2. fejezet

1, 2. Valódi újjáéledés - (Idézi a két verset) A nép megtört szívvel és bűnbánattal borult le Isten előtt. Áldozatot mutattak be, bűnvallomást tettek Istennek és egy- másnak. Az áldozatok értéktelenek lettek volna, ha a nép nem tanúsított volna igazi megtérést. Megalázkodásuk valódi volt. Amint megvallottak bűneiket és áldozatot mutattak, be Krisztus kegyelme munkálkodott szívükben, és Isten megbocsátott nekik.

Lelki megújulásuk igaz volt. Jóra való fordulást, javulást hozott a nép körében. Hűek maradtak a szövetséghez. A nép az Urat szolgálta Józsué minden napjaiban, és azon vének napjaiban is, akik túlélték Józsuét—akik még látták az Úr csodálatos tetteit. Megbánták bűneiket és bocsánatot nyertek, bár a gonoszság magja el volt már hintve, ami később ki is kelt és gyümölcsöt termett. Most lezárult Józsué állhatatosan becsületes élete. Intő hangja nem hallatszott többé dorgálón, figyelmeztetőn. A Jordánon átkelt hűséges őrállók egyik a másik után letették fegyverzetüket. Új nemzedék lépett a tettek mezejére. A nép eltávolodott Istentől. Istentiszteletük most már hibás elvekkel és nagyralátó dölyffel elegyedett. (Advent szemle és szombat hírnök 1900 szeptember 25.)

2. (2Korintus 6:14-18) Világgal való barátkozás áldatlan hatásai - A keresztény számára nem biztonságos azok barátságát választani, akik nem állnak kapcsolatban Istennel és akik útja nem kedves Isten előtt. Ennek dacára hány keresztény merészkedik a tiltott területre! Sok hívő hiú, léha, istentelen rokonokat hív meg családjához. A vallástalan látogatók befolyása és példája gyakran tartós benyomást tesz a hívő család gyermekeinek gondolatvilágára. Hasonlít ez az istentelen kánaánitákkal való barátság rossz hatásához.

Isten felelősnek tartja a szülőket az Úr azon parancsának semmibevevéséért, hogy ők is, családjuk is különüljön el a szentségtelen hatásoktól. Bár a világban vágyunk kénytelenek élni, mégse legyünk a világ része. Tilos a világ szokásaihoz és divatjaihoz szabnunk magunkat. Az istentelenek barátsága veszélyesebb, mint ellenségeskedésük Ezeket vezet ez félre, ezreket pusztít el, akiket pedig helyes és szent példával rá lehetne vezetni, hogy Isten gyermekei legyenek. A fiatalok így megismerik a vallástalanságot, hiúságot, romlottságot, kevélységet és erkölcstelenséget. S az a szív, melyet nem oltalmaz az isteni kegyelem, fokozatosan meg fog romlani. Az ifjú csaknem észrevétlenül megtanulja szeretni az istenteleneket körülvevő szennyes légkört. Gonosz angyalok gyűlnek köréjük, s ők elveszítik annak szeretetét, ami tiszta, kifinomult, nemesítő.

Hitvalló szülök a legmélyebb tiszteletet tanúsítják világi és vallástalan vendégeik iránt. Pedig éppen ezek vezetik el a józanságtól és a vallástól gyermekeiket. Noha fiataljaink vallásos életet próbálnak élni, de a szülők meghívták családjukba a kísértőt, az szövi hálóját a gyerekek köré. Idős és fiatal belefelejtkezik a kérdéses örömökbe, a világi szórakozások izgalmába.

Sokan úgy érzik, hogy engedményeket kell tenniük, hogy vallástalan rokonaik és barátaik kedvében járjanak. Mivel nem mindig könnyű meghúzni itt a vonalat, így az egyik engedmény egyengeti a másik útját, mígcsak akik valamikor Krisztus igaz követői voltak életükkel és jelleműkkel a világ szokásaihoz nem szabják magukat. Istennel való kapcsolatuk megszakad. Már csak névleg keresztények. Mikor a próba órája elközelgett, reménységük alaptalannak bizonyul. Magukat, gyermekeiket eladták az ellenségnek. (Idők jelei 1881 június 2)

A világ barátsága vagy Isten jóváhagyása - Isten hitvalló népe közt vannak felelős állásokban levő emberek, akik megelégednek azzal, hogy a hidegség, a visszaesés állapotában éljenek. A kísértés közeledésére istenfélelmük szertefoszlik. A világiak barátságának megnyeréséért megkockáztatják Isten jóváhagyása elveszítésének következményeit. Az Úr egyre próbálja népét, amint az ezüstöt is próbálják. Közelebb és még közelebb fog jönni kutató vizsgáival, mígcsak a szív vagy teljesen Istennek veti alá magát, vagy megkeményedik az engedetlenségben és lázadásban. (Idők jelei 1881 június 2.)