66. fejezet

A nevelés fontos része — Nem lehet teljes a nevelés, ha nem tanít a helyes öltözködés alapelveire. Az erre vonatkozó oktatás elmulasztása nehezíti és gyakran teljesen meg is rontja a nevelés munkáját. Az öltözködés szeretete és a divathoz való ragaszkodás a tanítók legfélelmetesebb vetélytársa, és leghatásosabb akadályozója. — Nincs pontos útmutatás, de fontos a jó ízlés és a tisztaság

Nem kaptam pontos útmutatást arra nézve, hogy milyen legyen a ruha stílusa.

Buzdítsuk a fiatalokat a helyes öltözködési szokások kialakítására: öltözködjenek csinosan, ízlésesen, s ruháikat tartsák rendben és tisztán. Minden szokásuk nevelje őket mások áldására és segítségére.

Az öltözet legyen megfelelő és illendő. Még ha csak olcsó vászonból vagy kartonból készült is, legyen mindig rendes és tiszta.

A keresztények őrizkedjenek minden túlzástól és kérkedéstől öltözködésükben; de ruhájuk legyen csinos, nem túl tarka, erényes, és megfelelő ízléssel alkalmazkodjék viselője egyéniségéhez.

A jó ízlést sem megvetni, sem kárhoztatni nem kell. Ha hűségesen élünk a hitünk szerint, ez olyan egyszerűvé tesz bennünket az öltözködésben, s céltudatossá a munkában, hogy bizonnyal furcsának bélyegeznek majd minket. Ám ha ruházatunk nélkülözi a jó ízlést és rendezettséget, ez azt mutatja, hogy eltávolodtunk az igazságtól: mert az igazság mindig felemel, soha nem alacsonyít le.

Nővéreim! Ruhátok vagy Krisztus és az igazság szeretetéről beszél, vagy a világ szeretetéről. Melyiket választjátok?

A színek és minták megválasztása — A jó ízlés nyilvánuljon meg a színek kiválasztásában. Az egyöntetűség ebben a kérdésben csak addig helyénvaló, amíg nem okoz kényelmetlenségeket. A bőr színét is számításba lehet venni a megfelelő szín kiválasztásához. Törekedjetek a halvány, szerényebb árnyalatok viselésére. Ha az anyag mintás, kerüljük a nagy és élénk színű mintákat, mert az hiúságot és magamutogatást sugall. Ugyancsak helytelen össze nem illő színeket együtt viselni.

Tekintetbe kell venni a tartósságot — Öltözködjünk szerény, egyszerű, jó minőségű ruhába, egyéniségünkhöz és munkánkhoz illő színűekbe! Ruhánk inkább tartós legyen, mint hivalkodó! Melegítsen és védjen! A Példabeszédek könyvének bölcs asszonya „nem félti házanépét a hótól, mert egész házanépe meleg ruhákba öltözött” (Péld. 31:21).

A jó minőségű anyag vásárlása megtakarítás — Helyesen tesszük, ha jó minőségű anyagot vásárolunk és gondosan készítjük el a ruhát, mert ezzel pénzt takarítunk meg. Ne költsünk díszítésre és csipkékre, mert ezzel csak a saját önzésünknek szolgálnánk. Ezt a pénzt Isten ügyére is áldozhatnánk.

Emlékezzünk Isten szőlőskertjének szükségleteire! — Ízlésesen és csinosan kell öltözködnünk, de amikor testvéreink ruhát vásárolnak vagy készítenek maguknak és gyermekeiknek, ne feledjék: az Úr szőlőskertjében még mindig befejezésre vár a munka.

Az emberek sokat költenek ruházkodásra, de az Úr kihívta az Ő népét a világból és elkülönítette őket. Élénk színű vagy túl drága ruha nem illik azokhoz, akik azt állítják, hogy hiszik: az utolsó napokban élünk...

