Ötvenötödik fejezet – Az igazi felsőfokú oktatás

Isten szeretet. A világban található gonoszság nem Tőle van, hanem nagy ellenségünktől, akinek mindig az volt a műve, hogy megrontsa az embert, meggyengítse és eltorzítsa képességeit. Isten azonban nem hagyott bennünket a bűneset utáni romlott állapotunkban. Mennyei Atyánk minden képességet elérhetővé tett, hogy az emberek, helyesen irányított törekvéseikkel visszanyerhessék kezdeti tökéletességüket és Krisztusban teljességre jutva megállhassanak. E munkában Isten elvárja, hogy megtegyük a magunkét. Az Övé vagyunk- megvásárolt tulajdona. Az emberi családért Isten és Jézus Krisztus végtelen árat fizetett.

A világ megváltója, Isten egyszülött Fia, a törvény iránti tökéletes engedelmességével, életével és jellemével visszaszerezte azt, ami a bűneset nyomán elveszett és lehetővé tette az embernek, hogy az Ádám által megszegett igazság törvényének engedelmeskedni tudjon. Krisztus nem cserélte el isteni mivoltát emberire, hanem egyesítette az emberit és az istenit. Emberi mivoltában élte meg a törvényt az emberi család érdekében. Krisztus minden ember bűnét kifizeti, aki Őt elfogadja. Ő teljesen eleget tett Isten igazságszolgáltatásának.

A megváltás egész tervét ezek a drága szavak fejezik ki: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3.16) Krisztus ténylegesen elszenvedte a világ bűneinek megbüntetését, hogy igazságát a bűnösnek lehessen tulajdonítani, és bűnbánat és hit által a bűnösök jellembeli szentségben Hozzá hasonlóvá válhassanak. Ezt mondta: „Hordozom az ember bűnterhét. Felvállalom a büntetést és a bűnbánó bűnös ártatlanul megállhat Előtted.” Abban a percben, amint a bűnös hisz Krisztusban, Isten nézőpontjából elítéltetés és elmarasztalás nélkül áll meg. Krisztus neki adta a tökéletes engedelmességet. Azonban együtt kell működnie az isteni hatalommal és emberi erőfeszítéseket kell hoznia, hogy a bűnt legyőzze és Krisztusban teljességre jusson.

A Krisztus által fizetett váltságdíj elégséges minden ember üdvösségéért, azonban csak azokon segít, akik Krisztus Jézusban új teremténnyé és Isten örökké tartó országának hűséges polgáraivá válnak. Szenvedése nem védi meg a büntetéstől a bűnét meg nem bánó, hűtlen bűnöst.

Krisztus művének rendeltetése az volt, hogy az embert eredeti állapotába helyreállítsa és a bűn által okozott sebeket és sérüléseket isteni hatalma által meggyógyítsa. Az ember része az, hogy hit által megragadja Krisztus érdemeit, működjön együtt a mennyei erőkkel az igaz jellem kialakításában, hogy Isten megmenthesse a bűnöst, de Isten mégis igazságos legyen és igaz törvényének érvényt szerezzen.

A megváltásunkért fizetett ár mindegyikünknek nagy lekötelezettséget jelent. Kötelességünk megérteni mit kíván tőlünk Isten és milyenné kíván bennünket tenni. Az ifjúság nevelőinek rá kell ébredniük, milyen felelősség nyugszik rajtuk és meg kell minden tőlük telhetőt tenniük a fogyatékosságok megszüntetésére, legyenek azok testiek, szellemiek vagy erkölcsiek. Saját életüket tekintve is törekedjenek a tökéletességre, hogy a diákok helyes példát lássanak maguk előtt.

A tanárok körültekintéssel végezzék munkájukat. Akik gyakran időznek Istennel imában, szent angyalok állnak mellettük. Tiszta és szent légkör veszi őket körül, mivel egész lényüket áthatja Isten Lelke megszentelő befolyása. Mindennap Krisztus iskolájában kellene tanulniuk, hogy a nagy Tanító irányíthassa tanári munkájukat. Krisztustól kell tanulniuk és eggyé kell válniuk Vele emberek gondolkozásának formálásában, mielőtt magasabb ismeretek átadásában - Isten ismeretének tanításában – eredményes tanárokká válnának.

