A tudomány és a Biblia

"Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?" (Jób 12:9).

Mivel a természet könyve és a kinyilatkoztatás könyve ugyanannak a mesteri elmének pecsétjét viseli magán, így csak egymással összhangban szólhatnak. Különböző módszerekkel és különböző nyelveken, de ugyanarról a magasztos igazságról tesznek bizonyságot. A tudomány mindig új csodákat fedez fel, azonban kutatásai semmi olyat sem tárnak fel, ami helyesen értelmezve ellenkezne az isteni kinyilatkoztatással. A természet könyve és az írott Ige fényt árasztanak egymásra. Megismertetnek bennünket Istennel azáltal, hogy feltárják előttünk törvényeit, amelyek által munkálkodik.

Ha a természetben megfigyelt tényekből téves következtetéseket vonnak le az emberek, akkor azt vélik, hogy a természet és a kinyilatkoztatás között ellentét feszül, és az összhang helyreállítására irányuló erőfeszítéseikben olyan bibliamagyarázatokat fogadnak el, amelyek aláássák és megsemmisítik Isten Igéjének erejét. Sokan azt gondolták, hogy a geológia ellentmond a teremtés mózesi, szó szerinti magyarázatának. Azt állítják, hogy a földnek a káoszból való kialakulásához sok millió évre volt szükség, ezért azzal a céllal, hogy a Bibliát hozzáalakítsák ehhez a vélt tudományos kijelentéshez, a teremtés napjait rendkívül hosszú, meghatározatlan időszakoknak, korszakoknak fogadták el, amelyek szerintük évezredeknek vagy évmillióknak felelnek meg.

Az ilyen végkövetkeztetés teljes alap nélküli. A Biblia minden tanítása összhangban áll önmagával és a természet tanításával. A teremtés munkájának első napjától a következő jelentést kapjuk: "... és lőn este és lőn reggel, első nap" (1 Móz 1:5). Lényegében ugyanezt olvassuk a teremtés első hat napjáról is. Az ihletett Ige kijelenti ezekről az időszakokról, hogy estéből és reggelből álló napok voltak, mint minden más nap azóta is. Magáról a teremtés művéről így hangzik az isteni kijelentés: "Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott" (Zsolt 33:9). Mennyi időre lenne szüksége Istennek, aki megalkotta a megszámlálhatatlan világokat, hogy a földet a káoszból létrehozza? Vajon megsértsük-e az Ő Igéjét azzal, hogy "megmagyarázzuk" műveit?

Igaz, hogy a földben megmaradt régészeti leletek tanúskodnak olyan emberek, állatok és növények létezéséről, amelyek sokkal nagyobbak, mint amilyeneket most ismerünk. Ezeket olyan bizonyítéknak tekintik, mintha a növények és állatok már a Mózes által jelzett idő előtt is léteztek volna. Ezekre a dolgokra vonatkozólag a Biblia története bőséges magyarázattal szolgál. A vízözön előtt a növények és állatok élete összehasonlíthatatlanul magasabbrendű volt, mint ami azóta ismeretes. A vízözön óriási kiterjedésű erdőket temetett a földbe, amelyek azóta szénné változtak, és kiterjedt szénmezőket alkotva biztosítják szén- és olajszükségletünket mai kényelmünket és jólétünket szolgálva. Mindezek a napvilágra kerülő jelentések megannyi tanúságok, amelyek némán tesznek bizonyságot Isten Igéjének igazságáról.

A föld fejlődéselméletének tanával rokon az a tanítás, amely az ember kifejlődését az egysejtűek, puhatestűek és négylábúak felfelé haladó vonalának tulajdonítja, holott az ember a teremtés megkoronázó dicsősége volt.