Ami a ruházkodásra kiadott pénzt illeti: legyetek takarékosak! Ne feledjétek, hogy öltözéketek állandó befolyást gyakorol azokra, akikkel érintkeztek. Ne pazaroljatok magatokra olyasmit, amire máshol nagyobb szükség lenne. Ne költsétek az Úr pénzét a saját kívánságaitok kielégítésére drága ruhák vásárlásával.

Az egyszerű öltözet bizonyság a vallás mellett — Az egyszerű öltözet egy istenfélő asszonyt a legjobb színben tüntet fel az emberek előtt.

Öltözzetek keresztényekhez illő módon: egyszerűen, tisztán, illendően, istenfélelemmel és jó cselekedetekkel ékesítve magatokat.

Sokan, hogy lépést tartsanak a hóbortos divattal, elveszítik jó ízlésüket, és a természetes egyszerűséget feláldozzák a mesterkéltségért. Időt, pénzt, energiát nem sajnálva, teljes lényüket a divatnak szentelik.

Kedves fiatalok, az a hajlam, hogy a világ szerint öltözködjetek, aranyat és ékszereket viselve hivalkodjatok - nem teszi vonzóvá vallásotokat az emberek számára, s az igazságot sem, amelyet vallotok. Éleslátású emberek külsőtök szépítgetésében annak bizonyítékát látják majd, hogy nem vagytok elég bölcsek, s büszke a szívetek.

Emlékeztetni szeretném a fiatalokat, akik egyre díszítgetik magukat, akik tollakkal ékesítik kalapjukat, hogy az Üdvözítő fején szégyenletes töviskorona volt az ő bűneikért. Amikor értékes időt pazarolnak külsejük cicomázására, ne feledjék, hogy a dicsőség királya egyszerű köntöst viselt. Akiknek az a gondjuk, hogy külsejüket ékesítgessék, ne feledjék, hogy Jézus gyakran kimerült volt a szakadatlan, súlyos fáradozástól, a lemondástól és önfeláldozástól, csak hogy a szenvedők és lelki szükségben levők áldására lehessen... Nem a maga gyöngeségei és szükségletei miatt, hanem mert látta, ismerte a ti természetetek gyengeségét, hogy pontosan azokban a dolgokban mutasson példát, ellenállva az Ellenség kísértéseinek, melyekben most vereséget szenvedtek. Tudta, hogy közömbösek lesztek a fenyegető veszedelem iránt és nem érzitek szükségét az imának. Értünk öntötte ki könyörgését az Atya előtt, erős kiáltásokkal és könnyekkel. Azért történt így, hogy megmentsen minket a gőgtől, a hiúság és az élvezetek szeretetétől, amelyekbe most belemerülünk, s amelyek kiszorítják Jézus szeretetét. Pedig ő könnyeket hullajtott, arcát eltorzította a gyötrelem és kín, jobban, mint bárki másét.

Fölösleges hivalkodás, pazarló díszítgetés — Hagyjátok el a fölösleges díszeket, és az így megtakarított javakat fordítsátok Isten ügyére. Tanuljátok meg az önmegtagadás leckéjét, és tanítsátok meg azt gyermekeiteknek is!

Többször kérdezték már tőlem, hogy helytelennek tartom-e az egyszerű vonalú gallér viselését. Mindig nemmel válaszoltam. Voltak, akik szélsőségesen értelmezték, amit általánosságban a gallérokról írtam, ezért állították, hogy mindenféle ilyen darab viselése kerülendő. Láttam drága, csipkézett gallérokat, és ugyancsak költséges és fölösleges szalagokat és zsinórokat, amelyeket egyesek hordtak és hordanak még most is csupán a divat kedvéért. Nem arról van szó, hogy semmilyen gallért nem szabad hordani, s nem gondolom, hogy egyetlen szalagocska sem díszítheti a ruhát vagy a kalapot.

