6. fejezet

14-18. (Lásd Bírák 2:2 megjegyzéseit) Ki a világból* Isten családjába - Akik lelkületükkel és minden cselekedetükkel kijöttek a világból, azok Isten gyermekinek tekinthetik magukat. Hihetnek szavában, amint a gyerek elhiszi szülei szavát. A hívő számára minden ígéret bizonyos. Akik egyesülnek az Atyával, Fiúval és Szemlélekkel, és életükkel bizonyítják, hogy nem követik többé az előbbi utat, azok fölülről nyernek bölcsességet Nem fognak emberi bölcsességtől függeni. Hogy a királyi család tagjaiként, a mennyei király gyermekeikent igazul bánjanak a világgal, a keresztényeknek érezniük kell hogy erőre van szükségük, mely mennyei eszközöktől jön, akik megígérték, hogy fáradoznak értük.

Miután egységre léptünk a hármas nagyhatalommal, sokkal nagyobb félelemmel fogjuk tekinteni Isten családjának a tagjai iránti kötelességünket, mim azelőtt. Ez a vallásos megújulás olyan szakasza, melyet csak nagyon kevesen értékelnek. Akik választ keresnek az imára: „Legyen meg a te akaratod, úgy a földön, mint a mennyben is," azok törekedni fognak tiszta, megszemelt életet élni, hogy megmutassák a világnak, miként teljesítik Isten akartát a mennyben. (1091, 11. kézirat)

17. (Lásd Ésaiás 8:12 megvilágítását) Rostálás – A világ az egyház rostálásának s tagjai megvizsgálásának eszköze. A világ csábításokat ajánl, melyeket ha elfogadnak, a hívőt hitvallásával ütköző helyzetbe hozzak...

Ha a menny felé haladsz, a világ erősen beléd ütközik. Minden lépést erőltetve kell utat törni az ősellenfél és angyalaival és Isten törvényének minden megrontójával szemben. Földi hatóságok fognak beavatkozni. Próbákkal, nehézségekkel találjátok szemben magatokat lelketek megsebzése, kemény beszédek, gúny, zaklatás által. Olyan törvényeknek és szokásoknak való engedelmességet kívánnak majd el tőletek, melyek hűtlenné tennének Isten iránt. Isten népe ebben találja a keresztet az élet útján. (1885,3. levél)

17,18. (Kolossé 3:2; lásd Példa 1:10; Róma 6:1-4 megjegyzéseit) Tépj el minden földi köteléket - Sok hitvalló keresztényt találón jelképez a földön kúszó szőlő, mely a földön heverő minden gyökérre és szemétre ráfonja kocsányait. Ezeknek szól az üzenet: „Menjetek ki közülük, szakadjatok el tőlük. Tisztátalant ne illessetek, és én magamhoz fogadlak titeket és leszek nektek Atyátok és ti lesztek fiaimmá és leányaimmá, mondja a mindenható Úr." Föltételeknek kell eleget tennünk, ha Isten áldására és megtiszteltetésére vágyunk. El kell szakadnunk a világtól, nem szabad olyat érintenünk, ami kiölné Isten iránti szeretetünket. Elsősorban Isten tart igényt népére. Rögzítsük hát szeretetünket őrá s a mennyeiekre. Minden földitől el kell szakítani kocsányainkat.

Az Úr int, hogy ne illessünk földi dolgokat mert ettől tisztátalanok leszünk. Lehetetlen á tisztátalanokkal L egyesülnünk anélkül, hogy magunk is tisztátalanná ne válnánk. „Mi szövetsége van az igazságnak hamissággal; vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel? És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal?" Isten, Krisztus és a mennyei, sereg az ember lelkére akarja kötni, hogyha romlottal egyesül, maga is romlottá válik. Az Úr eléggé gondoskodott, hogy fölemelkedhessünk a föld lapályairól s ehelyett Istenre és a mennyeiekre rögzítsük szeretetünket." (Szemle és hírnök 1900 január 2)