My First Vision

ELSŐ LÁTOMÁSOM

[This view was given soon after the great Advent Disappointment in 1844, and was first published in 1846. Only a few of the events of the future were seen at that time. Later views have been more full. See also appendix.] {EW 13}

{EW 13}   

As God has shown me the travels of the Advent people to the Holy City and the rich reward to be given those who wait the return of their Lord from the wedding, it may be my duty to give you a short sketch of what God has revealed to me. The dear saints have many trials to pass through. But our light afflictions, which are but for a moment, will work for us a far more exceeding and eternal weight of glory—while we look not at the things which are seen, for the things which are seen are temporal, but the things which are not seen are eternal. I have tried to bring back a good report and a few grapes from the heavenly Canaan, for which many would stone me, as the congregation bade stone Caleb and Joshua for their report. (Numbers 14:10.) But I declare to you, my brethren and sisters in the Lord, it is a goodly land, and we are well able to go up and possess it. {EW 13.3}

Isten tehát megmutatta nekem az advent hívők zarándokútját a szent városba, megmutatta azt a gazdag jutalmat is, melyet azok nyernek el, akik Uruknak a menyegzőről való visszatérését várják. Kötelességemnek tartom, hogy veletek mindazt közöljem, amit Isten nekem kinyilatkoztatott. Isten szentjeinek sok akadállyal kell megküzdeni. Csakhogy „ami pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nekünk; mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökké valók.” (2Korinthus 3,17. 18) Megkíséreltem, hogy jó hírt és egy kevés szőlőt hozzak magammal a mennyei Kánaánból, amiért a gyülekezetből néhányan megköveznének, ahogy Izrael fiai is meg akarták kövezni jelentéseikért Józsuét és Kálebet. (4Mózes 14,10) Azonban biztosítlak titeket, kedves Testvéreim, hogy az a jó ország s hogy képesek vagyunk e oda bevonulni és azt birtokunkba venni. {EW 13.3}   

While I was praying at the family altar, the Holy Ghost fell upon me, and I seemed to be rising higher and higher, far above the dark world. I turned to look for the Advent people in the world, but could not find them, when a voice said to me, “Look again, and look a little higher.” At this I raised my eyes, and saw a straight and narrow path, cast up high above the world. On this path the Advent people were traveling to the city, which was at the farther end of the path. They had a bright light set up behind them at the beginning of the path, which an angel told me was the midnight cry. This light shone all along the path and gave light for their feet so that they might not stumble. If they kept their eyes fixed on Jesus, who was just before them, leading them to the city, they were safe. But soon some grew weary, and said the city was a great way off, and they expected to have entered it before. Then Jesus would encourage them by raising His glorious right arm, and from His arm came a light which waved over the Advent band, and they shouted, “Alleluia!” Others rashly denied the light behind them and said that it was not God that had led them out so far. The light behind them went out, leaving their feet in perfect darkness, and they stumbled and lost sight of the mark and of Jesus, and fell off the path down into the dark and wicked world below. Soon we [see Appendix.] heard the voice of God like many waters, which gave us the day and hour of Jesus’ coming. The living saints, 144,000 in number, knew and understood the voice, while the wicked thought it was thunder and an earthquake. When God spoke the time, He poured upon us the Holy Ghost, and our faces began to light up and shine with the glory of God, as Moses’ did when he came down from Mount Sinai. {EW 14.1}

Mialatt a családi oltárnál imádkoztunk, Isten szent Lelke kiáradt reám és én elragadtattam messze, e sötét világ fölé. Kerestem a földön maradt Jézust váró népet, de nem találtam. Egy hang szólott hozzám: Tekints ismét abba az irányba, de nézz egy kissé feljebb! Ismét arrafelé tekintettem és most egy keskeny, egyenes ösvényt pillantottam meg, amely magasan a világ felett emelkedett. Ezen zarándokoltak a Jézust várók a szent város felé, amely az ösvény túlsó végén volt. Mögöttük, az út kezdetén fényes világosság volt látható, amely az angyal kijelentése szerint „az éjféli kiáltás” volt. Ez a világosság beragyogta az egész ösvényt és szövétnekül szolgált, hogy útközben meg ne botoljanak. Jézus maga haladt népe élén és vezette őket, s mindaddig, míg szemeiket Ráirányították, biztonságban voltak. Egyesek csakhamar elcsüggedtek. Ezek azt mondták, hogy a város nagyon messze van, pedig ők azt hitték, hogy sokkal hamarabb odaérnek. Jézus oly módon bátorította őket, hogy jobbját felemelte s belőle fényesség áradt a Jézust váró hívőkre. Erre mindnyájan így kiáltottak: Hallelujah! Voltak azonban olyanok is, akik könnyelműen megvetették ezt a világosságot, és azt mondták, hogy nem Isten vezette ki őket ily messzire. Ezek mögött kialudt a világosság s lábaik sötétségben botorkáltak; megtántorodtak, elveszítették Jézust szemeik elöl, s alázuhantak az ösvényről az alattuk elterülő sötét gonosz világba. Csakhamar hallottuk Istennek szavát, hatalmas vizek zúgásához hasonlóan, amely közölte velünk Krisztus eljövetelét. Az élő szentek, a száznegyvennégyezer, megértették az Úr szavát, a gonoszok ellenben mennydörgésnek tartották. Midőn Isten a Megváltó eljövetelét kinyilatkoztatta, kiárasztotta ránk Szentlelkét, úgy, hogy arcunk ragyogni kezdett. Isten dicsősége sugárzott szét rólunk, amiként Mózes arca is ragyogott, midőn Sinai hegyéről alájött. {EW 14.1}   

