6. fejezet

35. Mennyből küldött tanító - „Én vagyok az életnek ama kenyere," az örökkévaló lelki élet szerzője, táplálója és éltetője. Krisztus mint mennyei kenyérről beszél itt magáról. Vérét innunk, húsát ennünk azt jelenti, hogy mennyből küldött tanítónak fogadjuk el őt. A belé vetett hit elengedhetetlen a lelki élethez. Az ő igéjéből táplálkozó sohasem éhezik, sohasem szomjazik meg, sohasem áhítozik nagyobb jóra. (1906, 81. kézirat)

53-57. Evés és ivás Krisztushoz való közelséget jelent - Krisztus olyan világosan megmagyarázza szavait, hogy senkinek sem kell megbotlani bennük. Isten Fia húsának evését, vérének ivását lelki érdemben kell fölfognunk. Akkor táplálkozunk belőle, ha hit által Megváltónknak ragadjuk meg őt.

Krisztus azért használta az evés és ivás jelképét, hogy azok hozzá való közelségét ábrázolja - melyet azoknak kell elérniük - akik végül részesei lesznek dicsőségének. Az elfogyasztott földi táplálék fölszívódik, erőt és állóképességet adva a testnek. Hasonlóképpen, amint hiszünk és elfogadjuk Krisztus szavait, lelki életünk részévé válnak, világosságot és békét, reménységet és örömet adnak, lelkünk megerősödését eredményezik, ahogyan a testi táplálék megerősíti a testet. (1911, 33. kézirat)

(Jelenések 22:2) Gyakorlati alkalmazás – Nem elég ismernünk és tisztelnünk az ige szavát. Bele kell hatolnia értelmünkbe, komolyan kell tanulmányoznunk azokat; ennünk Isten Fiának testét, innunk az ő vérét. A keresztények azzal mutatják ki, milyen mértékben teszik ezt, hogy milyen egészséges a lelkiségük. Ismernünk kell az ige gyakorlati alkalmazását jellemépítésünkre Szent templommá kell lennünk, melyben Isten él, jár és munkálkodik. Sohse törjünk arra, hogy azon szolgák fölé emelkedjünk, akiket Isten választott munkája végzésére, szent neve dicsőségére. „Mindnyájan testvérek vagytok." Alkalmazzuk magunkra igéit, igét igével vetve össze.

Mindennapi életünkben testvéreink és a világ előtt legyünk a Szemírás értelmezői, azzal szerezve tisztességet Krisztusnak, hogy az ö szelídséget és alázatosszívűségét tanúsítjuk. Krisztus tanításai legyenek olyanok számunkra, mint az élet fajának levelei. Amint esszük és megemésszük az élet kenyerét, kiegyensúlyozott jellemet fogunk kimutatni. Egységünkkel, a mások nagyrabecsülésével hordunk élő tanúbizonyságot a világnak az igazság hatalmáról.

Mikor az emberek alávetik magukat Istennek, az élet kenyerével és az üdvösség vízével táplálkozva, akkor fölnövekednek Krisztusban. Jellemünk abból áll, amit értelmünk eszik és iszik. Az élet igéje által, melyet befogadunk, melynek engedelmeskedünk, az isteni természet részeseivé válunk. Akkor egész szolgálatunk az isteni hasonlóság szerint alakul s Krisztus, nem pedig ember dicsőül meg. (1900, 64. levél) |

53-57,63. Az élet fájáról táplálkozva - „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet - mondja Krisztus - örök élete van annak és én föltámasztom azt az utolsó napon. Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az én bennem lakik és én is abban. Amiként elküldött engem ama élő Atya, és én az Atya által élek, akként az is, aki engem eszik, én általam él... A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit. A beszédek, melyeket én szólok nektek, lélek és élet.,, Ez jelenti az élet fája gyümölcsének evését. (1898, 112. kézirat)

63. Lásd: 1Mózes 3:24 megjegyzéseit.