Látomások az eljövendő dicsőségről

Isten egyháza a gonoszsággal folytatott hosszú küzdelme legsötétebb napjaiban kinyilatkoztatásokat kapott Jahve örökérvényű szándékáról. Isten a jelen megpróbáltatásain túl megláttatja a jövő győzelmeit és örömeit, amikor a harc már véget ér, és a megváltottak belépnek az Ígéret földjére. A dicső jövő látomásait, az Isten keze által rajzolt jeleneteket tartsa egyháza nagy becsben ma, amikor a korszakok küzdelmének záró jelenetei gyorsan peregnek, és a megígért áldások nemsokára a maguk teljességében megvalósulnak.

Az egyház sok vigasztaló üzenetet kapott a régi prófétáktól. „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet” (Ézsa 40:1) megbízatással Isten Ézsaiásnak csodálatos látomásokat is adott, amelyek századok során a hivőknek reménységet és örömet adtak. Isten megvetett, üldözött, elhagyatott gyermekeinek minden korban a menny biztos ígéretei adtak erőt. Hit által tekintettek a jövőbe, amikor Isten teljesíti egyházának adott ígéretét: „...örökre fenségessé teszlek, és örvendezővé nemzedékről nemzedékre” (Ézsa 60:15).

A küzdő egyháznak sokszor kell próbát és szenvedést elviselnie, mert csak kemény küzdelem árán arathat győzelmet. A „szűkösen adott” kenyér és a „kimért” víz (Ézsa 30:20) mindnyájuk közös sorsa, de senkit sem tiporhatnak el végképp, aki bizalmát Isten szabadító hatalmába veti. „De most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. Mert én, az Úr, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód! Kárpótlásul adom érted Egyiptomot, Etiópiát és Szebát adom helyetted. Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek, azért embereket adok helyetted, életedért nemzeteket” (Ézsa 43:1–4).

Istennél van megbocsátás; Ő elfogad teljesen és ingyen Jézus, a mi megfeszített és feltámadt Urunk érdemeiért. Ézsaiás hallotta, amint az Úr kinyilatkoztatta választottainak: „Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságaidat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem. Ha emlékeztetni akarsz, akkor törvénykezzünk! Mondd el, amivel igazolhatod magad!” „...megtudod, hogy én, az Úr, vagyok szabadítód és megváltód, Jákób erős Istene” (Ézsa 43:25–26; 60:16).

„...Leveszi népéről a gyalázatot...” – mondta a próféta. „Szent népnek nevezik őket, az Úr megváltottainak.” „Hamu helyett fejdíszt adok... gyászfátyol helyett illatos olajat, a csüggedés helyett öröméneket. Igazság fáinak nevezik őket, az Úr ültetvényének: őt ékesítik” (Ézsa 25:8; 62:12; 61:3).

„Ébredj, ébredj, Sion, szedd össze erődet! Öltözz ékes ruhába, Jeruzsálem, te szent város, mert nem jön már ide többé körülmetéletlen és tisztátalan.

Rázd le magadról a port, kelj föl, fogságba vitt Jeruzsálem, oldd le nyakadról bilincsedet, Sion fogságba vitt lánya!”

„Ó, te nyomorult, vihartépte, vigasztalan! Íme, én drágakövekre építem falaidat, zafírokból rakom le alapodat.

Rubinból készítem el falad párkányát, és kapuidat briliánskövekből, összes határaidat meg gyémántokból.

Fiaid mind az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége. Igazság által leszel erős, nem kell félned az elnyomástól:

távol marad tőled, sem a rettentéstől: nem közelít hozzád. Ha rád támadnak is, nem tőlem lesz az. Aki rád támad, elesik veled szemben. Hiszen én teremtettem a kovácsot, aki a parazsat éleszti, és fegyvert készít munkájával, én teremtettem az öldöklőt is, hogy pusztítson.

Célt téveszt minden fegyver, amit ellened kovácsoltak, meghazudtolsz minden nyelvet, mely törvénykezni mer veled. Ez az öröksége az Úr szolgáinak, így szolgáltatok neki igazságot – így szól az Úr”

(Ézsa 52:1–2; 54:11–17).

Krisztus igazságának vértjében kell az egyháznak a végső harcba indulnia. „...szép, mint a holdsugár, tiszta, mint a fénylő nap, ámulatba ejtő, mint egy zászlóerdő” (Énekek 6:10). El kell mennie az egész világra, hogy győzve győzzön.

