Mark of the Beast

AZ ÁLLAT JELE

In a view given June 27, 1850, my accompanying angel said, “Time is almost finished. Do you reflect the lovely image of Jesus as you should?” Then I was pointed to the earth and saw that there would have to be a getting ready among those who have of late embraced the third angel's message. Said the angel, “Get ready, get ready, get ready. Ye will have to die a greater death to the world than ye have ever yet died.” I saw that there was a great work to do for them and but little time in which to do it. {EW 64.1}

1850. június hó 27-i látomásomban így szólt hozzám kísérő angyalom: „Az idő majdnem bevégződött. Vajon sugárzod e Jézus nyájas képmását kellőképpen?” Majd arra utasítottak, hogy a földre tekintsek s láttam, hogy azoknak, akik a harmadik angyali üzenetet elfogadták, készülődniük kellene. Az angyal így szólott: „Legyetek készen! Legyetek készen! Legyetek készen! Halljatok meg sokkal teljesebben a világ számára, mint eddig!” Láttam, hogy igen nagy munkát kell érettük elvégezni, de nagyon rövid idő alatt. {EW 64.1}   

Then I saw that the seven last plagues were soon to be poured out upon those who have no shelter; yet the world regarded them no more than they would so many drops of water that were about to fall. I was then made capable of enduring the awful sight of the seven last plagues, the wrath of God. I saw that His anger was dreadful and terrible, and if He should stretch forth His hand, or lift it in anger, the inhabitants of the world would be as though they had never been, or would suffer from incurable sores and withering plagues that would come upon them, and they would find no deliverance, but be destroyed by them. Terror seized me, and I fell upon my face before the angel and begged of him to cause the sight to be removed, to hide it from me, for it was too dreadful. Then I realized, as never before, the importance of searching the Word of God carefully, to know how to escape the plagues which that Word declares shall come on all the ungodly who shall worship the beast and his image and receive his mark in their foreheads or in their hands. It was a great wonder for me that any could transgress the law of God and tread down His holy Sabbath, when such awful threatenings and denunciations were against them. {EW 64.2}

Azután láttam, hogy a hét utolsó csapás nemsokára kiárad azokra, akik nem állnak Isten oltalma alatt, de a világ ezt csak annyiba vette, mintha ugyanannyi hullni készülő esőcseppről volna szó. Ezután erőt nyertem arra, hogy végignézhessem a rettenetes félelmes utolsó csapást, Isten haragjának kiáradását. Láttam, hogy Isten haragja rettenetes, és ha Isten felháborodásában kinyújtaná karját, akkor a földnek összes lakói olyanokká lennének, mintha sohasem lettek volna, vagy gyógyíthatatlan, gyötrő fekélyek és sebektől szenvednének, amelyekből nincs gyógyulás és megváltás, csak a pusztulás. Rémület fogott el, arcra borultam az angyal előtt s úgy kértem, hogy távoztassa el tőlem vagy takarja el e látványt, mert olyan rettenetes. Ekkor oly világosan láttam, mint még soha, annak fontosságát, hogy Isten szavát a legnagyobb gonddal kutassuk át, hogy megtudjuk belőle, miképpen kerülhetjük el a csapásokat, melyekről Isten szava kijelenti, hogy mindazokra jönnek, akik a fenevadat imádják, és annak képét és jelét homlokukra, vagy kezükre felveszik. Rendkívül csodálkoztam azon, hogy emberek akadnak, akik Isten parancsolatait, különösen a szent szombatnapot lábbal tapossák, míg a Szentírás olyan határozott és rettenetes fenyegetéseket és ítéleteket tartalmaz a törvény áthágói ellen. {EW 64.2}   

The pope has changed the day of rest from the seventh to the first day. He has thought to change the very commandment that was given to cause man to remember his Creator. He has thought to change the greatest commandment in the Decalogue and thus make himself equal with God, or even exalt himself above God. The Lord is unchangeable, therefore His law is immutable; but the pope has exalted himself above God, in seeking to change His immutable precepts of holiness, justice, and goodness. He has trampled underfoot God's sanctified day, and, on his own authority, put in its place one of the six laboring days. The whole nation has followed after the beast, and every week they rob God of His holy time. The pope has made a breach in the holy law of God, but I saw that the time had fully come for this breach to be made up by the people of God and the waste places built up. {EW 65.1}

