God's Gift to Man

ISTEN AJÁNDÉKA AZ EMBERNEK

I have been shown the great love and condescension of God in giving His Son to die that man might find pardon and live. I was shown Adam and Eve, who were privileged to behold the beauty and loveliness of the Garden of Eden and were permitted to eat of all the trees in the garden except one. But the serpent tempted Eve, and she tempted her husband, and they both ate of the forbidden tree. They broke God's command, and became sinners. The news spread through heaven, and every harp was hushed. The angels sorrowed, and feared lest Adam and Eve would again put forth the hand and eat of the tree of life and be immortal sinners. But God said that He would drive the transgressors from the garden, and by cherubim and a flaming sword would guard the way of the tree of life, so that man could not approach unto it and eat of its fruit, which perpetuates immortality. {EW 125.2}

Láttam Istennek végtelen szeretetét és leereszkedését, hogy egyszülött Fiát halára adta, hogy az ember bűnbocsánatot nyerjen és éljen. Láttam Ádámot és Évát, akik abban a magasztos kiváltságban részesültek, hogy Éden kertjének tökéletes szépségében gyönyörködhettek, és akiknek megengedte Isten, hogy a pompás kert minden fájáról ehessenek, egyetlen fa kivételével. Ám a kígyó megkísértette Évát, és ez megkísértette férjét és mindketten ettek a tiltott fáról. Az első emberpár megszegte Isten parancsát és bűnössé lett. A rettenetes esemény híre bejárta a mennyet s minden hárfa elnémult Az angyalok attól tartottak, hogy Ádám és Éva kinyújtja kezét és eszik az élet fájának gyümölcsétől és akkor halhatatlan bűnösökké lesznek. Azonban Isten kijelentette, hogy kiűzi a törvényszegőket Éden kertjéből és az élet fáját lángpallosú kerubbal őrizteti, nehogy az ember kinyújthassa kezét gyümölcse után, amelynek élvezete halhatatlanná tenné. {EW 125.2}   

Sorrow filled heaven as it was realized that man was lost and that the world which God had created was to be filled with mortals doomed to misery, sickness, and death, and that there was no way of escape for the offender. The whole family of Adam must die. I then saw the lovely Jesus and beheld an expression of sympathy and sorrow upon His countenance. Soon I saw Him approach the exceeding bright light which enshrouded the Father. Said my accompanying angel, “He is in close converse with His Father.” The anxiety of the angels seemed to be intense while Jesus was communing with His Father. Three times He was shut in by the glorious light about the Father, and the third time He came from the Father we could see His person. His countenance was calm, free from all perplexity and trouble, and shone with a loveliness which words cannot describe. He then made known to the angelic choir that a way of escape had been made for lost man; that He had been pleading with His Father, and had obtained permission to give His own life as a ransom for the race, to bear their sins, and take the sentence of death upon Himself, thus opening a way whereby they might, through the merits of His blood, find pardon for past transgressions, and by obedience be brought back to the garden from which they were driven. Then they could again have access to the glorious, immortal fruit of the tree of life to which they had now forfeited all right. {EW 126.1}

Fájdalom töltötte be a mennyet, midőn tudatára jutott, hogy az ember elveszett, hogy a világ, melyet Isten teremtett halandókkal lesz tele, kiknek fájdalom, nyomor, betegség és halál lesz sorsuk, s hogy a bűnözők számára nincs mentség. Ádám egész családjának meg kell halnia. Ezután láttam a szeretetteljes Jézust, fájdalmas aggodalom kifejezésével arcán. Láttam csakhamar, amint az Atyát övező sugárzó fényhez közeledett. Kísérő angyalom így szólt: „Bensőséges, megbeszélést folytat az Atyával”. Mialatt Jézus az Atyával beszélgetett, az angyalok aggodalma tetőfokra hágott. Három ízben zárta magába az Atyát övező fényár Jézust s midőn harmadszor visszatért az Atyától, mi is megpillanthattuk alakját. Arca nyugodt volt, minden aggodalomtól mentes és oly nyájasság és szelídség ömlött el rajta, melyet szavakkal lehetetlen leírni. Majd tudatta az angyalok karával, hogy találtak mentséget az elbukott ember számára; hogy Atyjához esedezett és engedélyt kapott, hogy saját életét mutassa be engesztelő áldozatul az emberiségért, bűneiket hordja és elszenvedje a halálos ítéletet. Így nyitott utat, melyen át az emberiség az elmúltban elkövetett bűneiért az Ő vérének érdemeiért bűnbocsánatot nyerhet, engedelmessége által újra visszatérhet abba a kertbe, amelyből kiűzetett. Akkor az emberek majd újra közeledhetnek az élet fájához és ehetnek abból halhatatlanságot adó gyümölcséből, amelyhez minden jogukat elveszítették. {EW 126.1}   

