ÖNZÉS A GYÜLEKEZETBEN ÉS A CSALÁDBAN
Kedves M. testvér!
Látomásban közölték velem, hogy jellemhibáid vannak, melyekről tenned kell valamit. Helytelen szemmel nézed feleségedet, s helytelen érzésekkel viseltetsz iránta. Nem becsülöd meg élettársadat. Nem nyújtod feleségednek a megértő és szerető szavakat, melyeket nyújtanod kellene. Csöppet sem csökkentené férfiú méltóságodat, ha megdicsérnéd őt a gondoskodásért, terhek viseléséért, melyet családotokban vállal.
Önző és követelelőző vagy. Jelentéktelen dolgokat jegyezel meg, feleséged és gyermekeid apró hibáit hánytorgatod. Röviden, lelkiismereteddel akarod mérni az övéket; te próbálsz lelkiismeretük lenni. Feleségednek megvan a maga személyisége, melyet soha férjébe nem olvaszthat. Egyénisége van, melyet meg kell őriznie, mert Isten előtt elszámolásra vonható. Te, M. testvér, nem lehetsz felelős, Isten előtt a feleséged alakította jellemért. Ő viseli ezért a felelősséget „Isten éppoly készségesen tesz benyomást istenfélő feleséged lelkiismeretére, amennyire készséges terád tenni benyomást őérte.”
Túl sokat vársz el feleségedtől és gyermekeidtől. Túl sokat gáncsoskodsz. Ha ápolnád a jókedélyű, boldog hangulatot, ha nyájasan, gyöngéden szólnál hozzájuk, felhők, szomorúság, s boldogtalanság helyett napsütést hoznál családodba. Túl nagyra tartod a véleményedet; szélsőséges álláspontokra helyezkedsz, s vonakodsz attól, hogy feleséged belátása kellő súllyal essék latba nálatok. Nem ápolod magadban feleséged tiszteletét, s gyermekeidet sem neveled, hogy tiszteletben tartsák nézeteit. Nem tetted őt egyenlővé magaddal; hanem a magad kezébe markoltad a vezetés és kormányzás gyeplőjét, ott is tartod erős szorítással. Nincs szeretetteljes és megértő beállítottságod. Ha győző szeretnél lenni, s ha Isten áldását kívánod családodra, akkor ezeket a jellemvonásokat kell ápolnod.
Nagyon megállapodott s merev vagy véleményeidben, ami nagyon megnehezíti családod életét. Arra van szükséged, hogy Isten kegyelme naponta lágyítsa szívedet. Oly szeretetre van szükséged amilyen Krisztus cselekedeteit jellemezte. A szeretet Istentől ered. Mennyei növény az, s nem bír megélni és virágozni a meg nem újult szívben. Hanem ott él, ahol az élet, az igazság, és a hatalom van. Ez a szeretet nem élhet meg cselekedetek nélkül, s bármikor is gyakorolják, egyre növekszik és terjed. Nem figyel föl a jelentéktelen hibákra; nem jegyzi meg az apró tévedéseket. Győzni fog ott is, ahol az érvelés, akár a rengeteg szó, hiábavalónak s eredménytelennek bizonyul. A jellem megújításához s családi kapcsolataid rendezéséhez a lehető legjobb út a szeretet elvén át vezet. Valóban hatalom ez, s abban is eredményes lesz, amit sem a pénz, sem az erőszak nem bír elvégezni.
Fivérem, kíméletlen, rideg szavaid elevenbe hasítanak és sebeznek. Könnyen jön neked a kákán is csomót találni, de ez csak boldogtalanságot szül. Te gyorsan zokon vennéd a szavakat, melyeket te mondasz másoknak, ha hozzád intézné valaki. Gyöngeségnek tartod a nyájasságot, gyöngédséget, szeretetteljességet, s méltóságon alulinak, hogy gyöngéden, szeretettel, finoman beszélj feleségedhez. Nem tudod, miből áll az igazi férfiasság és méltóság. Teljesítetlenül hagyod a szerető tetteket, ami határozott gyöngeség, határozott hiba a jellemedben. Amit te gyöngeségnek tartasz, azt Isten igaz keresztény előzékenységnek tekinti, melyet minden kereszténynek gyakorolnia kell; hiszen ez volt a lelkület, melyet Krisztus is tanúsított.
