JELENTŐSÉGTELJES ÁLOM

1871. április 30-án este nagyon leverten tértem nyugovóra. Már három hónapja erős csüggedés vett erőt rajtam. Gyakran imádkoztam gyötrődő imákkal az enyhülésért. Segítségért és az erőért könyörögtem Istenhez, hogy felül tudnék emelkedni az ólmos levertségen, mely megbénította hitemet, reményemet, s hasznavehetetlenné tett. Akkor éjjel álmot láttam, mely nagyon bátorító benyomást tett rám. Azt álmodtam, hogy fontos összejövetelen veszek részt, amelyre jókora csoport gyűlt össze. Sokan leborulva, buzgón imádkoztak Istenhez, s mintha súlyos terhek nehezedtek volna rájuk. Különös világosságért esedeztek. Néhányan gyötrődni látszottak lelkükben, Hatalmas érzések rendítették meg őket. Könnyek közt, hangosan esedeztek segítségért és világosságért. E megrendítő jelenetben legfőbb vezető testvéreink vettek részt. S. testvér majdnem a padlóra borult, szemlátomást nagy szorongásban. Felesége viszont csoportnyi közömbös gúnyolódó között ült. Úgy látszott, hogy mindenki tudomására akarja hozni, mennyire megveti azokat, akik így megalázzák magukat.

Azt álmodtam, hogy az Úr Lelke szállt rám. Felálltam a kiáltások és imák közepette, és így szóltam: Az Úr Lelke nyugszik rajtam. Arra késztet, hogy felszólítsalak, hogy egyénenként kell megkezdenetek a belső lelki munkát. Istenre tekintetek, azt kívánva, hogy ő végezze el a dolgokat. Ha nekiláttok a feladatnak, melyről tudjátok, hogy meg kell tennetek, Isten segíteni fog, amikor csak szükséges. Nem tettétek meg, amit Isten kifejezetten rátok bízott. Istent kéritek, hogy végezze el helyettetek. Ha követtétek volna a fényt, melyet nyújtott, több fényt ragyogtatott volna rátok. De mivel elhanyagoljátok a küldött tanácsot, figyelmeztetést és megrovást, nem várhatjátok el, hogy több világosságot és áldást nyújtson, hogy azt is elhanyagoljátok és megvessétek. Az Isten nem ember, nem hagy gúnyt űzni magából.

Felvettem a drága Bibliát, körülraktam néhány kötet bizonyságtétellel a gyülekezet számára, melyet Isten adott népének. Tessék, mondtam, majdnem minden esetre bennük a válasz. Rámutatnak az elkerülendő bűnökre. A tanács, melyért esedeznek, itt van ezekben, másoknak címzetten, akik hasonló helyzetben voltak. Isten jónak látta elétek tárni, sort sor után, elvet elv után. De nem sokan vannak köztetek, akik valóban tudnák, mit tartalmaznak a bizonyságtételek. Nem vagytok jártasak a Bibliában. Ha azzal a kívánsággal tanulmányoztátok volna szavát, hogy megüssétek a Biblia mértékét, hogy keresztény tökéletességre tegyetek szert, nem lett volna szűkség bizonyságtételekre. De mert elhanyagoltátok közelebbről megismerni Isten ihletett könyvét, ezért egyszerű, közvetlen bizonyságtételekkel akart elérni titeket. Így hívni fel figyelmeteket az ihletett igére, melyeknek nem engedelmeskedtetek. Ezért sürget, hozzátok összhangba életeteket az írás tiszta és emelkedett tanításaival.

Az Úr terve, hogy a bizonyságtételekkel figyelmeztessen, intsen, tanácsoljon, s vésse elmétekbe igéje igazságának fontosságát. Az írott bizonyságtételek célja nem új világosság, hanem elevenen a szívetekbe vésni a már kijelentett igazságokat. Az embernek Isten és felebarátjai iránti kötelességét már csak elég világosan kijelenti az ige, mégis kevesen engedelmeskedtetek a világosságnak. Az Úr nem jelentett ki bennük új igazságot. De a bizonyságtételekben egyszerűbben fogalmazta meg a már kijelentetteket. Választott útján népe elé tárta, hogy felébredjenek, és elméjükbe véssék azokat. S hogy senkinek se maradjon kifogása.

Büszkeség, önszeretet, önzés, gyűlölet, irigység és féltékenység elhomályosította a felfogóképességet. Az igazság, mely az üdvösségre oktatna titeket, elvesztette vonzerejét, s nem irányítja gondolataitokat. Nem értjük az istenfélelem legelengedhetetlenebb elveit, mert nem éhezzük, és nem szomjazzuk a Biblia ismeretét, a szív tisztaságát, az élet szentségét. A bizonyságtételeknek nem célja lekicsinyelni Isten szavát, hanem felmagasztalni azt. Az is céljuk, hogy a Bibliához vonják gondolatainkat, hogy az igazság gyönyörű kézzelfoghatósága hasson mindenkire.

Ezt mondom továbbá: Ahogy e könyvek és fűzetek fallal veszik körül Isten igéjét, úgy vesz körül fallal titeket az Úr: dorgálással, tanáccsal, figyelmeztetéssel és biztatással. Itt sírtok Isten előtt lelketeket gyötörve több világosságért. Isten felhatalmazott, hogy megmondjam nektek; egyetlen fénysugár sem esik ösvényetekre a bizonyságtételeken át, míg az eddig nyert világosságot át nem ültetitek a gyakorlatba. Az Úr fénnyel falazott körül titeket, de nem értékelitek, sőt, lábbal tapostátok. Néhányan megvetették azt, mások elhanyagolták, félvállról vették. Kevesen tökélték el, hogy követik az Isten adta fényt.

