Battle Creek-i Főiskola Újra Nyitása és a nagy intézmények hátránya

1903, augusztus 3.

Daniells, Prescott és Willie White testvérnek.

Szomorúan hallom, hogy meg akarjátok nyitni a battle creek-i főiskolát. Súlyos hiba lenne újra megnyitnunk, miután oly világos figyelmeztetésben részesültünk ellene.

Bizonyosra mondom, hogy a kórházban levő sok beteg nem bizonyíték, hogy a kórház ott épült, ahol lennie kell, vagy hogy Isten rendje szerint vezetik, működtetik. Krisztus terve az igazság tanítására nem valósítható meg ilyen nagy kórházban, mint a battle creek-i, ahol sok beteg jön össze. Lehet, hogy a kezelésre jöttek közül néhányan megtérnek, de nagyobb nehézségekkel találják szemben, magukat, mint csaknem bárhol másült. A sok beteg miatt a kórház szükségszerűen úgy működik, mintha szálloda lenne. Befogadnak mindenféle világit, s a kisegítők állandóan olyan légkörrel érintkeznek, mely elvonja őket Krisztustól. Jaj, az igazság ismerői miért nem tudják követni Isten utasításait. Miért nem emelnek kórházakat ott, ahol még nem hallottak az igazságról? Esedezzünk Istenhez segítségéért, hogy úgy végezzük munkáját, mintha közvetlen jelenlétében lennénk.

Az ellenség fáradhatatlanul ügyködik, hogy elámítsa az embereket s elvezesse őket Istentől. Sátán és angyalai a jövőben emberi alakot öltve fognak erőfeszítéseket tenni, hogy hatástalanná tegyék Isten igazságát.

Akik ismerik az igazságot, de mégis azzal ellentétben járnak, talán sose helyezik lábukat a Krisztus által taposott ösvényre.

"Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötözzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával." Senki se kösse le magát, hogy bizonyos számú évet az orvosszövetség ellenőrzése alatt dolgozzon. Ez nem Isten terve, hanem emberi kitalálás. Az ember teste, lelke, szelleme az Úré. Az Úr kell, hogy irányítsa és ellenőrizze őket. Ő váltott, vásárolt meg bennünket. Kötelezettség alatt állunk tehát, hogy az ő munkatársai legyünk. Senki se kösse le magát, hogy évekig valamely intézményben szolgáljon.

Tudom, hogy egyesek tanácsosnak tartják, hogy kórházaink alkalmazottai szerződéseket írjanak alá. Azt is tudom, hogy ez nem Isten akarata. Hiszen Istennek vannak elkötelezve, s ha az Úr indítja őket, hogy elvigyék az üzenetet valahova, ígéret kösse talán őket, mely akadályozná küldetésüket? Soha, soha! Nem szerződtetettek vagyunk, hogy ezt vagy azt tegyük. A Mester irányítása alatt, Jézus alatt munkálkodjunk, tőle várjátok az utasításokat. Imádkozzunk, dolgozzunk és higgyünk, mindig az általa kijelölt utat követve.

A hitvalló hívők közül sokan keveset tudnak arról, hogy mit jelent a harmadik angyal üzenete. Nem követik az igazság egyenes ösvényét. Nem tisztították meg lelküket az igének való engedelmesség által. Megtéretlenek. Keressék "az Urat, míg megtalálható, hívják segítségül, míg közel van. "Hagyja el a gonosz az ő útját, és a bűnös férfi az ő gondolatait, és térjen vissza az Úrhoz, és ő megkönyörül rajta; és ami Istenünkhöz, mert bővölködik a megbocsátásban."

Lelkészeinknek erre az üzenetre van szüksége. Mert most azok között vannak, akiknek lába sikamlós helyeken áll. Egyszer erre, másszor arra csúsznak; s továbbra is siklanak és csúsznak. Segítse őket Isten, hogy Jézus lábnyomába lépjenek.

Gyülekezeteink a laodiceaiakról leírt állapotban vannak. Sem hidegek, sem melegek. Friss, új tapasztalatra, lelki életre van szükségük. Isten fölszólítja őket, készüljenek elő eljövetelére, mert közel van.

Ellen G. White