The 144,000 were all sealed and perfectly united. On their foreheads was written, God, New Jerusalem, and a glorious star containing Jesus’ new name. At our happy, holy state the wicked were enraged, and would rush violently up to lay hands on us to thrust us into prison, when we would stretch forth the hand in the name of the Lord, and they would fall helpless to the ground. Then it was that the synagogue of Satan knew that God had loved us who could wash one another's feet and salute the brethren with a holy kiss, and they worshiped at our feet. {EW 15.1}

Mind a száznegyvennégyezer el volt pecsételve s bensőséges egységben tömörültek. Homlokukra ez volt írva: Isten; s az új Jeruzsálem és egy dicső csillag, amely Jézus nevét tartalmazta. A gonoszok bosszankodtak, boldogságunk és szentségünk felett, haragjukban ránk akartak támadni, hogy kezüket ránk tegyék, és börtönbe vessenek bennünket, de ha kezünket kinyújtottuk az Úr nevében, menthetetlenül a földre hullottak. Ekkor tudta meg Sátán és iskolája, hogy Isten szeret minket, akik egymás lábait megmostuk, s akik egymást a szent csókkal köszöntöttük. {EW 15.1}   

Soon our eyes were drawn to the east, for a small black cloud had appeared, about half as large as a man's hand, which we all knew was the sign of the Son of man. We all in solemn silence gazed on the cloud as it drew nearer and became lighter, glorious, and still more glorious, till it was a great white cloud. The bottom appeared like fire; a rainbow was over the cloud, while around it were ten thousand angels, singing a most lovely song; and upon it sat the Son of man. His hair was white and curly and lay on His shoulders; and upon His head were many crowns. His feet had the appearance of fire; in His right hand was a sharp sickle; in His left, a silver trumpet. His eyes were as a flame of fire, which searched His children through and through. Then all faces gathered paleness, and those that God had rejected gathered blackness. Then we all cried out, “Who shall be able to stand? Is my robe spotless?” Then the angels ceased to sing, and there was some time of awful silence, when Jesus spoke: “Those who have clean hands and pure hearts shall be able to stand; My grace is sufficient for you.” At this our faces lighted up, and joy filled every heart. And the angels struck a note higher and sang again, while the cloud drew still nearer the earth. {EW 15.2}

Tekintetünk ezután nemsokára kelet felé irányult, ahol egy kis sötét felhő tűnt fel, alig volt féltenyérnyi nagyságú. Mindnyájan tudtuk, hogy ez az ember Fiának a jele. Mély csendben néztük mindnyájan a felhőt, amely mind közelebb jött hozzánk, mind világosabban, fényesebben és dicsőségesebben ragyogott, amíg végül egy nagy, fehér felhővé vált. A felhő felett szivárvány vonult, amelyet tízezernyi angyal vett körül, akik kedvesen énekeltek. A szivárványon az ember Fia ült. Haja fehér fürtökben omlott vállaira s fején számos korona ékeskedett. Lábai, mint tűzoszlopok; jobb kezében éles sarló, bal kezében pedig ezüst harsona volt. Szemei olyanok voltak, mint a tűzláng, amely át és átjárta gyermekeit. Minden arc elsápadt s azokat, akik Istent elvetették, sötétség vette körül. Mindnyájan így kiáltottuk fel: „Oh, ki állhat meg az Úr előtt? Szennytelen-e ruhám?” Az angyalok abbahagyták éneküket s egy ideig a legfélelmetesebb csend uralkodott, midőn Jézus felkiáltott: „Akiknek szívük és kezük tiszta, megállhatnak: kegyelmem elégséges számotokra.” Arcunk sugározott a boldogságtól s szívünket teljesen betöltötte az öröm. Az angyalok még erőteljesebben kezdtek énekelni, miközben a felhő folyton közelebb jött a földhöz. {EW 15.2}   

