FÜGGETLENEDÉS, ÖNÁLLÓSKODÁS

Kedves A. testvér,

Gondolatban sokat foglalkozom eseteddel. Már megírtam néhány részletet, melyet elmúlt, jelen és jövő életedről megmutattak nekem. Aggódom érted, mert látom fenyegető veszedelmeidet. Elmúlt spiritiszta élményeid kísértéseknek és éles harcnak tesznek ki. Ha valaki egyszer átengedte értelmét az ellenség gonosz angyalokon át gyakorolt közvetlen uralmának, annak igen bizalmatlanul kellene fogadnia a benyomásokat és érzéseket, melyek független vágányba terelnék őt, el a Krisztus gyülekezetétől. Az első lépést, melyet az ilyen a gyülekezettől függetlenül tesz, úgy kellene tekintenünk, mint az ellenség csapdáját, hogy félrevezessen és elpusztítson. Isten a világosság közvetítőjévé tette a gyülekezetet, ezen át közli céljait és akaratát. Az Úr nem nyújt az embereknek gyülekezettől független tapasztalatot. Nem közli egyetlen emberrel az egész gyülekezet számára szóló akaratának ismeretét, miközben a gyülekezet, a Krisztus teste, sötétben marad.

A testvér, a legkörültekintőbb gonddal vigyázz, hogyan építesz. Olyan vihar közeledik, mely a végsőkig próbára teszi a reményedet. Áss mélyre, rakj biztos alapokat. „Mindaz, aki hallgatja tanításomat, és tettekre váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél, és rázúdult a házra, de nem dőlt össze, mert sziklára alapozták.” Az építő következetesen helyez követ kőre, míg az egész épület fel nem épül, kő a kövön. Az örömhír építője gyakran könnyek között végzi munkáját, próbák gyűrűjében, a zaklatás viharai, keserű ellenzés és igazságtalan szemrehányások közepette, mégis, nagyon komolyan gondolja a dolgot, mert tudja, hogy az örökkévalóság számára épít. A. testvér, vigyázz, hogy szilárd szikla legyen az alap, s hogy odarögzítsd magad a sziklához, amely a Krisztus.

Erős, makacs akaratod van, és túl önálló lelkületed, melyről azt gondolod, hogy minden kockázat ellenére is fenn kell tartanod. Ezt a lelkületedet hoztad magaddal vallásos tapasztalatodba és életedbe. Nem mindig álltál összhangban Isten munkájával, amint azt amerikai testvéreid végzik. Nem értettél egyet sem velük, sem munkamódszerükkel. Alig ismered a munkát, a mű különböző osztályait. Nem iparkodtál otthonosabban mozogni a mű egyes ágazataiban. Gyanakodtál, s bizalmatlanul nézted a művet és a vezetőket, noha Isten választotta őket a mű fejlesztéséhez. Elhamarkodtad a kérdésessé tevést, az azokra gyanakvást és irigykedést, akikre Isten fektette művének súlyosabb felelősségeit, ahelyett, hogy tájékozódj, s úgy láncold magadat Isten ügyéhez, hogy jól megismerd működését, és növekedését.

Isten látta, hogy addig nem vagy alkalmas a lelkipásztor hivatásra, arra, hogy az igazságosság szolgája légy, hogy hirdesd az igazságot, amíg alaposan meg nem változol. Megengedte, hogy próbákon ess át, nélkülözéseket és ínséget szenvedj, hogy szánakozzál, együtt érezzél, s gyengéd szeretettel viseltess a szerencsétlen elnyomottak, s azok iránt, akiket lesújtott az ínség, vagy akik próbákon s keserűségen mennek át.

Mikor szenvedésed közepette Krisztusban érzett békéért esedeztél, akkor mintha a sötétség fellege vonult volna át gondolataidon. Nem köszöntött be a megnyugvás és béke, mint elvártad. Időnként mintha végsőkig próbára tették volna hitedet. Mikor visszatekintettél elmúlt életedre, csupa szomorúságot és csalódást láttál, mikor a jövőt fürkészted, minden bizonytalannak tűnt. Isten keze csodálatosan vezetett, hogy a kereszthez hozzon, s megtanítson, hogy ő valóban megjutalmazza azokat, akik szorgalmasan keresik őt. Akik helyesen kérnek, azok meg is kapják. Aki hittel keres, talál. A próbák és szenvedések kemencéjében nyert tapasztalat többet ér, mint a kellemetlenség és fájdalmas élmény, amibe kerül.

Isten meghallgatta az elhagyatottságodban, megfáradt állapotodban és próbádban elrebegett imáidat, nem mindig úgy, ahogy vártad, de mindig javadra. Nem volt helyes és világos nézeted testvéreidről, és magadat sem láttad helyes megvilágításban. Isten gondviselése mégis egyre fáradozott, hogy úgy feleljen szorultságban elrebegett imáidra, hogy megmentsen téged, és dicsőséget szerezzen az Úr nevének. Mivel nem ismerted magadat, nem azt kérted, ami legjobb lett volna számodra. Isten hallotta imáid őszinteségét, az áldás mégis egészen más volt, mint amit vártál. Isten gondviselése azt tervezte, hogy közelebbi kapcsolatba hozzon gyülekezetével, hogy kevésbé légy magabiztos, s jobban megbízzál másokban, azokban, akiket ő vezet, hogy fejlesszék művét.

Isten minden őszinte imát meghallgat. Azért hoz közeli kapcsolatba nyájával, hogy közvetlenebbül ragyogjon rád a fény. S hacsak be nem hunyod szemed a bizonyíték és a világosság előtt, meggyőződhetsz, hogy ha kevésbé bíznál magadban, s jobban megbíznál testvéreidben, akkor jobban növekednél Istenben. Isten vezetett át szoros helyeken. Célja volt ezzel, hogy a nyomorúság türelmet teremjen benned, a türelem tapasztalatot, a tapasztalat pedig reményt. Próbát engedett meg, hogy ezeken át tapasztald meg az igaz élet békés gyümölcseit.

