A te igéd igazság 6. kötet: 3. fejezet

19. (Máté 27:21; 2Korintus 5:10; Júdás 15; Jelenések 20:12,13) Az emberi érvelés rongyos foszlányai - Az egész világ elítélve áll az igaz élet magasztos erkölcsi mértéke előtt. Az ítélet nagy napján minden ember aszerint kap kedvező vagy elutasító ítéletet, vajon Isten törvénye fényénél a cselekedetei jók vagy gonoszok voltak. Amint, a kereszt haldokló áldozatával elő lesz állítva, minden száj elhallgat, s ennek súlyát megérzi minden bűntől megvakított, megrontott értelem. A bűnösök elítélve állnak a kereszt előtt, az áldozat megroskadva az emberi gonoszság végtelen terhe alatt. Gyorsan elhallgat minden mentegetőzés, minden hazug kimagyarázkodás! Az ember hitehagyása, hitszegése a maga förtelmességében fog előtűnni. Az emberek rádöbbennek, hogy mit választottak. Akkor majd megértik, miért választották Barabást Krisztus, a béke fejedelme helyett.

Jézus testté válásának és keresztre feszítésének titkát világosan megérthetjük; mert világosan az értelem szeme elé fog tárulni, s minden elkárhozott lélek látni fogja, milyen természetű volt igazság-elutasítása. Egy emberig megértik, hogy az igazságtól a Sátán félremagyarázásának és elbűvölő hazugságainak a befogadása által tévelyedtek el minden Isten szájából származó ige befogadása helyett. Olvasni fogják az ítéletet: "Te, óh ember, Sátánnak, a nagy lázadónak zászlaját választottad s ezzel elpusztítottad magadat." Bármi képességekkel is voltak fölruházva, bármilyen lehetett állítólagos bölcsességük, az igazság elvetőjének akkor nem lesz módjában Istenhez fordulni. Ekkor már bezárult az ajtó, mint Noé idején a bárka ajtaja.

A föld nagyjai ekkor megértik, hogy a bűnös szívnek kedves, tőrbe csaló bölcseletnek adták át gondolkodásukat és szívüket. Az ajánlotta föl nekik a reménység, a kegyelem és minden más jóval, széppel való kecsegtetést, aki szerette őket s életét adta értük, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Ok azonban visszautasították. Isten szeretetét. Fellengzős vélekedéseiket, emberi érveléseiket tartották nagyra. Képesnek mondták magukat megérteni az isteni titkokat, s elég erősnek vélték megkülönböztető képességüket, hogy fölismerjék maguk számára az igazságot. Sátán ravaszsága előtt könnyű áldozataként buktak el, mert emberi bölcseletben hozott eléjük tévedéseket, melyek megbűvölök az emberi értelem számára. Elfordultak hát a minden bölcsesség forrásától és emberek szellemi képességét imádták. Mint fellengzős emberi elgondolásaikon aluliakat gáncsolták és utasították el az üzenetet és a hírnököket. A kegyelem hívásait tréfának vették, tagadták Jézus Krisztus istenségét, s kigúnyolták Krisztus emberi élete előtti létezésének gondolatát. Ám az emberi érvelés rongyos foszlányait homokból font köteleknek találják majd Isten nagy napján. (Idők jelei 1895 március 7)

A gonoszok érzik a kereszt gyötrelmét - Akik elvetik az oly szabadon fölajánlott kegyelmet, azokkal Isten majd megérteti megvetésük tárgyát, veszteségük nagyságát. Osztályrészük lesz a Krisztus által a kereszten az miatt elviselt kínszenvedés, hogy megváltsa a megváltást elfogadó embereket. Akkor majd megértik, hogy örök életet, halhatatlan örökséget veszítettek el. (Szemle és hírnök 1883 szeptember 4)

(Máté 7:23; 27:40,42; Róma 14:11; Júdás 15; Jelenések 1:7; 6:15-17.) A gonoszok leírhatatlan zavara - Mikor a gonoszok kényszerítve lesznek arra tekintem, aki emberi léttel födte el istenségét - és aki még mindig viseli ezt az öltözéket - leírhatatlan lesz a zavaruk. Lehull szemükről a fátyol, s látni fogják, amit előbb nem akartak látni. Most megértik, mivé lehettek volna, ha befogadják Krisztust, ha éltek volna fölajánlott lehetőségeikkel. Látják majd az általuk megvetett törvényt megdicsőülni, amim Isten trónja is dicsőséges. Látni fogják, hogy maga Isten is tiszteli törvényét.

