NEGYVENKETTEDIK FEJEZET - TANÁCS A VEGYES HÁZASSÁGGAL KAPCSOLATBAN*

Mindannyian egy család tagjai vagyunk. Nem számít, mit nyerünk vagy veszítünk, de nemesen és bátorsággal kell eljárnunk Istenünk és Megváltónk szemében. Mi keresztények, akik szerint minden ember, legyen az fehér vagy fekete, egyformán szabad és egyenlő', tartsunk ki e mellett az elv mellett és ne legyünk gyávák a világ és a mennyei lények szemében. Ugyanolyan tisztelettel kell bánnunk a színes bőrű, mint a fehér emberrel. Ezáltal az elv és példa- mutatás által másokat is megnyerhetünk ennek a magatartásnak.

Van azonban egy ellenvetés, nevezetesen a fehérek és a feketék közötti házasság. Mindenki vegye számba, hogy nincs joga hátrányos helyzetet hagyományozni gyermekeire, és a születéssel olyan helyzetbe hozni őket, mely egy megalázással teli életet von maga után. A vegyes házasságokból származó gyerekek keserű érzéseket táplálnak szüleik iránt, amiért ezt az élethosszig tartó örökséget adták nekik. Ha nem lenne más, ez az ok is elég lenne arra, hogy a fehérek és feketék ne házasodjanak egymás között (7. Kézirat, 1896).

*Ezeket az üzeneteket 1896-ban és 1912-ben írta Ellen G. White. Ismételt kijelentései a fajgyűlölettel kapcsolatban jelzik, hogy a fajok közötti házasságot illető tanácsa nem faji megkülönböztetésen alapszik. Azért nem tanácsolható az ilyen jellegű házasság, mert a körülmények éB állapotok „viszályokat, zűrzavart, és keserűséget” eredményezhetnek. Lásd: Függelék 2. A házastárs megválasztásának fontos tényezői Ellen G. White ismételten megerősítette az emberi fajok és család egyenlőségébe vetett szilád hitét. Lásd: Függelék 3. Az emberi család! — A szerkesztők.

VÁLASZ EGY KÉRDÉSRE

Kedves Barátom!

A fehér és fekete keresztény fiatalok közötti házasság tanácsolhatóságáról kérdeztél. Korábbi tapasztalatom során ez a kérdés már többször is felvetődött, és az Úrtól kapott világosság az volt, hogy ezt a lépést nem szabadna megtenni, mert biztos, hogy viszályt és zavart eredményez. Mindig ugyanazt a tanácsot kaptam az Úrtól. Népünk között nem szabadna bátorítani az ilyen jellegű házasságot. Vegyen el a fekete testvér egy fekete testvérnőt, aki méltó, aki szereti Istent és megtartja az Ő parancsolatait. A fehér testvérnő pedig, aki hozzá szeretne menni a fekete testvérhez, mondjon le erről, mert az Úr nem vezet ebbe az irányba.

Az idő túl értékes ahhoz, hogy arra a viszályra menjen el, melyet ez a dolog eredményezni fog. Ne vonjuk el lelkészeinket a munkától az ilyen jellegű kérdésekkel. Az effajta lépés megtétele zavart és akadályokat teremt. Sem a mű előmenetelét, sem az Úr dicsőségét nem szolgálja (36. Levél, 1912).

Az Úr együttérzéssel tekint teremtményeire, bármilyen fajhoz is tartoznak azok. Isten „az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén”... A Megváltó így szólt tanítványaihoz: „Ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.” Isten a közös atyánk, és mindannyian testvéreink őrizői vagyunk (The Review and Herald, 1896. január 21.).