnbánatra az embereket.

Az Úr arra vágyik, hogy szolgái ma is a régi evangéliumi tanítást hirdessék, azaz a bűn feletti szomorúságot, a bűnbánatot és a bűnvallomást. Régimódi prédikációkat, régimódi szokásokat és régimódi szülőket akarunk Izraelben. A bűnösért munkálkodni kell, kitartóan, elszántan és bölcsen, míg meg nem látja, hogy áthágta a törvényt; míg bűnbánatot nem gyakorol Isten felé és míg nem hisz az Úr Jézus Krisztusban (Dátumozatlan kézirat 111). [*Részletesebben lásd: 90–92. oldal – angol számozás szerint!]

Hideg formalitás vagy fanatizmus

A formalitás, világi bölcsesség, világi óvatosság és világi gondolkodás sokak számára Isten útját fogja jelenteni, de ezek – amennyiben mellettük döntenek – útjába fognak állni annak az isteni világosságnak, melyben az Úr figyelmeztető, feddő és tanácsoló üzenetek által hívja ki az embert a világból.

Sátán minden hízelgő és megtévesztő erejét összeszedi annak érdekében, hogy elvonja az emberek figyelmét a harmadik angyali üzenetről, melynek nagy erővel kell hangoznia. Ha Sátán látja, hogy az Úr megáldja népét és felkészíti arra, hogy felismerje csalásait, akkor legnagyobb erejével azon lesz, hogy fanatizmust hozzon be az egyik oldalról, a másikról pedig hideg formalitást, hogy így sok lelket gyűjthessen be magának. A szüntelen vigyázás ideje ez számunkra! Vigyázzatok, álljatok ellent a legkisebb lépésnek is, mellyel Sátán felétek közelít.

Mindkét oldalról veszélyek fenyegetnek, s ezeket ki kell védeni. Lesznek kevésbé tapasztaltak hitünk elfogadói között, akiknek erősödésre és tökéletes példára van szükségük. Némelyek helytelenül alkalmazzák majd a hit általi megigazulás tanítását, és egyoldalúan fogják azt bemutatni.

Mások, kihasználva a helytelenül hirdetett elgondolásokat, egyértelműen túllőve a célon, mindenestől fogva elvetik majd a cselekedeteket.

Nos, az őszinte hit mindig szeretetből táplálkozik. A Kálváriára tekintve nem az a cél, hogy az elaltasson titeket vagy lecsendesítse bennetek a lelkiismeretet, elhanyagolt kötelességeitek miatt, hanem hogy hitet adjon nektek, olyan hitet, mely megtisztítja lelketeket az önzés szennyétől. A munkának csak a kezdete az, amikor hit által Krisztusba kapaszkodunk. Minden embernek vannak romlott és bűnös szokásai, melyek ellen erőteljes csatát kell vívnia. Minden léleknek meg kell harcolnia a hit harcát. Krisztus követői nem lehetnek kíméletlenek kapcsolataikban, nem lehetnek keményszívűek, együttérzés nélkül valók. Beszédük nem lehet nyers. Nem lehetnek eltelve önbecsüléssel és felfuvalkodottsággal. Nem lehetnek lekezelőek, nem használhatnak durva szavakat, nem korholhatnak és nem ítélhetnek el.

A szeretet tettei a hit munkájából származnak. A Biblia vallása szüntelen munkálkodást jelent. „Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Mt 5:16). Félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez megváltásotokat, mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a véghezvitelt, jókedvéből. Legyünk buzgók a jócselekedetekre és vigyázva maradjunk meg azokban! A hű Tanúbizonyság ezt mondja:„Tudom a te dolgaidat” (Jel 2:2).

Miközben igaz, hogy buzgó tevékenykedésünk önmagában nem biztosítja üdvösségünket, az is igaz, hogy a minket Krisztussal egybekötő hit tevékenységre serkent bennünket.

Akiknek nincs idejük arra, hogy odafigyeljenek saját lelkükre és naponként megvizsgálják, hogy Isten szeretetében állnak-e; sem arra, hogy a világosság ösvényére álljanak, azoknak lesz idejük arra, hogy engedjenek Sátán sugallatainak és véghezvigyék az ő terveit.

Sátán kicsiny ékeket beverve furakszik előre, melyek azonban kiszélesednek, miközben helyet készítenek maguknak. Sátán megtévesztő eszközei be fognak kerülni Isten napjainkra szóló értékes munkájába (16. Kézirat, 1890).

