Harmonikus egész
Senki se érezze úgy, hogy a talentuma önmagában is elegendő Isten művéhez, hogy egyedül is képes egy sor megbeszélést levezetni és tökéletessé tenni a művet. Bár a módszerei helyesek lehetnek, mégis különféle ajándékokra van szükség. Ne egy ember értelme formálja és alakítsa a művet a sajátos elképzelései szerint. Annak érdekében, hogy a munka erős és arányos módon épüljön, sokféle talentumra és különféle eszközökre van szükség, amelyek mindegyikének az Úr irányítása alatt kell állnia. Ő fogja utasítani a munkásokat a különféle képességeiknek megfelelően.
Az együttműködés és az egység elengedhetetlen a harmonikus egész megvalósulásához, amikor minden egyes munkás az Istentől kapott munkáját végzi, a neki megfelelő helyet betöltve és a másik hiányosságát kipótolva. Akit magára hagynak a munkában, az abban a veszélyben forog, hogy azt gondolja, a talentuma elegendő a teljes egész elvégzéséhez. Ahol a munkások egyesülnek, ott lehetőségük nyílik a közös tanácskozásra, az együttes imára, és a munkában történő együttműködésre. Senki se érezze úgy, hogy nem tudna összekapcsolódni testvéreivel, mivel azok nem pontosan az ő felfogása szerint dolgoznak. Azok, akik ilyen gondolatokat ápolnak, elárulják, hogy Isten megtérítő hatalmának munkálkodására szorul a saját szívük és jellemük, hogy sajátos vonásaik ne váljanak a felebarátaik üdvösségéért végzett munka gátjává.
A munkások között egyesek tevékenyek és tetterősek lesznek, mások pedig lassúak. Nekik olyan sokáig tart elhatározásra jutni, hogy ha az ő útjaikat követjük, akkor sok értékes idő vész el, a késlekedés pedig sokszor veszélyesnek bizonyul. A lassú munkásnak folyamatosan tanulnia kellene a szorgalmas, gyors munkástól. „Az igyekezetben ne legyetek restek; lélekben buzgók legyetek; az Úrnak szolgáljatok.” (Rm 12:11). Mindenkinek aki Krisztus szolgálatába lép, folyamatosan éreznie kellene, hogy ő egy munkás, és javulnia kell szokásaiban és munkamódszerében. Testvérei közé kell vegyülnie és ne áltassa magát azzal, hogy az ő munkamódszerei a legjobbak. Tanuljon alázatosságot és szerénységet Krisztus iskolájában. Mindazok, akik Krisztustól tanulnak, Krisztus iránymutatásai szerint munkálkodnak majd, és akkor bizonyosan összhang lesz közöttünk. Aki hajlamos kritizálni és lekicsinyelni a testvéreit, azt tapasztalja majd, hogy Isten Lelke nincs vele. Az ilyen ember nem enged a rendelkezésnek, hogy másokat becsüljön többre önmagánál, hanem – mint az önigazult farizeus – összehasonlítja testvérei munkáját a sajátjával. Istennel együttműködve minden munkás úgy fog dolgozni, ahogyan Krisztus munkálkodott.
Folyamatosan tanulnod kell és folyamatosan előrehaladnod. Senki sem állhat a helyünkre és végezheti a személyesen ránk szabott munkát. Nem létezik olyasmi, hogy valaki megszabja bizonyos testvéreknek, hogy melyik barázdába álljanak be. Egyetlen lelkész sem foghatja át a munkát véges karjaival, és szabhatja meg az összes többinek, hogy hogyan dolgozzanak. El kell fogadnod a segítséget, bármely csatornán keresztül küldje is azt az Isten. Nektek, akik több tapasztalatot szereztetek, tanítanotok kell azokat, akik kevésbé tapasztaltak. Vegyétek őket magatok mellé, tanítsátok, neveljétek és hordozzátok őket türelmesen. Soha ne zárjátok be a szív ajtaját éles szavakkal és barátságtalan kritizálással. Isten szeretete uralkodjon a saját szívetekben és legyetek kapcsolatban a többi munkással. – Különleges Bizonyságtételek, „A” sorozat No. 7, pp. 14-16.