As error is fast progressing, we should seek to be awake in the cause of God, and realize the time in which we live. Darkness is to cover the earth, and gross darkness the people. And as nearly all around us are being enveloped in the thick darkness of error and delusion, it becomes us to shake off stupidity and live near to God, where we can draw divine rays of light and glory from the countenance of Jesus. As darkness thickens and error increases, we should obtain a more thorough knowledge of the truth and be prepared to maintain our position from the Scriptures. {EW 104.2}
„Sötétség borítja a földet és homály a népeket.” Mivel körülöttünk majdnem mindenki a tévedések és csalások ködös homályában sínylődik, kötelességünk a tudatlanságot tovaűzve, Isten közelében élni, honnan a világosságnak és dicsőségnek Isteni sugarait nyerhetjük el Jézus színe elől. Mivel a sötétség állandóan növekszik és a tévelygések folyton szaporodnak, igyekezzünk mind alaposabban megismerni az igazságot, hogy módunkban álljon álláspontunka a Szentírás kijelentéseivel alátámasztani. {EW 104.2}
We must be sanctified through the truth, be wholly consecrated to God, and so live out our holy profession that the Lord can shed increasing light upon us, and that we may see light in His light, and be strengthened with His strength. Every moment that we are not on our watch we are liable to be beset by the enemy and are in great danger of being overcome by the powers of darkness. Satan commissions his angels to be vigilant and overthrow all they can; to find out the waywardness and besetting sins of those who profess the truth, and throw darkness around them, that they may cease to be watchful, take a course that will dishonor the cause they profess to love, and bring sorrow upon the church. The souls of these misguided, unwatchful ones grow darker, and the light of heaven fades from them. They cannot discover their besetting sins, and Satan weaves his net about them, and they are taken in his snare. {EW 105.1}
Szenteljen meg minket az igazság. Ajánljuk fel magunkat teljesen Istennek s éljük ki szent hitvallásunkat, hogy Isten minél több világosságot áraszthasson ránk, hogy az Ő világosságában láthassuk a világosságot és az Ő ereje erősítsen meg minket is. Minden pillanatban, melyben nem vigyázunk és nem őrködünk, ki vagyunk téve az ellenség támadásának és annak a veszélynek, hogy a sötétség hatalmasságai legyőznek minket. Sátán meghagyta angyalainak, hogy éberek legyenek, törjenek le mindenkit, akit csak lehet; igyekezzenek kiismerni azoknak a kedvenc bűneit és fogyatkozásait, akik az igazságot vallják; sötétséget árasszanak körülöttük, hogy ne őrködjenek éberen, és hogy oly utakra térjenek, amellyel szégyent hoznak arra az igazságra, melyet állítólag szeretnek és bánatot a gyülekezetre. Ilyen megtévesztett, vigyázatlan lelkeket mindig nagyobb és nagyobb sötétség veszi körül, mialatt a menny világossága elhamvad. Többé nem képesek felismerni kedvenc bűneiket, és Sátán hálót sző körülöttük, míg végül csapdájába esnek. {EW 105.1}
God is our strength. We must look to Him for wisdom and guidance, and keeping in view His glory, the good of the church, and the salvation of our own souls, we must overcome our besetting sins. We should individually seek to obtain new victory every day. We must learn to stand alone and depend wholly upon God. The sooner we learn this the better. Let each one find out where he fails, and then faithfully watch that his sins do not overcome him, but that he gets the victory over them. Then can we have confidence toward God, and great trouble will be saved the church. {EW 105.2}
Isten a mi erősségünk. Hozzá kell bölcsességért és vezetésért feltekintenünk, s miközben az Ő dicsőségét, a gyülekezet javát és saját lelkünk megmentését tartjuk szemeink előtt, igyekeznünk kell kedvenc bűneinket legyőznünk. Igyekezzünk minden egyes napon személyesen újabb győzelmeket kivívni; tanuljunk meg teljesen egyedül is megállni és tökéletesen az Úrban bízni. Minél előbb megtanuljuk ezt, annál jobb. Ismerje be mindenki elkövetett hibáit és őrködjön, nehogy bűnei legyőzzék őt, hanem győzzön felettük. Így teljes lesz Istenbe vetett bizalmunk, és a gyülekezetet számos nehézségtől kíméljük meg. {EW 105.2}
The messengers of God, as they leave their homes to labor for the salvation of souls, spend much of their time in laboring for those who have been in the truth for years, but who are still weak, because they needlessly let loose the reins, cease watching over themselves, and, I sometimes think, tempt the enemy to tempt them. They get into some petty difficulty and trial, and the time of the servants of the Lord is spent to visit them. They are held hours and even days, and their souls are grieved and wounded by hearing little difficulties and trials talked over, each magnifying his own grievances to make them look as serious as possible, for fear the servants of God will think them too small to be noticed. Instead of depending on the Lord's servants to help them out of these trials, they should break down before God and fast and pray until the trials are removed. {EW 105.3}