Péter megtagadta a fájdalmak férfiját, mikor megaláztatásának óráján félelem fogta el. De később megbánta, és újra megtért. Lelke mélyéből megalázkodott, újra átadva magát Üdvözítőjének. Könnyes szemmel visszament a Gecsemáné kert magányába, s ott borult arcra, ahol Üdvözítőjét látta arcra borultan, mikor roppant gyötrelme véres verejtéket sajtolt ki pórusaiból. Pétert furdalta a lelkiismeret, mikor eszébe jut, hogy átaludta az időt, mikor Jézus esedezett a félelmetes órákon. Büszke szíve összetört, s a bűnbánat könnyei öntözték a földet, melyet alig pár órája Isten szeretett Fiának verejtékcsöppjei festettek be. Péter megtért emberként távozott a kertből. Akkor már készen állt megszánni a megkísértettet. Porig volt alázva, ezért szánni tudta a gyengét, tévelygőt. Inteni és figyelmeztetni tudta az önteltet, s egészen felkészült rá, hogy erősítse testvéreit.

Isten azért vezetett át a nyomorúságon és próbákon, hogy sokkal inkább őrá támaszkodjál, benne bízzál, s kevésbé bízz nézeteidben. Te, testvérem, jobban elviseled a nehéz időket, mint a jólétet. Az Úr szeme sok salakot fedezett fel benned, amit te aranynak véltél, túl értékesnek, hogy eldobd. Az ellenség hatalma olykor közvetlen és nagyon erős volt feletted. A spiritizmus kápráztató megtévesztései összekuszálták hitedet, megrontották értelmedet, megzavarták lelki életedet. Isten gondviselése próbára akar tenni, meg akar tisztítani, akár Lévi fiait, hogy méltóképp mutass be áldozatot neki.

Minden munkásságodba beleviszed makacs akaratodat. Holott feltétlenül Isten akaratára kell alakítanod akaratodat, máskülönben ijesztő kísértésekbe fogsz esni. Láttam, hogy mikor Isten által fáradozol, mikor szem elől veszíted magadat, olyan erőt nyersz tőle, mellyel a szívekhez férkőzhetsz. Mikor alázatos vagy, s kicsiny a magad szemében, akkor Isten angyalai fáradoznak együtt igyekezeteddel. De mikor azt képzeled, hogy többet tudsz, mint akiket Isten évek hosszú sora óta vezet, akiket ő oktatott az igazságra, s készítet fel a mű kiterjesztésére, akkor öntelt vagy, s kísértésbe fogsz esni.

Műveld magadban a nyájasságot és gyengédséget. Légy szánakozó és előzékeny. Túlzott szigorral s követelőző lelkülettel munkálkodsz. Kényúri, lehengerlő a modorod. Nem mindig veszed szeretettel tekintetbe mások érzéseit, s feleslegesen támasztasz próbákat, s elégedetlenséget. Vígy több szeretetet, több nyájasságot munkádba, ez majd segíteni fog, hogy könnyebben hozzáférj a szívekhez, s hogy lelkeket nyerj meg Krisztus és az igazság számára.

Folyvást arra hajlasz, hogy függetlenséggel rendelkezz. Sehogy sem érted meg, hogy az önállóskodás szegényes valami, mikor arra visz, hogy túlzottan megbízz magadban, hogy inkább belátásodra támaszkodj, ahelyett, hogy tiszteletben tartsd, és nagyra becsüld testvéreid tanácsát, különösen az olyan hivatást betöltőkét, melyeket Isten rendelt el népének megmentésére. Isten rendkívüli tekintélyt és hatalmat ruházott gyülekezetére, melyet senki sem vehet semmibe, vagy vethet meg, mert ezzel Isten hangját veti meg.

Nem biztonságos benyomásokban és érzetekben bíznod. Az a balsors jutott osztályrészedül, hogy az ördögi csaló káprázat hatalmába, a spiritizmusba keveredj. Ez a halotti lepel terített be, képzeleted s idegeid az ördög uralma alatt álltak, s mikor önbizalmad meghízik, mikor nem kapaszkodsz rendíthetetlen bizalommal Istenbe, akkor veszély fenyeget. Leengedted, s gyakran leengeded a korlátot, behívod az ellenséget, s ilyenkor ő uralkodik értelmeden és tetteiden – valóban elámít, miközben azzal áltatod magad, hogy Isten tetszése szerint teszel.

Az ördög akadályozni igyekszik, hogy megbízz amerikai testvéreidben. Gyanakodva szemléled őket, indítékaikat s lelki élményeiket, holott éppen ők tudnának segíteni rajtad, s áldásodra lenni. Az ördög arra tör, hogy elválasszon a világosság közvetítőitől, akiken át Isten közli akaratát, s működik, hogy felépítse és kiterjessze művét. Mindenképpen szűklátókörű vagy.

Sok mindenben meg kell javulnod, hogy családodban áldás lehess. Műveld magadban az előzékenységet, és viselkedj mindenki iránt gyengéd szeretettel. Sajátítsd el Isten legfőbb kegyességét, a szeretetet. Sokat gáncsoskodsz, s nem vagy türelmes, mint lenned kellene, hogy megnyerd az embereket. Sokkal jobb hatást érnél el, ha kevésbé lennél kenetteljes és merev, s ha a Szentlélek indítana. Húzódozol attól, hogy emberek vezessenek, noha Isten embereket használ eszközül, s mindig használni fog, amíg világ a világ.

Az elbukott angyalok nagyon szerettek volna Istentől függetlenek lenni. Nagyon szépek voltak, nagyon dicsőségesek, mégis Istentől függött a boldogságuk, világosságuk és éleslátásuk, melynek örvendtek. Az engedelmesség megtagadása miatt kibuktak magasztos helyzetükből.

Krisztus és gyülekezete oszthatatlan egész. Ha mellőzzük, s megvetjük azokat, akiket Isten vezetőkül hívott el, s hogy viseljék a művével s az igazság fejlesztésével és terjesztésével kapcsolatos felelősségeket, akkor azon eszközöket vetjük el, melyeket az Úr az ő népének segítésére, bátorítására és erősítésére rendelt. Ha megkerülőd őket, s ha ragaszkodsz, hogy csakis közvetlenül Istentől fogadj el világosságot, olyan helyzetbe hozod magadat, ahol könnyen tévútra tévedhetsz, és vereséget szenvedsz. Isten azért hozott kapcsolatba a gyülekezet javára rendelt segítőkkel, hogy elfogadd tőlük a támogatást. A spiritizmussal való előző kapcsolataid súlyosabbá teszik fenyegető veszélyeidet, mint máskülönben lenne, mert náluk megromlott a belátásod, értelmed és megkülönböztető képességed. Magadtól nem ismered fel a lelkületet, mert az ördög nagyon ravasz. Ezért hozott Isten kapcsolatba gyülekezetével, hogy segíteni tudjanak neked.