A gonoszság hatalmaival küzdő egyház legsötétebb órája közvetlenül a végső szabadulás előtt lesz. De az Istenben bízóknak nem kell félniük, mert amikor „a hatalmaskodók dühe olyan, mint a kőfalra zúduló zivatar,” Isten az egyház számára „oltalom a zivatarban” (Ézsa 25:4).

Isten csak az igazaknak ígéri, hogy megszabadulnak ekkor. „Megrettentek a Sionon a vétkesek, reszketés vett erőt az elvetemülteken: Ki tartózkodhat közülünk perzselő tűz mellett, ki tartózkodhat közülünk örökös izzás mellett? Aki igazságosan él, és őszintén beszél, megveti a zsarolt nyereséget, nem fogad el megvesztegetést, hanem elhárítja a kezével, bedugja a fülét, hallani sem akar vérontásról, befogja a szemét, látni sem akar gonoszságot. Az ilyen ember magas helyen lakik, sziklaerőd a fellegvára. Kenyerét megkapja, vize állandóan van” (Ézsa 33:14–16).

Isten így szól hűséges gyermekeihez: „Eredj, népem, menj be szobádba, és zárd magadra az ajtót! Rejtőzz el egy rövid pillanatra, míg elmúlik az Úr haragja. Mert jön már lakóhelyéről az Úr, hogy megbüntesse bűneikért a föld lakóit” (Ézsa 26:20–21).

Jahve ihletett hírnökei az ítélet nagy napjáról kapott látomásaikban megpillanthatták azok rémületét, akik nem készültek fel az Úrral való békés találkozásra.

„Az Úr elpusztítja, felforgatja a földet, feldúlja felszínét, szétszórja lakóit... mert megszegték a törvényeket, megmásították a rendelkezéseket, megszegték az örök szövetséget. Ezért átok emészti a földet, megbűnhődnek lakói. ...megszűnt a zajos vigadozás, abbamaradt a vidám citeraszó” (Ézsa 24:1–8).

„Jaj, micsoda nap! Közel van már az Úr napja, pusztulás jön a Mindenhatótól. Hiszen szemünk előtt veszett ki az élelem, az öröm és a vígság Istenünk házából! Elszáradt az elvetett mag a földben, üresen állnak a magtárak, beomlottak a vermek, mert nincs gabona. Hogy nyögnek az állatok! Kóborolnak a marhacsordák, mert nincs legelőjük, a juhnyájak is sínylődnek.” „A szőlőtő elszáradt, a fügefa elhervadt, a gránátalma, a pálma, az almafa és a mező minden fája kiszáradt. Eltűnt az öröm is az emberekből” (Jóel 1:15–18, 12).

„Ó, hogy gyötrődik egész bensőm, elszorul a szívem! Háborog a szívem, nem hallgathatok, mert lelkemben hallom már a kürtszót, a harci riadót! Romlás romlást ér, elpusztul az egész ország” (Jer 4:19–20).

„Porba hajtja az ember büszkeségét, és megalázza a halandók nagyságát. Csak az Úr magasztaltatik föl azon a napon. A bálványok pedig semmivé lesznek egészen – mondja Ézsaiás az Úr bosszújának napjáról –. ...Azon a napon odadobja az ember a vakondoknak és denevéreknek ezüst és arany bálványait, amelyeket azért csinált, hogy leboruljon előttük. Bebújnak a sziklák szakadékaiba és a kőszálak hasadékaiba az Úr félelmes fensége és méltósága elől, amikor fölkel, hogy megrémítse a földet” (Ézsa 2:17–21).

Arról a válságos időről, amikor az emberi büszkeség semmivé lesz – Jeremiás próféta ezt nyilatkoztatja ki: „Látom a földet: kietlen és puszta, és az eget: nincs világossága! Látom a hegyeket: megrendülnek, és a halmok mind inognak! Látom, hogy nincs ember, és az ég minden madara elmenekült. Látom, hogy a dúsan termő föld pusztává lett, és minden városa összeomlott ...” „Jaj, mert nagy nap lesz az, nincs hozzá fogható” (Jer 4:23–26; 30:7).

