A KERESZTÉNY ÁLDÁSOS HAJTÁSA

A kórházban fáradozó Krisztus követői a másokkal bánva törekedjenek magasra emelni a kereszténység lobogóját. Vonakodva szólok erről, mert akadnak, akik mindig készen állnak a szélsőségekre, s azt fogják levonni belőle, hogy meg kell hányni-vetni a betegekkel a,hittételeket, s úgy beszélni a kórházban tartott vallásos összejöveteleken, mintha a testvéreinkkel beszélnének az imádság házában, Némelyek nem szólnak bölcsen, mikor ilyen kis összejöveteleken tesznek bizonyságot melyeket főleg a betegek javára tartunk, hanem lelkendezve előre rohannak, a harmadik angyal üzenetéről. S hitünk más sajátos pontjáról szólnak, bár a betegek csupán annyit értenek belőle, mintha görögül mondanák.

Az ilyen tárgyak fölemlítése helyénvaló lehet a hívők imaóráján de nem, ahol acél azok javára lennünk, akik mit sem tudnak hitünk felöl. Imáinkkal, bizonyságtételeinkkel alkalmazkodjunk az alkalomhoz s a jelenlevőkhöz. Akik erre nem képesek, azokra semmi szükség az ilyen összejöveteleken. Vannak tárgyak, melyeken a keresztény bármikor áldásosan elődözhet, mint például a keresztény élet, Krisztus szeretete, az őszinte, odaadó hit; s ha a szívüket Jézus szeretete alakította át, akkor azt elő fogják ragyogtatni minden imában, minden buzdításban. Hadd tűnjék elő a megszentelő igazság gyümölcse éle¬tünkben, istenes példamutatásunkban, s ez olyan benyomást tesz, amit semmiféle ellentétes légkör ki nem tud billenteni.

A keresztény név szégyene, hogy olyan kevés szilárdság és igazi istenfélelem látható sok Krisztust valló életében. Világi hatásokra kétfelé sántikálók lesznek. Inkább a világ, mint Krisztus felé hajlanak. Ha erős izgalmat nem szolgálnak nekik, hogy fölkorbácsolja érzületüket, akkor nem gondolnád viselkedésükről, hogy szeretik az igazságot, vagy keresztények lennének.

Lesz, aki elismeri írásom igaz voltát, mégsem fog gyökeres változást elérni; képtelenek fölismerni a bűnös, érzéki szív csalárd fogásait, s lelki vakságuk miatt megejtik őket lélekrontó s tönkretevő hatások. A kísértés bűvölete fogja varázslata alatt tartani azokat, akik nem veszik észre, nem érzik, hogy veszedelem fenyegeti őket. Az üdvösség ellensége minden kedvező alkalommal eszközül fogja használni őket, s fölkavarja megszenteletlen természetükben élő romlottságuk minden elemét Ezek töretlen hajlamról tesznek tanúságot az iránt, ami rossz. Étvágy és szenvedély toporzékolva követeli a ki¬elégülést. Évek szokásai jönnek napvilágra Sátán kísértéseinek erős hatalma alatt. Ha messze távol maradnának intézményeinktől, Isten ügye sokkal virágzóbb lenne.

Ezek megtérhetnének, ha valódi fogalmuk lenne állapotukról, az ártalmas hatásról, melyet gyakorolnak, és ha határozott erőfeszítéseket tennének helyesbíteni tévedéseiket. De nem mélyednek el, nem imádkoznak, s nem olvassák a Szentírást, mint kellene. Felületesek, változékonyak. Sehova sincsenek lehorgonyozva. Akik viszont hűségesek akarnak lenni, megmentő hatással szeretnének lenni másokra, azok a botlás köveinek találják ösvényükön az ilyeneket, s tízszer olyan nehéz a dolguk, mint máskülönben lenne.

Az Úr közölte, hogy az orvosok küzdjék magukat közelebbi kapcsolatra Istennel. s az ő erejével álljanak helyt, faradozzanak. Nemcsak a betegek élete, de az orvosok üdvössége is kockán forog. A testileg talpra segítettek, egy időben komoly lelki segítségben is részesülhetnek. Mind a test egészsége, mind a lélek üdvössége jórészt az orvos viselkedésétől függ. A lehető legfontosabb, hogy az orvosok helyesen viselkedjenek; hogy ne csak a gyógyítást ismerjék, hanem Isten akaratát és útjait is. Súlyos felelősség nyugszik rajtuk.

Testvéreim, ismerjétek föl, s érezzétek át felelősségeteket, s ezért alázzatok meg lelketeket Isten előtt, könyörögjetek hozzá bölcsességért. Nem értettétek meg, mily nagymértékben függ szavaitoktól, tetteitektől, viselkedésetektől azok üdvössége, akiknek a testi szenvedésén enyhíteni akartok. Végezzetek hát olyan munkát. melynek el kell majd bírnia az ítélet próbáját. Őrizzétek meg1elketeket az önzés, az önhittség s önelégültség bűneitől.

