6. fejezet

15. (Példa 15:33; 18.12) A megtiszteltetés előtt alázat - Gedeon mélyen átérezte elégtelenségét az előtte álló fontos feladatra....

Az Úr nem mindig a legtehetségesebb embereket választja, hanem akiket a legjobban tud felhasználni. Akik jó szolgálatot tudnának végezni Istennek, egyidőre ismeretlenségben lehetnek hagyva, Mesterük által látszólag észre nem vetten, foglalkozás nélkül hagyottan. De ha hűségesen végzik szerény helyzetük kötelességeit, ápolva magukban a készséget az Úrért való fáradozásra, az Úr a maga jó idején nagyobb felelősségeket bíz rájuk.

A megtiszteltetés előtt alázat. Az Úr azokat tudja fölhasználni a legeredményesebben, akik a leginkább tudatában vannak értéktelenségüknek, méltatlanságuknak és eredménytelenségüknek. Megtanítja őket a hit bátorságának gyakorlására. Úgy teszi őket erőssé, hogy a gyöngeségüket a maga erejével egyesíti; azzal teszi őket bölccsé, hogy tudatlanságukat a maga bölcsességével kapcsolja össze. (Idők jelei 1881 június 23)

23. Ugyanaz a szánakozó Megváltó - (idézi) E kegyes szavakat az a szánakozó Üdvözítő szólta, aki így szólt a viharos tengeren megkísértett tanítványokhoz: "Én vagyok, ne féljetek." - Aki a felső szobában megjelent a gyászolóknak s a Gedeonnak mondott szavakat ejtette ki: "Békesség nektek." Az a Jézus, aki alázatosan, emberként járt az emberek közt, ő jött el ősi népéhez, hogy tanácsoljon, irányítson, parancsoljon; hogy bátorítsa és dorgálja őket. (Idők jelei 1881 július 23)