Ötvenharmadik fejezet – A környezet nevelő befolyása

Otthonuk kiválasztásánál a szülőket ne csupán világi megfontolások vezessék. Összességében nem azon hely kiválasztásának a kérdése ez, hol lehet a legjobban keresni, vagy hol a legkellemesebb a környezet, vagy a legnagyobbak a szociális előnyök. Az összes eddigi megfontolásnál nagyobb következményekkel járnak azon befolyások, amelyek a gyermekeket körülveszik és jóra vagy bűn felé késztetik. Rendkívül szent felelősség nyugszik a szülőkön, a lakóhely megválasztásánál. Lehetőség szerint olyan helyekre menjen a család, ahol jó befolyások érik őket, ahol szívüket tisztán tarthatják és Isten és a másik emberi iránti szeretetük tevékeny kifejezést kaphat. Ugyanezen elv vonatkozik iskoláinkra, ahol az ifjúság összegyűlik és családokat vonzanak a tanításból fakadó előnyök.

Rá kell szánni időt és energiát iskoláink helyének kiválasztására, amely olyan helyen legyen, ahol az erkölcsi légkör minél egészségesebb, mivel az uralkodó befolyások mély nyomot hagynak az ifjúság gondolkozásán és jellemük alakításán. E célból egy távolabb eső hely a legalkalmasabb. A nagyvárosok, az üzleti és oktatási élet központjai látszólag előnyöket jelenthetnek, de egyéb megfontolások mellett ezen előnyök kevésbé fontosak.

A jelen társadalom romlott, éppen úgy, ahogyan Noé napjaiban volt. A régen élt özönvíz előtti faj csak egy lépésre volt az Édentől. Isten gazdag áldásait élvezte. Erős testi, szellemi erővel rendelkeztek, amelyről csak halvány elképzeléseink vannak. Az Istentől kapott bő áldást, erőt és ügyességet önző célokra használták, hogy kielégítsék mértéktelen étvágyukat és büszkeségüket. Istent száműzték gondolataikból. Törvényét megvetették, jellemének mércéjét sárba taposták. Bűnös örömökben vigadtak, megrontották Isten előtt útjaikat és egymást. Erőszak és bűntettek töltötték be a földet. Sem a házassági kapcsolatokat, sem a jogviszonyokat nem tisztelték. Az elnyomottak kiáltása felhatott a Seregek Urának fülébe. A gonoszság szemlélése által az emberek is olyanokká váltak, amíg Isten már nem tudta elviselni a gonoszságot és árvíz söpörte el őket.

A nagyobb városokban tanuló ifjúságot hasonló befolyások veszik körül, mint amilyen az özönvíz előtti világban uralkodott. Istent és törvényét ugyanúgy semmibe veszik. Ugyanúgy megvan a gyönyör szeretete, az önző kívánságok kielégítése. A büszkeség és hivalkodás jelenleg is kihat. A világ átadta magát az élvezeteknek. Erkölcstelenség uralkodik. Semmibe veszik a gyengék és a gyámoltalanok jogait és világszerte, a nagyvárosok igen gyorsan a romlottság és bűn melegágyaivá válnak.

A gyönyör szeretete az egyik legveszélyesebb dolog, mivel a nagyvárosokban a gyermekeket és ifjúságot érő sokféle kísértés közül az egyik legkörmönfontabb. Sokféle ünnepet és munkaszüneti napot tartanak. Szórakoztató sportjátékok és lóversenyek ezreket vonzanak. Az izgalmak és élvezetek forgataga elvonja őket az élet józan kötelességeitől. Azt a pénzt, amit jobb célokra lehetett volna félretenni – sok esetben a szegény gyér keresetét – szórakozásra fecsérlik el.