Micsoda jelenet lesz ez! Toll le nem tudja írni! A világ felhalmozódott bűne láthatóvá válik s a bíró hangja mondja majd a gonoszoknak: "Távozzatok tőlem, ti gonoszt cselekvök."

Akkor akik átverték Krisztust, emlékezni fognak, miként vetették meg szeretetét, hogyan éltek vissza szánakozásaival; mint választották Barabást, a rablót és gyilkost; hogyan koronázták meg tövisekkel, hogyan ostorozták és feszítették meg a megváltót. A kereszten halálgyötrelmei közepette hogyan gúnyolták öt: „Szálljon most le a keresztről, akkor hinni fogunk." „Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni." Újra fülükbe csendül majd Urunk kérlelő szava. Pontosan fülükbe hangzik majd hívó szava, segítőkész hangja, mint mikor szólt hozzájuk. Az ellene elkövetett bántalmakra és gúnytettekre olyan élénken emlékeznek majd, mint mikor elkövették ezen ördögi tetteket.

Szólítják a sziklákat és hegyeket, hogy omoljanak rájuk s rejtsék el őket a trónon ülő tekintete és a Bárány haragja elől. A Bárány haragja! Aki mindenkor tele volt gyöngédséggel, türelemmel és hosszútűréssel, akit miután áldozatul ajánlotta föl magát, báránykém vezettek megölésre, hogy megmentse á bűnösöket attól a büntetéstől, mely most hull rájuk, mivel nem hagyták, hogy elvegye bűneiket. (Szemle és hírnök 1901 június 18)

19-28. (Galata 2:16,17; 3:10-13, 24) A törvény nem ment meg - Akik el szeretnék nyerni a mennyet, hallgassanak a figyelmeztetésre. Ne töltsétek próbaidőtök értékes perceit fügefalevelek összetűzésével bűn miatti meztelenségetek eltakarására. Amim beletekintetek az Úr nagy erkölcsi tükrébe - szent törvényébe - jellemmértékébe, pillanatra se képzeljétek, hogy meg tudna tisztítani benneteket. A törvénynek nincs üdvözítő hatalma. Nem részesíti bűnbocsánatban a törvénytaposót. A büntetést végre kell hajtani. Az Úr nem törvénye eltörlésével ment meg bűnösöket, hiszen ez kormányzásának alapja mennyen és földön. A bűnös helyettese viselte el a büntetést. Nem mert Isten kegyetlen és könyörtelen, Krisztus pedig olyan könyörületes, hogy meghalt a kereszten, hogy olyan önkényes zsarnoki törvényt töröljön el, melyet szükséges volt eltörölnie, két tolvaj közt a kereszten. Isten trónjának nem szabad a bűn egyetlen foltját sem viselnie. A világ teremtése előtt a menny tanácsaiban az Atya és Fiú egyezséget kötött, hogyha az ember Isten iránt hűtlenné válik, Krisztus, aki egy az Atyával, vállalja a törvényszegő helyzetét, elviseli a büntetést, melynek le kell sújtania. (1897, 145. kézirat)

(5:1) „Megigazulván hit által" - Mikor a bűnbánó, megtört szívű bűnös fölismeri Krisztus érte hozott engesztelését, mint az erre és az eljövendő életre szóló egyedüli reménységét, bűnei bocsánatot nyernek. Ez a bit általi megigazulás. Minden megtért léleknek teljesen Isten akaratához kell szabnia akaratát, meg kell maradnia a bűnbánat és alázat állapotában, gyakorolnia kell a Megváltó elfedező érdemeibe vetett hitet és erőről erőre, dicsőségről dicsőségre, jellemről-jellemre kell fejlődnie.