Then Jesus’ silver trumpet sounded, as He descended on the cloud, wrapped in flames of fire. He gazed on the graves of the sleeping saints, then raised His eyes and hands to heaven, and cried, “Awake! awake! awake! ye that sleep in the dust, and arise.” Then there was a mighty earthquake. The graves opened, and the dead came up clothed with immortality. The 144,000 shouted, “Alleluia!” as they recognized their friends who had been torn from them by death, and in the same moment we were changed and caught up together with them to meet the Lord in the air. {EW 16.1}

Midőn tűzlángba burkolva, alászállt a felhőn, hirtelen felhangozott ezüst harsonája. A porban alvó szentek sírjaira tekintett, majd két kezét az ég felé emelve kiáltott: „Ébredjetek, ébredjetek! Ti, akik a föld porában alusztok, keljetek fel!” E kiáltást hatalmas földrengés követte, a sírok megnyíltak s a halottak halhatatlanságba öltözve jöttek elő. Midőn a száznegyvennégyezer felismerte barátait, kiket a halál ragadott el tőlük, „Hallelujá”-t kiáltottak s ugyanabban a pillanatban mi mindnyájan elváltoztunk s elragadtattunk velük együtt az Úr elé a levegőbe. {EW 16.1}   

We all entered the cloud together, and were seven days ascending to the sea of glass, when Jesus brought the crowns, and with His own right hand placed them on our heads. He gave us harps of gold and palms of victory. Here on the sea of glass the 144,000 stood in a perfect square. Some of them had very bright crowns, others not so bright. Some crowns appeared heavy with stars, while others had but few. All were perfectly satisfied with their crowns. And they were all clothed with a glorious white mantle from their shoulders to their feet. Angels were all about us as we marched over the sea of glass to the gate of the city. Jesus raised His mighty, glorious arm, laid hold of the pearly gate, swung it back on its glittering hinges, and said to us, “You have washed your robes in My blood, stood stiffly for My truth, enter in.” We all marched in and felt that we had a perfect right in the city. {EW 16.2}

Mindnyájunkat körülvett a nagy felhő. Hét napon át vitettünk az üvegtenger felé, ahol Jézus saját kezűleg helyezte fejünkre koronáinkat. Arany hárfát és győzelmi pálmát is adott. A száznegyvennégyezer négyszög alakban állt fel az üvegtenger mellett. Egyeseknek rendkívül dicső koronájuk volt, másoknak kevésbé. Egyesek koronája telve volt ragyogó csillagokkal, másokén csak néhány csillag tündökölt, de azért mindenki teljesen elégedett volt. Vállunktól fogva bokáig érő ragyogó fehér palástba voltunk takarva. Angyalok vettek körül bennünket, mikor az üvegtengeren át a város kapuja felé indultunk. Jézus most felemelte hatalmas, dicsőséges karját, megragadta a gyöngykaput, kitárta azt ragyogó sarkain s így szólt: Ti megmostátok ruhátokat az én véremben, ti szilárdan megálltatok az én igazságomban, most lépjetek be. Mindnyájan beléptünk és úgy éreztük, hogy jogunk van a városhoz. {EW 16.2}   

Here we saw the tree of life and the throne of God. Out of the throne came a pure river of water, and on either side of the river was the tree of life. On one side of the river was a trunk of a tree, and a trunk on the other side of the river, both of pure, transparent gold. At first I thought I saw two trees. I looked again, and saw that they were united at the top in one tree. So it was the tree of life on either side of the river of life. Its branches bowed to the place where we stood, and the fruit was glorious; it looked like gold mixed with silver. {EW 17.1}

Itt láttuk az Élet fáját és Isten királyi székét. A királyi székből tiszta vízfolyam eredt, melynek két partján az Élet fája állott. A folyam mindkét oldalán egy-egy fa törzse állott tiszta színaranyból. Először azt hittem, hogy két fát látok, de amint ismét odatekintettem, láttam, hogy a csúcsban egyetlen fává egyesülnek azok. Így áll az Élet fája az élet folyamának mindkét partján. Ágai arrafelé hajoltak, ahol mi álltunk. Gyümölcsei fenségesek voltak; mintha arany és ezüst vegyületében keletkeztek volna. {EW 17.1}   