Az élvezetes szórakozások utáni folyamatos sóvárgás a lélek mélyebb vágyakozásait mutatják. Akik azonban a világi örömök kútjaiból isznak, úgy fogják találni, hogy lelki szomjuk kielégületlen marad. Lelküket megcsalják. Összetévesztik a vidámságot a boldogsággal. Amikor aztán megszűnik az izgalom, sokan a csüggedés és kétségbeesés mélységeibe süllyednek. Micsoda bolondság és oktalanság elhagyni az élő vizek forrását a világi örömök repedezett kútjaiért. (v.ö: Jer. 2:13) Lelkünk mélyéig átérezzük azt a veszélyt, amely ezen utolsó napokban körülveszi az ifjúságot, és vajon ne vigyük lehetőleg minél messzebbre őket és családjaikat, ezektől a rosszra csábító és megrontó befolyásoktól, akiket iskoláink tanulás céljára magukhoz vonzanak?

Amikor félreeső helyeket választunk iskoláink részére, akkor egy percre se tételezzük fel, hogy olyan helyet találunk az ifjúságnak, ahol nem érik őket kísértések. Sátán nagyon szorgalmas munkás és fáradhatatlan a módszerek kigondolásában, hogy minden elmét, amely sugallataira nyitott, megrontson. A családokat és az egyes embert saját területükön, helyzetükben közelíti meg és kísértéseit az ő hajlamaikhoz és gyengeségeikhez szabja. Azonban a nagyvárosokban a lelkek feletti hatalma nagyobb és az óvatlanok csapdába ejtésére több eszköze van. Iskoláink körül bőven legyen szabad tér. Vannak diákjaink, akik soha nem tanultak meg takarékoskodni és mindig elköltötték a kapott legkisebb összeget is. Őket sem szabad elvonni a neveléstől. Szolgálatot, elfoglaltságot kell számukra biztosítani és elméleti tanulmányaikat össze kell kapcsolni szorgalmas, takarékos szokásokra neveléssel. Tanulják megbecsülni azt, amikor maguknak kell önmagukon segíteni.

Legyen munka minden diáknak, akár el tudja magát tartani, akár nem. Testi és lelki képességeik használata arányos figyelmet kapjon. Tanulják meg a földművelést, mivel ez fogja őket közel vinni a természethez.

A természetnek van egyfajta nemesítő, emberi indulatokat megfékező hatása, amit figyelembe kell venni, amikor helyet választunk az iskolának. Isten figyelembe vette ezt az elvet, amikor embereket képezett a munkájához. Mózes negyven évet töltött Midián pusztáiban. Keresztelő János a jeruzsálemi zsidóiskolák nagy embereivel való kapcsolata miatt még nem volt alkalmas Istentől kapott nagyszerű elhívására, hogy Krisztus előfutára legyen. A pusztába ment, ahol emberek szokásai és tantételei nem formálhatták gondolkozását és ahol akadályok nélküli közösséget ápolhatott Istennel.

Amikor János apostolnak, a szeretett tanítványnak az üldözői el akarták némítani hangját és népe közötti befolyását lerombolni, Patmos szigetére száműzték. Az Isteni Tanítójától azonban nem tudták elválasztani. A magányos szigeten János tanulmányozhatta Isten teremtett világát. A tenger viharverte szikláin, a szigetet körülvevő tengervízben megláthatta Isten nagyságát és fenségét. Miközben Istennel bensőséges kapcsolatban volt és tanulmányozta a természet könyvét, hang szólt hozzá. Isten Fia hangja volt ez. Jézus tanította Jánost Patmos szigetén, és szolgája számára csodálatos dolgokat fedett fel, melyeknek az eljövendő időkben meg kell történnie.

Isten azt kívánja, hogy teremtett művein keresztül becsüljük meg áldásait. Milyen sok gyermek van zsúfolt városokban, ahol tenyérnyi zöldfelület sincs, ahová léphetnének. Ha vidéken lehetne őket tanítani a természeti szépségek között, annak békéjében és tisztaságában, az nekik szinte mennyországnak látszana. Emberektől távolabb eső, csendes helyeken, ahol minél messzebb vagyunk a rontó hatást kifejtő világi bölcsességtől, szokásoktól és izgalmaktól és minél közelebb a természet szívéhez, Krisztus valósággá teszi számunkra jelenlétét és lelkünkhöz szólva beszél békéjéről és szeretetéről. -- Különleges bizonyságtételek a nevelésről, 1896 május 11