A bűnbocsánat és megigazulás egy és ugyanaz. A bűnös hit által a lázadó álláspontjáról, a bűn és a Sátán gyermeke álláspontjából Jézus hűséges alattvalójának álláspontjára tér át, nem a benne levő jóság következtében, hanem mert Krisztus gyermekének fogadja őt. Bűnei Krisztus bocsánatában részesülnek, mivel helyettese és kezese viseli azokat. Az Úr így szól mennyei Atyjához: „Ez az én gyermekem. Megváltom őt a halálos ítélet alól, neki adom életbiztosításomat - az örök életet - mivel, én álltam helyébe, én szenvedtem meg bűneiért, így az én szerelmes fiam lett." A bűnbocsánatot nyert ember tehát Krisztus igaz jellemének gyönyörű palástjába öltözve szeplőtlenül áll Isten előtt.

A bűnös eltévelyedhet, Isten mégsem veti el irgalmatlanul. Ám egyedüli reménysége az Isten iránti bűnbánat és az Úr Jézus Krisztusba vetett hit. Az Atya előjoga megbocsátani vétkeinket és bűneinket, mivel Krisztus vette magára, kimentve minket, igaz életét tudva be nekünk. Áldozata teljes elégtétel a törvény követésére.

A megigazulás a kárhoztatás ellentéte. Isten határtalan kegyelmét gyakorolja a teljesen érdemtelenek iránt. Jézusért, aki elfedező áldozat lett bűneinkért, megbocsátja gonoszságunkat és bűneinket. A Krisztusba vetett hit által a bűnös törvényszegő Isten kedvezésébe s az örök élet erős reménységébe lép. (1891, 21. kézirat)

Jel a világnak - A Krisztusba vetett hit általi megigazulás a jellem átalakulásával válik nyilvánvalóvá. Ez a világ számára a jel az általunk vallott tanítások igaz voltáról. Az ige naponkénti gyakorlása annak bizonyítéka, hogy élő gyülekezet vagyunk. A világ számára a következetes keresztény viselkedés az élő bizonyságtétel.

Ez hirdeti a hitehagyott világnak, hogy van nép, mely hiszi, hogy a Bibliához való ragaszkodás a biztonságuk. Ez a bizonyságtétel a nagy hitehagyott egyháztól való félreérthetetlen különbség, mely egyház Isten bölcsessége helyett ember bölcsességét és tekintélyét fogadja be. (1896, 83. levél)

20. Lásd 1 János 3:4 kiegészítő megjegyzéseit.

20-31. (Galata 6:14; Efézus 2:8,9; Titusz 3:4; Zsidók 7:25; Jelenések 22:17) Szemléld alázatos szívvel az engesztelést - Senki se helyezkedjék arra a szűklátókörű álláspontra, hogy az ember bármi cselekedete akár a legkisebb mértékben is segítene eltörölni gonoszsága adósságát. Ez végzetes tévedés. Ha megértitek, nem fogtok többé kicsinyesen alkudozni kedvenc elképzeléseiteken, hanem alázatos szívvel szemlélitek az engesztelést.

Ezt sokan olyan homályosan értik meg, hogy ezren és ezren, akik bár állítják, hogy az Isten fiai, valójában a gonosz gyermekei, mivel cselekedeteikre akarnak támaszkodni. Isten mindig is megköveteli az igaz cselekedeteket, a törvény is megköveteli, de mivel az ember bűnbe helyezte magát, ahol a jócselekedetek értéktelenek, egyedül Jézus igazságossága elégséges. Krisztus mindenképpen üdvözíteni tud, mert mindenkor él, hogy közbenjárjon értünk.

Az ember egyedül azt teheti üdvössége javára, ha elfogadja a meghívást: „Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen." Az ember nem tud olyan bűnt elkövetni, melyért Krisztus ne fizette volná meg az árat. így a kereszt komoly kérleléseivel teljes engesztelést kínál a bűnösnek. (1900, 50. kézirat.)

24-26. (Lásd 5:11 megjegyzéseit) Az Atya teljesen megelégedett - Krisztus által hozott engesztelés teljesen kielégítő az Atyának. Isten igazságos lehet, mégis igaznak nyilváníthatja a hívőket. (1905, 28. kézirat.)

(5:1) Megigazulás teljes bűnbocsánatot jelent -(24-26 vers) Világosan kifejti az igazságot. Ez a teljesen meg nem érdemelt könyörület és jóság. A Krisztus kegyelme érdemek nélkül megigazulttá teszi a bűnöst. A megigazulás a bűn teljes bocsánata. Amint a bűnös hit által elfogadja Krisztust, máris bocsánatot nyert. Krisztus igaz életét tudja be neki az Úr s neki nem szabad kételkednie többé Isten megbocsátó kegyelmében.

