17. fejezet

1. Illés eltette az ég kulcsát - Mielőtt Akháb magához tért volna meglepetéséből, vagy válaszolni tudott volna. Illés eltűnt és magával vitte a menny kulcsát....

Szava bezárta a menny kincseit, s csakis ő tudta ismét megnyitni... Akháb észre sem vette, hogy Isten embere rendreutasítás nélkül ment el. Nem tudta visszahívni többé. (Advent szemle és hírnök 1913 augusztus 14)

1,2. Isten embere Isten üzenetével - Istennek mindig van embere, akit megbízhat üzenetével. Lelke munkálkodik szívükön, s kényszeríti őket a szólásra. Szent buzgalomtól indíttatva, s az isteni ösztönzés erősen rajtuk lévén elindulnak kötelességük teljesítésére anélkül, hogy józanon kiszámítanák annak következményeit, hogy szólják a népnek az Úr szavát. Isten szolgája rövidesen tudtára ébred, hogy kockázatot vállalt. Rádöbben, hogy ő is, üzenete is gáncsoskodás célpontja lett. Modorát, életét, tulajdonát, mind szemügyre veszik, megjegyzéseket tesznek rájuk. Üzenetét darabokra szedik és a legrosszindulatúbb, legszemtelenebb szellemben elvetik. Elérte-e az üzenet Isten célját? Nem érte el. Csúfosan megbukott, mert a hallgatók szíve megszenteletlen volt.

Ha az igehirdető arca nem kova, ha nincs törhetetlen hite, rendíthetetlen bátorsága, ha nem erősíti meg az Istennel való állandó érintkezés, akkor úgy kezdi alakítani bizonyságtételét, hogy tetszetős legyen a címzett megszenteletlen fülének, szívének. Abbeli igyekezetében, hogy elkerülje a gáncsolást, elszakad Istentől, s elveszti az isteni kedvezés érzetét. Bizonyságtétele langymeleg, élettelen lesz. Rádöbben, hogy hite és bátorsága eltűnt, munkássága meg erejét vesztette. A világ telve van hízelgőkkel és kétszínűekkel, akik engedtek a kívánságnak, hogy ember kedvére tegyenek. De a hűségesek, akik nem törődnek az önérdekkel, hanem jobban szeretik embertársaikat, hogy bűnt tűrjenek meg bennük, valóban kevesen vannak. (Advent szemle és szombat hírnök 1885. április 7)