2. fejezet

1-3. Féljetek az éntől - Pál ékesszólással tudott szembeszállni ékesszólónak, ésszerűséggel az ésszerűnek. Értelmesen tudott belépni bármi vitába. Meg volt-e elégedve világi tudásával? Ezt írja: „Én is, mikor hozzátok mentem, nem mentem, hogy ékesszólással vagy bölcsességgel hirdessem nektek Isten bizonyságtételét. Mert eltökéltem, hogy egyébről se fogok tudni köztetek, mim Jézus Krisztusról, a megfeszítettről."

Igen fontos ez a tanítás. Meg kell értenünk, hol állunk. Meg kell értenünk, hogy az embernek adott lehető legnagyobb műveltség az alázatos lelkületet fejleszti ki, mert megmutatja, hogy sokkal több vár még tanulásra.

Minél többet tanulsz, annál inkább belátod, hogy teljes erődet és értelmedet a Krisztusért való tanulásra kell fordítanod. Azért tanulsz, hogy az igazságban legyél értelmes? Ha ez a célod, ne feledd Jézusban rejteni el énedet.

„Erőtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem meg köztetek." Pál igen nagy tanító volt, mégis úgy érezte, hagy ha Isten Lelke nem munkálkodik benne, mit sem jelem minden műveltsége. Erre a tapasztalatra van nekünk is szükségünk. Félnünk, rettegnünk kell magunktól. Egyénenként Jézus lábához kell ülnünk s hallgatnunk Urunk tanító szavára. (1901, 84. kézirat)

1-4. Lásd Cselekedetek 17:34 megjegyzéseit.

1-5. (Cselekedet 9:3-6;22:3,4) Mai egyháznak szól - (1-5 vers) Pál művelt ember volt. Krisztus hirdetése mégis új örömüzenet volt számára. Teljesen más volt, mim előző foglalatossága, mikor üldözte, halálra kereste a hívőket. Krisztus megrázó módon, kinyilatkoztatta magát neki megtérésénél. Damaszkusz kapujánál a megfeszített látomása egész életét más mederbe terelte. Az üldözőből tanítvány, a tanítóból tanuló lett.

Ettől kezdve Pál tényleg megtért emberré vált. Isten külön feladatot bízott rá, hogy végezze a kereszténység ügyéért. A gyülekezeteknek irt utasításai az idők végéig. szólnak Isten gyülekezetének. (1907, 332. levél)

Ékesszólás az egyszerűségben - (Idézi az öt verset) Pál nem szónok vagy tudós bölcselőkém járt a gyülekezetekbe. Nem ékesszólással akart a fülnek tetszeni. Hanem egyszerűen hirdette a kijelentett dolgokat. Nagy hatalommal tudott szólni, mivel gyakran nyert utasításokat Istentől látomásokban. (6-10 v.) (1905,46. kézirat)

(Cselekedet 17:22-34) Lelki erőhatalom nem az emberi bölcsességben rejlik - (1-9 vers) Pál, mint római állampolgár előjogokkal rendelkezett. Kitűnő héber művelődésre is szert tett, hiszen Gamáliel lábánál tanult. Ez mégsem emelte őt a legmagasabb szintre. Műveltsége ellenére Krisztus kinyilatkoztatásáig teljes sötétségben éh, mim ma is sokan Pál teljesen ráébredt, hogy Krisztus tapasztalati ismerete szolgálja jelen és örök javát. Szükségesnek tartotta a magas mérték elérését.

Pál szónoki modorban szokta hirdetni az igét. Királyok és Athén nevezetes emberei előtt szólta az igét. Szellemi képességei gyakran segítették előkészíteni az utat az örömüzenet előtt. Athénben ékesszólásra ékesszólással, bölcseletre bölcselettel, okfejtésre okfejtéssel próbák felelni. Ezzel azonban nem érte el a remélt eredményt. Később megértette, hogy emberi bölcsességénél többre van szükség. Isten megértette vele, hogy fölül kell hatolnia a világi bölcsességen. Magasabb forrásból kell erőt nyernie. A bűnösök meggyőzése és megtérítéséhez Isten Lelkének kell bekapcsolódnia s megszemelnie minden lelki fejlődését. Ennie kell Isten Fiának testét, innia vérét. (Szemle és hírnök 1899 július 18)

