22. fejezet

3,4. Lásd 1Korintus 2:1-5 kiegészítő megjegyzéseit.

3,25.28. Lásd: 21:39 fejtegetését

4. Lásd 9: 1,2. értelmezését.

5-16. (26:9-16) Pál megtérése - Pál sohasem feledte el megtérését. A Krisztusban hívők üldözőjéből Krisztus híve lett. Milyen fontos kihatása is lett megtérésének élete további szakaszára! Milyen bátorításul szolgált neki, miközben annak oldalán fáradozott, akit valamikor nevetségessé tett és megvetett. Sohasem felejtette el a támogatást, melyben szolgálata első időszakában részesült. Értelmesen tudott szólni, mert tapasztalattal, benső személyes ismerettel rendelkezett az Úr Jézust illetően. Élő, maradandó hite volt, mert minden tevékenységében ápolta Krisztus jelenlétének érzetét. Imái által képességet, erőt nyert, s mint Krisztus hü katonája, mindenkor parancsnokától várta utasításit. Nem számított, milyen akadályok tornyosultak előtte, nem tekintette föladatát lehetetlenségnek, mivel megértette, hogy minden lehetséges a hívőnek. (1897,114. kézirat)

Bárhova küldte az Úr az apostolt megtérése után, mindenkor élénken ecsetelte a mennyei angyalok szerepét megtérésénél. (1900,29. kézirat)