2. fejezet.

1,2. (Máté 4:1-11; Lukács 2:51; 4:1-13) Krisztus megkísértése és a Kánai menyegző kőzött - Menyegzőre készültek a galileai Kánában. A két házasuló fél József és Mária rokona volt. Krisztus tudott erről a rokoni összejövetelről, s azt is, hogy sok tekintélyes személy jön össze. Ezért tanítványaival Kánába ment. Amint megtudták, hogy Jézus a közelben tartózkodik, barátaival egyetemben meghívták őt. Ez volt a célja, ezért jelenlétével tisztelte meg a lakomát...

Ekkor már hosszabb ideje nem találkozott anyjával. Időközben János megkeresztelte őt és a kísértést is elviselte a pusztában. Hírek érkeztek Máriához mind fia, mind szenvedései felől. Új tanítvány kereste ott Krisztust s úgy találta öt megalázkodva, lefogyva, súlyos testi és lelki feszültség nyomaival. Jézus, nem akarva, hogy János tanúja legyen megalázottságának, finoman, de határozottan elküldte őt magától. Magára akart maradni. Emberi szemnek nem kellett látnia gyötrelmeit. Nem kívánt együttérzést szenvedéseihez.

János fölkereste Máriát s beszámolt Jézussal való találkozásról, valamint keresztségének körülményeiről, mikor Isten hangja hallatszott, Fiának ismerve el Jézust; és mikor János Krisztusra mutatva mondta: „íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét." Mária harminc éve gyűjtötte mintegy kincseket a bizonyítékot, hogy Jézus az Isten Fia, a világ megígért megváltója. József ekkor már meghalt, ezért Mária senkivel sem tudta megosztani szíve melengetett gondolatait. Reménység és kétség között hánykolódott, bár többé-kevésbé bizonyos volt, hogy fia valóban a megígért Üdvözítő. (^Jövendőmondás lelke 99)

19. Lásd Márk 16:6 kiegészítő megjegyzéseit.