Olykor nagyon rideg, hideg és szeretetlen vagy. Ott kell érintkezned az emberekkel, ahol vannak, nem magasan föléjük helyezkedve, s túl sokat várva el tőlük. Amikor az Igét hirdeted, meg kell lágyulnod, és le kell csillapodnod Isten Lelke által. Neveld rá magad a legjobb munkamódszerre, hogy elérd a kívánt eredményt. Jellemezze munkásságodat Jézus szívedből áradó szeretete. Ez lágyítsa szavaidat, alakítsa jellemedet, tegye magasztossá lelkedet.

Gyakran túl hosszan beszélsz, amikor nem is rendelkezel a menny lelkületének éltető erejével. Sokan követik el igehirdetésnél ezt a hibát, hogy nem fejezik be, mikor még élénk az érdeklődés. Addig szónokolnak, míg ki nem hunyt a hallgatókban felkeltett érdeklődés, amíg bele nem fáradtak a nem különösebben fontos, nem jelentős szóáradatba. Hagyd abba, mielőtt idáig érnél. Mikor már nincs fontos mondanivalód, fejezd be. Ne folytasd a száraz szóáradatot, mely csak előítéletet támaszt, s a szíveket sem lágyítja meg. Olyannyira egynek kellene lenned Krisztussal, hogy szavaid kiolvasszák, kiégessék az utat az emberek lelkébe. A száraz beszéd nem felel meg a mai időkben. Bár jók lehetnek az érvek, mégis túl sok lehet benne a vitatkozás szelleméből, s túl kevés az Isten lelkületéből és életéből.

Isten munkásságodhoz járuló hatalma nélkül, anélkül, hogy Isten csillapítaná és tenné alázatossá lelkedet, lágyítaná meg szívedet, anélkül, hogy szíved szeretetéből fakadnának a szavak, fáradozásod kimerítő lesz számodra, s az áldott eredményeket sem hozza meg. Van olyan pont, melyhez Krisztus szolgája elérkezik, melyen túl az emberi tudás és rátermettség tehetetlen. Hallatlan tévedésekkel küzdünk, s oly gonoszságokkal, melyek orvoslására tehetetlenek vagyunk. Képtelenek vagyunk rádöbbenteni az embereket, hogy ismerjék fel, s értsék meg azokat, mert nem tudjuk megváltoztatni a szívüket. Nem tudjuk életre támasztani lelküket, hogy felismerjék a bűn vétkes voltát, s megértsék, hogy Megváltóra van szükségük. De ha munkásságunk magán viseli Isten Lelkének pecsétjét, ha magasabb isteni hatalom járul igyekezetünkhöz, hogy hintsük az örömüzenet magját, akkor látni fogjuk, hogy fáradozásunk gyümölcsöt terem az Isten dicsőségére. Egyedül ő tudja megöntözni az elhintett magot.

Így van ez esetedben is, A. testvér. Ne hajszold magad elhamarkodott sietségbe, ne várj el túl sokat a sötétbe borult emberektől, hanem ápold magadban az alázatos reményt, hogy Isten elküldi Lelkének titkos, éltető hatalmát, mert egyedül, e nélkül hiába fáradozunk az Úrért. Arra van szükséged, hogy élő hittel kapaszkodj Istenbe, percről percre felismerve veszélyeidet, gyengeségedet, s lankadatlanul keresd az erőt és hatalmat, melyet egyedül Isten tud nyújtani. Akármennyire igyekszel is, magadban mit sem érhetsz el.

Neked még tanulnod kell, hogy bölcsen tudj bánni az emberekkel. Egyeseket ments meg, a többieken pedig könyörülj, szent félelemmel ragadva ki őket a tűzből. Mennyei Atyánk gyakran kétségek közt hagy minket munkásságunk eredménye felől. A mi kötelességünk minden víz mellé vetni, hiszen nem tudjuk, melyik sikerül, ez, vagy az. Magunk meríthetünk hitet és erőt erőnk forrásából, és teljesen, fenntartás nélkül őrá támaszkodhatunk.

Iparkodj uralkodni magadon, s Isten Igéjével egyező jellemet fejleszteni. Neveld és fegyelmezd magad, hogy eredményes lelkipásztor lehess. Ápold magadban a jó jellemet, a nyájas, vidám, derűs, nagylelkű, szánakozó, előzékeny, együtt érző vonásokat. Győzd le a mogorva, szenteskedő, szűklátókörű, gáncsoskodó, lehengerlő lelkületet. Ha Isten művében munkálkodsz, küzd le magadat erőteljesen, s isteni mintára alakítsd jellemedet.

Ha meg nem feszíted folyvást az erődet, akkor a romlott gondolkodás hatása alatt valami a színtérre toppan, s elállja utadat, mely akadályért hajlamos leszel másra hárítani a felelősséget. Neked fivérem, önfegyelemre van szükséged. Istenfélelmünk ne legyen fanyar, hideg, komor, hanem szeretetreméltó, s tanítható. Ha bíráló lelkület él benned, ez eltorlaszolja utadat, bezárja előtted a szíveket. Ha nem támaszkodsz alázatosan Istenre, gyakran akadályokat gördítesz ösvényedre, melyekért másokat fogsz hibáztatni.

Őrködj magad felett, hogy ne önhitten tanítsd az igazságot, vagy teljesítsd kötelességeidet, mert ez csak előítéletet kelt. Kutasd, hogy miként vívd ki Isten jóváhagyását, mint oly térítő, akinek nem kell szégyent vallania. Vizsgáld meg magadat, hogy milyen lelkület él benned, hogy milyen jellemet fejlesztettél magadban. Tarts önvizsgálatot, amint Krisztus valamennyi szolgájának önvizsgálatot kellene tartania, hogy a legéberebben virrasszanak, nehogy oly szokásokat, szellemi s erkölcsi irányzatokat melengess, amilyet nem szeretnél felfedezni azokban, akiket az igazsághoz vezetsz.