Prédikátorainknak és feleségeiknek jó példával kell elöljárniuk az egyszerű öltözködésben. Legyenek jó megjelenésűek és ápoltak, ruhájuk készüljön jó minőségű anyagból, de óvakodjanak minden túlzástól, és kerüljenek minden fölösleges díszítést, még ha olcsó is, mert ezek a dolgok nem válnak előnyükre. A fiatalokat is meg kell tanítanunk egyszerűen, de szépen öltözködni. Hagyjuk el a díszítgetéseket, még akkor is, ha jóformán semmibe sem kerülnek.

Ne a kérkedés legyen a cél! — Egy igazán nemes lélek nem talál élvezetet abban, hogy a magamutogatás kedvéért a testet díszítgesse.

A Biblia mértékletességre int a ruházkodásban: „Hasonlatosképpen az asszonyok tisztességes öltözetben, szemérmetességgel és mértékletességgel ékesítsék megukat...” (I.Tim. 2:9) Ez megtiltja a hiú öltözetet, az élénk színeket és pazar díszeket. Minden fortély, ami arra irányul, hogy csodálatot keltsen, és felhívja a figyelmet a ruha viselőjére, ellenkezik a tisztességes öltözet ismertetőjegyeivel, amelyekről Isten Igéje szól.

A ruházkodásban való önmegtagadás is keresztény kötelességeink közé tartozik. Az egyszerű ruházat, valamint az ékszerek és díszek mellőzése nem más, mint hitünk megtartása. Felismerjük-e, hogy a világiak fényűző ruházkodása és a szórakozás szeretete hiábavalóság és helytelenség?

Romolhatatlan kincsek — Van soha el nem múló ékesség, amely hozzájárul minden körülöttünk élő ember boldogságához, és amely el nem halványuló tündökléssel fog ragyogni az eljövendő örök életben: ez az ékesség a szelíd és alázatos lelkület. Isten arra szólít bennünket, hogy lelkünkön viseljük e legékesebb ruhát. Ahelyett, hogy aranydíszekkel ékesítenénk külsőnket, inkább igyekezzünk megszerezni azt a bölcsességet, amely értékesebb mindennél.

Mennyire értéktelen is az arany, gyöngy és drága díszítés, ha Krisztus szeretetével hasonlítjuk össze! A krisztusi szeretet értékesebbé teszi tulajdonosát a tiszta aranynál, Ofir aranyánál is többet ér! (Jób 28:16) A krisztusi kegyelem ugyanilyen felbecsülhetetlen értékű dísz. Fölemel és nemesít, dicsőséget sugározva másokra, hogy őket is a világosság és áldások forrásához vonzza.

A természetes szépség vonzereje — Mindenki hajlamos arra, hogy inkább az érzelmeire hallgasson, mint a józanságára. Ezért nagyon fontos, hogy a szülők úgy neveljék gyermekeiket, hogy azok szeressék az igazságot, a kötelességteljesítést, az önmegtagadást, és tanítsák őket nemes függetlenségre is, hogy amikor a többség a rosszat választja, ők megmaradjanak a jó mellett...

Ha épségben megőrzik szervezetüket és szeretetreméltó természetüket, olyan természetes szépség birtokosai lesznek, amelyet isteni kegyelemmel viselhetnek. Akkor nem lesz szükségük mesterséges díszekre, amelyek egyébként is mindig a valódi erkölcsi értékek hiányára mutatnak. A szép jellem Isten szemében is értékes. Az ilyen szépség gyönyörködtet, de nem csap be. Az igazi báj soha el nem halványul.

A mesterkéltség és hamisság helyett Jézus tiszta vallása követőitől a természetes szépség egyszerűségét, a természetes kifinomultság és emelkedett erkölcsi tisztaság csiszoltságát várja.