Isten a Szaván keresztül jelenti ki magát. ”Mert amelyek régen megírattak, a mi tanulságunkra írattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vigasztalása által reménységünk legyen.” (Rm 15:4) „És ismét: Dicsérjétek az Urat minden pogányok, és magasztaljátok őt minden népek. És viszont Ésaiás így szól: Lészen a Jessének gyökere, és aki felkel, hogy uralkodjék a pogányokon; ő benne reménykednek a pogányok. (Rm 15:11-12)

Az a valódi felsőfokú oktatás, amely megismerteti a diákokat Istennel és Igéjével, és felkészíti őket az örök életre. Krisztus azért adta magát bűnért való áldozatul, hogy az ember közelségébe hozza ezt az örök életet. Szeretetének és irgalmának célja a tanítványaiért mondott imában nyer kifejezést. „Ezeket beszélte Jézus; és felemelt szemeit az égre, és monda: Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged; Amiként te hatalmat adtál néki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, amit néki adtál. Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” (Jn 17:1-3) Minden ifjúsági oktató dolgozzon összhangban ezzel az imával és vezesse a diákokat Krisztushoz.

Jézus így folytatja az imát, amiben kifejezi az Övéiért érzett aggodalmát: „És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, akiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi! Mikor velük voltam a világon, én megtartottam őket a te nevedben; akiket nékem adtál, megőriztem, és senki el nem veszett közülük, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesüljön. Most pedig te hozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy ők az én örömemet teljesen bírják ő magokban. Én a te igédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók. (Jn 17:11-14)

Tételezzük fel, hogy megragadjuk ennek az imának a lelkületét, amely a mennybe szállt fel. Krisztus itt azt mutatja be, hogy milyen módszereket és erőt használt arra, hogy tanítványait távol tartsa e világ gyakorlatától, gondolkozásától és beállítottságától. „Én a te igédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók” (14/a) Tetteik, szavaik, lelkületük nincs összhangban a világéval, - „amint hogy én sem e világból vagyok.” (14/b) Az Üdvözítő hozzáteszi. „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.” (Jn 17:15) A gyermekeknek és az ifjúságnak olyan nevelést kellene kapniuk, amilyenre Krisztus itt rámutat, hogy el tudjanak különülni a világtól.

„Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te igéd igazság. (Jn 17:17) Isten igéje legyen a fő nevelő erő. Hogyan ismerjék meg a diákok az igazságot, ha nem annak alapos, buzgó és kitartó tanulmányozásával? Íme, itt a nagyszerű ösztönzés, a rejtett erő, amely megeleveníti a szellemi és testi képességeket és az életet a helyes mederbe tereli. Itt, az igében találhatunk bölcsességet, költészetet, történelmet, életrajzokat és a legmélységesebb filozófiát. Ennek tanulmányozása eleveníti meg a gondolkozást, életerős, egészséges életre viszi, és a legmagasabb szintű használatra készteti. Kizárt dolog, hogy ha valaki a Bibliát alázatos, tanulékony szívvel tanulmányozza, ne fejlesztené és erősítené az értelmét. Akik kiválóan megismerkednek Istennek az Igéjében kinyilatkoztatott bölcsességével és szándékával józan, tiszta gondolkozású férfiakká és nőkké válnak és a nagy Nevelő, Jézus Krisztus eredményes munkásai lesznek.

„Amiképpen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;” Munkát kell elvégezni a világért és Krisztus a hírnökeit küldi, akiknek Vele együtt kell dolgozniuk. Krisztus a népének adta az igazság igéjét, és mindenkit elhívott, hogy végezze a maga részét ezen igazságok megismertetésében.

„És én őérettük odaszentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.” A tanárok feltételezhetik, hogy saját bölcsességükkel taníthatnak és közben megtarthatják emberi hiányosságaikat és hibáikat. Krisztus azonban, az isteni Tanító, akinek munkája helyreállítani az emberben azt, ami a bűneset által elveszett, odaszentelte Önmagát erre a munkára. Azt kívánja, hogy akikért ekkora váltságdíjat fizetett *„megszenteltekké legyenek az igazságban”, és erre példát mutatott nekik. Az a Tanító, aki olyanná szeretné tenni tanítványait, amilyen ő. Az igazságtól függetlenül – ami az Ige - nincs megszentelődés. Akkor mennyire létfontosságú, hogy minden egyes ember megértse azt!

Krisztus imája nemcsak akkori tanítványait öleli fel. Mindazokat magában foglalja, akik hitben elfogadják Őt. Ezt mondja: „De nemcsak őérettük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédökre hisznek majd én bennem; Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te én bennem, Atyám, és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem. És én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, őnékik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk: Én őbennük, és te én bennem: hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, amiként engem szerettél.” (Jn 17:20-22)

Csodálatos, gyönyörű szavak, szinte felfoghatatlanok! Ugye iskolánk tanárai meg akarják érteni? Legyenek szívesek úgy vegyék Isten Igéjét mint egy tankönyvet, amely képes őket bölccsé tenni az üdvösségre. Ez a könyv Isten hangja, amint szól hozzánk. A Biblia az élet igéit, szavait nyitja meg számunkra, mivel megismertet bennünket Krisztussal, aki az életünk. Ahhoz, hogy maradandó hitünk legyen Krisztusban, úgy kell Őt megismerünk, ahogyan szavában jeleníti meg Önmagát. A hit bizalmat jelent. Nem lelkesedések és felindulások kérdése, ahogyan az érzések és érzelmek diktálják, hanem olyan elv, amelynek alapja Jézus Krisztusban van. A hitet pedig folyamatosan gyakorolni kell szorgalmas és kitartó igetanulmánnyal. Az isteni szó így élő hatóerővé válik, mi pedig az igazság által megszentelődünk.

