51. fejezet

Az első nyolc-tíz év — Mindaddig, amíg testileg jól ki nem fejlődtek, ne tartsuk a gyermekeket sokáig zárt helyiségben, és ne kívánjuk tőlük, hogy túl sokat tanuljanak. A gyermek első nyolc-tíz évében a legjobb tanterem a mező és a kert, legjobb tanító az édesanya, és legjobb tankönyv a természet. A gyermek egészségét még akkor is fontosabbnak kell tekintenünk a könyvekből nyert ismereteknél, amikor már elég idős ahhoz, hogy iskolába járjon. Testi és szellemi növekedése érdekében a legkedvezőbb feltételeket kell biztosítanunk számára.

A kisgyermekkor időtöltései — A gyermek életének első hat-hét évében a testi nevelésre nagyobb figyelmet kell fordítani, mint a szellemire. Ha ez az időszak eltelt, s a fizikai állapot jónak mondható, mindkettőt egyaránt nagy körültekintéssel kell fejleszteni. A kisgyermekkor hat-hét éves korig tart. Míg ezt el nem érik, hagyjátok őket barangolni a ház körül és az udvaron mint kicsiny bárányokat, virgonckodni és ugrándozva szaladgálni, minden gondtól és bajtól mentesen.

A szülők, de különösen az anya legyen ebben a korban egyetlen tanítójuk. Ne tanítsátok őket könyvekből! A gyermekek általában kíváncsian, érdeklődéssel tanulmányozzák a természet dolgait. Kérdéseket tesznek fel mindenről, amit látnak és hallanak, s a szülőknek ki kell használniuk ezeket az értékes alkalmakat az útbaigazításra, s türelmesen kell válaszolgatniuk a kérdésekre. Ily módon előnyhöz jutnak az Ellenséggel szemben, s jó magvakat szórva erősítik gyermekeik gondolkodását, nem hagyva helyet a rossznak, hogy ott gyökeret verjen. Zsenge éveikben az anya szerető tanításaira van a legnagyobb szükségük ahhoz, hogy jellemük jó irányba fejlődjön.

Tanítások az átmeneti időszakban — Az otthon legyen az első iskola, az anya az első tanító, s a szorgalomra nevelésből álljanak az első leckék. Anyák, hagyjátok kicsinyeiteket a szabad ég alatt játszani, hogy hallgassák a madarak énekét, s tanuljanak Isten szeretetéről, amint az csodálatos munkái nyomán elénk tárul! Adjatok nekik egyszerű tanításokat a természet könyvéből, s ahogy értelmük növekszik, fokozatosan kapcsoljátok hozzá a könyvekből vett ismereteket. Meglátjátok, hogy azok mélyen rögződnek majd emlékezetükben. Már egészen kicsiny koruktól szorgalomra és hasznos munkavégzésre kell szoktatni őket. Tanítsátok meg nekik, hogy mint családtagok, ők is vállaljanak komoly részt a házimunkák végzéséből, s ebben keressenek alkalmat az egészséges testmozgásra.

Nem szükséges, hogy fájdalmas folyamat legyen — Az ilyen nevelés kimondhatatlan érték a kicsinyek számára, s egyáltalán nem törvényszerű, hogy erőltetett, vesződséges folyamat legyen. Mindez úgy is megvalósítható, hogy a gyermek örömet találjon benne. Az anyák tegyék érdekessé gyermekeik számára az apró szeretetszolgálatokat, s a házimunkát. Oktassák türelmesen őket, lépésről lépésre, s meglátják, hogy maguk is felbecsülhetetlen értékű tapasztalatokkal gazdagodnak saját maguk fegyelmezésében.

Az iskolatársak veszélye az erkölcsökre — Ne küldjétek túl korán iskolába gyermekeiteket! Az anya legyen óvatos, hogy mikor és kire bízza gyermekei szellemi és erkölcsi formálását.

Sok anya úgy érzi, nincs ideje gyermekei nevelésére. Hogy ne legyenek útban, s hogy megszabaduljon a zajtól és gondoktól, iskolába küldi őket...

Nemcsak testi és szellemi egészségüket veszélyezteti, ha a gyermekek túl korán kerülnek az iskolapadba, de erkölcsileg is sokat veszítenek. Alkalmuk nyílik megismerkedni műveletlen modorú gyerekekkel, s ki lesznek téve azok közönséges társaságának, akik lopnak, csalnak, hazudnak, káromkodnak, akik számára külön élvezet, ha gonosz tudományukat továbbadhatják a náluk fiatalabbaknak. A magukra hagyott kicsinyek sokkal hajlamosabbak megtanulni a rosszat, mint a jót, mert a szív természetes hajlamaival a rossz szokások egyeznek meg legjobban. Azok a dolgok, amelyeket csecsemőkorukban látnak-hallanak, maradandó hatással vannak rájuk, és az elvetett rossz magvak a szívben meggyökerezve később éles tövisekké nőnek, s fájdalmasan megsebzik szüleik lelkét.