Ami a harag napja Isten ellenségei számára, az a végső szabadulás napja egyházának. A próféta így szólt: „Erősítsétek a lankadt kezeket, tegyétek erőssé a roskadozó térdeket! Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, jön Istenetek és bosszút áll, jön Isten, és megfizet, megszabadít benneteket!” „Véget vet a halálnak örökre! Az én Uram, az Úr letörli a könnyet minden arcról. Leveszi népéről a gyalázatot az egész földön. – Ezt ígérte az Úr!” (Ézsa 35:3–4; 25:8). Amikor a próféta látja a dicsőség Urát a szent angyalokkal a mennyből alászállani, hogy a föld népei közül összegyűjtse a maradék egyházat, hallja, amint a várakozók ujjongva kiáltják: „Itt van a mi Istenünk, benne reménykedtünk, hogy megszabadít minket. Itt van az Úr, benne reménykedtünk, vigadjunk és örüljünk szabadításának!” (Ézsa 25:9).

Isten Fiának hangja hallatszik, amint előhívja az alvó szenteket. Amikor a próféta látja kijönni őket a halál börtönéből, így kiált: „Életre kelnek halottaid, föltámadnak a holttestek! Ébredjetek, és ujjongjatok, kik a porban laktok! Mert harmatod a világosság harmata, és a föld visszaadja az árnyakat.”

„Akkor kinyílnak a vakok szemei, és megnyílnak a süketek fülei. Szökellni fog a sánta, mint a szarvas, és ujjong a néma nyelve...”

(Ézsa 26:19; 35:5–6).

Látomásaiban a próféta a bűnön és síron diadalmaskodó boldogokat Alkotójuk közelében látja. Oly közvetlenül beszélgetnek vele, mint ahogy az ember kezdetben beszélt Istennel. „Ezért örvendjetek és vigadjatok mindörökké annak, amit teremtek – mondja nekik az Úr –. Mert Jeruzsálemet vigasságra teremtem, népét pedig örömre. Vigadozni fogok Jeruzsálemmel, és örvendezni népemmel. Nem hallatszik ott többé sírás és jajgatás hangja.” „Nem mondja többé Sion lakója, hogy beteg, az ott lakó nép bűnbocsánatot nyer.”

„...Mert víz fakad a pusztaságban, és patakok erednek a pusztában. Tóvá lesz a délibáb, és víz fakad a szomjú földön.

Ahol azelőtt sakálok tanyáztak, nád és káka terem...” „A tövis helyén ciprus nő, a csalán helyén mirtusz nő...”

„Jól megépített útja lesz, amelyet szent útnak hívnak. Nem jár azon tisztátalan, csak az Úr népe járhat rajta, bolondok nem tévednek rá.”

„Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek neki, hogy letelt rabsága, megbűnhődött bűnéért, hiszen kétszeresen sújtotta az Úr keze minden vétkéért” (Ézsa 65:18–19; 33:24; 35:6–7; 55:13; 35:8; 40:2).

Amint a próféta nézi az Isten városában lakó megváltottakat, a bűn és az átok nyomától mentesen, elragadtatással kiált: „Örüljetek Jeruzsálemmel, vigadjatok vele mindnyájan, akik szeretitek! Szívből örüljetek vele mind...”

„Híre sem lesz többé országodban erőszaknak, határaidban pusztulásnak és romlásnak. Isten szabadítását nevezed kőfalaidnak, és dicséretét kapuidnak.

Nem a nap lesz többé napvilágod, és nem a hold fénye világít neked, hanem az Úr lesz örök világosságod, és Istened lesz ékességed.

Nem megy le többé napod, és holdad nem fogy el. Az Úr lesz örök világosságod, letelnek gyászod napjai.

Egész néped igaz lesz, örökre birtokában lesz az ország; facsemete, amelyet én ültettem, kezem alkotása, amely megmutatja dicsőségemet”

(Ésa 66:10; 60:18–21).

A próféta zenét és éneket hallott. Olyan zenét és éneket, amelyet az Istentől kapott látomásokon kívül, halandó ember soha nem hallott és elképzelni sem tud. „Amikor visszatérnek, akiket az Úr kiváltott, ujjongva vonulnak a Sionra. Öröm koszorúzza fejüket örökre, boldog örömben lesz részük, a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik.” „...Boldog örvendezés lesz majd benne, magasztalás és hangos zsoltárének.” „Körtáncban éneklik: Minden forrásom belőled fakad.” „Azok hangos szóval ujjonganak az Úr fenségének...” (Ézsa 35:10; 51:3; Zsolt 87:7; Ézsa 24:14).

