FELHÍVÁS BATTLE CREEK-I TESTVÉREINKHEZ

Cooranborg, New South Wales,

1898.

Testvérek, miért van az, hogy még mindig sok munkakört Battle -Creeken tartotok lekötve. Miért nem hallgattok a tanácsokra és fi-gyelmeztetésekre, melyeket ez ügyben kaptok? Miért nem tesztek határozott lépéseket, hogy számos nagyvárosban létrehozzátok az áldásos hatás központjait? Miért nem serkentitek a michigani és a nemzeti irattársulatot, hogy olyan városokba helyezzék irodáikat, ahol sok hittérítő munka vár ránk, s ahol a titkárok és a többi munkások személyesen végezhetnek lélekmentést, fontos vállalkozások vezetői lehetnek. Testvéreim, menjetek máshová, költözzetek szét, s neveljétek a munkásokat a táboron kívüli fáradozásra! Miért rejtitek el Battle Creeken maradással világosságokat? Széledjetek szét, testvéreim, költözzetek a túlnan fekvő területekre.

Sok munka vár elvégzésre, és tapasztalt munkásoknak kell oda költözni, ahol közvetlen kapcsolatba kerülhetnek a segítségre szorulókkal. Battle Creeken aránylag kevés a tennivaló. Rendén lenne, testvérek, hogy véka vagy az ágy alá rejtitek gyertyatartótokat? Nem jobb lenne, ha azt tennétek, amit világosan parancsolt az Úr? Tökéljétek most el, hogy föladjátok kedvenc eszméiteket, utatokat s engedelmeskedtek az Úr szavának. Keressétek az Urat a legkomolyabban. Alázatos, buzgó imával kérjetek bölcsességet és sikert e vállalkozásotokra. Azután vegyétek ki gyertyátokat a véka alól, vagyis vigyétek messze onnét, ahol a legkedvezőbbnek látszik az anyagi körülmény; és az ágy alól, vigyétek távol kényelmetektől, tegyétek a tartóra, hogy világítson a ház minden lakójának.

Rajtunk a hittérítő törekvés válsága. Nagy munkát kell elvégez-nünk, s ha Battle Creeken komolyan, Michigan gyülekezeteiben hűségesen, ha minden régebbi gyülekezetben és az áldásos aratás erődjeiben erőteljesen végezzük ezt a munkát, remélhetjük, hogy hatása erjeszteni fogja az összes területeken a gyülekezeteket, melyek közül sok úgy áll, mintha megbénult volna.

Az Isten által az áldás központjainak és a fény tükrözőinek alapított intézmények nem hangolják össze terveiket, és együtt sem működnek Isten akarata szerint. Az intézmények vezetőinek tudniuk kellene, hogy legfőbb kötelességük egy akaratra jutni munkatársaikkal. Lelkészeink ébredjenek, hogy megértsék a helyzetet. Világunkban az örömhír a megszentelő hatóerő. Hatása összhangot teremt a szívekben. Emeljétek magasra az igazság zászlaját, s mint az elmélkedés fontos központi tárgyát, hirdessük Krisztus elfedező áldozatát.

Az egészségügyi lélekmentés legyen a gyülekezet jobbja. Jelenések könyve harmadik angyala repül előre, hirdeti Isten parancsolatait és a Jézus hitét. Az orvosi hittérítés nem más, mint az örömhír gyakorlata. A területek hangolódjanak össze, hangoztassák a meghívást: Gyertek el, mert minden készen vár.

A Battle Creeken lakók azt az üzenetet kapták, hogy költözzenek olyan helyekre, ahol a világi foglalkozásuk mellett ezt a munkát is végezhetik. Ha a mű kedvéért hittel szétköltöztek volna, ha vállalták volna a fárasztó munkát, nélkülözést, akkor Isten dolgai felől gazdag tapasztalatban részesültek volna. De azt gondolták, hogy Battle Creeken kényelmesebb, hogy ott kevésbé megerőltető a munka, mint máshol, ezért maradtak. Sokan, akik Battle Creeken zsúfolódtak össze, semmi jót nem találnak ott, mert nem használják az elnyert tudást. Semmi jót sem tesznek, csak azok számát szaporítják, akiknek meg kellene térniük. Nem él bennük az áldozatkészség lelkülete. Sok van bennük magukból, és csak kevés Krisztusból. Kicsiny a hitük, s alig tesznek valami jót. Azt képzelik, hogy van vallásuk, de mindez alig tesz ki valamit.