A Szentlelket kaptuk meg segítségül az ige tanulmányozásához. Jézus ezt ígéri: „Ama vigasztaló pedig, a Szent Lélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek.” (Jn 14:26) Akiket a Szentlélek tanít és nevel, képesek lesznek az igét értelmes módon tanítani. Amikor pedig a Szentlélek vezetéséért buzgón esedeznek és a Biblia tankönyvvé válik, és a szívet teljesen alárendelik, hogy azt megszentelje az igazság, akkor mindazt elérik, amit Krisztus ígért. Az ilyen Bibliatanulmányozásnak az eredménye a kiegyensúlyozott gondolkozás, mivel a testi, szellemi és erkölcsi képességek arányosan fejlődnek. A szellemi ismeretek ilyenkor nem bénítanak. Az értelem megelevenedik, a fogékonyság megerősödik, a lelkiismeret érzékennyé válik. Az együttérzés és érzelmek megtisztulnak, jobb erkölcsi légkör jön létre és az ember kísértések iránti erősebb ellenállást nyer. Így mindenki, mind a tanárok, mind a diákok tevékenyek és buzgók lesznek Isten munkájában.

Sok tanár részéről van azonban olyan beállítottság, hogy nem alaposak a vallásos nevelést illetően. Maguk is megelégszenek a félszívvel végzett szolgálattal és úgy szolgálnak az Úrnak, hogy csupán elkerüljék a bűn büntetését. E lagymatag szolgálatuk kihat a tanításukra is. Nincsenek azon, hogy a diákjaik megszerezzék azt a tapasztalatot, amelyre maguk sem vágynak. Amit áldásként kaptak, veszélyes dologként dobták félre. A Szentlélek látogatásait úgy vették, ahogyan Félix mondta Pálnak: „Mostan eredj el; de mikor alkalmatosságom lesz, magamhoz hivatlak téged.” (ApCsel 24:25) Vágyakoznak más áldásokra, de arra nem, amit Isten jobban szeretne adni, mint egy apa, amikor jó ajándékokat ad gyermekeinek, hogy a Szentlélek, amelyet Isten bőséggel kínált nekik végtelen teljessége szerint és amit ha befogadtak volna, nyomában megjelent volna az összes többi áldás – vajon milyen szavakat is használjak, hogy megfelelően ki tudjam fejezni, mi mindenről van itt szó? A mennyei hírvivőt ridegen visszautasították eltökélt szándékukkal. „Eddig jöhetsz a diákjaimmal, de ne tovább. Nincs szükségünk lelkesedésre az iskolánkban, nem kell az izgalom. Sokkal elégedettebbek vagyunk, ha mi magunk dolgozunk a diákjainkkal.” Így vetik meg Isten kegyelmes hírvivőjét, a Szentlelket.

Iskoláinkban a tanárok vajon nincsenek istenkáromlás veszélyében, amikor megvádolják Isten Szent Lelkét azzal, hogy megtévesztő hatalom és vakbuzgóságba vezet? Hol vannak azok a nevelők, akik inkább Libanon hó-forrását választják, amely a mezőség sziklájából jő ki és nem a völgyek sáros vizeit? (v.ö: Jer. 18:14-15). Élő vizek egymás utáni záporát kaptátok ott, Battle Creek-ben. Mindegyik az isteni befolyás megszentelt áradata volt, de nem ilyennek ismertétek fel. Ahelyett, hogy ittatok volna bőséggel az üdvösség forrásaiból, amelyet oly gazdagon kínált a Szent Lélek befolyása, közönséges szennyvizekhez fordultatok és az emberi tudomány szennyezett vizeivel próbáltátok oltani szomjatokat. Eredményként mit kaptatok? Szomjúságtól eltikkadt lelkeket az iskolában és a gyülekezetben. Akik elégedettek kevés lelkiséggel messzire jutottak azon az úton, hogy ne becsüljék Isten Lelke hatalmas munkálkodásait. Remélem azonban, hogy a tanárok nem lépték túl azt a határt, ahol már a szív megkeményedik és a lelki látás megvakul. Ha a Szentlélek ismét meglátogatja őket, remélem, nem fogják az igazságot bűnnek és a bűnt igazságnak nevezni.