Krisztus arra utasítja szolgáit, hogy legyenek Isten nyájának példaképei. Az igehirdető sokat tehet, hogy a helyes irányban alakítsa Isten népének jellemét. Ha a lelkész hanyag, ha nem tiszta a szíve és élete, ha metsző és gáncsoskodó, ha szőrszálhasogató, önző és önfejű, ha nem tud uralkodni magán, akkor e kellemetlen vonásokat ismeri majd fel népe közt, ezeket kell majd egyre gyomlálnia. Nagyon nehéz helyrehozni a dolgokat, ha már a helytelen hatások eltorzították azokat. A gyülekezetre nagyon kihat, amit az igehirdetőben lát, a keresztény erények kifejlesztése terén. Ha élete kiváló vonásokat tükröz, akkor a munkásságával az igazság ismeretére vezetettjei nagymértékben az ő példáját s lelkületét veszik át, mert hiszen az igehirdető Krisztus képviselője. Ezért tartsák kötelességüknek, hogy minden tekintetben Isten tanításait mutassák be életükkel.

Az örömüzenet lelkészeinek legyen legmagasabb célkitűzése, hogy minden tehetségét a lélekmentésnek szentelje. Ez esetben eredményes is lesz. Bölcs és virrasztó fegyelemre van szükségünk, akik Krisztus nevét hívjuk segítségül, de sokkal inkább szüksége van erre az örömhír szolgájának, hisz ő Krisztus képviselője. Üdvözítőnk tisztaságával és emelkedett erkölcsiségével mély tiszteletet váltott ki, szeretete és gyengéd nyájassága pedig csodálatot ihletett az emberekben. A legszegényebb és legfélénkebb sem félt hozzá fordulni, még a kisgyermekek is vonzódtak hozzá. Szerettek az ölébe ülni és figyelni nyájas szavaira. Neked is e gyengéd szeretetre van szükséged. Ápold hát magadban a szeretetet. Ha kifejezésre juttatod szeretetedet, ha előzékeny és tiszteletteljes vagy, az szemernyit sem von le tekintélyedből, hanem sok olyan szívet megnyitna neked, melyek most bezárulnak előtted.

Krisztus épp olyan volt, amilyenné az igehirdetőnek válnia kell. Tanulmányozzuk jellemét, olvasszuk egybe magunkban a szigorúan vett igazságosságot, ártatlanságot, szeretetet és nemes bőkezűséget. A szeretettől sugárzó, barátságos arc, a nyájas és előzékeny modor többet ér el, mint amit a szószéken végzett igyekezet ezek nélkül el tud végezni. Jól tennénk, ha iparkodnánk tiszteletben tartani mások nézeteit, mikor többé vagy kevésbé teljesen rájuk támaszkodunk. Még a legdurvább, legkeményebb emberrel szemben is tápláljunk igazi keresztény előzékenységet, s gyengéd szeretetet. Jézus azért jött le a menny királyi udvarából, hogy az ilyeneket mentse. Elhamarkodva zárod be szívedet azok előtt, akik látszólag nem érdeklődnek az igazság iránt, holott ők akkor is a kegyelem tárgyai, akkor is értékesek az Úr szemében. „Lelkeket nyer meg a bölcs.” Pál mindenkinek minden lett, hogy mindenkit megmentsen. Neked is ilyen álláspontra kell jutnod. Lejjebb kell adnod büszke önállóskodásodat. Nincs benned szerénység. Isten kegyelmének lágyító hatalmára van szükséged, hogy ne fordítsd magad ellen az embereket, sőt, inkább közeledjenek hozzád. Készíts utat szívükhöz, még ha előzőleg előítélet is élt bennük.

Isten ügyének égető szüksége van lelkiismeretes, komoly emberekre, akikben van lelkesedés, remény, hit és bátorság. Nem az önfejű csökönyösek tudnak eleget tenni a ma követelményeinek, hanem akik komolyan gondolják Isten ügyét. Túl sok az érzékeny igehirdető, akiknek gyenge a lelki életük, hiányosak a keresztény erényeik, félig megszentelődöttek, s könnyen csüggedők, akik akkor gondolják komolyan a dolgokat, ha mindenáron a maguk akaratát akarják véghezvinni, s akkor kitartók, mikor önző céljaikra törnek. Ezek nem felelnek meg a ma igényeinek. Olyanokra van szükség ezen utolsó időkben, akik szüntelenül éberek, őszintén szeretik az igazságot, áldozatok árán is készségesen fáradoznak, ha fejleszteni tudják Isten ügyét, ha drága lelkeket tudnak megmenteni. Olyanokra van szükség e hivatásban, akik nem zúgolódnak és panaszkodnak a nélkülözések és próbák közt, tudva, hogy ez is része a Jézus által rájuk hagyott örökségnek. Menjenek készségesen a táboron kívülre, szenvedjék el a gyalázatot, s viseljenek terheket, mint Krisztus jó katonái. Ezek panasz, zúgolódás és ideges kapkodás nélkül viselik Krisztus keresztjét, s türelmesek a bajok között.

Miránk bízták az utolsó időknek szóló komoly, vízválasztó igazságot. A. testvér, nehogy magadat tedd mérvadónak! S kérlek, kerüld el az önsajnálatot. Mindaz, amit el tudunk szenvedni, mindaz, aminek elszenvedésére felszólítanak, hogy viseljük az igazságért, jelentéktelennek tűnik majd amellett, amit Üdvözítőnk szenvedett értünk, bűnösökért. Ne várd, hogy mindig helyesen ítéljenek meg, vagy méltóképp szóljanak rólad. Krisztus mondja, hogy a világban üldözni fognak minket, benne mégis békét lelünk.

Viszálykodó lelkületet ápolsz magadban. Ha keresztezik utadat, azon nyomban védekező állásba vonulsz, s ha testvéreid között vagy is, akik szeretik az igazságot, és életüket áldozták Isten ügyére, mégis magadat fogod védeni, őket pedig gáncsolni. Gyanakodva ízlelgeted szavaikat, nem bízol meg indítékaikban. Emiatt komoly áldást veszítesz, melyet testvéreid tapasztalatán át lenne előjogod elnyerni.

