KIADVÁNYAINK

Nem szenteltetek kellő figyelmet kiadóhivatalainkban némely borzasztóan fontos dolognak. A felelős állásokat betöltőknek terveket kellett volna lefektetni, melyek segítségével könyveink ahelyett, hogy a polcon hevernének, holtan hullva a sajtótól, forgalomba kerülnének. Népünk elmaradt az idők mögött, s nem követi Isten gondviselésének ajtónyitásait.

Sok könyvünk olyan alacsony áron kerül forgalomba, hogy a bevétel nem elég a kiadóhivatal fönntartásához, s hogy elég pénz maradjon a további kiadványokhoz. S népünk között egyesek nem tartják felelősnek magukat battle creeki és oaklandi munkánk ágazataiért, nem tudakozódnak a mű szükségletei s azon tőke felöl, mely az ágazatok működtetéséhez kellene. Nem értik meg a veszteség lehetőségét, s hogy ilyen intézményeknél milyen súlyosak a napi kiadások. Mintha azt képzelnék, hogy az intézmény minden különösebb baj és befektetés nélkül gördül, ezért olcsóbb árat követelnek kiadványaink számára, így alig hagynának fedezetet a következő kiadásra. S miután csaknem végzetes szintre szállították az árakat, alig törődnek vele, hogy növelnék a könyvek forgalmát, melyekre ily alacsony árat csikartak ki. Céljukat elérve nem törődnek tovább a dolgokkal, holott buzgón és komolyan kellene törekedniük kiadványaink eladására, így vetve az igazság magját, s javakat hozva a kiadóba a további kiadványok számára.

Lelkészeink igen-igen hanyagok, kötelességmulasztók, hogy nem keltik föl a gyülekezetek figyelmét e dolgok iránt, amerre fáradoznak. Ha már egyszer leszállították a könyvek árát, körülményes visszaemelni azokat kifizető szintre, mert a szűklátókörűek szédelgést kiáltanak, nem értve meg, hogy senkinek sincs ebből magánhaszna, s hogy Isten eszközeit semmi esetre se szabad tőkehiánnyal megnyomorítani. Oly könyvek hevernek haszontalanul, melyeket pedig széles körökben terjesztenünk kellene, csak, mert senki se viseli eléggé szívén, hogy terjesztenék.

Bár a sajtó hatalmat képvisel, de ha a termékei halva születnek, a tervek megvalósítóinak hiányában, akik széles körökben terjesszék, akkor ez a hatalom elveszett. Míg gyors előrelátással fölismerték, hogy javakat fektessünk olyan fölszerelésbe, mellyel megsokszorozhatjuk iratainkat, s könyveinket, azokat a terveket viszont elhanyagolták, melyekkel visszahoznák az így beruházott javakat, hogy más kiadványokat termeljünk. Kezünkben a sajtó hatalma, annak összes előnyeivel együtt; ezeket a lehető legkívánatosabban használhatják ki, vagy pedig félig alhatnak, tétlenség miatt elveszthetik az előnyöket, melyeket nyerhettek volna. Bölcs számítással ki tudják terjeszteni a világosságot a könyvek s röplapok árusítása által. Ezeket most a tévedés sötétjében ülő családok ezreibe juttathatják el.

Más kiadónak megvan a szokásos módszere, hogy piacra hozzák könyveiket, noha semmi fontos sincs bennük. „Bizony a világ fiai okosabbak a maguk szemében a világosság fiainál.” Csaknem naponta aranyat érő lehetőségek kínálkoznak, ahol a hangtalan hírnököket el lehet juttatni családokhoz, egyénekhez. De a tétlen, következetlen, figyelmetlen emberek nem használják ki e lehetőségeket. Kevés az élő igehirdető. Egyetlen munkálkodik ott, ahol száznak kellene működnie. Sokan súlyos hibát követnek el, hogy nem fordítják tehetségeiket embertársaik megmentésére. Férfiak százainak kellene azzal fog¬lalkozni, hogy elvigyék a világosságot minden városba, minden faluba. Föl kell ráznunk a nagyközönséget. Isten mondja: Küldjetek fényt a mező minden részébe. Az a terve, hogy emberek legyenek a világosság közvetítői, eljuttatva a fényt a sötétben veszteglőknek.