Ha tekintetbe vesszük az emberi alkalmat a kutatásra, milyen rövid akkor az élet, milyen korlátozott tevékenységi köre, különösen azokra az eseményekre vonatkozóan, amelyeket a Biblia története előtti időre kelteznek. Milyen gyakran helyesbítik vagy vetik el teljesen a tudomány feltételezett következtetéseit. Nagy készséggel fogadják el időről időre a föld keletkezésének időszakát, amelyet millió évekkel növelnek vagy csökkentenek. Milyen ellentétben állnak egymással a különböző tudósok által hirdetett elméletek! Mindezt tekintetbe véve, azért az elméletért, hogy az egysejtűektől, a puhatestűektől és farkatlan majmoktól származtassuk magunkat, elvessük-e a Szentírásnak azt az állítását, amely egyszerűségében is monumentális: "Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt..." (1 Móz 1:27). Vajon elvessük-e azt a származási vonalat, amely kiválóbb mindannál, amelyet nagyra értékeltek a királyi udvarokban. A Biblia úgy emlékezik meg Séthről, mint aki Ádám fia volt, aki pedig Isten fia volt (1 Móz 5:3; Lk 3:38).

Ha helyesen értelmezzük, a tudomány kijelentései és az élet tapasztalatai egyaránt összhangban vannak a Szentírás bizonyságtételével, azzal az állandó együttmunkálkodással, amelyet Isten a természetben kinyilvánít.

A Nehémiás által feljegyzett énekben ezt énekelték a léviták: "Te vagy egyedül az Úr! Te teremtetted az eget, az egeknek egeit és minden seregöket, a földet és mindent, ami rajta van, a tengereket minden bennök valókkal együtt; és te adsz életet mindnyájoknak, és az égnek serege előtted borul le" (Neh 9:6).

A földdel kapcsolatban a Szentírás kijelenti, hogy a teremtés munkája befejeződött. "... munkáit a világ megalapításától kezdve bevégezte" (Zsid 4:3).

De Isten hatalma most is fenntartja a teremtett mindenséget. Nem azért lüktet a pulzusunk, és nem azért lélegzünk egyenletesen, mert az egyszer megindított gépezet saját energiájával folyamatosan működik. Minden lélegzet, minden szívdobbanás annak gondviselését bizonyítja, akiben élünk, mozgunk és vagyunk (Acs 17:28).

"Mindazok te reád néznek...¤n¤Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.¤n¤Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimúlnak és porrá lesznek újra.¤n¤Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét"

(Zsolt 104:27-30).

"Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.¤n¤Ő köti össze felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő alattok meg nem hasad.¤n¤Ő rejti el királyi székének színét, felhőjét fölibe terítvén.¤n¤Ő szab határt a víz színe fölé¤n¤- a világosságnak és setétségnek elvégződéséig.¤n¤

Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetésétől.¤n¤Erejével felriasztja a tengert, és bölcsességével megtöri Ráhábot.¤n¤Leheletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.¤n¤Ímé, ezek az ő útainak részei, de mily kicsiny rész az, amit meghallunk abból!¤n¤Ám az ő hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?"

(Jób 26:7-14).

"... Szélvészben és viharban van az Úrnak útja és lábainak pora a felhő" (Náh 1:3).

Az a hatalmas erő, amely az egész természetben munkálkodik és fenntart mindent, nem csupán egy mindent átható alapelv és tevékeny energia, amint néhány tudós állítja. Isten lélek, azonban mégis személyes lény, mert az embert saját képmására alkotta meg. Mint személyes lény, Isten kinyilvánította magát az Ő Fiában. Jézus "... az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása..." (Zsid 1:3). A földön járt és "... olyan állapotban találtatott mint ember..." (Fil 2:8). Mint személyes Megváltónk jött el a földre, és szállt fel a mennybe. Közbenjár értünk Istennél, akinek trónja előtt szolgál a mi érdekünkben "... mint valami emberfia..." (Dán 7:13).

Pál apostol a Szentlélek által kijelenti Krisztusról, hogy "... Ő benne teremtetett minden ... minden Ő benne áll fenn" (Kol 1:16-17). A kéz, amely fenntartja az űrben a világokat, az a kéz, amely szabályos rendben és fáradhatatlanul működésben tart mindent mindenütt Isten világegyetemében, ugyanaz a kéz, amelyet értünk keresztre szegeztek.