Isten szól hozzátok igéjében: „Mivel e nép szájjal közelget hoz-zám, és csak ajkával tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem úgy, hogy irántam való félelmük betanított emberi parancsolat lőn: Ezért én csodálatosan cselekszem ismét e néppel, nagyon csodálatosan, és bölcseinek bölcsessége elvész, és értelmeseinek értelme eltűnik.

És meghallják ama napon a siketek az írás beszédeit, és a homályból és sötétből a vakoknak szeme látni fog. És nagy örömük lesz a szenve-dőknek az Úrban, és a szegény emberek vígadnak Izráel Szentjében.” (Ésaiás 29:13,14,18,19)

Testvéreim, az Úr felszólított bizonyos munkára, ti mégsem végzitek. Ahol vagytok, ott lakik az egyenetlenség, vetélkedés és harc is. Holott ennek nem kell így lennie. Nem Isten terve, hogy munkásai egyedül álljanak, külön részecskeként. Komoly munka vár ránk, s Isten felügyelete alatt kell azt végeznünk.

Isten nagy dolgokat tesz népéért, ha összedolgozunk vele. Késztetni fogja az emberek gondolkozását, úgy hogy életükben már itt e világban meglátszik majd a jövendő ígéretének beteljesedése:

„Örvend a puszta és a kietlen hely, örül a pusztaság, és virul, mint őszike. Virulva virul és örvend ujjongva, a Libánon dicsősége adatott neki, Karmel és Sáron ékessége; meglátják ők az Úrnak dicsőségét, Istenünk ékességét. Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket. Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Íme, Istenetek bosszúra jő, az Isten, aki megfizet. Ő jő, és megszabadít titeket! Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak. Akkor ugrándoz, mint szarvas, a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben. És tóvá lesz a délibáb, és a szomjú vizek forrásaivá; a sakálok lakóhelyén, ahol feküsznek, fű és nád és káka terem. És lesz ott ösvény és út, és szentség útjának hívatik: tisztátalan nem megy át rajta; hisz csak az övék az; aki ez úton jár, még a bolond se téved el. Nem lesz ott oroszlán, és a kegyetlen vad nem jő fel rá, nem is található ott, hanem a megváltottak járnak rajta! Hisz az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek; és örök öröm fejükön, világosságot és örömöt találnak; eltűnik fájdalom és sóhaj.”

(Ésaiás 35. fej.)

Magának a pusztának se dicsősége, se kitűnősége. Az elért átalakulásért az Urat kell dicsőítenünk. Ez a nagy munka Istentől származik. Ezért ne magasztaljátok az Isten különleges hatalma által fáradozókat. Dicsérjétek Istent, s Ő majd folytatja a munkát.

Az Úr most különleges föladatot bíz népére. Azt mondja: „A lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek fel.” Pontosan ezt a feladatot adta Pál is a gyülekezetnek: „Föl a lankadt kezekkel!” „Lábatokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon. Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, amely nélkül senki sem látja meg az Urat. Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, felnövekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertőztessenek.” (Zsidókhoz 12:12–15)

Imádkozom most, hogy – mint soha még – a lelkészek és a gyülekezeti tagok siessenek az Úr segítségére, az Úr segítségére a sötétség erős hatalmai ellen. Imádkozó szívvel tanulmányozzátok János tizenhetedik fejezetét. Ne csak többször elolvassuk, hanem együk is meg és szívjuk magunkba ezeket az igazságokat. Krisztus így imádkozott: „És én őérettük odaszentelem magamat, hogy ők is megszenteltté legyenek az igazságban. De nem csak őérettük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédükre hisznek majd bennem. Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. És én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, őnékik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk: Én őbennük, és te énbennem: hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, a miként engem szerettél.” (János 17:19–23)

Hát mindig semmibe fogjuk venni e számunkra oly csodálatos szavakat? Isten fölhív titeket, akik állítjátok, hogy gyermekei vagy-tok: tanulmányozzátok, emésszétek meg, s éljétek e szavakat. Felszólít titeket, törekedjetek az egységre és szeretetre, máskülönben elmozdítja helyéről gyertyatartótokat.