4. fejezet

14. Nem szomjazik a világra - „Aki abból a vízből iszik, melyet én adok neki, soha örökké meg nem szomjazik" - sohasem vágyik a föld előnyeire és gyönyöreire -„hanem az a víz, amelyet én adok neki, örök életre buzgó vízforrás lesz őbenne." (1900, 5. levél)

Eszköz - Az Üdvözítő benned lakozására kell minden áron törekedned, aki majd az örök életre buzgó kút-forrás lesz benned. A szívből folyó élet vize mindig megöntözi a mások szívét. (1912, 69. kézirat)

A kegyelem kinyilvánítása - A víz, melyre Jézus hivatkozott, a kegyelem kijelentése volt az Isten igéjében. Lelke, tanítása olyan kielégítő minden léleknek, mint a forrás... Krisztusban lakozik az örökkévaló öröm teljessége. Krisztusnak az igében való kegyes jelenléte folytonosan- szól a lélekhez; örök életre buzgó vízforrásnak ábrázolja őt a szomjazó kielégülésére. Előjogunk, hogy bennünk lakó élő Üdvözítőnk legyen. Ő a belénk ültetett lelki hatalom forrása, s az ő áldásos hatása szavakban és tettekben fog előbuzogni, fölüdítve körülöttünk mindenkit. Kívánságokat és ihletéseket támaszt föl bennünk erőért és tisztaságért, szentségért és békéért, azért az örömért, mely nem hoz uszályában bánatot. Ez a bennünk lakozó Üdvözítő gyümölcse. (1897, 73. levél)

Krisztus minden előítéleten fölül állt - (idézi 4:35-öt) Krisztus itt az örömüzenet-hirdetés mezejére hivatkozott, a kereszténység munkálkodására a szegény, megvetett samáriaiak közt. Keze kinyúlt, hogy begyűjtse őket csűrébe, hiszen készen álltak az aratásra.

Az Üdvözítő minden nemzeti, népi előítélet fölött állt. Készségesen kiterjesztette a zsidók előjogait és áldásait mindenkire, aki elfogadja az általa a világnak hozott világosságot. Nagy örömére szolgált, ha akár egyetlen lelket látott őfelé nyúlni a lelki vakság sötétségéből. Amit visszatartott a zsidóktól, s amiről megparancsolta tanítványainak a titoktartást, azt nyíltan kifejtette az érdeklődő samáriai asszony előtt. Hiszen tudta, hogy az asszony helyesen fogja használni ismeretét és eszköz lesz másoknak az igaz hithez való vezetésére. (2 Jövendőmondás lelke 147)