Kerüljük a vitákat

Szeretsz vitatkozni az igazságról, kedveled a szócsatákat. Ám e viadalok nem kedveztek keresztény jellemed kialakításánál, mert itt jellemed azon vonásainak kiteregetésére nyílik kedvező alkalom, melyeket – ha valaha be szeretnél lépni a mennybe – le kell győznöd. Igaz, hogy nem mindig tudjuk elkerülni a vitákat. Néha olyan helyzet adódik, mikor két rossz közül a kevésbé kedvezőtlent kell választanunk, vitába kell szállnunk. De amikor csak el lehet kerülni, kerüljük el, mert az eredmény ritka esetben dicsőíti Istent.

Vannak, akik szeretik látni, ha két ellenfél összecsap, lehet, hogy hangosan követelik a vitát. Akik szeretnék meghallgatni mindkét oldal bizonyítékait, ők is kérik a vitát, de becsületes szándékkal. Ha el lehet kerülni, mégis kerüljük el. Mert legtöbbször csak a veszekedő kedvet erősítik. Másrészt gyengítik a tiszta szeretetet és szent szánakozást, melynek mindig ott kell élnie a keresztények szívében, még ha különbözik is a véleményük.

A világ mai korszakában, ha az emberek vitatkozást kívánnak, az még nem bizonyíték, hogy komolyan vágynak megismerni az igazságot, hanem legtöbbnyire az újdonság és izgalom szeretete a viták velejárói. A szócsaták csak ritka esetben szolgálják Isten dicsőségét, vagy segítik elő az igazságot. Az igazság túl komoly, következményeiben túl nagy horderejű, hogy jelentéktelen dolognak tekintsük, hogy elfogadják, vagy elvetik. Ha csak azért vitázunk, hogy bebizonyítsuk ellenfeleinknek vitatkozó rátermettségünket, az gyenge irányelv, mert alig ér el valamit az igazság terjesztéséért.

Az igazság ellenségei ravaszul csűrik és csavarják ellenfeleik szavait. Nevetség tárgyává teszik a legkomolyabb, legszentebb igazságokat. Legtöbbször gúnyt űznek a becses, szent igazságból, kikacagják, s hamis színben tüntetik fel az emberek előtt, hogy akik gondolkodását a tévelygés elsötétítette, akiket beszennyezett a bűn, ne ismerjék fel az ilyen áskálódók indítékait és célkitűzéseit. Így fontos és értékes igazságokat rejtenek, s ferdítenek el. Az ezt művelők miatt nagyon kevés az olyan vita, melyet helyes elveken lehetne folytatni. Mindkét fél gyakran éles vágásokat tesz, személyeskedik, gúnyolódik, egymás rovására szellemeskedik. A felülkerekedés kívánása miatt szem elől vesztik az emberek üdvössége iránti szeretetet. A vita következménye sokszor csak mély és keserű előítélet.

Láttam, hogy angyalok gyászolták, ha az igazság legbecsesebb gyöngyeit olyanok elé szórták, akik teljesen képtelenek voltak értékelni az igazság mellett felsorakoztatott bizonyítékokat. Egész lényük harcolt az igazság elvei ellen, maga a természetük lázadt fel ellene. A vitával nem az volt a céljuk, hogy maguk is megragadják az igazság bizonyítékait, vagy hogy az emberek elfogulatlanul megértsék tényleges álláspontunkat, hanem, hogy megrontsák az emberek gondolkodását, mert romlott megvilágításba helyezték az igazságot. Egyesek arra szoktatták magukat, hogy folyton küzdő felek legyenek. Kiforgatják ellenfelük állításait, s becstelen szócsavarással ködösítik el a világos érveket. Becstelenségre adták Istentől nyert képességeiket, mert szívükben semmi sem ért egyet az igazság tiszta elveivel. Megnyergelnek bármi érvet, mellyel le tudják hengerelni az igazság védőit, noha maguk sem hisznek abban, amit az igazság védelmezői ellen felhoznak. Beássák magukat választott álláspontjukba, tekintet nélkül a méltányosságra és igazságra. Nem gondolnak arra, hogy előttük az ítélet napja, mikor gonosz eszközökkel kivívott győzelmük – végzetes következményével együtt – igazi megvilágításban tűnik elő, csaló álérveivel, kifacsarásaival, visszájára fordításaival, s mindezt csupán, hogy hazugsággá változtassák az igazságot. Holott semmi győzelem sem áll helyt Isten napján, csak ami igazság, tiszta, magasztos, szent igazság, az diadalmaskodik Isten dicsőségére.

Angyalok fakadnak sírva, mikor látják, hogy istentelenek elé vetik a mennyei eredetű, drága igazságot, hogy mocskos kéz érintse, s méltatlan láb tapossa a sárba. „Ne szórjátok a gyöngyöket a disznók elé! Különben lábukkal eltaposhatják azokat, aztán megfordulnak és széttépnek titeket.” Ezek a világ Megváltójának szavai.

Isten szolgái ne tartsák előjognak, hogy szócsatákban vesznek részt. Ne rakjuk kirakatba, ne tálaljuk az elfogult tömegek elé hitünk valamennyi pontját. Jézus példázatokban szólt a farizeusok és sadduceusok előtt, jelképekbe rejtve az igazságot, mivel, ha nyíltan szól, rossz célra fordítanák az eléjük tárt igazságokat. Tanítványaival viszont jelképek nélkül, világosan beszélt. Tanuljunk Krisztus módszeréből. Vigyázzunk, ne tárjunk magyarázat nélkül igazságokat az emberek elé, mert így nem tudják megérteni és elfogadni.

Először fejtsük ki teljesen a közösségünk által elfogadott igazságokat, és nyerjük meg a hallgatók bizalmát. Majd, amint a hallgatók fel tudják fogni, szép lassan haladhatunk előre a fejtegetett tárggyal. Mély bölcsesség kell ahhoz, hogy népszerűtlen igazságokat csak a legkörültekintőbben tárjunk az elfogultak elé, hogy hozzá tudjunk férni szívükhöz. A nyilvános viták olyan érveket helyeznek az emberek elé – akiknek fogalmuk sincs álláspontunkról, sem a Biblia igazságairól –, melyek rendeltetése ködbe borítani az igazság világos pontjait. Némelyek azt tűzték ki célul, hogy félrevezető elméletekkel sötétítsék el Isten szavának közérthető megállapításait. Elméleteiket elfogadhatóvá teszik azok előtt, akik maguk nem járnak utána.