We all went under the tree and sat down to look at the glory of the place, when Brethren Fitch and Stockman, [see Appendix.] who had preached the gospel of the kingdom, and whom God had laid in the grave to save them, came up to us and asked us what we had passed through while they were sleeping. We tried to call up our greatest trials, but they looked so small compared with the far more exceeding and eternal weight of glory that surrounded us that we could not speak them out, and we all cried out, “Alleluia, heaven is cheap enough!” and we touched our glorious harps and made heaven's arches ring. {EW 17.2}

Mindnyájan a fa alá léptünk és helyet foglaltunk alatta, hogy a hely dicsőségét szemlélhessük. Majd Fitch és Stockmann testvérek, akik Isten országának evangéliumát hirdették – de akiket Isten már előbb elszólított, hogy megmentse őket – hozzánk közeledtek, és élményeink felöl kérdezősködtek, melyek azalatt történek, míg ők a sírban aludtak. Akartuk volna elmondani nagyobb küzdelmeinket, de a bennünket körülvevő végtelen dicsőséghez képest azok oly csekélynek látszottak, hogy képtelenek voltunk beszélni róluk s csak azt kiáltottuk: Hallelujah, óh mily könnyű elnyerni a mennyországot! Majd pengetni kezdtük arany hárfáinkat, úgy, hogy még az ég boltozata is visszhangzott tőle. {EW 17.2}   

With Jesus at our head we all descended from the city down to this earth, on a great and mighty mountain, which could not bear Jesus up, and it parted asunder, and there was a mighty plain. Then we looked up and saw the great city, with twelve foundations, and twelve gates, three on each side, and an angel at each gate. We all cried out, “The city, the great city, it's coming, it's coming down from God out of heaven,” and it came and settled on the place where we stood. Then we began to look at the glorious things outside of the city. There I saw most glorious houses, that had the appearance of silver, supported by four pillars set with pearls most glorious to behold. These were to be inhabited by the saints. In each was a golden shelf. I saw many of the saints go into the houses, take off their glittering crowns and lay them on the shelf, then go out into the field by the houses to do something with the earth; not as we have to do with the earth here; no, no. A glorious light shone all about their heads, and they were continually shouting and offering praises to God. {EW 17.3}

Jézus vezetése mellett mindnyájan a városból a földre szálltunk alá éspedig egy hatalmas hegyre, amely azonban az Urat el sem hordozhatta úgy, hogy kettévált s helyén egy tágas síkság keletkezett. Azután feltekintettünk s láttuk a nagy várost, amelynek tizenkét alapja és tizenkét kapuja volt, három-három minden oldalon, s amelynek minden kapujánál egy angyal állott. Mindnyájan így kiáltottunk fel: „A város, a nagy város alájött hozzánk Istentől a mennyből.” S a város jött s leereszkedett arra a helyre, amelyen álltunk. Majd kívülről szemléltük a városban levő fenséges dolgokat. Láttam ott ezüstösen pompázó házakat, amelyeket négy, gyöngyökkel ékesített csodálatos oszlop támasztott alá. A szentek hajlékai voltak; mindegyiken arany párkány. Láttam szenteket, kik bementek a házakba, levették koronájukat, és a párkányra helyezték s majd ismét kijöttek és munkálkodni kezdtek a házak melletti földeken, de nem úgy, mint ahogy nekünk itt a földön dolgoznunk kell, nem, nem! Fenséges fény sugárzott mindnyájuk feje felett s állandóan dicsőítették és magasztalták Istent. {EW 17.3}   

I saw another field full of all kinds of flowers, and as I plucked them, I cried out, “They will never fade.” Next I saw a field of tall grass, most glorious to behold; it was living green and had a reflection of silver and gold, as it waved proudly to the glory of King Jesus. Then we entered a field full of all kinds of beasts—the lion, the lamb, the leopard, and the wolf, all together in perfect union. We passed through the midst of them, and they followed on peaceably after. Then we entered a wood, not like the dark woods we have here; no, no; but light, and all over glorious; the branches of the trees moved to and fro, and we all cried out, “We will dwell safely in the wilderness and sleep in the woods.” We passed through the woods, for we were on our way to Mount Zion. {EW 18.1}