Hamis elgondolások Isten áldásáról

Sokan kételkednek és összezavarodnak. Ez azért van, mert nincs hitük Istenben. Némelyek számára a vallásgyakorlat alig több, mint kellemes időtöltés. Amikor érzéseik elhatalmasodnak, úgy érzik, hogy nagyszerű áldásban van részük. Úgy gondolják, hogy nem nyerhetnek áldást anélkül, hogy túlfűtöttek és izgatottak ne lennének. A lelkesültség mámora az, amit keresnek, és ha azt nem találják meg, úgy vélik, ők maguk vagy valaki más tévedés áldozata lett.

Nem szabadna azt a gondolatot ébreszteni az emberekben, hogy a fanatizmussal határos érzelmi alapú vallás lenne a tiszta vallás. Az ilyen vallás befolyása alatt a prédikátortól elvárják, hogy teljes idegrendszerét igénybe véve szólja az evangéliumot. Túláradóan kell adagolnia az élet vizének erőteljes hullámait. Az emberi étvágynak megfelelő izgató dolgokról kell szólnia. Némelyek úgy vélik, hogy mindaddig gondtalanok és figyelmetlenek maradhatnak, míg romlásnak indult érzéseiket fel nem serkentik valamiképpen (89. Levél, 1902).

Csendes, nyugodt és természetes

Az ellenség arra készül, hogy csodatévő hatalma által megtévessze az egész világot. A világosság angyalait és Jézus Krisztust megszemélyesítve fog megjelenni. Mindenkinek – aki a napjainkra szóló igazságot tanítja – az Igét kell hirdetnie. Az Igéhez ragaszkodók nem fognak ajtót nyitni Sátánnak azáltal, hogy meggondolatlan kijelentéseket tesznek a prófétálással, álmokkal és látomásokkal kapcsolatban. Kisebbnagyobb mértékben hamis kijelentések áramlottak közénk 1844 óta, amikorra Krisztus második eljövetelét vártuk… Egyre több ilyen lesz majd, s nekünk, mint hűséges őrállóknak, őrhelyünkön kell állnunk. Sokan küldenek nekem levelet állítólagos látomásaikról, melyek továbbadását kötelességüknek érzik. Segítse az Úr szolgáit, hogy körültekintőek legyenek.

Amikor az Úrnak van egy valóságos csatornája világosságának közvetítésére, akkor sok hamisítvány is megjelenik egyidejűleg. Sátán nem mellőz egy olyan ajtót sem, melyet tárva nyitva hagynak előtte. Olyan üzeneteket fog hangoztatni, melyekben keveri az igazságot saját elgondolásaival, hogy ezáltal lelkeket vezessen félre. Emberekre és azok kijelentéseire tereli majd a figyelmet, hogy ne ragaszkodjanak szilárdan az ‚Így szól az Úr’ elvéhez. Isten népének magatartását tökéletes nyugalom jellemzi. A Benne bízók higgadtak és alázatosak. Lesznek egyszerű, őszinte és odaadó Bibliahívők, akik hallgatják és meg is tartják az Ige beszédeit és józanul, komolyan és értelmesen várják Istent (102. Levél, 1894).

Krisztus példája

Senki ne féljen attól, hogy végletekbe esik, ha mélyen tanulmányozza a Bibliát, minden lépésnél megalázva önmagát. Krisztusnak kell bennünk lakoznia hit által. Példaadónkat, Krisztust, higgadtság jellemezte. Jézus alázattal, valódi méltósággal és türelmesen járt. Ha mi is, akik elfogadjuk a hit általi megigazulás tanítását, személyenként ugyanezeket a jellemvonásokat hordozzuk, akkor nem esünk végletekbe…

Krisztus példája előttünk van, s abban az evangélium és a törvény szüntelenül összekapcsolódik. A kettőt nem lehet szétválasztani. Ápoljuk és őrizzük nyugalmunkat és higgadtságunkat, mert Krisztus jelleme is olyan volt. Halljuk a kihívó kifejezéseit azoknak a hamis vallásosságban élőknek, akik bátran elbizakodva hosszan és hangosan beszélnek, és akik szentnek és bűntelennek vallják magukat, holott hitüknek a legkisebb alapja sincs meg. A minden igazság Szerzőjétől nem hallunk hangoskodó hitvallásokat és nem látunk testies elferdültségeket és megnyilvánulásokat.