Then joy, inexpressible joy, filled heaven, and the heavenly choir sang a song of praise and adoration. They touched their harps and sang a note higher than they had done before, because of the great mercy and condescension of God in yielding up His dearly Beloved to die for a race of rebels. Then praise and adoration was poured forth for the self-denial and sacrifice of Jesus, in consenting to leave the bosom of His Father, and choosing a life of suffering and anguish, and an ignominious death, that He might give life to others. {EW 126.2}

E kijelentések halltára kimondhatatlan öröm töltötte be a mennyet, a mennyei seregek Isten dicsőítésére zsolozsmákat és háladalokat zengedeztek. Megpengették hárfáikat és még hangosabban énekeltek Isten végtelen jóságáról és leereszkedéséről, aki kegyelmében és szeretetében egyszülött Fiát feláldozta a lázadó nemzetségért. Majd az Üdvözítőt magasztalták és imádták önfeláldozásáért és áldozatáért. {EW 126.2}   

Said the angel, “Think ye that the Father yielded up His dearly beloved Son without a struggle? No, no.” It was even a struggle with the God of heaven, whether to let guilty man perish, or to give His darling Son to die for them. Angels were so interested for man's salvation that there could be found among them those who would yield their glory and give their life for perishing man. “But,” said my accompanying angel, “that would avail nothing.” The transgression was so great that an angel's life would not pay the debt. Nothing but the death and intercession of God's Son would pay the debt and save lost man from hopeless sorrow and misery. {EW 127.1}

Az angyal így szólt: „Azt hiszed, hogy az Atya minden küzdelem nélkül adta oda szeretett Fiát? Nem! Nem!” Maga a menny Istene is küzdött, midőn határoznia kellett, hogy veszni hagyja e a bűnös embert, vagy egyszülött Fiát adja e halálra érettük. Az angyalok is oly végtelen részvéttel és érdeklődéssel kísérték az ember megmentésének ügyét, hogy több angyal vállalkozott volna, aki kész lett volna otthagyni a dicsőséget, hogy feláldozza életét az elveszett emberiségért. „Csakhogy – mondta kísérő angyalom – ez nem lenne elégséges.” A törvényszegés oly nagy volt, hogy egy angyal élete nem lett volna elegendő váltságdíj. Egyedül Isten Fiának halála és közbenjárása fizetheti le a végtelen váltságdíjat és mentheti meg az emberiséget a reménytelen nyomorúságtól. {EW 127.1}   

But the work which was assigned the angels was to ascend and descend with strengthening balm from glory to soothe the Son of God in His life of suffering. They administered unto Jesus. Also, their work was to guard and keep the subjects of grace from the evil angels and from the darkness which was constantly thrown around them by Satan. I saw that it was impossible for God to change His law in order to save lost, perishing man; therefore He suffered His darling Son to die for man's transgressions. {EW 127.2}

Ám azért az angyaloknak is magasztos és nemes munka jutott. Feladatukat az képezte, hogy a dicsőség honából gyógyító és erősítő balzsamot hozzanak alá a szenvedő Emberfiának. Jézusnak szolgáltak. Feladatukat képezte továbbá, hogy a kegyelem országának alattvalóit óvják és őrizzék a gonosz angyaloktól és attól a sötétségtől, mellyel Sátán őket elborítani akarja. Láttam, hogy Isten nem változtatta meg törvényét, hogy az elveszett, pusztuló embert megmentse; ezért szenvedve tűrte, hogy szeretett Fia meghaljon az ember áthágásáért. {EW 127.2}