Az újjáteremtett földön a megváltottak azt a munkát végzik és olyan dolgokban gyönyörködnek, amelyek Ádámot és Évát kezdetben boldoggá tették. Édeni életet élnek – kertben és mezőn. „Házakat építenek, és laknak bennük, szőlőket ültetnek, és élvezik gyümölcsüket. Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne, nem úgy ültetnek, hogy más élvezze. Mert népem élete oly hosszú lesz, mint a fáké. Választottaim maguk élnek munkájuk eredményéből” (Ézsa 65:21–22).

Ott minden képesség fejlődik, és minden tehetség fokozódik. A legnagyszerűbb vállalkozások is eredményesek lesznek, a legemelkedettebb törekvések is megvalósulnak, a legmagasabbra tűzött célok is elérhetők. Sőt, új távlatok nyílnak. Elcsodálkozhatunk az új csodákon. Új igazságokat érthetünk meg. Új dolgok tanulmányozására vethetjük latba testünk, értelmünk és lelkünk képességeit.

A próféták, akik előtt feltárultak ezek a nagy jelenetek, vágyakoztak annak teljes megértésére. „Ezt az üdvösséget keresték és kutatták a próféták, akik a nektek szánt kegyelemről prófétáltak, kutatva, hogy melyik vagy milyen időről tett kijelentést a Krisztus bennük levő Lelke... hogy nem maguknak, hanem nektek szolgálnak azokkal, amikről most az evangélium hirdetői prédikálnak nektek...” (1Pt 1:10–12).

Nekünk, akik közvetlenül a megvalósulás határán állunk, milyen végtelenül fontos, milyen érdekfeszítő a bekövetkezendő dolgoknak az ábrázolása, ama eseményeké, amelyekre Isten gyermekei figyelnek, várnak, vágyakoznak és amelyekért imádkoznak, amióta ősszüleink kiléptek az Édenből!

Zarándok Társaim! Még itt vagyunk a földi élet árnyai és zűrzavarai között. De Megváltónk nemsokára megjelenik, hogy szabadulást és nyugalmat hozzon. Lássuk meg hitben a jövő áldásait, ahogy Isten megrajzolta őket! Krisztus, aki meghalt a világ bűneiért, szélesre tárja az Éden kapuit mindazok előtt, akik benne hisznek. A harc nemsokára véget ér Krisztus győzelmével. Nemsokára meglátjuk Őt, akiben örök életünk reménysége összpontosul. Ha majd nála leszünk, semminek tűnik majd ennek az életnek minden próbája és szenvedése. Az előbbi dolgokra „...nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe.” „Ne veszítsétek el hát bizodalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségünk, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret. Mert még egy igen, igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik.” „Izráelt megszabadítja az Úr örökké tartó szabadságra. Nem ér benneteket szégyen és gyalázat soha, soha többé” (Ézsa 65:17; Zsid 10:35–37; Ézsa 45:17).

Nézz fel, nézz fel és növekedjék hited! Ez a hit irányítsa lépteidet azon a keskeny ösvényen, amely a város kapuin át a végtelenbe vezet, a megváltottak részére készített, kötelékektől mentes, dicsőséges jövőbe. „Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig. Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap. Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van” (Jak 5:7–8).

A megváltottak csak egy törvényt fognak ismerni: a menny törvényét. Mindnyájan egy boldog, összeforrt, dicsőítő és hálaadó család lesznek. Felettük a hajnalcsillagok kórusban énekelnek, és Isten fiai örömtől kiáltanak, miközben Isten és Krisztus közösen hirdetik: „Nem lesz többé bűn, és halál sem lesz többé.”

„Azután újholdról újholdra és szombatról szombatra eljön minden ember és leborul előttem – mondja az Úr.” „Mert megjelenik az Úr dicsősége, és látni fogja minden ember egyaránt.” Kisarjasztja „...majd az igazságot az én Uram, az Úr is, és öröméneket minden nép hallatára.” „Azon a napon a Seregek Ura lesz népe maradékának díszes koronája, ékes koronája.”

„Bizony, megvigasztalja Siont az Úr, megvigasztalja összes romjait. Olyanná teszi pusztaságát, mint az Éden, kopár földjét, mint az Úr kertje...” „...Része lesz a Libánon pompájában, a Karmel és Sáron díszében...” „Nem mondanak többé elhagyottnak, országodat sem mondják pusztaságnak, hanem úgy hívnak, hogy gyönyörűségem, országodat pedig úgy, hogy férjnél van. ...ahogy a vőlegény örül menyasszonyának, úgy örül majd neked Istened” (Ézsa 66:23; 40:5; 61:11; 28:5; 51:3; 35:2; 62:4–5).