Az Egyház a nyugalom napját a hét hetedik napjáról a hét első napjára helyezte. Megváltoztatta éppen azt az igaz parancsolatot, amely azért adatott az embernek, hogy teremtőjére emlékeztesse. Megváltoztatta a Tízparancsolat legnagyobb parancsolatát s ezzel magát Istennel egyenrangúvá tette, illetve magát Isten fölé emelte. Isten nem változik, ezért törvénye is változhatatlan; ám de ez az intézmény Isten fölé emelte magát, midőn a szentség, az igazság és a jóság örökkévaló, megváltozhatatlan zsinórmértékének megváltoztatását megkísérelte. Isten szent napját lábbal taposta és helyébe saját tekintélye alapján a munka hat napjának egyikét helyezte. Az egész nép követi a vadállatot, és Istent minden héten megrabolják szent napjától. Az egyház rést ütött Isten szent törvényén, azonban láttam, hogy már eljött az az idő, midőn Isten népe betömi a réseket és felépíti ismét a romokat. {EW 65.1}   

I pleaded before the angel for God to save His people who had gone astray, to save them for His mercy's sake. When the plagues begin to fall, those who continue to break the holy Sabbath will not open their mouths to plead those excuses that they now make to get rid of keeping it. Their mouths will be closed while the plagues are falling, and the great Lawgiver is requiring justice of those who have had His holy law in derision and have called it “a curse to man,” “miserable,” and “rickety.” When such feel the iron grasp of this law taking hold of them, these expressions will appear before them in living characters, and they will then realize the sin of having that law in derision which the Word of God calls “holy, just, and good.” {EW 65.2}

Könyörögtem Istenhez az angyal előtt, hogy mentse meg népét, amely eltévelyedett, hogy mentse meg azt kegyelméért. Ha a csapások megkezdődnek, akkor azok, akik most továbbra is lábbal tiporják a szent szombatot, nem nyitják majd többé szájukat mentegetődzésre, amellyel magukat e parancsolat teljesítése alól kivonják. Ajkuk elnémult, mialatt a csapások kiárasztattak, és a nagy Törvényhozó igazságot szolgáltat azoknak, akik törvényét megvetették és „az emberek átkának”, „gyengének és tökéletlennek” nevezték. Majd ha e törvénynek vaskeze rájuk nehezedik, s valódi értelmük szerint felfogják e kifejezéseket, akkor majd belátják, mily súlyosan vétkeztek, midőn az Isteni parancsolatokat megvetették, melyeket Isten szava szentnek, igaznak és jónak nevez. {EW 65.2}   

Then I was pointed to the glory of heaven, to the treasure laid up for the faithful. Everything was lovely and glorious. The angels would sing a lovely song, then they would cease singing and take their crowns from their heads and cast them glittering at the feet of the lovely Jesus, and with melodious voices cry, “Glory, Alleluia!” I joined with them in their songs of praise and honor to the Lamb, and every time I opened my mouth to praise Him, I felt an unutterable sense of the glory that surrounded me. It was a far more, an exceeding and eternal weight of glory. Said the angel, “The little remnant who love God and keep His commandments and are faithful to the end will enjoy this glory and ever be in the presence of Jesus and sing with the holy angels.” {EW 66.1}

Ezután a menny dicsőségéhez ragadtattam el, a kincsekhez, amelyek ott már készen állanak a hívők számára. Minden kedves és dicső volt. Az angyalok édes dalokat énekeltek s mikor befejezték, levették koronáikat fejükről, Jézus lábaihoz helyezték, s kedves hangon kiáltották: Dicsőség, hallelujah! Én is velük együtt magasztaltam és dicsőítettem énekemmel a Bárányt és valahányszor kinyitottam ajkamat dicsőítésére, mindannyiszor áthatotta lelkemet annak a dicsőségnek kimondhatatlan érzete, amely engem körülvett. Nagy, rendkívüli, örökkévaló dicsőség volt. Az angyal így szólott: „Az a kis sereg, amely Istent szereti, parancsolatait megtartja s hűséges mindhalálig, örökli ezt a dicsőséget, állandóan örvendhet Jézus jelenlétének, és együtt énekelhet az angyalokkal.” {EW 66.1}   

Then my eyes were taken from the glory, and I was pointed to the remnant on the earth. The angel said to them, “Will ye shun the seven last plagues? Will ye go to glory and enjoy all that God has prepared for those who love Him and are willing to suffer for His sake? If so, ye must die that ye may live. Get ready, get ready, get ready. Ye must have a greater preparation than ye now have, for the day of the Lord cometh, cruel both with wrath and fierce anger, to lay the land desolate and to destroy the sinners thereof out of it. Sacrifice all to God. Lay all upon His altar—self, property, and all, a living sacrifice. It will take all to enter glory. Lay up for yourselves treasure in heaven, where no thief can approach or rust corrupt. Ye must be partakers of Christ's sufferings here if ye would be partakers with Him of His glory hereafter.” {EW 66.2}

