18. fejezet

17. A lázadók mást hibáztatnak bajaikért - Akik nem hajlandók elfogadni az intést és helyesbíteni útjaikon, ellenségeskedést, rosszindulatot, sőt gyűlöletet tanúsítanak az Isten használta eszköz ellen. Egyetlen fogást sem hagynak kipróbálatlanul, hogy veszett hírét keltsék annak, aki számukra az üzenetet hozta. Úgy éreznek majd, mint Akháb érzett Illés iránt, vagyis hogy Isten szolgája a baj okozója. 0 mondta: "Te vagy Izrael nyugtalanítója." (Szemle és hírnök 1884 január 8)

34-40. Aki teljesen Isten mellett állt ki - Isten a legfelsőbbnek akarja tiszteltetni magát az emberek előtt és a tanácsait is igazolni akarja a nép előtt. Illés tanúságtétele a Kármel hegyén a teljesen Isten és Isten földi munkája mellett álló ember példája. A látnók nevén nevezi az Urat, Jehova Istennek, mely nevet az Úr maga adott magának, hogy jelezze leereszkedését és szánakozását. Illés Ábrahám, Izsák és Jákob Istenének nevezi őt. Ezzel talán föl tudja ébreszteni eltévelyedett népe szívében az Úrról való alázatos megemlékezést és biztosítani tudja őket az Úr gazdag, ingyen kegyelméről. Illés így imádkozik: "Legyen tudtotokra ezen a napon, hogy te vagy Isten Izraelben, és a te szolgád vagyok és mindent a te szavadra cselekedtem. Hallgass meg, ó Uram, hallgass meg."...

Az Úr dicsőségének féltése és Izrael házának mélységes szeretete tanítás Isten mai munkájának képviselői számára. (1911, 22 levél)

42-44. Fontos tanítás Illéstől - Illés tapasztalatából fontos tanulságokat vonhatunk le. Mikor Kármel hegyén esőért imádkozott, az Úr próbára tette hitét. Ő ennek ellenére is állhatatosan megismételte kérését. Hétszer imádkozott buzgón, s még mindig nem látszott jel, hogy kérése meghallgatásra talált volna. Mégis erős hittel sürgette kérését a kegyelem trónja előtt. Ha a hatodik alkalommal csüggedten föladta volna, imája nem talált volna meghallgatásra. Illés azonban kitartott, mígcsak a válasz meg nem érkezett. Olyan Istenünk van, akinek föle nincs zárva kéréseink előtt. S ha próbára tesszük szavát, az Úr tiszteletben fogja tartani hitünket. Azt akarja, hogy összes célunk az ő céljával fonódjon össze. Akkor kockázat nélkül meg tud áldani minket; mivel nem magunknak tulajdonítjuk a dicsőséget az áldás elnyerésekor, hanem Istennek adózunk dicsérettel. Isten nem mindig felel imánkra, mikor előízben hívjuk őt, hiszen ha ezt tenné, akkor biztosra vennénk, hogy jogot formálhatunk a ránk árasztott összes áldásokra és kedvezésekre. Szívünk vizsgálása helyett, hogy melengetünk-e gonoszságot, vagy bűnbe merültünk-e, hanyagul megfeledkeznénk róla, hogy őtőle függünk és az ő segítségére van szükségünk.

Illés megalázta magát, mígcsak olyan lelki állapotba nem került, mikor nem tulajdonítaná többé magának a dicsőséget. Az Úr ezzel a föltétellel hallgatja meg imánkat. Az emberek imádkozás-módja súlyos gonoszságot eredményez. Kölcsönösen magasztalják egymást, amivel arra a gondolatra vezetnek embereket, hogy őket illeti dicséret és tisztelet. Mikor embert magasztaltok, csapdát állítotok lelkének s pontosan az ősellenség akaratát cselekszitek. Magasztaljátok hát Istent teljes szívből, lélekből, erőből, értelmetekkel és képességetekkel; hiszen egyedül ő méltó a dicséretre. (Advent szemle és szombat hírnök 1913 március 27)

43, 44. Illés szívvizsgálata - A szolga figyelt, Illés imádkozott. A szolga hatszor tért vissza, hatszor mondta: "Nem látszik semmi, nincs felhő, nincs jele esőnek." A látnók mégsem adta föl csüggedten. Végigtekintett életén, hogy hol mulasztotta el Isten tiszteletét, bevallotta bűneit, így gyötörte lelkét Isten előtt, miközben figyelt valami jelre, hogy imája meghallgatásra talált. Amint Illés a szívét vizsgálta, egyre kevesebbnek és kevesebbnek látta magát mind a maga becsülésében, mind Isten szemében. Úgy tűnt előtte, hogy ö semmi, hogy Isten a minden. Mikor elélte a maga semminek tartásának a pontját, mikor mint egyedüli erejébe és igazságosságába, a Megváltóba kapaszkodott, a felelet megérkezett. A szolga előállt s így szólt: "íme kicsinyke felhő jelent meg a tenger felől, tenyérnyi nagyságú." (Szemle és hírnök 1891 május 26)