Hírnökök, akik elhagyták otthonukat lelkek megmentése végett, igen sokat fáradoznak azoknak a megerősítésén, akik már ismerik és elfogadták ugyan az igazságot, de még mindig gyengék, mert túl korán elengedték a gyeplőt. Nem őrködtek kellőképpen önmaguk felett, s azt hiszem, maguk hívták ki az ellenséget, hogy őket megkísértse. Jelentéktelen nehézségek közé keverednek, és Isten szolgáinak azzal kell drága idejüket tölteni, hogy őket felkeressék. A munkásoknak néha órákon, néha napokon át kell velük vesződni; lelküket megszomorítják és megsebzik ezek az apró kellemetlenségek. Közben mindegyik igyekszik a saját gondját és baját a lehető legkomolyabbnak lefesteni, már csak azért is, mert attól fél, hogy Isten szolgái nem tartanák érdemesnek holmi csekélységekkel foglalkozni. Az illetőknek azonban, ahelyett, hogy mindennel Isten szolgáihoz fordulnak, egyenes az Úr elé kellene jönniük, imában és böjtben kellene az Úr lábai elé borulni, amíg a nehézségek elmúlnak. {EW 105.3}
Some seem to think that all that God has called messengers into the field for, is to go at their bidding and to carry them in their arms; and that the most important part of their work is to settle the petty trials and difficulties which they have brought upon themselves by injudicious moves, and by giving way to the enemy, and indulging an unyielding, faultfinding spirit toward those around them. But where are the hungry sheep at this time? Starving for the bread of life. Those who know the truth and have been established in it, but obey it not—if they did, they would be saved many of these trials—are holding the messengers, and the very object for which God has called them into the field is not accomplished. The servants of God are grieved and their courage taken away by such things in the church, when all should strive not to add a feather's weight to their burden, but by cheering words and the prayer of faith, should help them. How much more free would they be if all who profess the truth would look about them and try to help others, instead of claiming so much help themselves. As it is, when the servants of God enter dark places, where the truth has not yet been proclaimed, they carry a wounded spirit caused by the needless trials of their brethren. In addition to all this, they have to meet the unbelief and prejudice of opposers and be trampled upon by some. {EW 106.1}
Egyesek azt hiszik, hogy Isten azért küldött hírnököket az egyes munkaterületekre, hogy azok az ő kívánságaikat teljesítsék, s őket karjaikon hordozzák; azt hiszik, hogy a munkások legfontosabb feladata, hogy apró-cseprő bajaikkal vesződjenek, amely bajokat saját könnyelműségükkel önmaguk idézték fel; ajtót nyitottak a gonosznak, másokkal szemben tanúsított szigorú és gáncsoskodó viselkedésükkel. De vajon mi történjék ezalatt az éhes nyájjal? Hiányt szenved az élet kenyerében. Azok, akik az igazságot ismerik, de annak nem engedelmeskednek – hiszen ha engedelmeskedtek volna, akkor elkerülték volna az ilyen bajokat és kellemetlenségeket – feltartják Isten hírnökeit, akik ily módon azután nem teljesíthetik magasztos feladatokat, amelyre Isten őket elhívta. Az ilyen dolgok elkedvetlenítik Isten szolgáit s elcsüggednek miatta a gyülekezetben. Minden egyes hívő vigyázzon arra lelkiismeretesen, hogy Isten szolgáinak úgyis nehéz terhét ne növelje szükségtelenül, hanem szeretetteljes magatartásával, szolgálatkészségével és imáival igyekezzék könnyíteni terheit. Mennyivel szabadabbak lennének, ha mindazok, akik ismerik már az igazságot, ezt belátnák és másoknak segédkeznének, ahelyett, hogy oly sok segítséget vesznek a saját részükre igénybe. Ha a prédikátorok újabb helyekre mennek, ahol az igazságot még nem hirdették, lelkül máris sebzett attól a sok bajtól és gondtól, melyeket a testvérek szükségtelenül okoztak nekik. Mindezeken felül el kell viselniük az ellenzék hitetlenkedését, előítéletét s elnyomását. {EW 106.1}
How much easier it would be to affect the heart and how much more would God be glorified if His servants were free from discouragement and trial, that they might with a free spirit present the truth in its beauty. Those who have been guilty of requiring so much labor of God's servants and burdening them with trials which belong to themselves to settle, will have to give account to God for all the time and means that have been spent to gratify themselves, thereby satisfying the enemy. They should be in a situation to help their brethren. They should never defer their trials and difficulties to burden a whole meeting, or wait until some of the messengers come to settle them; but they should get right before God themselves, have their trials all out of the way, and be prepared when laborers come to hold up their hands instead of weakening them. {EW 107.1}
Mennyivel könnyebben lehetne szívekre hatni, mennyivel inkább dicsőíteni Istent, ha szolgái megkíméltetnének csüggesztő megpróbáltatásoktól és szabad, nyugodt lélekkel hirdethetnék az igazságot a maga szépségében. Akik felesleges módon vették igénybe Isten szolgáit, és akik hiábavalóságaikkal elvonták őket magasabb kötelezettségeik teljesítésétől – ami Sátánnak rendkívül tetszik – majd minden egyes percről és felhasznált összegről számadást tartoznak adni. Legyenek a testvérek maguk is abban a helyzetben, hogy egymásnak segítségére lehessenek. A testvérek ne terheljék az egész gyülekezetet személyes bajaikkal és nehézségeikkel, ne várjanak a prédikátorra, aki rendet és békét teremtsen közöttük, hanem járjanak becsületesen és feddhetetlenül Isten előtt, az akadályokat és bajokat távolítsák el útjukból, s ha a prédikátor megérkezik, legyenek felkészülve, hogy kezeit erősítsék, ahelyett, hogy gyengítenék. {EW 107.1}
