Preparation for Christ's Coming

KÉSZÜLŐDÉS KRISZTUS ELJÖVETELÉRE

[From The Review and Herald, February 17, 1853.] {EW 111}

{EW 111}   

Dear Brethren and Sisters, {EW 111}

Kedves Testvérek! {EW 111}   

Do we believe with all the heart that Christ is soon coming and that we are now having the last message of mercy that is ever to be given to a guilty world? Is our example what it should be? Do we, by our lives and holy conversation, show to those around us that we are looking for the glorious appearing of our Lord and Saviour Jesus Christ, who shall change these vile bodies and fashion them like unto His glorious body? I fear that we do not believe and realize these things as we should. Those who believe the important truths that we profess, should act out their faith. There is too much seeking after amusements and things to take the attention in this world; the mind is left to run too much upon dress, and the tongue is engaged too often in light and trifling conversation, which gives the lie to our profession, for our conversation is not in heaven, whence we look for the Saviour. {EW 111.1}

Hiszitek e teljes szívetekből, hogy az Úr eljövetele közel van, s hogy nekünk kell a világgal közölni az utolsó kegyelmi üzenetet, azt a kegyelmi üzenetet, amelyhez hasonlót az Úr még sohasem küldött a bűnös világnak? Vajon oly példát adunk e, amilyent kell? Bizonyságot teszünk e életünkkel és eljárásunkkal egész környezetünknek arról, hogy várjuk Urunknak és Üdvözítőnknek dicsőséges eljövetelét, annak a Jézus Krisztusnak eljövetelét, aki halandó testünket elváltoztatja s az Ő megdicsőült testéhez teszi hasonlóvá? Félek, hogy ezeket az igazságokat nem hisszük úgy, és nem vagyunk velük úgy tisztában, mint ahogy kellene. Akik hiszik a nagy fontosságú, korszerű igazságot, melyet vallunk, éljék is ki hitüket. Sajnos, inkább törekszünk szórakozások és oly dolgok után, amelyek e világ figyelmét magukra vonják. Sokat foglalkozunk a ruházattal, nyelvünket gyakran könnyelmű, sőt haszontalan fecsegésre használjuk fel, amelyek meghazudtolják hitvallásunkat, mert nem az oda fel valókkal törődünk, ahonnan a mi Üdvözítőnket várjuk. {EW 111.1}   

Angels are watching over and guarding us; we often grieve these angels by indulging in trifling conversation, jesting, and joking, and also by sinking down into a careless, stupid state. Although we may now and then make an effort for the victory and obtain it, yet if we do not keep it, but sink down into the same careless, indifferent state, unable to endure temptations and resist the enemy, we do not endure the trial of our faith that is more precious than gold. We are not suffering for Christ's sake, and glorying in tribulation. {EW 111.2}

Angyalok vesznek körül és őriznek minket; mi azonban gyakran elszomorítjuk őket, mert könnyelmű beszélgetéseket folytatunk, gondtalanul tréfálkozunk, vagy közömbösen viselkedünk az igazság ügye iránt. Néha összeszedjük ugyan magunkat és megfeszítjük erőnket, hogy győzzünk, azonban mindig újra visszaesünk előbbi hanyag állapotunkba. Képtelenek vagyunk a bűnös kísértéseknek ellenállni, nem tudjuk legyőzni a szenvedélyeket, s nem álljuk ki aranynál drágább hitünknek próbáját. Nem szenvedünk Krisztusért, és nem örvendünk a megpróbáltatásoknak. {EW 111.2}   

There is a great lack of Christian fortitude and serving God from principle. We should not seek to please and gratify self, but to honor and glorify God, and in all we do and say to have an eye single to His glory. If we would let our hearts be impressed with the following important words, and ever bear them in mind, we should not so easily fall into temptation and our words would be few and well chosen: “He was wounded for our transgressions, He was bruised for our iniquities: the chastisement of our peace was upon Him; and with His stripes we are healed.” “Every idle word that men shall speak, they shall give account thereof in the day of judgment.” “Thou God seest me.” {EW 111.3}