Őrizzétek meg igaz keresztény méltóságotokat, de kerüljetek el mindennemű tetetés. Szívetekben, életetekben legyetek szigorúan becsületesek. Hitetek akár a pálmafa, verje gyökereit a láthatók alá. Isten kegyelmének és irgalmasságának élő forrásaiból nyerjetek lelki fölüdülést. Van forrás, mely örök életre buzog. Ebből a rejtett forrásból vegyétek életeteket. Ha megtisztítjátok magatokat az önzéstől, s az Istennel való szüntelen kapcsolattal erősítitek egyre lelketeket, akkor elősegíthetitek környezetetek boldogságát. Észrevenni a mellőzöttet, tanítani a tudatlant, bátorítani az elnyomottat, elkeseredettet, s enyhíteni a szenvedést. S nemcsak mutatni fogjátok a mennybe vezető utat, hanem ti is azon fogtok járni.

Ne elégedjetek meg felületes tudással. Ne szálljon fejetekbe a dicséret, s a gáncsolás se törjön le. Sátán azzal kísérthet meg, hogy úgy viselkedj, hogy csodáljanak és magasztaljanak, de ti fordítsatok hátat mesterkedéseinek. Hiszen az élő Isten szolgái vagytok.

A betegekkel való érintkezésetek kimerítő folyamat, s fokozatosan kiszárítaná magának az életnek forrásait, ha nem lenne változás, ha nem nyílna alkalom kikapcsolódásra, s ha Isten angyalai nem őriznének, nem védenének titeket. Ha látni tudnátok azt a rengeteg veszélyt, melyeken a mennyei hírnökök napról-napra biztonságban vezetnek át benneteket, hálaadás fakadna szívetekből, hála szólana ajkatokról. Ha Isten teszitek meg erőtökké, a legcsüggesztőbb körülmények közt is elérhetitek a keresztény tökéletesség oly magasát és széltét, melyet alig tartotok lehetségesnek. Emelkedetté válhat a gondolkodásotok, nemes céljaitok lehetnek, világossá válhat fölfogásotok az igazság felől, és atettek oly szándékával rendelkezhettek, mely fölülemelkedik a közönséges, rút indítékokon.

Mind a gondolatra, mind a cselekedetre szükségetek lesz, ha el akarjátok érni a jellem tökéletességét. Míg a világgal érintkeztek, legyetek óvatosak, ne az emberek tapsára törekedjetek, nehogy az ő véleményük szerint éljetek. Járjatok óvatosan; ha biztonságban akartok járni, ápoljátok az alázat kegyességét, s függesszétek tehetetlen lelketeket Krisztusra. Isten emberei tudnátok lenni a szó összes értelmében. A zavar és kísértések közt, a világi sokaság közepette is tökéletes édességgel megtarthatjátok lelketek nyugalmát.

Ha naponta közösségben éltek Istennel, megtanuljátok, hogy az Ő él1ékelése szerint lássátok az embereket, s a rajtatok nyugvó kötelezettség, hogy áldására legyetek a szenvedő emberiségnek, készséges feleletet talál bennetek. Nem vagytok a magatokéi. Uratok szent igényt tart legfőbb szeretetetek¬re, életetek legmagasabb szolgálatára. Joga van a maga tisztességére és dicsőségére használni titeket, testeteket és értelmeteket, képességetek legvégső határáig. Bármi keresztek hordását is várja el tőletek, bármilyen fáradozást vagy szenvedést hárít rátok, zúgolódás nélkül el kell fogadnotok.

Akikért fáradoztok, azok testi betegségektől, s a bűn lelki poklosságától szenvedő, bajba jutott testvéreitek. Ha valamivel jobbak vagytok náluk, azt tudjátok be a Krisztus keresztjének. Sokan élnek Isten és reménység nélkül. Bűnösek, romlottak, elzüllöttek; rabságban sínylenek Sátán csapdáitól. Krisztus mégis ezek megváltásáért jött le a mennyből. A leggyöngédebb szánakozás, szeretet és fáradhatatlan erőfeszítés tárgyai ők; hiszen a romlás szélén állnak. Kielégítetlen kívánságoktól, szertelen szenvedélyektől, indulatoktól és lelkiismeretük kárhoztatásától szenvednek. Igen-igen nyomorultak, mert már-már elveszítik a földi életet, s az eljövendő életre sincs kilátásuk.