A hitben semmi sincs, ami azt üdvözítőnkké tenné. A hit nem tudja eltávolítani bűnünket. Krisztus az Isten ereje az üdvösségre a hívőknek. A bűnbocsánat Krisztus érdemei által lép be. Az ö érdemei fizették meg az árat a bűnös megváltásáért. Ámde Jézus csak a vérébe vetett hit által teheti megigazulttá a bűnöst.

A bűnös nem támaszkodhat jócselekedeteire, mint megigazulásának eszközére. El kell jutnia oda, ahol lemond minden bűnről s a világosság egyik fokát a másik után teszi magáévá, amint ösvényére hull. Egyszerűen hit által megragadja a Krisztus vére általi ingyen és bőséges gondoskodást. Hisz Isten ígéreteiben, melyek Krisztus által megszentelődés, igazságosság és megváltás lettek számára. S amint követi Jézust, alázatosan a világosságban fog járni, örvendezve a világosságnak, és másoknak is szertetükrözve azt. Hit által megigazulttá téve vidámságot visz magával az engedelmesség egész életében. Az Istennel való béke annak eredménye, amit Krisztus jelent számára. Akik Isten alá vetik magukat, akik tisztelik őt és szavának cselekvői, isteni megvilágosodásban részesülnek. Isten drága igéjében tisztaság és magasztosság, valamint olyan szépség van, melyet az ember legmagasabb képessége sem tud elérni, hacsak Isten nem segíti ebben. (Idők jelei 1898 május 19)

(Zsoltár 18:35; 85:10; 89:14; Jelenések 4:3; lásd János 3:16 megjegyzéseit) A jogosság és a könyörület elegyedése - Amint a felhőben a napfény és zápor egyesülése hozza létre az ívet, úgy az Isten trónját körülvevő szivárvány a könyörület és jogosság egyesült hatalmát jelképezi. Nem csak a jogosságot kell fönntartani, mert ez eltakarná a trón fölötti szivárvány ígéretét. Az ember csak a törvény büntetését látná. Jogosság nélkül viszont veszély fenyegetné Isten kormányának szilárdságát.

A jogosság és a kegyelem elegyítése teszi az üdvösséget teljessé. A világ megváltóját és Isten törvényét szemlélve e kettő elegyítése késztet fölkiáltanunk: „Kegyelmed tett naggyá engem" Tudjuk, hogy az örömhír tökéletes és teljes rendszer. Isten törvényének megváltozhatatlanságát hirdeti. Reménységet kelt és Isten szeretetére ihlet. A kegyelem meghív, lépjünk be a kapukon Isten városába s a jogosságot föláldozzák, hogy teljes kiváltságokkal ruházzon föl minden engedelmes lelket, mint a királyi család tagját, a mennyei király gyermekét.

Ha hibás lenne a jellemünk, nem léphetnénk be a kegyelem által az engedelmeseknek megnyitott kapukon; mivel a jogosság áll a bejáratnál és szentséget, tisztaságot követel .attól, akik látni akarják Istent. Ha a jogosság kiveszett volna, és .a kegyelemnek lehetséges lenne, hogy jellemre való tekintet nélkül az egész emberiség előtt kitárja a' kapukat, az elhidegülés és lázadás rosszabb állapota köszöntene be a mennyben, mint a Sátán kiűzése előtt. A menny békéje, boldogsága, összhangja föl lenne dúlva. Ha valaki a mennyel cseréli föl a földet, az még nem változtatja meg a jellemét. A mennyeiek boldogsága az itteni életben kialakított jellem, a Krisztushoz való hasonlóság gyümölcse. A mennyei szentek előbb a földön voltak szentek.