Óh, mily nagymértékben hiányzik belőlünk a keresztényi szilárdság, hogy Istent elvből szolgáljuk. Ne a saját tetszésünket keressük, hanem igyekezzünk minden cselekedetünkkel, szavunkkal Istent dicsérni. Ha jól szívünkbe vésnénk és jól emlékezetünkben tartanánk a következő szavakat, akkor nem esnénk oly könnyen kísértésbe s szavaink kevesek de jól megválogatottak lennének: „Pedig betegségeinket ő viselte és fájdalmainkat hordozta és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg.” „Az embereknek felelniük kell az ítélet alkalmával minden egyes haszontalan szóért, melyet kimondtak.” Te, óh Isten, látsz engemet!” {EW 111.3}   

We could not think of these important words, and call to mind the sufferings of Jesus that we poor sinners might receive pardon and be redeemed unto God by His most precious blood, without feeling a holy restraint upon us and an earnest desire to suffer for Him who suffered and endured so much for us. If we dwell on these things, dear self, with its dignity, will be humbled, and its place will be occupied by a childlike simplicity which will bear reproof from others and will not be easily provoked. A self-willed spirit will not then come in to rule the soul. {EW 112.1}

Ha ezeket a bibliai verseket olvassuk, ha arra gondolunk, hogy Jézus mit szenvedett érettünk, nyomorult bűnösökért, hogy bűnbocsánatot nyerjünk és szent vére által megváltson minket, lehetetlen, hogy ne vágyakozzunk mi is Érette szenvedni. Ha lelkünk ezzel a gondolattal foglalkozik, a büszke Én megalázkodik s gyermeki egyszerűséggel, türelemmel hallgatjuk és megszívleljük a komoly, dorgáló szót s többé nem leszünk ingerlékenyek; nem uralkodhat bennünk többé az önző lelkület. {EW 112.1}   

The true Christian's joys and consolation must and will be in heaven. The longing souls of those who have tasted of the powers of the world to come and have feasted on heavenly joys, will not be satisfied with things of earth. Such will find enough to do in their leisure moments. Their souls will be drawn out after God. Where the treasure is, there will the heart be, holding sweet communion with the God they love and worship. Their amusement will be in contemplating their treasure—the Holy City, the earth made new, their eternal home. And while they dwell upon those things which are lofty, pure, and holy, heaven will be brought near, and they will feel the power of the Holy Spirit, and this will tend to wean them more and more from the world and cause their consolation and chief joy to be in the things of heaven, their sweet home. The power of attraction to God and heaven will then be so great that nothing can draw their minds from the great object of securing the soul's salvation and honoring and glorifying God. {EW 112.2}

Az igazi kereszténynek a mennyben van öröme és vigasza. Azoknak sóvárgó lelke, akik már megízlelték az eljövendő világ erőit és a menny örömét, többé nem vágyik a világ dolgai után. Ezeknek lelke Isten után sóvárog. Szabadidejükben sem unatkoznak, mert ilyenkor is eleget tehetnek Istenért. Ott lesz szívük is, ahol kincsük van, és a legszorosabb és legédesebb közösségben lesznek Istennel, akit szeretnek, és akit szolgálnak. Legnagyobb örömük az lesz, ha legfőbb és legdrágább kincsüket, a szent várost és az új földet, örökös hazájukat szemlélhetik. Miközben magasztos és szentséges dolgokon elmélkednek, közelebb jő hozzájuk a menny, és érezni fogják a Szentléleknek erejét. Ez mindig jobban és jobban elvonja őket a világtól és annak hiúságaitól, úgy hogy vigaszukat és örömüket mennyei dolgokban, dicső otthonuk szemlélésében fogják találni. Isten és a menny oly hatalmas vonzerőt gyakorol majd rájuk, hogy semmiféle hatalom sem távolíthatja el gondolataikat a lelki üdvösség és Isten megdicsőítésének magasztos tárgyától. {EW 112.2}   

As I realize how much has been done for us to keep us right, I am led to exclaim, Oh, what love, what wondrous love, hath the Son of God for us poor sinners! Should we be stupid and careless while everything is being done for our salvation that can be done? All heaven is interested for us. We should be alive and awake to honor, glorify, and adore the high and lofty One. Our hearts should flow out in love and gratitude to Him who has been so full of love and compassion to us. With our lives we should honor Him, and with pure and holy conversation show that we are born from above, that this world is not our home, but that we are pilgrims and strangers here, traveling to a better country. {EW 113.1}