Fontos munkaterületetek van, legyetek hát tevékenyek és éberek, derűs és fönntartás nélküli engedelmességgel adózva a Mester hívásainak. Sose feledjétek, hogy a mások javítására fordított igyekezeteket a rendíthetetlen szeretet szellemében tegyétek. Semmit sem nyertek, ha távol tartjátok magatokat azoktól, akiket segíteni akartok. Tartsátok a betegek szeme előtt, hogy a megújulásra szól6, szokásaikat illető javaslatokkal azt ajánljátok nekik, ami nem tönkre tenne, hanem megóvná őket; hogy lemondva arról, amit eddig nagyra tartottak és szerettek, építsenek biztosabb alapot. Bár javasoljuk szilárdan és határozottan a megújulást, de gondosan kerüljük az elvakultság és zsarnoki szellem minden látszatát. Krisztus a türelem, hosszútűrés és szeretet értékes leckéit nyújtotta. A durva neveletlenség nem erőteljesség; a lehengerlés sem hősiesség. Isten Fia meggyőző és megnyerő volt. Követői tanulmányozzák figyelmesebben a Krisztus életét ,és járjanak példája fényénél, ha alázatba is kerül. Megújhodás, megtorpanás nélküli megújhodás. Ezt kell az emberek előtt tartanunk; majd a példád tegye nyomós érvvé tanításaidat.

Dániel esetét hozták föl előttem. Bár hozzánk hasonló, gyarló ember volt, az ihletés tolla mégis hibátlan jelleműnek ábrázolja. Életét annak ragyogó példájaként tárja elénk az írás, hogy mivé lehet az ember már ezen életben, ha Istent teszi erősségévé, s bölcsen kihasználja az elérhető alkalmakat és előjogokat. Dániel szellemóriás volt; mégis folyton nagyobb tudásra, magasabb képességekre, eredményekre törekedett. Más ifjak ugyanolyan előnyökkel rendelkeztek; de nem feszítették meg minden erejüket, hogy bölcsességet nyerjenek – Isten ismeretét, amint igéje és keze munkája kinyilatkoztatja őt. Bár Dániel a világ egyik legnagyobb embere volt, mégsem volt kevély, mégsem volt önhitt. Érezte, tudta, hogy lelkének imában val6 fölfrissülésre van szüksége, ezért mindennap komolyan, buzgón esedezett Istenhez. Nem volt hajlandó megfosztottnak lenni ez előjogot, még ha az oroszlánok verme nyílt is meg előtte, ha tovább folytatja imaéletét.

Dániel szerette s félte az Istent, s engedelmeskedett neki. Mégse menekült ki a világból. hogy elkerülje a világ züllesztő hatását. Isten gondviselése folytán a világban kellett élnie, mégsem kellett világivá züllenie. Az udvari élet kísértései és megejtő volta ellenére, kitartott lelkének megközelíthetetlen becsületességében, szilárdan, mint a szikla, az elvhez ragaszkodásban. Istent tette erősségévé, s az Úr a legnagyobb szükség óráján sem hagyta őt el.

Dániel igaz, nemes és nagylelkű volt. Bár szeretett mindenkivel békességben élni, mégsem hagyta, hogy bármi hatalom eltérítse a kötelesség útjáról. Készségesen engedelmeskedett fölötteseinek, ameddig egyetértésben maradhatott az igazsággal és szent élettel; mégis, sem királyok, sem rendeletek el nem bírták téríteni a királyok Királyával kötött szövetségétől. Dániel alig tizennyolc éves volt, mikor pogány királyi udvarba került, a babiloni király szolgálatába. S mivel ennyire ifjú volt, a helytelennel szembeni nemes ellenállása, s rendíthetetlen ragaszkodása az igazhoz még elismerésre méltóbb. Nemes példája nyújtson erőt ma is annak, aki próbába vagy kísértésbe kerül.

A Biblia követelményei iránti szigorú engedelmesség áldásnak bizonyul nemcsak a léleknek, de a test számára is. A Lélek gyümölcsei nem csupán a szeretet, öröm, a békesség, hanem a mértékletesség, az önuralom is. Az Úr ránk parancsolt, hogy ne szennyezzük benne szentségtelenítsük meg testünket, hiszen az a Szentlélek temploma. Dániel esete bizonyítja, hogy a vallásos elv segítségével i~ak diadalmaskodhatnak a test kívánságai fölött, maradhatnak hűek Isten követelményeihez, ha súlyos áldozatot követel is ez. Mi történt volna, ha Dániel megalkudott volna a pogány tisztviselőkkel, ha utat engedett volna a helyzet szorításának: ha a babilóniaiak ételét, italát fogyasztotta volna. E helytelen lépés további helytelen lépésekhez vezetett volna, míg a mennytől elszakadtan el nem söpörte volna a kísértés. De míg tántoríthatatlan bizalommal ragaszkodott Istenhez, addig a látnoki képesség szelleme szállt rá. Miközben emberek az udvari élet kötelességeire oktatták, Isten az eljövendő korok titkainak kifürkészésére tanította.