Szükség van szívbeli megtérésre a tanárok között. Gondolkozásban és tanításbeli módszerekben való igazi változás kell, hogy eljussanak oda, ahol személyes kapcsolatban lehetnek az élő Megváltóval. Egy dolog helyeselni a Lélek megtérésben betöltött munkáját és mást jelent elfogadni feddő, bűnbánatra hívó működését. Szükséges, hogy mind tanárok, mind diákok ne csak helyeseljék az igazságot, hanem a Lélek munkálkodásának alapos és gyakorlatias ismeretére jussanak. Azért adja figyelmeztetéseit, mert a hitvalló keresztények hitetlenek. Isten a diákok közelébe jön, mert oktatóik, akikbe bizalmukat vetik, félrevezetik őket, de szükséges, hogy a tanárok és diákok is felismerjék a Pásztor hangját.

Ti, akik régen elvesztettétek az imádságos lelkületet, imádkozzatok, könyörögjetek buzgón: „Könyörülj, kérünk, a te ügyedért. Légy irgalmas az egyházért, szánd meg az egyes hívőket, Irgalmasságnak Atyja. Végy el mindent tőlünk, ami beszennyez bennünket. Tagadj meg tőlünk, amit akarsz, de ne vedd el tőlünk a te Szentlelkedet.”

Vannak és mindig lesznek olyanok, akik nem bölcsen járnak, akik akár a kétely szavaival, akár szavakba öntött hitetlenséggel, eldobják meggyőződésüket és saját akaratukat követik. Hiányosságaik miatt Krisztusra hoznak gyalázatot. Szegény, véges halandók, akik elítélték a Lélek gazdag és drága kiáradását és ítéletet mondtak ki rá, ahogyan a zsidók is ítéletet mondtak Krisztus munkájára. Értsék meg Amerika minden intézményében: nem kaptatok felhatalmazást arra, hogy a Szentlélek munkáját irányítsátok és megmondjátok neki, hogyan képviselje magát. Vétkesek vagytok, mert ezt csináljátok. Kívánom és az imám, hogy Isten bocsásson meg nektek. Ahelyett, hogy elnyomnátok és elűznétek a Szentlelket, ahogyan tettétek, örömmel kell fogadni és jelenlétét elősegíteni. Amikor az ige iránti engedelmességgel megszentelitek magatokat, a Szentlélek mennyei dolgokba enged bepillantást. Amikor alázatos lélekkel és buzgósággal Istent keresitek, akkor a rideg hangon kimondott szavak terhelni fogják a szíveteket és szátok az igazságot lelkesen fogja szólni.

Az öröklét dolgai és jelentősége legyen a tanárok és diákok fő beszédtémája. Nagyon őrizkedjünk a világhoz való hasonulástól. A tanároknak meg kell szentelődni az igazságban. Ami mindennél fontosabb, a diákjaik megtérése, hogy új szívet és új életet nyerjenek. A Nagy Tanító célja az Isten képmására való helyreállítás és iskoláink minden tanára e céllal összhangban végezze munkáját.

Tanárok, bízzatok Istenben és haladjatok tovább. „Elég néktek az én kegyelmem” – ez olyan biztosíték, amelyet a Nagy Tanító ad nektek. Ragadjátok meg e szavak lelkesítő erejét és soha, soha ne szóljatok kételyről vagy hitetlenül. Legyetek tetterősek. A tiszta és szeplőtelen vallásosságban nincs félig ilyen, félig amolyan szolgálat. " Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből.” A legeslegjobban megszentelt törekvést azoktól kívánják, akik hisznek Isten Igéjében.

Tanárok, mondjátok el diákjaitoknak: az Úr Jézus Krisztus mindenről gondoskodott, hogy ők tovább haladjanak és győzve győzzenek. (v.ö: Jel 6:2) Vezessétek el őket oda, hogy bízzanak az isteni ígéretben: „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki. De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide s tova hány. Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól; A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember. (Jak 1:5-8)

A bölcsesség forrásától, Istentől származik minden olyan ismeret, amely az ember számára becses, mindaz, amit az értelem képes megragadni és megtartani. A jó és gonosz tudása fájának gyümölcsét nem szabad türelmetlenül szedegetni, mivel az a valaki ajánlja, aki egykor dicsőségben fényes angyal volt. Azt mondta, ha az emberek esznek arról, akkor megismerik a jót és a gonoszt. Azonban hagyjuk azt békén. Az igaz ismeret nem hitetlenektől vagy gonosz emberektől származik. Isten igéje világosság és igazság. Az igaz világosság Jézus Krisztustól tör elő, aki ”megvilágosít minden embert.” (Jn 1:9/b) A Szentlélektől származik az Isten ismerete. Ő tudja, mire van szüksége az emberiségnek a béke, a boldogság és nyugalom evilági elősegítéséhez, és az Isten országában való örök béke biztosításához.

„Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag.(Jel 22:16) -- Különleges bizonyságtételek a nevelésről, 1896 június 12