Néhányan külön figyelmeztetést kaptak, de alig pár hét alatt feledték a feddést. Némelyeknek többször is elismételtem, mégsem tartották elég fontosnak, hogy pontosan kövessék a tanácsot. Meseszámba vették azokat. Holott az adott fény segítségével olyan vereségeket és próbákat elkerülhettek volna, melyeket keménynek és szigorúnak találtak. Csak magukra vethetnek. Maguk vették fel az igát, melyet nehéznek tartanak. Ezek nem Krisztus igái. Isten szeretettel gondoskodott róluk, de önző, gonosz, hitetlen lelkük nem ismerte fel jóságát és irgalmát. A maguk bölcsességével robogtak viadalra, míg a próbáktól lenyűgözötten, bizonytalanságoktól zavaradottan Sátán tőrbe nem csalta őket. Ha összegyűjtitek a múltban adott sugarakat, megnöveli majd körülöttetek a fényt.

Hivatkoztam a régi Izráelre. Isten nekik adta törvényét, de nem engedelmeskedtek annak. Majd szertartásokat és rendeléseket adott, hogy ne feledjék el Istent. Oly hajlamosak voltak Isten feledésére, hogy szüntelen emlékeztetni kellett őket, nehogy elfeledjék, hogy engedelmesség és tisztelet illeti Teremtőjüket. Ha engedelmesek lettek volna, ha szeretetből megtartották volna a törvényt, semmi szűkség sem lett volna e szertartásokra és rendelésekre.

Ha a nép, amely most állítja magáról, hogy Isten különleges kincse, engedelmeskedne az igében leírt kívánalmaknak, Isten nem adott volna külön bizonyságtételeket, hogy ráébressze őket kötelességükre, bűnös voltukra és félelmes veszedelmükre, ha elhanyagolják az Isten igéjének járó engedelmességet. Azért tompult el lelkiismeretük, mert félretették, elhanyagolták és lenézték a világosságot. Ezért Isten eltávolítja e bizonyságtételeket népétől, megfosztja őket az erőtől, és megalázza őket.

Azt álmodtam, hogy beszédem közben jelentős mértékben Isten hatalma szállt rám, elhagyott minden erőm, mégsem nyertem látomást. Mintha férjem a gyülekezet elé állt volna: „Ez Isten csodálatos hatalma. Ő tette a bizonyságokat hatalmas eszközzé a lelkek elérésére, és még hatalmasabban fog munkálkodni általuk, mint eddig. Ki áll az Úr oldalára?”

Azt álmodtam, hogy sokan talpra ugrottak a hívásra. Mások konokul ülve maradtak. Némelyek gúnyolódtak és hahotáztak, s mások teljesen közömbösnek látszottak. A mellettem álló megszólalt: „Isten szavakat adott szádba, hogy szólj a népnek, s eléljed szívüket, mint senki más. Úgy alakította bizonyságtételeidet, hogy megfeleljenek a segítségre szorulóknak. Na zavarjon a gúny, csúfolódás, szemrehányás és gáncsoskodás. Hogy Isten különleges eszköze lehess, ne támaszkodj senkire, hanem őrajta csüggj. Mint futószőlő, őt öleld át kocsányaiddal. Naponta belőle gyűjts erőt, hogy megerősödj, hogy környezeted ne tompítsa, se el ne fedje a világosságot, melyet az Úr általad ragyogtat népére. Sátán különleges célja megakadályozni, hogy eljusson Isten népéhez a küldött fény, noha igen nagy szükségük van erre az utolsó idők veszélyei között.

Sikered titka az egyenes beszéd, a kézzelfoghatóság. Ha ettől eltávozol, ha ember szája íze szerint alakítod bizonyságtételeidet, erőd el fog hagyni. E korban csaknem minden tetszetős és valószerűtlen. Hemzseg a világ a bizonyságtételektől, melyeket azért hirdetnek, hogy pillanatnyilag tetsszenek, bájoljanak és elnézzék a bűnt. A te bizonyságtételed más. Le kell hajolnia az élet apróságaihoz, hogy megóvja a pislákoló hitet a haláltól, s besulykolja a hívőkbe annak szükségét, hogy a világ világosságaként ragyogjanak.

Isten ezért adta a bizonyságtételeket, hogy a botladozó és bűnös elé tárd valódi állapotukat, hogy megértsék az óriási veszteséget, melyet a bűn okoz nekik. Isten mélyebben elmédbe véste ezt, mint bárki más most élőnek, és világosságod szerint tart felelősnek is. „Nem erővel, sem hatalommal, hanem ez én Lelkemmel, mondja a seregek Ura. Mint harsona, emeld fel hangodat és hirdesd népemnek bűneit és Jákob házának vétkeit.”

Az álom mély benyomást tett rám. Mire felébredtem, elpárolgott levertségem, derült voltam, és mély béke áradt el bennem. Munkaképtelenné tevő gyöngeségeim elhagytak, életerőm visszatért, holott hónapok óta semmi erő sem volt bennem. Úgy tűnt előttem, hogy Isten angyalokat bízott meg enyhülést hozni nekem. Kimondhatatlan hála töltötte el szívemet a gyökeres változásért, hogy elkeseredésből világosságra és boldogságra vezetett. E változás olybá tűnt előttem, mintha Isten kegyelmének csodája lett volna, s ezért mindig hálás leszek szerető gondoskodásáért.

*****