Majd újabb rétet láttam, amelyet a legkülönfélébb virágok díszítettek s mikor szedegettem belőlük, így kiáltottam fel: „Hisz ezek nem hervadnak el, sohasem hervadnak el!” Azután megint másik rétet láttam, melyet gyönyörű magas zöld fű borított s midőn Jézus dicsőítésére hullámzott, az arany és ezüst színpompájában tündökölt. Majd olyan mezőre léptünk, hol a legkülönfélébb állatok: oroszlán, bárány, leopárd és farkas a legteljesebb egyetértésben éltek egymás mellett. Közöttük járkáltunk s azok békésen követtek bennünket. Azután egy erdőbe mentünk. Ez az erdő sem hasonlított a mi sűrű sötét erdeinkhez; egészen világos volt s ragyogó színben tündökölt. A fák ágai fel és alá hajladoztak s mi így kiáltottunk: „Mi biztonságban lakozunk a vadonban és alszunk az erdőben.” Átmentünk az erdőkön, mert éppen útban voltunk Sion hegye felé. {EW 18.1}   

As we were traveling along, we met a company who also were gazing at the glories of the place. I noticed red as a border on their garments; their crowns were brilliant; their robes were pure white. As we greeted them, I asked Jesus who they were. He said they were martyrs that had been slain for Him. With them was an innumerable company of little ones; they also had a hem of red on their garments. Mount Zion was just before us, and on the mount was a glorious temple, and about it were seven other mountains, on which grew roses and lilies. And I saw the little ones climb, or, if they chose, use their little wings and fly, to the top of the mountains and pluck the never-fading flowers. There were all kinds of trees around the temple to beautify the place: the box, the pine, the fir, the oil, the myrtle, the pomegranate, and the fig tree bowed down with the weight of its timely figs—these made the place all over glorious. And as we were about to enter the holy temple, Jesus raised His lovely voice and said, “Only the 144,000 enter this place,” and we shouted, “Alleluia.” {EW 18.2}

Mikor kissé tovább mentünk, embercsoporttal találkoztunk, amely szintén a hely pompáját csodálta. Észrevettem, hogy vörös szegély húzódik végig ruhájukon. Koronáik ragyogtak, ruhájuk tiszta fehér volt. Mikor üdvözöltük őket, megkérdeztem Jézustól, hogy kik ezek? Azt felelte, hogy vértanuk, akik érette életüket adták. Nagy csapat gyermeket is láttam mellettük, akiknek ruháján szintén vörös szegély volt. Most már közvetlenül előttünk állott Sion hegye s megpillantottuk a hegyen emelkedő fenséges templomot. Körülötte még hét hegy emelkedett rózsákkal és liliomokkal borítva. És láttam, midőn a kicsinyek felmásztak a hegyre, vagy ha akarták, szárnyaikat használták, s úgy repültek fel a csúcsokra, hol a soha el nem hervadó virágok nyíltak, melyeket kedvükre szedhettek le. A templom körüli térséget a legkülönfélébb fák díszítették: fenyők, ciprusok, olajfák, mirtuszok és gránátalmák. A fügefák egészen lehajoltak a megszámlálhatatlan gyümölcs terhétől. Mindez rendkívül pompássá tette ezt a teret. Mikor éppen be akartunk lépni a templomba, Jézus nyájas hangon így szólt: „Csak a száznegyvennégyezer léphet be e helyre.” S mi így kiáltottunk: Hallelujah! {EW 18.2}   

This temple was supported by seven pillars, all of transparent gold, set with pearls most glorious. The wonderful things I there saw I cannot describe. Oh, that I could talk in the language of Canaan, then could I tell a little of the glory of the better world. I saw there tables of stone in which the names of the 144,000 were engraved in letters of gold. After we beheld the glory of the temple, we went out, and Jesus left us and went to the city. Soon we heard His lovely voice again, saying, “Come, My people, you have come out of great tribulation, and done My will; suffered for Me; come in to supper, for I will gird Myself, and serve you.” We shouted, “Alleluia! glory!” and entered into the city. And I saw a table of pure silver; it was many miles in length, yet our eyes could extend over it. I saw the fruit of the tree of life, the manna, almonds, figs, pomegranates, grapes, and many other kinds of fruit. I asked Jesus to let me eat of the fruit. He said, “Not now. Those who eat of the fruit of this land go back to earth no more. But in a little while, if faithful, you shall both eat of the fruit of the tree of life and drink of the water of the fountain.” And He said, “You must go back to the earth again and relate to others what I have revealed to you.” Then an angel bore me gently down to this dark world. Sometimes I think I can stay here no longer; all things of earth look so dreary. I feel very lonely here, for I have seen a better land. Oh, that I had wings like a dove, then would I fly away and be at rest! {EW 19.1}

