5. fejezet

1. (3:19-28; 4:3-5; Galata 2:16; Zsidók 11:1; lásd Galata 5:6 megjegyzéseit) Nem cél, hanem eszköz - A hit nem üdvösségünk alapja, hanem nagy áldás: szem, mely lát, fül, mely hall, láb, mely fut, kéz, mely megragad. A hit eszköz, nem pedig cél. Ha Krisztus életét adta, hogy bűnösöket mentsen meg, mért ne fogadnám el ezt az áldást? Hitem megragadja; így lesz a hit a reménylett dolgok valósága és a nem látott dolgokról való meggyőződés. így megnyugodva és hit által élve békességem van Krisztus által. (1905, 329/a. levél)

(2Korintus 5:7) A hit és érzés nem azonos - A hit és érzés annyira különbözik, mint a kelet a nyugattól. A hit nem függ az érzéstől. Buzgón kell kiáltanunk Istenhez - ha van érzés, ha nincs. Majd a gyakorlatban élnünk imáinkat. Isten igéje a biztosításunk és bizonyítékunk. Mi után kértünk, kételkedés nélkül kell hinnünk „Magasztallak téged, óh Isten, magasztallak. Nem hagytál cserben igéd teljesítése terén. Kinyilatkoztattad magad nekem, s én tied vagyok, hogy teljesítsem akaratodat." (1892, 7. levél)

A hit egyszerűsége és hatalma - A hitnek egyszerű a működése, hatalmas az eredménye. .Sok hitvalló keresztény ismeri valamennyire a Szentírást, hisz az igazságban, de megbukik a gyermeki bizalom terén, mely elengedhetetlen a Jézus vallásához. Nem nyúlnak ki azzal a különleges érintéssel, mely gyógyulást hoz a léleknek. (Megváltás: Jézus csodatettei 97)

11. (3:24-26) Isten gyógyírja a bűnre - Krisztus engesztelése nem csupán eszes mód bűneink elfedezésé-re, hanem isteni gyógyír a törvényszegés meggyógyítására és a lélek egészségének helyreállítására. Menny rendeké eszköz ez, mely segítségével a Krisztus igazságossága nem csupán rajtunk lehet, hanem szívünkben és jellemünkben is. (1906,406 levél)

12-19. (Máté 1-11; 1Korintus 15:22,45; Filippi 2:5-8; Zsidók 2:14-18; 4:15) Istennel való együttműködés ereje - (12,18,19 vers) Az apostol Ádám engedetlenségét, másfelől Krisztus tökéletes engedelmességét állítja szembe. Gondoljátok meg, mit jelent számunkra Krisztus engedelmességei Azt, hogy az ő ereje által mi is engedelmeskedni tudunk Krisztus emberi lény volt. Mennyei Atyánkat szolgálta teljes emberi természetével. Kettős természete van, egyszerre emberi és isteni. Krisztus mind Isten, mind ember.

Krisztus eljött, hogy megmutassa, mit tud megtenni Istennel együttműködve, és hogy mi mire vagyunk képesek. Emberi testben kiment a pusztába, hogy az ellenség megkísértse. Tudja tehát, mit jelent éhezni, szomjazni. Ismeri a test gyöngeségeit és betegségeit. Ő is minden ponton kísértést szenvedett, hozzánk hasonlóan.

Üdvözítőnk megfizette a váltságot. Senkinek sem elkerülhetetlen, hogy a Sátán rabja legyen. Krisztus áll előttünk isteni példaképként, mindenható segítőnkként. Olyan áron vett meg melyet lehetetlen fölmérnünk. Ki tudná lemérni a mentő szeretet jóságát és irgalmasságát? (1903, 76. kézirat)

Krisztus szabad erkölcsi lény - A második Ádám szabad erkölcsi lény volt, felelősségre vonható a magaviseletéért. Igen álcázott és félrevezető hatásokkal körülvéve, sokkal kedvezőtlenebb helyzete volt, trónt az első Ádámnak ahhoz, hogy bűntelen életet éljen. A bűnösök közt bár, ő mégis ellenállt minden kísértésnek és megőrizte ártatlanságát. Mindvégig bűntelen maradt. (Szombatiskolai munkás 1903 szeptember 29)

Előnyös helyzet Isten előtt - Az emberek az első Ádám utódaiként csupán bűnösséget és halálos ítéletet örökölnek. Ám Krisztus közbelép s végigjárja a területet, melyen Ádám elbukott. Elvisel minden vizsgát az emberért. Jóváteszi Adám szégyenletes bukását és szeplőtlenül kerül ki a próbából. Ez előnyös helyzetbe juttatja az embert. Olyan helyzetbe, ahol Krisztust üdvözítőjének fogadva el, az isteni természet részese lesz. Ezáltal Istennel és Krisztussal lép kapcsolatra. (1899, 68. levél)