Isten nagysága felfoghatatlan számunkra. "... az Úr trónja az egekben... (Zsolt 11:4), de Lelke által mindenütt jelen van. Alaposan ismeri minden alkotását, és személyesen érdeklődik keze munkája iránt.

"Kicsoda hasonló az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, aki a magasságban lakozik?¤n¤Aki magát megalázva, tekint szét mennyben és földön" (Zsolt 113:5-6).

"Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?¤n¤Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.¤n¤Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállnék:¤n¤Ott is a te kezed vezérelne engem..."

(Zsolt 139: 7-10).

"Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.¤n¤Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden utamat jól tudod.¤n¤Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.¤n¤Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt"

(Zsolt 139:2-3; 5-6).

A mindenség Alkotója rendelte úgy, hogy az eszközök csodálatosan megfelelnek a céljainak, hogy kielégítsék az emberiség szükségleteit. Az anyagi világban Ő gondoskodott arról, hogy minden belénk oltott vágy teljesüljön, Ő teremtette úgy az embert, hogy ismerjen és szeressen. Ő nem hagyja lelkünk óhajait kielégítetlenül. Megfoghatatlan alapelv, személytelen fizikai erő vagy pusztán elvont fogalom nem elégítheti ki az emberi lények szükségét és sóvárgását a jelen életben a bűnnel, a szomorúsággal és a szenvedésekkel való harcában. Nem elég csak a törvényben és az erőszakban hinni, mert ezekben nincsen könyörület, azért sohasem hallják meg a segélykiáltást! Meg kell ismernünk azt a hatalmas kart, amely fenntart bennünket; meg kell ismernünk végtelen Barátunkat, aki megkönyörül rajtunk! Meg kell szorítanunk ezt a meleg kezet, és bíznunk kell gyengédséggel teljes szívében!

Az, aki a legmélyebben tanulmányozza a természet titkait, az ismeri fel legjobban saját tudatlanságát és gyengeségét. Rádöbben arra, hogy vannak oly mélységek és magasságok, amelyeket nem érhet el, oly titkok, amelyekbe nem tud behatolni, és oly igazságok hevernek előtte, amelyeket még nem kutattak ki. El tudja mondani Newtonnal: "Olyan gyermeknek látom magam, aki a tengerparton kavicsokat és kagylókat keres, miközben az igazság hatalmas óceánja felfedezetlenül terül elém".

A tudományt legmélyebben kutatók kénytelenek felismerni a természetben egy végtelen Hatalom munkálkodását. A természet tanítása azonban az ember magára hagyott, segítség nélkül való értelme számára csak ellentmondást és csalódást hozhat. Csak a kinyilatkoztatás fényében olvashatja el helyesen! "Hit által értjük meg..." (Zsid 11:3).

A világot "Kezdetben teremté Isten..." (1 Móz 1:1). Lelkünk csak ebben a gondolatban találhat nyugalmat, amikor sóvárgó kérdéseivel galambként repül a bárkába (1 Móz 8:9). Felette, alatta és túl a "Végtelen Szeretet" lakozik, aki elvégezvén minden dolgát, "... töltsön be titeket a jóban való teljes gyönyörűséggel..." (2 Thess 1:11).

"Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökkévaló hatalma és istensége ... alkotásaiból megértetvén megláttatik ..." (Róm 1:20). Bizonyságtételük csak az isteni Tanító segítségével érthető meg. "Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, amely őbenne van? Azonképpen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke" (1 Kor 2:11).

"De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra... (Jn 16:13). Csak annak a Léleknek segítségével magyarázhatjuk helyesen a tudomány kijelentéseit, aki kezdetben "...lebeg vala a vizek felett" (1 Móz 1:3), aki által minden lett, aki megvilágosít minden embert. Csak az isteni vezetés által ismerhetjük fel a legmélyebb igazságokat.

A Mindenható irányítása mellett leszünk képesek felfogni az Ő gondolatait műveinek tanulmányozása közben.