Hittérítőkre lenne szükség mindenfelé. A mező mindahány részére könyvterjesztőket kellene választani, nem a társadalom kóbor elemeiből, nem olyanokból, akik semmire sem jók, akiknek semmi sem ment. hanem akik értelmesen tudnak beszélni, viselkedni, – az előrelátók legyenek könyvevangélisták, könyvterjesztők, ügynökök. Az erre alkalmas férfiak el is vállalják a munkát, de valamelyik balga igehirdető azzal hízelegnek nekik, hogy tehetségük a szószékre szólítja őket, ahelyett, hogy könyvterjesztők legyenek, ezzel lebecsülve e fontos hivatást. Ráveszik őket, hogy szerezzenek igehirdető igazolványt; s épp azok, akiket arra képeztek ki, hogy úgy legyenek jó hittérítők, hogy a családokat az otthonukban látogatják meg, s velük imádkoznak, ezeket elfogják, hogy gyönge képességű lelkészek legyenek. S a mezőt, ahol, pedig annyi munkásra lenne szükség, s annyi jót lehetne elérni a műért, elhanyagolják. Az eredményes könyvevangélistát, akár az igehirdetőt, megfelelően meg kellene fizetni szolgálataiért, ha hűen végzi munkáját.”

Ha van munka, mely fontosabb, mint a többi, akkor az, hogy eljuttassuk kiadványainkat a nagyközönség elé, hogy így a Szentírás kutatására legyenek serkentve. A hittérítő tevékenység – eljuttatni kiadványainkat a családokba, elbeszélgetni és imádkozni velük, és értük – jóravaló munka, és ami arra is ráneveli a férfiakat és nőket, hogy lelkipásztori munkát végezzenek.

Nem mindenki alkalmas e munkára; Azokat kell választanunk, a legjobb tehetségűeket, akik értelmesen és módszeresen vállalják, majd szorgalmasan, lendülettel folytatják is. A lehető legalaposabb szervezésre van szükség, majd a tervet hűségesen végre is kell hajtani. A gyülekezetek mindenhol viseljék nagyon a szívükön a kiskönyvek és hittérítés ügyét.

Az öt történelmi kötetet és a Bizonyságtételeket is be kell vezetnünk minden szombattartó családba. Testvéreinknek ismerniük kellene ezek értékét, és serkentsük őket, hogy olvassák is. Nem volt nagyon bölcs, hogy kis példányszámban nyomtatták ezeket, s csak egy példányt juttattak el minden gyülekezetbe. Ott kellene lenniük minden családban, majd újra meg újra olvasni őket. Tartsuk ott köteteinket, ahol sokan olvashatják, s kopjanak el a példányok, mikor az összes szomszédok is elolvassák.

Esti fölolvasásokat is kellene tartani, ahol valaki fölolvashat a téli tűzhely körül. Alig viseljük szívünkön, hogy a legjobban kiaknázzuk az Isten által nyújtott világosságot. Holott jelentős részük családi kötelességekről szól, s tanításokat tartalmaz csaknem minden esetre és körülményre. Pénzt költenek teára, kávéra, szalagokra, csipkékre, fodrokra, s rengeteg időt, fáradtságot fordítanak díszítgetésre, megjelenésre, miközben nem ápolják a szív belső szépségét. Isten becses fényt nyújtott kiadványainkban, ezért meg kellene vennie, s olvasnia minden családnak. Szülők, gyermekeitek a veszélyben forognak, hogy a mennyei világossággal ellenkezően viselkednek. Ezért mindkettőtöknek meg kellene vásárolnotok és olvasnotok a könyveket, mert áldás lesznek mind magatok, mind a szeretteitek számára. Adjátok kölcsön szomszédjaitoknak a jövendölés Lelkének történelmi sorozatát, s beszéljétek rá őket, hogy vegyenek maguknak is példányokat. Isten hittérítői, legyetek lelkiismeretes, tevékeny, erőteljes munkások.