Nehéz szembeszállni az ördög ily eszközeivel, s nehéz türelmesnek lenni velük. De a nyugalom, türelem, önuralom oly pontok, melyeket Krisztus minden szolgájának művelnie kell. Némelyek úgy állítanak be felületes álokoskodásokat, úgy tálalják állításaikat, mintha Isten Igéje lenne. Ezzel megzavarják a gyanútlanok gondolkodását, homályba borítják az igazságot, miközben a Biblia tiszta igazsága helyett meséket tárnak az emberek elé.

Sokan azért választják inkább a sötétséget, mint a világosságot, mert gonoszt cselekszenek. Mégis akadnak, akiknek, ha másképpen, más körülmények között hirdetnék az igazságot, ha kedvezőbb alkalmat nyújtanánk nekik, hogy maguk latolgathassák az érveket, szöveget szöveggel vetve össze, akkor az igazság tisztasága megnyerné őket, s el is fogadnák.

Súlyos meggondolatlanság volt, hogy tulajdon igehirdetőink kürtölték tele a világot a tévelygés minden hájjal megkent álokoskodásaival, melyeket számító emberek juttattak kezükbe, hogy leplezzék, és hatástalanná tegyék az Úr komoly, ünnepélyes, szent igazságait. Ezek alattomosan lesben állnak, hogy félrevezessék a gyanútlant. Isten szavának megrontására kölcsönzik szellemi erejüket. Romlásukra vezetik félre a járatlant és gyanútlant. Súlyos hiba volt mindenki kezébe adni az érveket, melyekkel Isten igazságának ellenségei hadakoznak, mert ezzel mindenféle gondolkodású embernek olyan érveket adtak a kezébe, melyekre maguk sosem gondoltak volna. Valakinek számot kell majd adnia az ilyen esztelen vezetésért.

A szent igazság ellen összeszedett tekervényes érvek kihatnak az igazság erejét nem ismerők gondolkodására. A nagyközönség erkölcsi érzékét eltompította, hogy a bűn közelségében élnek. Önzés, becstelenség, s a mai romlott korban virító különböző bűnök eltompították az érzékeket az örökkévaló dolgok iránt, ezért nem ismerik fel Isten igazságát. Azzal, hogy segítjük terjeszteni ellenfeleink téves érveit, egyazon szintre helyezzük az igazságot az emberek előtt. Holott ha közérthetőn, elég részletesen eléjük tárnánk az igazságot, ha megértenék annak szent voltát és fontosságát, az erőteljes érvek hatására meggyőződnének igazáról, akkor készen állnának szembeszegülni az igazság ellenfeleinek érveivel.

Akik igyekeznek megismerni az igazságot, és megérteni Isten akaratát, akik hűek a világossághoz és buzgók a cselekvésében napi kötelességeik közt, biztosan felismerik a tanítást, mert el lesznek vezetve az igazságra. Isten nem ígéri meg, hogy gondviselésének mesterfogásával elvezeti az embereket ellenállhatatlanul igazságának ismeretére, ha ők maguk nem keresik azt, ha nem kívánják azt megismerni. Az embereknek módjában áll elfojtani Isten Lelkét. Isten rájuk bízta, válasszanak. Az embernek szabad az akarata. Megváltónk neve és kegyelme által engedelmesek lehetnek, vagy pedig engedetlenek. Ez esetben viselniük kell a következményeket. Az ember maga felelős, hogy elfogadja-e, vagy elveti a szent és örök igazságokat. Isten Lelke szakadatlanul meggyőzni igyekszik mindenkit. Emberek döntenek, ki az igazság mellett, ki ellene. Krisztus szolgájának viselkedése, szavai, tettei az igazság oldalára, vagy az igazság ellen állíthatja az embereket. Mily fontos tehát, hogy életünk minden cselekedete olyan legyen, amit majd nem kell megbánni. Különösen fontos ez Krisztus azon követei között, akik az ő helyében cselekszenek.

A gyülekezet hatásköre

A világ Megváltója messzemenő hatalmat ruházott gyülekezetére. Az Úr megállapította a szabályokat, melyeket akkor kell alkalmazni, ha fegyelmi eljárásra kerül sor tagjaival. Miután részletesen utasított, hogy milyen utat kövessünk, azt mondja: „Bizony mondom nektek, amit megköttök a földön, a mennyben is kötve les, és amit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lesz.” Így még a menny tekintélye is jóváhagyja a gyülekezet döntését, amikor megfegyelmezi a tagjait, ha a gyülekezet követi a Biblia szabályát.

Isten szava nem ad engedélyt, hogy egyetlen ember szembeszegüljön a gyülekezet döntésével, sem, hogy a gyülekezet nézeteivel szemben is hangoztassa a véleményét. Ha nem lenne gyülekezeti fegyelem és kormányzás, a közösség részekre forgácsolódna, képtelen lenne megmaradni egységes testületnek. Akadnak függetlenkedő egyének, akik állítják, hogy nekik van igazuk, s hogy Isten különleges módon tanítja, s vezeti őket. Mindnek megvan a maga elmélete, a rá jellemző nézetei, s mind azt állítja, hogy ezek egyeznek meg Isten szavával. Mindnek más-más az elmélete és hite, mégis azt állítják, hogy Istentől nyertek rendkívüli világosságot. Ezek mind a közösségekből szakítanak ki híveket, mind külön gyülekezet a maguk elképzelése szerint. Lehetetlen, hogy mindnek igaza lenne. Ennek ellenére is hangoztatják, hogy az Úr vezeti őket. Az ihletés Igéje nem igen és nem, hanem igen és úgy legyen a Jézus Krisztusban.

Üdvözítőnk azzal az ígérettel fejezi be utasításait, hogy ha ketten vagy hárman egy szívvel kérnek valamit, az Úr megadja kérésüket. Krisztus arra mutat. hogy az adott cél elérésénél is egységet kell alkotniuk a többiekkel. Az Úr nagy hangsúlyt fektet a közös imára, az egységes célkitűzésre. Isten meghallgatja az egyének könyörgéseit, ez alkalommal Jézus mégis fontos tanításokat nyújtott, ami majd messzemenőn kihat újonnan alapított földi gyülekezetére. Előbb meg kell egyezniük, hogy mit kérnek, s miért imádkoznak. Nem egyetlen ember gondolatai és működése ez, mert egyetlen embert könnyű megcsalni. Hanem legyen a könyörgés több ember őszinte kívánsága.

