Egyenrangúakként tanácskozzatok

Mint egy helyen élő testvéreknek, többé-kevésbé kapcsolatban kell lennetek egymással, közelebb kell kerülnötök egymáshoz a tanácskozásaitokon, az érintkezéseitek során, lélekben és minden munkátokban. Ne tegyetek egy embert magatok közül mindenki tanácsadójává.

Minden egyes ember álljon meg a saját elhívatásában és a maga helyén, a saját munkáját végezve. Közületek mindenkinek olyan munkát kell végeznie Isten előtt ezekben az utolsó napokban, amely szent és nagyszerű. Mindenkinek hordoznia kell a felelősség súlyát. Az Úr minden egyes munkást felkészít a számára kijelölt feladat elvégzésére, és mindegyiket úgy kell becsülni és tisztelni, mint akit Isten választott testvérül és aki becses az Ő szemében. Nem szabad egy embert kiválasztani, akire az összes tervet és módszert rábízzák, miközben a többieket kihagyják. Ha ez teszik, akkor hibákat fognak elkövetni, rossz lépéseket fognak tenni. Inkább kár, mint haszon származik majd belőle. Nem szabad, hogy bárki is attól féljen közületek, hogy a másiké lesz majd a legmagasabb hely. Mindenkivel részrehajlás és képmutatás nélkül bánjatok.

Nem adható minden munkásnak ugyanolyan típusú teendő, ezért aztán olyan szabadságban és egymás iránti bizalomban szükséges együtt tanácskozni, amelynek léteznie kellene az Úr munkásai között. Mindenki bízzon kevésbé önmagában és bízzon sokkal inkább abban, Aki hatalmas a tanácsra, Aki kezdettől fogva ismeri a véget.

Amikor egymást tisztelitek, Jézus Krisztust fogjátok tisztelni. Ne legyen köztetek személyválogatás, mert az Úr sem személyválogató a választottaival. Azt mondja, „Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek.” Az Úr azt akarja, hogy ezt a bizalmat ápoljátok egymás iránt...

Egyetlen személy ne feltételezze, hogy a bölcsessége elég a hibák elkerülésére. Isten azt akarja, hogy a legnagyobbak azt az alázatot ápolják magukban, ami arra készteti őket, hogy mindenek szolgái legyenek, ha a kötelesség úgy kívánja.

Miközben azonban testvérként kell egymást szeretnetek, és lélektől lélekig, szívtől szívig és élettől életig kell gondolkodnotok, egyénileg teljes súlyunkkal Istenre kell támaszkodnunk. Ő lesz a támaszotok. Ő nem örül, ha világosság, bölcsesség és vezetés tekintetében egymástól függünk. Az Úr kell, hogy a bölcsességünk legyen. Egyénileg tudnunk kell, hogy Ő a mi megszentelőnk és váltságunk. Rá tekinthetünk, Benne bízhatunk. Ő lesz segítségünkre a szükség minden idején.

Bármi legyen is a feladatotok a különféle munkaterüleken, emlékezzetek arra, hogy Isten a parancsnok mindenek felett. Nem szabad elhúzódnotok Tőle, hogy aztán emberi erőben bízzatok. Túlságosan hajlamosak vagytok arra, hogy egymáshoz mérjétek magatokat, és egymáshoz hasonlítsátok magatokat, így értékelve a munkátok fontosságát. Emlékezni fogtok, ha az összehasonlítás eredménye esetleg messze kívül esik a szinten? Nem a beosztás vagy a rang az, ami szerint az Úr értékel. Ő azt keresi, hogy mennyi van bennetek a Mester lelkületéből és munkátok milyen mértékben mutat Krisztusi vonásokat. – 49-es levél, 1897.