A templomot hét, színaranyból készült és drága gyöngyökkel ékesített pillér tartotta. Le sem tudom írni az ott látott fenséges dolgokat. Óh, bárcsak beszélhetnék Kánaán nyelvén, akkor tökéletesebb képet tudnék adni ama jobb világ dicsőségéről. Láttam ott kőasztalokat, amelyekbe arany betűkkel volt bevésve a száznegyvennégyezer neve. Miután már szemléltük a templom dicsőségét, kiléptünk onnan, Jézus elhagyott minket s a városba ment. Majd nemsokára újra felhangzott nyájas szava: „Jöjjetek én népem, ti, kik nagy nyomorúságból jöttetek, teljesítettétek akaratomat, szenvedtetek érettem, jöjjetek a vacsorához, én felövezem magam és szolgállak titeket.” Mi ismét kiáltottunk: Hallelujah, dicsőség az Úrnak! S beléptünk a városba. Ott láttam egy tiszta ezüstből készült, többmérföldnyi hosszúságú asztalt, amelyet szemeink azért mégis áttekinthettek. Ott láttam az Élet fájának gyümölcseit: mannát, mandulát, fügét, gránátalmát, szőlőt és még sok más gyümölcsöt. Kértem Jézust, engedje meg, hogy a gyümölcsből ehessek, de Ő így szólt: „Még nem. Azok, akik ez ország gyümölcséből esznek, többé nem térnek vissza a földre. De ha hű vagy, akkor csakhamar eheted az Élet fájának gyümölcsét és ihatod az Élet vízét. Most pedig visszatérsz ismét a földre, hogy elbeszéld a többieknek is mindazt, amit én neked kinyilatkoztattam.” Ezután egy angyal gyengéden alávitt a sötét világba. Sokszor úgy érzem, hogy nem maradhatok tovább ebben a világban, amelyben minden oly szomorú. Oly elhagyatottnak érzem itt magam, mert már egy jobb országot láttam. Óh, bárcsak szárnyaim lennének, hogy mint galamb repülhetnék s bemehetnék a nyugodalomba. {EW 19.1}   

***** {EW 20}

***** {EW 20}   

After I came out of vision, everything looked changed; a gloom was spread over all that I beheld. Oh, how dark this world looked to me. I wept when I found myself here, and felt homesick. I had seen a better world, and it had spoiled this for me. I told the view to our little band in Portland, who then fully believed it to be of God. That was a powerful time. The solemnity of eternity rested upon us. About one week after this the Lord gave me another view and showed me the trials I must pass through, and that I must go and relate to others what He had revealed to me, and that I should meet with great opposition and suffer anguish of spirit by going. But said the angel, “The grace of God is sufficient for you; He will hold you up.” {EW 20.1}

Midőn látomásomból visszatértem, mintha minden megváltozott volna; sötét fátyol borult mindenre, amit láttam. Óh, mily sötétnek látszott ez az egész világ! Sírtam és honvágyat éreztem. Egy jobb hazát láttam, s ez fájdalmassá tette számomra a földi tartózkodást. Ezt a látomásomat elbeszéltem portlandi kicsiny gyülekezetünkben s mindenki hitte, hogy Istentől van. Nagyon fontos idők voltak ezek, az örökkévalóság komolysága szállott reám. Egy héttel később újabb látomást adott az Úr, melyben tudatta velem a nehézségeket, melyekkel meg kell küzdenem, s hogy másokhoz is el kell mennem elmondani mindazt, amit nekem kinyilatkoztatott; azonban igen nagy ellenállásra találok és nagy lelki gyötrelmeket kell kiállnom. Isten angyala így szólt hozzám: „Istennek kegyelme veled lesz, az támogat és tart meg téged.” {EW 20.1}   

After I came out of this vision, I was exceedingly troubled. My health was very poor, and I was but seventeen years old. I knew that many had fallen through exaltation, and I knew that if I in any way became exalted, God would leave me, and I should surely be lost. I went to the Lord in prayer and begged Him to lay the burden on someone else. It seemed to me that I could not bear it. I lay upon my face a long time, and all the light I could get was, “Make known to others what I have revealed to you.” {EW 20.2}

E látomás aggodalommal töltött el. Testileg nagyon gyenge s mindössze tizenhét éves voltam. Tudtam, hogy már oly sok lélek bukott el a fennhéjázás következtében, s mihelyt többnek tartom magam testvéreimnél, Isten azonnal elhagyna, és én menthetetlenül elpusztulnék. Imában fordultam tehát Istenhez és arra kértem, hogy helyezze e terhet és felelősséget másra. Hosszú ideig feküdtem így arca borulva Isten előtt. De imámra csak ezt a feleletet nyertem: „Menj és ismertesd meg másokkal is azt, amit néked kinyilatkoztattam.” {EW 20.2}   