Tanítsátok a gyermekeket, hogy elsajátítsák a józan öltözködési módot! — Legyünk hűségesek az otthoni kötelességek végzésében! Értessük meg gyermekeinkkel, hogy itt engedelmességnek kell uralkodnia. Tanítsuk meg őket arra, hogy különbséget tudjanak tenni az ésszerű és a bolondos dolgok között az öltözködésben, és lássuk el őket szép és egyszerű ruhákkal. Mint olyan nép, amely Jézus közeli visszajövetelét várja, jó példát kell mutatnunk a világnak öltözködésünkkel, ellensúlyozva napjaink uralkodó divathóbortját. Beszéljük meg értelmesen e dolgokat és tervezzük meg bölcsen, hogy mi a teendő. Tegyétek ezt családi körben is, és tárjátok gyermekeitek elé gondolataitokat. Határozzátok el, hogy ezután magasabb rendű elveket fogtok követni, nem pedig a kicsik szeszélyeit és kívánságait.

Ha szívetek egyesül Krisztuséval... semmilyen feltűnő ruhát nem viseltek majd, amely magatokra vonná a figyelmet, vagy versengést keltene másokban.

Korhoz és társadalmi helyzethez szabott, illendő öltözet — Testvérem, láncold szívedhez gyermekeidet a szeretet aranyláncával! Mindenben nyújts nekik kellő figyelmet és gondoskodást. Lásd el őket illendő ruházattal, hogy ne szégyenkezzenek megjelenésük miatt, mert ez bántja önbecsülésüket. Mindig helyénvaló a korunkhoz és társadalmi helyzetünkhöz szabott, illendő és rendes öltözködés.

A ruházat legyen egészséges és kényelmes! — Ruhánk legyen olyan bő, hogy ne akadályozza a vérkeringést vagy a szabad légzést. Lábunkat tartsuk jó melegen, védve a hidegtől és nedvességtől. Így felöltözve nyugodtan mozoghatunk a szabad ég alatt, a friss levegőn, akár kora hajnalban vagy késő este, esőben vagy hóban, anélkül, hogy félnünk kellene a megfázástól.

Ha a gyermek ruhája kényelmes és meleg, ezzel a nyugtalanság és ingerlékenység egyik legfőbb okát szüntetjük meg. A kicsi egészségesebb lesz, és az anya sem érzi majd olyan nehéznek és megterhelőnek a vele való foglalkozást.

A szoros fűzők és övek akadályozzák a szív és a tüdő működését, ezért használatuk kerülendő. Egyetlen testrész se legyen a ruházat miatt természetellenes helyzetben még rövid időre sem, mert ez akadályozza a mozgást vagy elszorítja valamelyik szervet. A gyermekek ruhája legyen olyan bő, hogy megfelelő, szabad légzést biztosítson, és súlya ne a csípőt, hanem a vállakat terhelje.

A végtagok megfelelő védelme — Szenteljünk különleges figyelmet a végtagoknak, ugyanolyan gondosan védjük azokat is, mint a mellkas és szív tájékát. Azok a szülők, akik úgy öltöztetik csemetéiket, hogy végtagjaikat majdnem vagy egészen csupaszon hagyják, a divatnak vetik áldozatul gyermekeik egészségét és életét. Ha a végtagok nem olyan melegek, mint a törzs, a vérkeringés kiegyensúlyozatlanná válik. Amikor a belső szervektől távol eső végtagokat nem fedjük be eléggé, a vér a fejbe tolul és fejfájást, orrvérzést okoz; vagy pedig feszültség érzését kelti a mellben, ami köhögést és erősebb szívdobogást idézhet elő; esetleg a sok vér a gyomorba tódulhat, emésztési zavarokat okozva.

A divat kedvéért az anyák csaknem csupaszon hagyják gyermekeik kezét-lábát, emiatt a vér lehűl, s természetes pályájától eltérítve, a belső szervekbe áramlik. Ezzel akadályozzák a vérkeringést és betegséget idéznek elő. Teremtőnk nem arra alkotta tagjainkat, hogy az időjárás viszontagságainak tegyük ki őket, mint az arcunkat, amelyet bőséges érhálózattal látott el, mert azt nem takarhatjuk be. A lábszárnak és lábfejeknek is vastag ereket adott, hogy azok is olyan melegen maradjanak, mint a törzs, de ehhez alaposan fel kell öltöztetnünk őket, hogy az életadó vér eljusson hozzájuk.