Ne feledjük, hogy Benne lakozott az Istenség teljessége testileg. Ha szívünkben Krisztus lakozik hit által, akkor életének szemlélése révén igyekezni fogunk olyanná válni, mint ő: tiszta, békés és szennyezetlen. Akkor be fogjuk mutatni Krisztust jellemünkben és nem csak elfogadói és befogadói leszünk a világosságnak, hanem árasztói is. Egyre tisztábban és világosabban fogjuk látni, hogy mit jelent számunkra Jézus. A Jézus Krisztus életében megnyilvánuló összhang, szeretet és jóság a mi életünkből is sugározni fog (24. Kézirat, 1890).

Az eredetiségre való törekvés

Ahelyett, hogy valami nagyszerű lelkesedésre várnánk, inkább használjuk ki alkalmainkat annak elvégzésére, ami a lelkek üdvössége érdekében elvégzésre vár. Ahelyett, hogy felemésztenénk elménk erőit azokról az időkről és alkalmakról való spekulációkban, melyeket az Úr saját hatalmába helyezett és nem jelentett ki az embereknek, inkább engedjük át magunkat a Szentlélek uralmának, végezzük kötelességünket és adjuk tovább az élet emberi elgondolásoktól mentes kenyerét az igazságért éhező lelkeknek.

Szüntelen veszélyében vagyunk annak, hogy az evangélium egyszerűsége fölé kerekedünk. Sokak hő vágya, hogy valami eredetivel lepjék meg a világot, ami majd lelki önkívületbe ragadja az embereket és megváltoztatja a dolgok jelenlegi folyását. Való igaz, hogy a dolgok jelenlegi állásának változnia kell, mert az emberek nincsenek annyira tisztában a jelenvaló igazsággal, mint kellene. A szükséges változásnak azonban a szívben kell végbemennie, és ez csak úgy történhet meg, ha személyesen folyamodunk Isten áldásáért és forró imában könyörgünk erejéért, hogy kegyelme szálljon ránk és alakítsa át jellemünket. Ez az a változás, amelyre ma szükségünk van, és ennek a tapasztalatnak az elérése érdekében kitartásra és szívbeli komolyságra van szükségünk.

Különcködés és szélsőségesség

Ne jellemezze különcködés és szélsőségesség azokat, akik az igazság Igéit szólják, mert ezek meggyengítik azt a befolyást, melyet az Igének árasztania kellene. Óvatosnak kell lennünk, mert Sátán eltökélt szándéka, hogy ha mód van rá, gonosz befolyást árasszon a vallási szolgálatokba. Ne legyen az előadásmód színházias, mert az nem erősíti az Isten Igéjébe vetett hitet, sőt, inkább az emberi eszközre tereli a figyelmet (352. Levél, 1908).

Ne ferdítsék el téveszmék isten igéjét!

Az ‚Íme itt van Krisztus, íme ott van!’ – kifejezés zavaró kiáltásai közepette hangozni fog egy különleges bizonyságtétel, az igazság napjainkra szóló különleges üzenete, mely elfogadásra, hitre és gyakorlásra vár. Az igazságnak, és nem a képzeletszőtte elgondolásnak van hatóereje. Az Ige örökkévaló igazsága felszínre kerül és mentes lesz mindenféle csábító hamisságtól, spiritualista magyarázattól, valamint minden vonzónak tüntetett mesterkélt mesétől. Isten népének figyelmét hamis tanokra próbálják majd irányítani, az igazságnak azonban csodálatos és tiszta ruhában kell állnia. A szent és felemelő befolyást árasztó drága Igét nem szabad a közönséges dolgok szintjére helyezni. Az Igének állandóan tisztán kell maradnia azoktól a téveszméktől, melyek által Sátán arra törekszik, hogy elhitesse, ha lehet, még a választottakat is (The Review and Herald, 1904. október 13.).

Éljen úgy Isten népe, hogy a világ meglássa: a hetednapi adventisták értelmes, gondolkodó emberek, akiknek hite biztosabb alapokon nyugszik Sátán zűrzavaros dolgától. Az emberek éhezik az élet kenyerét, ne kínáljunk nekik köveket (101. Kézirat, 1901).