Pál csodálatos megtérésénél Isten csodatevő hatalmát látjuk. Hirtelen a déli verőfénynél ragyogóbb dicsőség vette őt körül. Jézus, akinek nevét mindenekfelett gyűlölte és megvetette, kinyilatkoztatta magát Pál előtt, hogy megállítsa eszeveszett, mégis becsületes útján, hogy e legkevésbé kecsegtető eszközből olyan választott edényt készítsen, aki eljuttatja az örömhírt a pogányokhoz. Pál, lelkiismeretére hallgatva sok mindent elkövetett a názáreti Jézus ellen. Buzgósága arra hajszolta, hogy Krisztus egyházának szívós és lelkes üldözője legyen. Mély és erős volt benne a meggyőződés, hogy kötelessége kiirtani e mindenfelé virágzásnak indult, nyugtalanító tanítást, mely szerint Jézus az élet fejedelme. Pálnak minden kétséget kizáróan meggyőződése volt, hogy Jézus hite hatástalanná teszi Isten törvényét, az áldozatok bemutatásának istentiszteletét, a körülmetélkedés szertartását, noha ezek az összes elmúlt korokban Isten teljes jóváhagyását élvezték. Krisztus csodálatos megjelenése azonban világosságot gyújtott értelme sötét kamráiban. Az a názáreti Jézus, aki ellen harcolt, valóban a világ Megváltója.

Pál felismeri, hogy eddig rossz ügyért harcolt, ezért felkiált: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?”

Jézus nem mondta meg ott és akkor, mint tehette volna, hogy milyen feladatot szánt neki. Pálnak először tanítást kell kapnia a keresztény hit felől, majd annak megfelelően cselekednie. Krisztus azokhoz a tanítványokhoz irányította őt, akiket olyan keserűen üldözött, hogy ezek tanítsák. A ragyogó mennyei fény elvette szeme világát, s Jézus, a vakok mindenható gyógyítója mégsem adja most vissza látását, hanem így felel Pál kérdésére: „Kelj fel, menj be a városba, és majd megmondják néked, mit kell cselekedned.” Jézus nemcsak a szeme világát adhatta volna vissza Pálnak, hanem megmondhatta volna neki kötelességét is. Ecsetelhette volna előtte jövő útját.

A Pálra ragyogó csodálatos fény megdöbbentette és elhallgattatta öt, teljesen lecsillapodott. Az elvégzésre váró belső lelki változásnak e részét ember nem tudta volna elvégezni Pálért. További lelki igazgatásra volt szüksége, s azt Krisztus szolgái végezték. Jézus az eszközéhez küldi, gyülekezetéhez, hogy azok közöljék vele további kötelességét. Ezzel az Úr tekintélyt ruház szervezett gyülekezetére. A kinyilatkoztatást és meggyőzést Krisztus végezte el, s most már Pál olyan lelki állapotban volt, hogy tanulhatott azoktól, akiket Isten rendelt, hogy az igazságra tanítsák. Krisztus választott szolgáihoz küldi Pált, s így a gyülekezetéhez irányítja őt.

Azok lesznek a tanítói, akiket eddig el akart pusztítani, és abban a vallásban, amelyet eddig megvetett és üldözött. Három napig volt étlen szomjan, vakon, keresve az utat azokhoz, akiket vak elfogultságában ki akart irtani. Jézus ekkor megismerteti őt földi képviselőivel. Az Úr látomásban szólt Ananiásnak, hogy menjen el valahova Damaszkuszban és kérdezősködjék a tárzusi Saul után, aki „mert íme imádkozik”.

Miután az Úr utasította Pált, hogy menjen Damaszkuszba, kezénél fogva vezették őt be a városba, akik azért kísérték el, hogy segítsenek neki megkettőzve Jeruzsálembe vinni a tanítványokat, hogy ott majd törvényszék elé állítsák és kivégezzék őket. Saul ekkor Júdásnál lakott Damaszkuszban, böjtnek és imának szentelve idejét. Az Úr így tette próbára hitét. Három napig fogalma sem volt, mit vár el tőle az Úr, azonfelül vak is volt. Bizonytalanság közt hánykolódott, és őszinte szívből Istenhez kiáltott. Az Úr angyalt küldött Ananiáshoz, hogy menjen el a házba, ahol Pál éppen imádkozik, s mondja meg neki, mit kell tennie ezután. Pálnak ekkorra már elpárolgott a büszkesége. Nemrégen még önhitten azt képzelte, hogy jó ügyért harcol, amiért majd jutalmat kap. Mostanra azonban mindez megváltozott. A bűnbánat és szégyen megtörte és porig alázta őt, ezért odaadón könyörög bűnbocsánatért. Az Úr így szólt angyala által Ananiáshoz: „Íme imádkozik.” Az angyal közölte Isten szolgájával, hogy látomásban kijelentette Pálnak, hogy Ananiás nevű férfi jön hozzá és veti rá kezét, hogy visszanyerje a szeme világát. Ananiás alig hisz az angyal szavának, és elmondta, mit hallott arról, hogy Pál milyen keserűen üldözi a szenteket Jeruzsálemben. Az Ananiáshoz szóló parancs azonban határozott: „Eredj el, mert ő nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és királyok, és Izráel fiai előtt.”

Ananiás engedelmeskedett az angyal parancsának. Arra tette kezét, akit nemrég keserű gyűlölet fűtött, aki fenyegetéseket fújt a Krisztus nevében hívők ellen. Ananiás így szólt Saulhoz: „Saul atyámfia, az Úr küldött engem, Jézus, aki megjelent neked az úton, melyen jöttél, hogy szemed megnyíljon, és beteljesedjél Szentlélekkel. És azonnal mintegy pikkelyek estek le szeméről, és mindnyárt visszanyerte látását, és felkelvén, megkeresztelkedett.”