Ekkor szemeimet erről a dicsőségről a földön levő maradékra irányították. Az angyal így szólott hozzájuk: „Meg akartok e menekülni a hét utolsó csapástól? Be akartok e menni a dicsőségbe és örökölni akarjátok e azt, amit Isten azok számára készített el, akik őt szeretik s akik készek érette szenvedni? Ha ezt akarjátok, akkor meg kell halnotok, hogy élhessetek. Legyetek készen! Legyetek készen! Legyetek készen! Legyetek jobban elkészülve, mint most vagytok, mert az Úr napja közeleg félelmetesen, telve égő haraggal, hogy pusztává tegye a földet s kiirtsa a bűnösöket. Áldozzatok fel mindent az Úrért, tegyetek le mindent oltárára – magatokat, mindeneteket, vagyonotokat – élő áldozatul. Áldozzatok fel mindent azért, hogy bejuthassatok a dicsőségbe. Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol tolvajok nem lophatják el, s ahol a rozsda nem marhatja meg. Részesülnötök kell Krisztus szenvedéseiben, ha egykoron részesei akartok lenni dicsőségének.” {EW 66.2}   

Heaven will be cheap enough, if we obtain it through suffering. We must deny self all along the way, die to self daily, let Jesus alone appear, and keep His glory continually in view. I saw that those who of late have embraced the truth would have to know what it is to suffer for Christ's sake, that they would have trials to pass through that would be keen and cutting, in order that they may be purified and fitted through suffering to receive the seal of the living God, pass through the time of trouble, see the King in His beauty, and dwell in the presence of God and of pure, holy angels. {EW 67.1}

A menny nagyon olcsó, ha szenvedések árán elérhetjük. Legyünk önmegtagadók mindvégig, haljunk meg naponkint az Énnek, állandóan Jézusra tekintsünk s az Ő dicsőségét tartsuk állandóan szem előtt. Láttam, hogy azoknak, akik nemrég fogadták el az igazságot, tapasztalniuk kell, mit jelent Krisztusért szenvedni. Rögös pályán kell haladniuk, hogy végül megtisztulhassanak, és a szenvedések teszik majd őket alkalmasakká arra, hogy az élő Isten pecsétjét elnyerhessék, hogy megállhassanak a szomorúság idején, hogy a királyt szépségében szemléltessék, s hogy szentséges tiszta angyaloknak s Istennek színe előtt élhessenek. {EW 67.1}   

As I saw what we must be in order to inherit glory, and then saw how much Jesus had suffered to obtain for us so rich an inheritance, I prayed that we might be baptized into Christ's sufferings, that we might not shrink at trials, but bear them with patience and joy, knowing what Jesus had suffered that we through His poverty and sufferings might be made rich. Said the angel, “Deny self; ye must step fast.” Some of us have had time to get the truth and to advance step by step, and every step we have taken has given us strength to take the next. But now time is almost finished, and what we have been years learning, they will have to learn in a few months. They will also have much to unlearn and much to learn again. Those who would not receive the mark of the beast and his image when the decree goes forth, must have decision now to say, Nay, we will not regard the institution of the beast. {EW 67.2}

Midőn láttam, hogy mivé kell lennünk, hogy a dicsőséget örökölhessük, és midőn láttam, hogy Jézus mennyit szenvedett, hogy ily gazdag örökséget szerezzen meg számunkra, imában könyörögtem, hogy alámerítkezhessünk Krisztus szenvedéseiben, hogy a küzdelmektől ne riadjunk vissza, hanem türelemmel és örömmel viseljük el őket, tudván azt, hogy mit szenvedett érettünk Jézus, hogy szegénysége és szenvedése által gazdagokká tegyen. Az angyal így szólott: „Tagadjátok meg önmagatokat; gyorsan előre kell haladnotok!” Közülünk többeknek volt elég ideje az igazság elfogadására s arra, hogy lépésről lépésre haladhassanak folytonosan előre. Minden lépés erőt adott a további lépés megtételére. De az idő már-már lejár, és amit mi azelőtt éveken át tanulhattunk, arra nekik csak néhány hónapjuk lesz. Ezeknek nagyon sokat kell elfeledni, és sok új dolgot megtanulni. Azok, akik a rendelet kiadásakor nem akarják a vadállat jelét és képét felvenni, azoknak most kell határozniuk és kijelenteni: „Nem, mi nem tiszteljük az ő intézkedéseit!” {EW 67.2}