Sokan homlokegyenest ellenkező irányban haladnak a fénnyel, melyet Isten adott népének, mert nem olvassák ismeretek, intések, figyelmeztetések alakjában világosságot tartalmazó könyveket. Az élet gondja, a divat szerelme, a vallás hiánya elterelte a figyelmet a világosságról, noha Isten oly kegyelmesen adta, miközben a tévelygést tartalmazó könyvek és folyóiratok bejárják az országot. Hitetlenség és kételkedés burjánzik mindenfelé. S véka alá rejtik az Isten királyi székétől származó oly igen becses fényt. Isten felelősségre fogja vonni őket e hanyagságért. El kell számolnunk minden fénysugárral, melyet az Úr ösvényünkre engedett tündökölni, vajon kihasználtuk-e az istenes dolgokban való fejlődésünkre, vagy elvetettük, csak, mert kellemesebb a hajlamainkat követni.

Nagyszerű eszközök állnak most rendelkezésünkre, hogy terjesszük az igazságot, népünk mégsem él a kapott előjogokkal. Nem tartják szükségesnek minden gyülekezetben, hogy lélekmentésre használják képességeiket. Nem veszik eszükbe, hogy kötelességük előfizetőket szerezni folyóiratainkra, ide értve egészségügyi lapunkat is, hogy ismertetnünk kell könyveinket és röpiratainkat. Olyanoknak kellene munkálkodniuk, akik készek megtanulni, mi a legmegfelelőbb mód az egyének és családok megközelítésére. Ruházatuk legyen rendes, ne lompos, s modoruk ne keltsen undort az emberekben. Népünk körében súlyos a hiánya valódi előzékenységben. Holott ezt mindenkinek művelnie kell, aki hittérítő munkába kezd.

Kiadóinknak föl kell virágozniuk. Népünk fönn tudja tartani őket, ha szívükön viselik kiadványaink terjesztését. De ha a jövő évben is annyit törődnek ezzel csupán, mint az elmúltban, akkor csaknem késhegyen kell táncolniuk. Minél szélesebb körben terjesztjük kiadványainkat, annál nagyobb lesz az igény az igazság igéjét érthetővé tevő könyvekre. Sokan torkig vannak az egyházak következetlenségeivel, tévedéseivel és hitehagyásával, s hogy lakomákat, szórakozásokat, kiállításokat és számos más találmányt rendeznek pénzt csalni ki egyházi célokra. Sokan sötétségben keresik a fényt. Ha széles körben terjesztenénk lapjainkat, röpiratainkat és könyveinket – melyek a Biblia érthető nyelvén fejtik ki az igazságot, sokan fölismernék, hogy ez az, amit keresnek. Sok testvérünk mégis úgy viselkedik, mintha az embernek lenne kötelessége fölkeresni őket, vagy az ő dolguk lenne könyvkiadónkhoz fordulni kiadványainkért, hiszen milliók nem tudják, hogy léteznek kiadóink.

Isten fölhívja népét, hogy viselkedjenek életerős emberekként; ne legyenek tunyák, lomhák, közönyösek. El kell juttatnunk kiadványainkat az emberekhez, rá kell beszélnünk őket, hogy vegyék meg, bebizonyítva, hogy sokkal többet nyernek vele, mint amit pénzük ér. Hirdessétek értékesnek az eladásra kínált könyveket. Hiszen lehetetlen túlbecsülnünk őket.

Gyötrődött a lelkem, mikor láttam népünk közönyét, magasztos hitvallása ellenére is. Láttam, hogy lelkek vére fog tapadni sok olyan ruhájára, akik közönyösen, felelőtlenül viseltetnek azok iránt, akik a világosság és ismeretek hiánya miatt elvesznek körülöttük. Bár érintkeznek velük, mégsem figyelmeztetik őket. Sosem imádkoznak velük és értük, sosem próbálták meg komolyan eléjük tárni az igazságot. Közölték velem, hogy érthetetlen hanyagság uralkodik e téren. A lelkipásztorok sem végzik, amit végezni tudnának, hogy fölvilá¬gosítsák az embereket, akikért fáradoznak, az igazság és kötelesség minden pontja felöl. Népünk is ezért lanyha és tétlen. A mai időben nem a máglya és vérpad hivatott próbára tenni Isten népét, ezért sokakban kihűlt a szeretet. Mikor próbák támadnak, a kegyelem a vésszel arányos. Egyénenként szenteljük magunkat oda, ott, ahol Isten mondta, hogy találkozni fog velünk.

*****