Ha elgondolom, hogy mily nagy áldozatot kellett hozni azért, hogy az igaz ösvényen megtartassunk, önkénytelenül így kell felkiáltanom: Óh, minő szeretet, mily csodás szeretet lakozott az Isten Fiában irántunk, szegény bűnösök iránt! Vajon mi közömbösek és gondtalanok legyünk, mialatt Isten mindent megtesz megmentésünk érdekében, amit csak lehetséges? Az egész menny érdeklődést tanúsít sorsunk iránt. Óh, legyünk éberek és buzgók, hogy tiszteljük, dicsőítsük és imádjuk a Magasságost és Fenségest. Áradjon túl szívünk Isten iránti szeretettől és hálától, aki annyira szeret minket és irgalmaz nekünk. Tiszta és szentséges életmódunkkal dicsőítsük őt és mutassuk meg, hogy onnan felülről születtünk, hogy hazánk nem e földön, hanem a mennyben van, hogy itt csak zarándokok és idegenek vagyunk, akik a jobb hazába törekszünk. {EW 113.1}   

Many who profess the name of Christ and claim to be looking for His speedy coming, know not what it is to suffer for Christ's sake. Their hearts are not subdued by grace, and they are not dead to self, as is often shown in various ways. At the same time they are talking of having trials. But the principal cause of their trials is an unsubdued heart, which makes self so sensitive that it is often crossed. If such could realize what it is to be a humble follower of Christ, a true Christian, they would begin to work in good earnest and begin right. They would first die to self, then be instant in prayer, and check every passion of the heart. Give up your self-confidence and self-sufficiency, brethren, and follow the meek Pattern. Ever keep Jesus in your mind that He is your example and you must tread in His footsteps. Look unto Jesus, the author and finisher of our faith, who for the joy that was set before Him endured the cross, despising the shame. He endured the contradiction of sinners against Himself. He for our sins was once the meek, slain lamb, wounded, bruised, smitten, and afflicted. {EW 113.2}

Azok között, akik Krisztus nevét vallják, és közeli eljövetelét várják, sokan vannak, akik még mindig nem tudják, hogy mit jelent Krisztusért szenvedni. Szívüket még nem vetették alá a kegyelem hatásának és nem haltak meg az Én-nek, amely minduntalan követelődzik. Egyidejűleg megpróbáltatásaikról beszélnek, pedig megpróbáltatásaik legfőbb oka makacs és dacos szívük, ami annyira érzékeny, hogy könnyen sértődik. Ha ezek az emberek megértenék, hogy mit jelent Krisztust igazán követni, hogy mit jelent igaz és őszinte kereszténynek lenni, komolyan munkához látnának. Mindenekelőtt meghalnának az Én-nek, kitartóan imádkoznának és megfékeznék szívük szenvedélyeit. Adjátok fel önbizalmatokat, önteltségeteket, kövessétek szelíd példaképeteket, tekintsetek Jézusra, hitetek megkezdőjére és bevégzőjére, aki megvetve az örömöt és dicsőséget, elszenvedte érettünk a kereszthalált és nem törődött a gyalázattal. Ő volt egykoron a mi bűneink következtében a csendes, megölt Bárány, aki miattunk megsebesíttetett, megkínoztatott, és aki büntetésünk terhét viselte. {EW 113.2}   

Let us, then, cheerfully suffer something for Jesus’ sake, crucify self daily, and be partakers of Christ's sufferings here, that we may be made partakers with Him of His glory, and be crowned with glory, honor, immortality, and eternal life. {EW 114.1}

Óh, szenvedjünk hát Krisztusért mi is szívesen valamit! Feszítsük keresztre az „én”-t naponként, legyünk itt részeseivé Krisztus szenvedéseinek, hogy vele együtt mi is részesüljünk dicsőségében, hogy elnyerjük egykoron a dicsőség, a halhatatlanság, s az örök élet koronáját. {EW 114.1}   

***** {EW 114}

***** {EW 114}