11. fejezet

18-34. (Máté 26: 26-29) Az úrvacsora megrontása - A keresztények messze távolodtak az egyszerű, őszinte hittől és egyetértéstől. Összejöttek ugyan istentiszteletre, de szívük elidegenedett egymástól. Megrontották az úrvacsora valódi jelentését, nagyrészt a bálványimádó lakomákról véve példát Összejöttek ugyan megemlékezni Krisztus szenvedéséről és haláláról, de dőzsölésre és önző élvezetekre fordították.

Az Úrvacsora előtt szokásos lett közös étkezésre jönni össze. A hívő családok magukkal hozták ebédjüket az istentiszteleti helyre, s anélkül ettek, hogy előzékenyen megvárták volna egymást. A jómódúak számára az úrvacsora szent intézménye lakomázássá vált, míg a szegényeket szégyenkeztek a szegényes táplálékért, mikor a gazdagok költséges csemegéi mellett látták őket

Pál dorgálja a korintusiakat, hogy Isten házát a lakmározás és dőzsölés helyévé teszik „Hát nincsenek-e házaitok az evésre és ivásra? Avagy az Isten gyülekezetét vetitek-e meg és azokat szégyenítitek-e meg, akiknek nincs?" A görögök nyilvános vallásos lakomáit rendezték így, s a hamis tanítók tanácsaira hallgatva a keresztények követték a pogányok példáját. A hamis tanítók azzal kezdték hogy nem bűn részt venni a bálványimádó lakomákon, végül pedig hasonló szokásokat vezettek be a keresztény gyülekezetekbe.

Ezután Pál elmondja az úrvacsora rendjét és célját, majd figyelmezteti testvéreit a szent úrvacsora megrontása miatt. (Pál élete 170)

23-26. (Máté 26:26-29; Márk 14:22-24; Lakács 22:19,20) Egyedüli pontos leírás - A megtört kenyér és az édes must Isten Fiának megtört testét és kiontott vérét ábrázolta. Az úrvacsora asztalára nem szabad kelesztett kenyeret tennünk. Egyedül a kovásztalan kenyér helyes az Úr vacsoráján. Ne fogyasszunk semmi erjesztettet. Csak a szőlő édes termését és kovásztalan kenyeret szabad használni (Szemle és hírnök 1898 június 7)

25. Lásd Máté 26:28 megjegyzéseit.

26. (Lásd Márk 16:14 megjegyzéseit) Az Úrvacsora gyakorisága - Az emberek üdvössége Krisztus megtisztító vérének szívükre való alkalmazásától függ. Ezért nem alkalmasint vagy évente kell úrvacsorát vennünk, hanem gyakrabban. Ez az ünnepélyes szertartás sokkal fontosabb esemény emlékezete, mint Izrael gyermekeinek Egyiptomból való szabadulása. Az a szabadulás azon nagy engesztelés jelképe volt, melyet Krisztus élete föláldozásával végzett. (3. Lelki ajándékok 228)

28. Lásd János 13:14, 15 megjegyzéseit.