In my next vision I earnestly begged of the Lord that, if I must go and relate what He had shown to me, He would keep me from exaltation. Then He showed me that my prayer was answered, and if I should be in danger of exaltation His hand would be laid upon me, and I would be afflicted with sickness. Said the angel, “If you deliver the messages faithfully, and endure unto the end, you shall eat of the fruit of the tree of life and drink of the water of the river of life.” {EW 21.1}

A következő látomások alkalmával nagyon komolyan kértem az Urat, hogyha mennem és elbeszélnem kell azt, amit nekem mutatott, őrizzen meg az elbizakodástól. Erre megmutatta nékem Isten, hogy imámat meghallgatta, és ha mégis az önmagasztalás veszélye fenyegetne, azonnal betegséggel sújt. Az angyal így szólt hozzám: „Ha híven hirdeted a rád bízott üzenetet, és ha hűségesen kitartasz mindvégig, akkor enni fogsz az Élet fájának gyümölcséből s az élet folyamának vízét ihatod.” {EW 21.1}   

Soon it was reported all around that the visions were the result of mesmerism, [see Appendix.] and many Adventists were ready to believe and circulate the report. A physician who was a celebrated mesmerizer told me that my views were mesmerism, that I was a very easy subject, and that he could mesmerize me and give me a vision. I told him that the Lord had shown me in vision that mesmerism was from the devil, from the bottomless pit, and that it would soon go there, with those who continued to use it. I then gave him liberty to mesmerize me if he could. He tried for more than half an hour, resorting to different operations, and then gave it up. By faith in God I was able to resist his influence, so that it did not affect me in the least. {EW 21.2}

Csakhamar mindenfelé híresztelték, hogy e látomások a mesmerizmus (hipnotizmus) következményei, és a Jézus várók közül is sokan hitték ezt s beszélték el mindenfelé. Egy nagyhírű hipnotizőr-orvos kijelentette előttem, hogy látomásaim hipnotikusak s én nagyon könnyű médium vagyok, s hogy ő is tudna látomásokat adni. Azt feleltem, hogy az Úr kijelentette nekem látomásban, hogy a mesmerizmus a gonosztól van, a mélységből s mindazok, akik azzal foglalkoznak, alászállnak a mélységbe. Azután engedélyt adtam neki, hogy mesmerizáljon, ha tud. Legalább fél órán át kísérletezett minden módon, majd eredménytelenül felhagyott. Istenbe vetett hit által ellenálltam befolyásának, úgy, hogy nem lehetett ártalmamra. {EW 21.2}   

If I had a vision in meeting, many would say that it was excitement and that someone mesmerized me. Then I would go away alone in the woods, where no eye or ear but God's could see or hear, and pray to Him, and He would sometimes give me a vision there. I then rejoiced, and told them what God had revealed to me alone, where no mortal could influence me. But I was told by some that I mesmerized myself. Oh, thought I, has it come to this that those who honestly go to God alone to plead His promises and to claim His salvation, are to be charged with being under the foul and soul-damning influence of mesmerism? Do we ask our kind Father in heaven for “bread,” only to receive a “stone” or a “scorpion”? These things wounded my spirit, and wrung my soul in keen anguish, well-nigh to despair, while many would have me believe that there was no Holy Ghost and that all the exercises that holy men of God have experienced were only mesmerism or the deceptions of Satan. {EW 21.3}

Ha gyülekezetekben látomásaim voltak, sokan azt mondták, hogy az egész csak az izgalomnak következménye s hogy hipnotizálva vagyok. Erre kimentem egyedül a magányos erdőbe, ahol Istenen kívül senki sem volt velem, senki sem látott és hallott s Isten itt is adott néha kinyilatkoztatásokat. Ezeknek a látomásoknak végtelenül örültem s elmondtam, hogy mit jelentett ki nékem Isten olyankor, mikor egyetlen lény sem volt közelemben, aki befolyásolhatott volna. Ekkor egyesek azt mondták, hogy önmagamat hipnotizálom. Óh, gondoltam magamban, tehát odáig fajultak a dolgok, hogy azokat, akik őszinte szívvel járulnak az Úrhoz, az Ő ígéreteire hivatkoznak, és üdvözítését áhítják, azzal vádolják, hogy a mesmerizmus lélekölő befolyása alá kerültek. Ha jóságos mennyei Atyánktól kenyeret kérünk, vajon követ vagy skorpiót kapunk e helyette? Ezek az események megsebezték lelkemet, és oly gyötrelmet okoztak, hogy majdnem teljesen elcsüggedtem. Sokan akarták velem elhitetni azt is, hogy nincsen Szentlélek, s hogy Istennek azon emberei, akik látomásokat láttak, a mesmerizmus hatása alatt látták, avagy Sátán csalásának voltak csak eszközei. {EW 21.3}   