Önző a természeted, és nagyobbra tartod magadat, mint kellene. Gyakran végtelenül egyéni és bogaras nézetet alkotsz a Szentírásról, és olyan vakon ragaszkodsz ezekhez, mint a zsidók a hagyományaikhoz. Mivel nincs benned tanítható lelkület, az a veszély fenyeget, hogy hacsak alaposan hozzá nem fogsz, hogy a mindenható győző erejével leküzdd e hiányosságokat, bajt okozol a gyülekezetben. Az teszi riasztóvá esetedet, hogy azt képzeled, jobban tudod e dolgokat testvéreidnél, s megközelíteni is nehéz téged. Önigazult, farizeusi a lelkületed, mintha csak ezt mondaná; „Ne nyúlj hozzám, ne közelíts, mert szentebb vagyok, mint te.”
Soha föl nem ismerted szíved romlottságát, ezért csaknem csődbe juttattad életedet. Nem kell, nem is szabad, hogy nézeteid uralkodjanak a gyülekezetben. Ápold magadban mind a keresztény kegyességeket, de különösen a szeretetet, mely türelmes, jóságos, nem féltékenykedik, nem kérkedik, nem gőgösködik, „nem tapintatlan, nem keresi a magáét, haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.” „Mint Isten szent és kedves választottjai, öltsetek magatokra szívbeli irgalmat, jóságot, alázatosságot, szelídséget és türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Amint az Úr megbocsátott nektek, ti is úgy tegyetek! Mindezen fölül pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke. S Krisztus békéje uralkodjék szívetekben, hiszen erre vagytok hívatva egy testben. Legyetek hálásak.”
Te meg fölfigyelsz a legjelentéktelenebb elhajlásra attól, amit helyesnek tartasz, és szigorúan helyre akarod igazítani azokat. Míg te ily lehengerlő és ellentmondást nem tűrő vagy, míg gyorsan észreveszed testvéred hibáit, a szívedet mégsem veszed alaposan szemügyre, hogy fölismerd. Mily gonoszságok találhatók életedben. Mikor szabad folyást engedsz étvágyadnak és szenvedélyeidnek, akkor súlyos erkölcsi gyöngeséget tanúsítasz. Az ízlelés rabszolgasága a dohány iránt annyira elhatalmasodott rajtad, hogy bár eltökéled, és újra eltökéled, hogy legyőzöd e szenvedélyt, mégsem valósítod meg. Ez a gonosz szokás kiforgatta értelmedet. Fivérem, hol a magad megtagadása? Hol az erkölcsi erőd, hogy győzedelmeskedjél? Krisztus a kísértés pusztájában leküzdte érted az étvágy hatalmát, lehetővé téve, hogy te is győzni tudj magadért. A küzdelem most a tied. A győztes Krisztus nevében lehetőséged van rá, hogy megtagadd étvágyadat, és győzelmet arass magadon.
Másoktól sokat vársz el; te mire vagy kész, hogy győzelmet arass undorító, egészségpusztító, lelket szennyező szokásodon. Ez a te harcod. Senki meg nem vívhatja helyetted. Mások imádkozhatnak érted, de a kötelesség föltétlenül és egyedül csak a tied. Isten fölszólít most, hogy ne incselkedj tovább a kísértővel, hanem tartsd távol magadtól a test és a lélek minden szennyét, s Isten félelmében tedd teljessé megszentelődésedet. Gyorsan kell cselekedned, hogy eltávolítsd a hibákat jellemedből. Isten műhelyében vagy. Ha hajlandó vagy alávetni magad a vésés, megmunkálás, gyalulás folyamatának, hogy eltávolítsa a durva éleket, hogy Isten gyalukése elsimítsa és alakítsa a görcsöket, az egyenetlen felületeket, akkor kegyelme alkalmassá tesz a mennyei épület számára. De ha ragaszkodsz önzésedhez, ha nem vagy hajlandó elviselni a mennyei épülethez faragás folyamatát, nem lesz helyed az épületben, melyet a fejsze vagy a kalapács csattogása nélkül állit majd össze. Ha nem alakul át a természeted, ha nem finomít meg, ha nem tesz emelkedetté ezen utolsó időknek szóló megszentelő igazság, akkor alkalmatlannak találnak majd arra, hogy helyet kapj az ártatlan és szent angyalok között. Megengedheted-e magadnak, hogy ragaszkodj szennyező szokásaidhoz, s végül a hitetlenek és megszenteletlenek közt találjanak.