2. (Galata 6:14) Az írások központi igazsága - A Szentírás kutatásánál mindenkor egyeden központi igazságot kell szem előtt tartani. Krisztust, a megfeszítettet. Minden más igazságnak annyi a hatása és ereje, amennyire ehhez a tárgyhoz kapcsolódik. Csak a kereszt fényénél ismerjük föl Isten törvényének magasztos jellegét. A bűntől beteg lelket csakis üdvösségünk szerzőjének a kereszten elért eredménye által lehet életet adományozni. (1890, 31. kézirat)

4. (4:9) Hű igehirdetők a világ látványosságai - Ne végezzük munkánkat az emberi bölcsesség megnyerő szavaival. Ezeket a pogány szónokok használták a taps kedvéért. Szóljatok a Szemlélek erejével, az egyedül Isten által nyújtható hatalommal. A mai időknek szóló vizsgáztató igazságokat hirdessük Isten oltáráról vett eleven tűz érintette ajakkal. Az ilyen igehirdetés a szokásos igehirdetések ellentéte lesz. A hűséges, Isten küldte hírnökök látványosságai lettek a világnak, angyaloknak és embereknek is, nem mert magukat magasztalják, hanem mert érzékelni lehet, hogy a Lélek erősíti és segíti őket. (1899,165. kézirat)

7-14. Lásd Róma 11:33 megjegyzéseit.

9. (Efézus 1:17,18) A képzelet nevelése - Időzzünk Isten igéjének ígéretein. Pontról-pontra, napról-napra ismételjük el a kapott tanításokat, mígcsak meg nem tanuljuk fontosságukat, mire vonatkozásukat. Ma megértjük valamennyire, elmélyedünk rajta, holnapra már ima segítségével többet látunk meg. És így lassan-lassan befogadjuk a kegyelmes ígéreteket, mígcsak csaknem teljesen fölfogjuk jelentőségüket.

Sokat veszítünk, mert nem neveljük gondolatainkat a földiek helyett az isteni dolgokon való időzésre. Szabadon szárnyra ereszthetjük képzeletünket, mégis, "amit szem nem látott, fül nem hallott, emberi szív meg sem gondolt amit az Úr készített az őt szeretőknek." Minél inkább az isteni dolgokról elmélkedünk, új és új csodák tárulnak elénk. Sokat veszítünk, mert nem beszélünk többet Jézusról a mennyről, a szentek örökségéről. Minél többet elmélkedünk a mennyeiről, annál több új szépséget látunk meg, annál inkább túl fog csordulni szívünk áldott alkotónk iránti bálától. (1885,4. levél)

14. Igazság és világi bölcsesség - Az igazság drága ékkövei a tehető legértékesebbek a Krisztusban hívő szelíd és alázatos embernek, a világ szemében - bölcs számára viszont bolondság. Az igazság, az örök igazság ellenben mindig jelenlevő az igaz hívőnek. Az ilyen hívó megbízott vezetője, folytonos ereje és igazságossága a Szentlélek (1899,29. kézirat)

16. A törvény Isten gondolatinak kifejezése - A tízparancs törvényét ne annyira a tiltó oldaláról, hanem a kegyelem felöl tekintsük. Tilalmai az engedelmességben rejlő boldogság biztos jótállása. Amim Krisztusban elfogadjuk a törvény tilalmait, munkálja bennünk a jellem tisztaságát, s ez örök korszakokon át öröm forrása lesz számunkra. Az engedelmeseknek védőfal a törvény. Isten jóságát látják benne. Az Úr jelentette ki az embernek a szem élet megváltozhatatlan elveit, óvni akarva őket a törvényszegés borzalmas következményeitől.

Ne tekintsük Istent olyan valakinek, aki alig várja, hogy megbüntesse a bűnöst bűnéért. A bűnös maga hozza magára a büntetést. Viselkedése indít el olyan körülménysort, mely megtermi biztos gyümölcsét. Minden bűn visszahat a bűnösre, eltorzítja jellemét, megkönnyíti a további törvénytaposást. A bűnt választva elkülöníti magát Istentől, az áldás forrásától, s az elkerülhetetlen következmény a romlás és halál.

A törvény Isten gondolatának kifejezése. Mikor befogadjuk Krisztust, ilyen lesz a mi gondolkodásunk is. Fölülemel a bűnös kívánságok, hajlamok hatalmán, fölül a bűnre vívó kísértéseken. (1896, 96. levél)