Ördögi találmány az olyan divat, amely fedetlenül hagyja a lábszárat; a szülők pedig földig hajolnak előtte, s aszerint öltöztetik gyermekeiket. Így az idegek és erek összehúzódnak, s nem látják el feladatukat, amire Isten szánta őket. A következmény többnyire fázó kéz és láb. A szülőknek, akik ahelyett, hogy a józan észre hallgatnának, a divatot majmolják, Istennel kell elszámolniuk, amiért megfosztják gyermekeiket egészségüktől. Sokszor még életüket is feláldozzák a divat oltárán.

Különbség a férfi és nő ruházata között — Egyre növekszik azok száma, akik azt az irányzatot képviselik, hogy a nők ruházata és megjelenése a lehető legjobban hasonlítson a férfiakéhoz - de Isten ezt utálatosságnak jelenti ki: „Hasonlatosképpen az aszszonyok tisztességes öltözetben, szemérmetességgel és mértékletességgel ékesítsék magukat.” (I.Tim. 2:9)

Isten elgondolása az, hogy a férfi és női ruhaviselet könnyen megkülönböztethető legyen. Az Úr elég fontosnak tartotta a kérdést ahhoz, hogy pontos utasításokat adjon erre nézve (V.Móz. 22:5), hiszen ha ugyanazt viselnék mindkét nem tagjai, akkor ez zavart keltene és a bűn nagy áradatát vonná maga után.

Istentiszteleti öltözék — Ne hozzunk szégyent Isten szent házára azzal, hogy ott fényűző ruhában jelenünk meg!

Tanuljon meg mindenki egyszerűen, tisztán és alkalomhoz illően öltözködni, és senki ne viseljen külső díszeket, mert azok nem méltóak a szent helyen. Ne rendezzünk divatbemutatót, mert ez tiszteletlenségre bátorít. Az emberek figyelmét gyakran felkeltik egyes ruhadarabok, s olyan gondolatok ébrednek bennük, amelyeknek semmi keresnivalójuk Isten tisztelőinek szívében. Isten legyen gondolataink és imádságunk tárgya. Bármi, ami eltereli a figyelmet az ünnepélyes, szent szolgálatról, sérti Istent. A szalagok és csokrok, csipkék és tollak, az arany és ezüst ékszerek fölvonultatása a bálványimádás egyik formája, és teljességgel alkalmatlan Isten szent szolgálatához.

Vannak, akik azt gondolják, hogy Isten szavának engedelmeskedni a világtól való elkülönülést illetően egyenlő megjelenésük és ruházatuk elhanyagolásával. Nővéreink egy csoportja úgy próbál tiltakozni a világhoz való alkalmazkodás ellen, hogy óriási szalmakalapban és ugyanabban a ruhában jelenik meg szombaton a szentek gyülekezésén - hogy Istent tisztelje! -, amelyben egész héten át járt és dolgozott. A férfiak között is vannak, akik ugyanígy látják ezt a kérdést: úgy jönnek szombaton Isten házába, hogy ruhájuk rendetlen, gyűrött és piszkos, sőt néha még lyukak is tátonganak rajta.

Ha ugyanezek az emberek a világ által nagyrabecsült személlyel való találkozásra készülnének, akinek szeretnék elnyerni a jóindulatát, valószínűleg a legjobb ruhájukat vennék fel tiszteletére, és vigyáznának, nehogy megsértsék fésületlen hajukkal és rendetlen öltözékükkel. Ugyanakkor nem törődnek azzal, hogy milyen ruhában és állapotban járulnak szombaton a hatalmas Isten színe elé.

