Február 16. - ÖRÖM ÉS BÉKE

A Szentlélek gyümölcse

„A reménység Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hitben, hogy bővelkedjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.” (Római levél 15,13)

Isten megígérte, hogy mindazok, akik engedelmeskednek szavának, elnyerik az Ő örömét, békéjét és állandó megtartó erejét. Az ilyen férfiak és nők mindig közel vannak Istenhez, nemcsak akkor, amikor letérdelnek előtte imában, hanem akkor is, amikor a hétköznapi feladataikat végzik. Készített számukra egy lakhelyet magánál, ahol az élet mentes minden durvaságtól és utálatosságtól. Ez a közvetlen kapcsolat Istennel az Ő munkatársaivá tesz bennünket e földi kötelességeink teljesítése közben. (Review and Herald, 1900. október 23.)

Leírhatatlan az öröme és békéje annak, aki Istent a szaván fogja, a Teremtő ígéreteire támaszkodik. A próbák nem zavarják meg, csekélységek nem bosszantják, mert énjét megfeszítette (Galáciai levél 2,20). Lehetnek a kötelességei napról napra súlyosabbak, kísértései hevesebbek, próbái nehezebbek, mégsem ingadozik, mert a szükségleteinek megfelelő erőt nyer Istentől. (Youth’s Instructor, 1902. június 26.)

Akik Jézus lábánál tanulnak, példájuk és beszédük által Krisztus jellemét mutatják be. Életükben kevesebb a sürgés-forgás és izgalom, azonban több a csendes és ünnepélyes öröm. Krisztus iránti szeretetük csöndes, békés, mégis mindent uraló hatalom. A bennük lakozó Megváltó világossága és szeretete megnyilatkozik minden szavukban és tettükben.

Isten áldása időnként olyannyira kiáradt, válaszul a hozzá intézett imákra, hogy amikor mások beléptek az imádkozók szobájába, már a küszöbön felkiáltottak: „Az Úr van itt!” Érezhető volt Isten szent jelenlétének áldott befolyása. Érezték Jézus Krisztus örömét, és ebben az értelemben az Úr éppoly valóságosan jelen volt a szobában, mint amikor Jeruzsálem utcáin járt, vagy amikor megjelent tanítványainak a felházban, és így szólt: „Békesség néktek!” (Review and Herald, 1882. május 30.)