Jézus mindezt közvetlenül megtehette volna Pálért, de nem ez volt a terve. Pálra kötelesség várt, hogy bevallja bűnét azoknak, akiknek a pusztulását tervezte, s Isten azokra is felelősségteljes feladatot bízott, akiket arra rendelt, hogy az ő helyében cselekedjenek. Pálnak sorra meg kellett tennie a megtéréshez szükséges lépéseket. Az Úr elvárta tőle, hogy csatlakozzék a néphez, melyet nemrég vallása miatt üldözött. Krisztus itt nyújt szemléltető példát, miként végzi az emberek megmentését. Isten Fia azonosította magát szervezett gyülekezetének rendeltetésével és tekintélyével. Áldásainak e célra rendelt eszközein át kellett áramlania, így kapcsolva össze az embereket az eszközökkel, melyeken át áldásai érkeznek. Noha Pál a lelkiismeretét követte, mikor a szenteket üldözte, nem veszi el bűntudatát, amikor a Szentlélek meggyőzi őt, hogy milyen kegyetlenséget követett el. Pálnak a tanítványok tanítványává kell válnia.

Ezek után megtanulja, hogy Jézus, akit elvakultságában csalónak tartott, Ádám napjaitól kezdve ő volt Isten népe vallásának szerzője és alapítója. Sőt ama hit bevégzője is, mely most tárul áttekinthetőn megvilágosodott lelki látása elé. Most már úgy ismerte Krisztust, mint az igazság igazolóját, az összes jövendölések beteljesedését. Azelőtt azt tartotta, hogy Krisztus hatástalanná teszi Isten törvényét, de mikor Isten ujja érintette lelki látását, megtanulta a tanítványoktól, hogy Krisztus volt az egész zsidó áldozati rendszer szerzője és alapítója, hogy Krisztus halálával beteljesedett a jelkép, s hogy Krisztus azzal a szándékkal jött a világba, hogy igazolja, megvédje Atyja törvényét, hogy érvényt szerezzen annak.

A törvény fényénél Pál most bűnösnek ismeri magát. Most látja, hogyan szegte meg azt, amiről úgy vélte, hogy szigorúan megtartotta. Bűnbánatot tart, meghal a bűn számára, engedelmessé válik Isten törvénye követelései iránt, hisz Krisztusban, mint Üdvözítőjében és megkeresztelkedik. S ettől kezdve oly buzgón s lelkesen hirdeti Jézust, mint előzőleg elítélte őt. Pál megtérése fontos elveket nyújt, melyeket sose szabad elfelejtenünk. A világ Megváltója ott, ahol elismert gyülekezetünk van, nem hagyja jóvá a vallásos élményt s istentiszteletet szervezett és elismert gyülekezetétől függetlenül.

Sokan azt vették fejükbe, hogy egyedül Krisztusnak felelősek világosságukért és lelki életükért, függetlenül evilági elismert követőitől. Jézus azonban elítéli ezt mind tanításaival, mind példamutatásával, mind a mi okulásunkra nyújtott tényekkel. Itt volt Pál, akit Krisztus később a legfontosabb hivatásra tett alkalmassá, aki választott edénye lett, s az Úr közvetlenül Jézus jelenlétébe hozott, mégsem maga tanítja őt. S mikor Pál megkérdezi tőle: „Mit akarsz tőlem, mit tegyek?”, az Üdvözítő nem tudatja vele közvetlenül akaratát, hanem gyülekezetéhez küldi. Azok majd megmondják, mit kell tenned. Jézus a bűnösök barátja, szíve mindig nyitva áll, az ember nyomorúsága mindig megérinti őt. Övé minden hatalom mennyen és földön, mégis tiszteletben tartja az eszközöket, melyeket az emberek felvilágosítására és megmentésére rendelt. A gyülekezethez küldi Pált, s ezzel elismeri a hatalmat, melyet a gyülekezetre ruházott, mint a világnak szánt világosság közvetítőjére. A gyülekezet Krisztus szervezett testülete a földön, ezért elvárja, hogy mi is tiszteletben tartsuk, amit elrendelt. Saulnál Ananiás képviseli Krisztust, de ő képviseli Krisztus földi szolgáit is, akiket megbízott, hogy helyette cselekedjenek.

Saul híres tanító volt Izráelben, de amíg elvakult tévedés és előítélet ígézete alatt állt, Krisztus megjelenik neki, gyülekezetéhez küldi öt, mely a világ világossága. Nekik kell oktatniuk e művelt, közismert szónokot a keresztény vallásra. Krisztus helyében Ananiás érinti meg szemét, hogy visszanyerje látását, Krisztus helyett ő teszi rá a kezét, Krisztus nevében imádkozik, s Pál elnyeri a Szentlelket. Minden Krisztus nevében és tekintélyével történik. Krisztus a forrás. A gyülekezet a közvetítő eszköz. Az egyéni függetlenséggel hivalkodóknak úgy kell közelebbi kapcsolatra lépniük Krisztussal, hogy csatlakoznak földi gyülekezetéhez.

A. testvér, Isten szeret, meg akar menteni, és tettre kész állapotba akar hozni. Ha alázatos és tanítható leszel, ha engeded, hogy Lelke alakítson, akkor ő lesz erőd, igaz életed, s szerfelett nagy jutalmad. Ha elrejtőzöl Istenben, ha hagyod, hogy Lelke meglágyítson, akkor sokat tehetsz testvéreidért. Kemény emberekkel kell szembeszállnod. Ezek keserű előítélettel telítettek, de nem keserűbbel, mint Saul. Isten hatalmasan tud munkálkodni testvéreiért, ha nem hagyod magadnak, hogy elálld az utat, s a magad ösvényét is elzárd. Amikor fáradozol, éljen szívedben túláradó szeretet, szánalom, és gyöngédség. Ha Krisztusra figyelsz, ha hagyod, hogy tapasztaltabb testvéreid tanácsoljanak, akkor letörheted az előítélet vasfalait.

Nem szabad könnyen elcsüggedned a nehézségek vagy a tüzes ellenállás miatt, hisz Isten szolgája vagy. Törj előre – nem a magad nevében, hanem Izráel Istenének hatalmával és erejével. Mint Krisztus keresztjének jó katonája, viseld el a nehézségeket, hiszen Jézus is elviselte, hogy a bűnösök ellene szóljanak. Gondolj Krisztus életére, meríts belőle bátorítást, majd haladj előre hittel, bátran, reménykedve.

*****