A ruházat ne legyen vitatkozás tárgya — Nem szükséges, hogy az öltözködés kérdése legyen vallásunk legfőbb pontja. Vannak sokkal fontosabb, arra érdemesebb beszédtémák is. Beszéljünk Jézusról, s ha a szív megtér és átalakul, azok a dolgok, amelyek nincsenek összhangban Isten szavával, maguktól elmaradnak.

Nem a ruha tesz minket Isten szemében értékessé. Ő a belső értékeket, a lélek kegyességét és a józan megfontolást sokkal többre becsüli az öltözetnél.

Senki ne akarjon mások lelkiismerete lenni, de mindenki járjon elöl jó példával — Ne csatlakozzatok azokhoz, akik a ruházkodást teszik a vallás központi kérdésévé. Tanulmányozza mindenki személyesen a Szentírás egyszerű öltözködésre vonatkozó kijelentéseit, és azután hűségesen engedelmeskedve Isten szavának, igyekezzen jó példát mutatni mind a világnak, mind az újonnan megtérteknek. Isten senkit sem akar mások lelkiismeretévé tenni.

Beszélgessetek Jézus szeretetéről és alázatosságáról, és soha ne bátorítsátok a testvéreket abban, hogy egymás öltözködését, megjelenését kritizálják, vagy megjegyzéseket tegyenek. Vannak, akik valósággal gyönyörűséget találnak ebben, mígnem gondolkodásuk annyira ráhangolódik erre, hogy a gyülekezet szószólóinak tartják magukat. A képzelt bírói székbe ülnek és amint meglátják valamelyik testvérüket, azonnal valami bírálnivalót keresnek rajta. Ez a szűklátókörűség és korlátoltság a lelki visszafejlődés egyik legjellemzőbb példája. Isten azt szeretné, ha felállnának e bírói székből, mert soha nem ültették őket oda.

Csak ha a szív Krisztusé — Ha keresztények vagyunk, Krisztust kell követnünk, még akkor is, ha az ösvény, amin járnunk kell, nem kedvez természetes hajlamainknak. Semmi értelme azt mondanom neked, hogy ne viseld ezt vagy azt a ruhadarabot, mert ha a hiú dolgok szeretete a szívedben él, akkor a lemondás részedről olyan lenne, mint amikor egy fa ágainak a végét metszegetik. A szív természetes hajlamai úgyis újra érvényesülni fognak. Neked magadnak kell lelkiismeretessé lenned.

Ahol sok felekezet erejét veszti — Az emberi okoskodás mindig is igyekezett kikerülni és félretenni Isten Szavának világos és határozott utasításait. A magukat Krisztus követőinek vallók többsége minden korban figyelmen kívül hagyta azokat a tanításokat, amelyek az önmegtagadásra és alázatosságra intenek, s erényes, egyszerű viselkedésre, megjelenésre szólítanak fel. Az eredmény mindig ugyanaz: elszakadás az evangélium tanításaitól, s a világ szokásainak, divatjának elfogadása. Az élő istenfélelem halott formaságoknak ad helyet. Isten visszavonja jelenlétét és erejét azok közül, akik a világot szeretik, de mindig megtalálható az alázatos hívők csoportjában, akik hajlandók engedelmeskedni szent Igéje tanításainak. Hosszú nemzedékeken át ismétlődik újra és újra ugyanez a folyamat. Egyik felekezet a másik után alakul, majd egyszerűségüket feladják, és elveszítik korábbi erejüket.

Isten szava a mérvadó — Szigorúan őrködnünk kell a ruházkodás dolgában. Szorosan követnünk kell a Biblia utasításait. A divat, a világ istennője uralkodik odakint, de gyakran befurakodik a gyülekezetbe is. A gyülekezet tekintse mértéknek Isten Igéjét, a szülők pedig álljanak értelmesen e kérdéshez. Ha látják, hogy gyermekeik hajlamosak a világi divat követésére, határozott paranccsal tiltsák el őket, akárcsak Ábrahám, aki „megparancsolta az ő házanépének önmaga után...” (I. Móz. 18:19)