Megengedheted-e magadnak, hogy bármi kockázatot vállalj ez ügyben? Túl sok forog a kockán számodra, hogy tovább merészelj haladni a magad meg nem tagadásának eddigi útján. Dicsekedve szoktál szólni az igazságról a hitetleneknek. Tolakodó, ellenszenves módon, mely nagyon rossz benyomást tett rájuk. Mikor valaki következetlenül hirdeti az igazságot, azt az ördög előnyösen tudja fölhasználni undort váltani ki, ahol a helyes hatásokkal kedvező benyomást lehetett volna tenni. Enyhítsd a modorodat, s mikor az igazság mellett szólsz, tedd azt a szelídség szellemében.
„Mindig álljatok készen, hogy megfeleljetek mindenkinek, aki reménységetekről kérdőre von titeket. De ezt szerényen, tisztességtudón, jó lelkiismerettel tegyétek.” A szerénység, melyről itt szól, nem jelent bizalmatlanságot vagy határozatlanságot, hanem kellő körültekintést, – megőrizve minden pontot, nehogy balga szót ejtsünk ki, vagy fölindultság kerüljön felülre, s így kedvezőtlen benyomást tegyünk, s a rossz irányba billentsük az embereket. Istenfélő szerénységre, alázatra, szelídségre van mindenkinek nagy szüksége, hogy helyesen képviseljék az Isten igazságát.
Egyik legnagyobb veszélyed az önbizalom és dölyfösség. Az a terhes boldogtalanság, ami benned s a családodban él, a kevélység megnyilvánulásainak közvetlen következménye. Akiben ilyen gőg él, erősen korlátozott a hasznavehetősége; mert a gőgje és önszeretete szűk korlátok között tartja. Az ilyenben nem él nagylelkű szellem. Igyekezete nem szerteágazó, hanem összezsugorodott. Beszélgetéséből és magaviseletéből máris észreveszik gőgjét, ha az él benne.
Kedves testvérem, a légkör, melyben jellemedet alakítottad, gőgös, lehengerlő lelkületet szült benned. Ezt a lelkületet nyilvánítod a családban, szomszédjaid körében és – ismerőseiddel szemben is. Virrasztanod és imádkoznod kell, hogy megszabadulj e rossz szokásoktól. Nem sok időd maradt a megváltozásra. Neveld, hogy elég a magad ereje. Csak a mindenható hódító nevében vívhatod ki a győzelmet. Ha másokkal beszélgetsz, Isten büntetései és igazságszolgáltatása helyett szólj inkább kegyelméről, jóságáról, szeretetéről. Kapaszkodjál erősen ígéreteibe. A magad erejével semmit sem bírsz elérni, hanem Jézus erejével mindenre képes lehetsz. Ha Krisztusban vagy, s ha ő él benned, akkor át fogsz alakulni, meg fogsz újulni és szentelődni. „Ha bennem maradtok, és tanításaim tibennetek, kérjetek, bármit akartok, megkapjátok.” Bizonyosodj meg róla, hogy Krisztus benned él, hogy megtört, engedelmes, alázatos a szíved. Isten előtt csak a megtört, alázatos szív kedves. A menny nagyon megéri az élethosszig tartó szívós igyekezetet, igen, mindent megér. Ha csakis őbenne törekszel, akkor Isten segíteni fog igyekezetedben. Kötelesség, lelki munkálkodás vár rád a családodban, amelyet, ha helyesen fogsz hozzá, Isten segíteni fog elvégezned. Kérve kérlek, rendezd előbb szívedet, majd fáradozzál türelmesen családod üdvösségén, hogy Isten angyalai . betérnek a házadba, s veletek maradjanak.
*****