Az üdvösség, melyért Krisztus súlyos áldozatot hozott, ez az egyedüli érték, ez ment meg a bűntől, a minden nyomorúság és szerencsétlenség okától. A bűnösnek fölajánlott kegyelem folyton Krisztushoz vonzza őt. Ha hallgat rá, ha bűnbánattal és bűnvallomással közeledik, hit által megragadva az evangélium által elé tárt reménységet. Isten nem fogja megvetni a megtört és alázatos szívet. így Isten törvénye sincs gyöngítve, de a bűn hatalma meg lett törve, és az Úr kinyújtja a kegyelem jogarát a bűnbánó megtért bűnös felé. (1890. I f. levél)

24-28. (Lásd Galata 2:16 és 1Thesszalonika 4:3 megjegyzéseit) - Találgatások a hit általi megigazulás felől - Sokan követik el a hibát, hogy részletesen megfogalmazzák a különbséget a megigazulás és megszentelődés között. A megfogalmazásba gyakran belekeverik elgondolásaikat és találgatásaikat. A hit általi megigazulás létfontosságú kérdéseiben mért próbálunk pontosabbak lenni, mint az ihletett kinyilatkoztatás? Mert próbálunk részletezni minden apró pontot, mintha üdvösségük függne attól, hogy mindnyájan ugyanúgy fogjuk föl ezt a kérdést? Nem mindenki tud ugyanazon a síkon látni. (1891,21. kézirat)

25. Lásd 7:12 kiegészítő megjegyzéseit

27. Lásd Efézus 2:8,9 kiegészítő megjegyzéseit

28. Lásd 4:3,4 megjegyzéseit

31. (6:15; 1 Sámuel 15:22; Jelenések 22:14; Lásd 2Korintus 3:7-18; Efézus 2:14-16; Jelenések 2:6 fejtegetését) Isten mértéke nem változott meg - Az evangélium örömüzenetét Isten nem úgy akarta mégértetni az emberekkel, hogy igaz és szem törvényei áthágása által állandó lázadásban engedje őket élni. Akik azt mondják, hogy értik az írásokat, miért nem látják meg hogy Isten követelményei a kegyelem alatt ugyanazok, mim Édenben voltak - vagyis Isten törvénye iránti tökéletes engedelmesség. Az ítéletkor Isten meg fogja kérdezni az állítólagos keresztényeket: Mért mondtátok, hogy hisztek a Fiúban, de tovább áthágtátok törvényemet? Ki kért meg, hogy lábbal tapossátok az igaz élet számára fölállított mértékemet? „íme jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél." Az Újszövetség örömüzenete nem az Ószövetség mértékének a bűnös színvonalára való leszállítása, hogy bűneiben mentse meg a bűnöst. Isten engedelmességet vár el alattvalóitól; minden parancsolata iránt tökéletes engedelmességet. Most is, mint mindenkor tökéletes életszentséget vár el, mint egyedüli jogcímet a mennyre. Krisztus a reményünk és menedékünk. Igazságosságát csakis az engedelmesnek tudja be. Hit által fogadjuk el, hogy az Atya nem fog bűm találni bennünk. Akik viszont lábbal tapossák szem törvényét, nem lesz joguk igényt tartani erre az igazságosságra. Bárcsak azzal a hittel ismernénk föl Isten összes követelményei iránt engedelmes gyermekeként a megváltás tervének nagyságát, hogy engesztelő áldozatunk, Jézus Krisztus - engesztelő áldozatunk - által békességünk van Istennel. (Szemle és hírnök 1886 szeptember 21)

(1 János 2:4) A hit az engedelmesség cselekedeteiben nyilvánul meg - Isten ma is azt várja el, amit Édenben a szent pártól, vagyis követelményei iránti tökéletes engedelmességet. Isten törvénye ugyanaz marad a korszakokon át. Az igaz életnek az Ószövetségben elénk tárt csodálatos mértéke nem száll lejjebb az Újszövetségben. Az örömüzenet nem hivatott gyöngíteni Isten szent törvényének követelményeit, hanem oda állítani az embert, ahol meg tudja tartani a törvény kívánalmait

Krisztus sokakat megmentő hite nem az, aminek sokan lefestik. „Higgyetek, higgyetek - kiáltják, - csupán higgyetek Krisztusban és üdvözültök. Ez minden, amit tennetek kell." Bár az igazi hit teljesen megbízik Krisztusban, az üdvösség el fog vezetni az Isten törvénye iránti tökéletes engedelmességre. A hit cselekedetekben nyilvánul meg. János apostol kijelenti: „Aki azt mondja, ismerem öt és parancsolatait nem tartja meg, hazug az." (Szemle és hírnök 1886 október 5)