A munkások hibáinak nyilvánosságra hozása

A háborúságunk fegyvereit az ellenségeink ellen kell irányítanunk, de soha ne fordítsátok azok ellen, akikkel a Királyok királyának parancsa szerint menetelnek, akik férfiasan harcolják az urak Urának csatáit. Senki ne vegye célba azt a katonát, akit Isten magáénak ismer el, akit Isten elküldött, hogy különleges üzenetet vigyen a világnak és különleges munkát végezzen el. Meglehet, Krisztus katonái nem mindig mutatnak tökéletességet a munkájuk során, hibáik azonban bajtársaikból ne gyengítő, hanem erőt adó szavakat váltsanak ki, amelyek majd segítenek nekik visszanyerni az elvesztett területet. Nem szabad Isten dicsőségét szégyenné változtatniuk és ezzel előnyt adni Királyuk legelkeseredettebb ellenségeinek.

Ne váljanak a bajtársak egymás kemény, túlzó bíráivá, és ne használjanak ki minden hibát. Ne tanúsítsanak sátáni jellemvonásokat azzal, hogy testvéreik vádlóivá lesznek. A világ téves és hamis megvilágításban fog látni bennünket, miközben az igazságot képviseljük és Isten lábbal taposott törvényét védelmezzük, senki se hozzon azonban szégyent Isten ügyére azzal, hogy nyilvánosságra hoz egy hibát, amit Krisztus katonái esetleg elkövettek, amikor azt a hibát észreveszik és kijavítják azok, akik korábban helytelen álláspontot foglaltak el...

Isten sokkal nagyobb bűnt tulajdonít azoknak, akik ostoba módon felfedik testvéreik hibáit, mint annak a személynek, aki a hibás lépést elkövette. A testvérek kritizálását és kárhoztatását Krisztus iránti kritikaként és az Ő kárhoztatásaként tartják nyilván. – 48 sz levél, 1894