9. fejezet

13-18 (1:1) Lelkekért, nem pénzért - Pál nem habozott, hanem megállapodott, meggyökeresedett a hitben. Mégis a lehetőség szerint, egynek igyekezett lenni azokkal, akikért munkálkodott.

Mint az evangéliumi örömüzenet szolgája, Pál előjoga volt, hogy anyagiakat kérjen azoktól, akikért fáradozott. De bár mindenki szolgája lett, mégis keze munkájával tartotta el magát, hogy senki se vádolhassa őt önzéssel. Nem kapott fizetést munkájáért, noha mint az örömüzenet hirdetőjének megölette volna: így nyilvánvalóvá tette, hogy lelkekért munkálkodik, nem pénzért.

„Mi tehát az én jutalmam?" „Hogy prédikálásommal ingyen valóvá tegyem a Krisztus örömüzenetét, hogy ne éljek vissza szabadságommal az evangélium hirdetésénél"

Pál nem függött embertől felszentelése végett. Az Úrtól kapta föl szent élését és megbízását. Az apostol előjognak tartotta szolgálatát. Nem pénzért végzett kötelesség volt számára. Emberek örök üdvősségéért fáradozott. „Mert ha az evangéliumot hirdetem, nem dicsekedhetem, mert szükség kényszerit engem. Jaj, ugyanis, nekem, ha az evangéliumot nem hirdetem." Szüntelenül eredményesebbé igyekezett tenni örömhír-hirdetését. Istenjóváhagyását kereste.

Bár ma is találnának hitet, hogy Pált kövessék, hirdessék az örömüzenetet, nem emberektől várva, hanem megtértekben fogadva el jutalmunkat. (1903, 74. kézirat)

20-23. Pál munkamódszere - (idézi) Tudjuk, hogy az apostol jottányit sem engedett az érvekből. Nem hagyta félrevezetni magát álokoskodások és bölcs emberi mondások által. Nem értett egyet olyanok föltevéseivel és megnyugtatásaival, akik emberek parancsolatait hirdették tanításként. Bár a gonoszság és törvénytelenség egyre növekedett, nem engedte kihűlni szeretetét. Meg kell tartanunk minden buzgalmat és lelkesedést. Másfelől, Intünk némely vonása, ha kifejeznénk azonnal előítéletet támasztana hallgatóinkban.

Pál olyan buzgó tudott lenni, mint bármelyik legbuzgóbb az Isten törvénye iránti elkötelezettségben és hogy bebizonyítsa ószövetségben való jártasságát. Jól tudta fejtegetni a Krisztusra mutató jelképeket és árnyékképeket. Másrészt magasztalni tudta Krisztust, szólni tudott róla és emberiségért végzett tevékenységéről. Milyen mező várt itt fölfedezésre! így szépen lefektette az alapokat s Jánossal együtt mondhatta: íme Jézus Krisztusban az ige testté lett, közöttünk lakozott az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit.

A pogányoknak Krisztust hirdette, üdvösségük egyedüli reményeként, de eleinte nem mondott semmit a törvényről. De miután szívük átmelegedett Krisztusnak, mint Isten világnak adott ajándékának hirdetésétől s attól, hogy mit értünk az Üdvözítő súlyos áldozatán, hogy bebizonyítsa emberek iránti szeretetét, a legszívbőlfakadóbb ékesszólással ecsetelte Istennek az egész emberiség iránti szeretetét, hogy szívük átadása által üdvözülhessenek. Mikor így megelevenedtek és lecsöndesedtek, Isten törvényét tárta eléjük engedelmességük próbaköveként. Ez volt Pál munkamódszere. Lelkek megnyeréséhez szabta módszereit. Ha nyersen és ügyetlenül forgatta volna az igét, nem érte volna el sem a zsidókat, sem a pogányokat.

A pogányokat elvezette Isten szeretete roppant igazságainak szemlélésére, aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem föláldozta mindenekért, és hogyan is ne adna nekünk vele együtt mindem? Fölvetődött a kérdés, miért volt ilyen irgalmatlan nagy árra szükség s ekkor Pál visszament az Ószövetség jelképeihez. Krisztust jelentette ki a törvényben s a pogányok Krisztushoz és a törvényhez tértek meg. (Rendkívüli bizonyságtételek A sorozat 6 szám 54 oldal) :

24-27 (1Péter 2:11) Mindenki győzhet - (24-27 vers) A dicső verseny előttünk áll. Az apostol készteni igyekszik minket a részvételre, a nemes futásra. Olyan versenyre, melyben nem lesz önzés, igazságtalanság vagy aljas fogások. Használjunk minden lelki ideget és izmot az élet koronájáért futott versenyre. Senki sem veszít e versenyen, aki a tőle telhető legjobbat végzi.

Aki el akarja nyerni a díjat, szigorú fegyelem alá helyezi magát „Mindaz, aki pályafutásban tusakodik, mindenben maga tűrtető." Akik a romlandó díjért testi versenybe neveznek be, tudják, hogy szigorúan tartózkodniuk kell minden önző kielégüléstől mely gyöngítené testi erejüket. Egyszerű eledeleket fogyasztanak, rendszeres időközökben.

Mennyivel inkább az örömüzenet versenyébe lépők tartózkodjanak az étvágy és a lélek ellen küzdő érzéki vágyak törvénytelen kielégítésétől. Megtartóztatónak kell lenniük mindenkor. Az a megtartóztatás, mely egyízben győzelemre juttat ha állandóan gyakorolják, komoly előnyben részesíti őket az étet koronájáért futott versenyben, (1903, 74. kézirat)

(Róma 8:13; Kolossé 3:5) Isten fegyelme alatt - (9:24-27) Pál ecseteli az Isten szolgálatában állókra szabott föltételeket. Aggódik magáért, nehogy elbukjon a vizsgán, nehogy híjával találtassák. Ezért szigorú edzés alá veti magát hogy ne fusson bizonytalanra, sem levegőt vagdosva, a célt maga dől tévesztve, vagy el nem érve. Engedelmeskednie kell Isten törvényeinek. A testi, szellemi és erkölcsi erőket a legtökéletesebb állapotban kell tartam, ha ki akarja vívni Isten jóváhagyását. „Megsanyargatom testemet" - mondja. Ez azt jelenti, hogy szigorú fegyelemmel visszaverte kívánságait, ösztönzéseit, szenvedélyeit, indulatait, akár a földi díjért versenyzők. (1899,93. kézirat)

27. (Lásd 2Korintus 12:1-4 fejtegetését) Pál vigyázása - (26,27. vers) örökkön őrködött, nehogy rossz vonásai ragadják el a győzelmet. Jól ügyelt étvágyára, indulataira és rossz tulajdonságaira. (1906, 27. levél)