At this time there was fanaticism in Maine. Some refrained wholly from labor and disfellowshiped all those who would not receive their views on this point, and some other things which they held to be religious duties. God revealed these errors to me in vision and sent me to His erring children to declare them; but many of them wholly rejected the message, and charged me with conforming to the world. On the other hand, the nominal Adventists charged me with fanaticism, and I was falsely, and by some wickedly, represented as being the leader of the fanaticism that I was actually laboring to correct. Different times were repeatedly set for the Lord to come and were urged upon the brethren; but the Lord showed me that they would all pass by, for the time of trouble must come before the coming of Christ, and that every time that was set and passed by would only weaken the faith of God's people. For this I was charged with being with the evil servant that said in his heart, “My Lord delayeth His coming.” {EW 22.1}

Ebben az időben Maine államban valósággal fanatizmus uralkodott. Egyesek teljesen tartózkodtak a munkától s azokat, akik nézeteiket, melyeket vallási kötelezettségeiknek tartottak, el nem fogadták, könyörtelenül kizárták a gyülekezetekből. Isten látomásban kijelentette nekem ezt a tévedést és felszólított, hogy menjek és világosítsam fel gyermekeit tévedéseikről. Sokan teljesen elvetették az általam hozott üzenetet, és azt mondták, hogy én a világhoz alkalmazkodom. Másrészt pedig azzal vádoltak meg névleges Jézust-várók, hogy én vagyok a fanatizmusnak a zászlóhordozója, holott a valóságban állandóan harcoltam a fanatizmus ellen. A legkülönfélébb módon számították ki Krisztus eljövetelének idejét s erőszakolták a testvéreket, hogy számításaik eredményét feltétlenül fogadják el. Azonban az Úr kijelentette nekem, hogy e számítások nem fognak megvalósulni, mert eljövetelét a „nagy nyomorúság” előzi majd meg s minden tévesen megállapított túlhaladott időpont csak gyengíti Isten népének hitét. Ezért azzal vádoltak testvéreim, hogy én vagyok az a rossz szolga, aki így szól szívében: „Halogatja az én Uram eljövetelét.” {EW 22.1}   

All these things weighed heavily upon my spirits, and in the confusion I was sometimes tempted to doubt my own experience. While at family prayers one morning, the power of God began to rest upon me, and the thought rushed into my mind that it was mesmerism, and I resisted it. Immediately I was struck dumb and for a few moments was lost to everything around me. I then saw my sin in doubting the power of God, and that for so doing I was struck dumb, and that my tongue would be loosed in less than twenty-four hours. A card was held up before me, on which were written in letters of gold the chapter and verse of fifty texts of Scripture. [These texts are given at the close of this article.] After I came out of vision, I beckoned for the slate, and wrote upon it that I was dumb, also what I had seen, and that I wished the large bible. I took the Bible and readily turned to all the texts that I had seen upon the card. I was unable to speak all day. Early the next morning my soul was filled with joy, and my tongue was loosed to shout the high praises of God. After that I dared not doubt or for a moment resist the power of God, however others might think of me. {EW 22.2}

Mindezek ólomsúllyal nehezedtek kedélyemre s gyakran oly zavart voltam, hogy magam is kezdtem kételkedni saját tapasztalataimban. Egy reggelen a családi áhítat alkalmával újra kiáradt rám Istennek ereje. Ekkor az a gondolat villant át agyamon, hogy ez talán nem más, mint mesmerizmus, ezért ellenálltam. Ugyanebben a pillanatban megnémultam s környezetemről sem vettem tudomást. Azután beláttam, hogy vétkeztem, midőn szembe helyezkedtem Isten akaratával és erejével és kétségbe vontam hatalmát, s hogy ezért némultam meg, s azt is tudtam, hogy huszonnégy órán belül újra megoldódik nyelvem. Egy papírlapot láttam, amelyre ötven bibliai szöveg, fejezet és vers száma volt aranyos betűkkel írva. (Ezeket a bibliai verseket a fejezet végén soroljuk fel.) Mikor magamhoz tértem látomásomból, jel által táblát kértem, ráírtam, hogy néma vagyok, hogy mit láttam és a nagy Bibliát kértem. Vettem a Bibliát és fellapoztam mindazokat a szövegeket, melyeket azon a papíron láttam. Egész nap egyetlen szót sem tudtam szólni. Másnap már korán reggel végtelen öröm töltötte be lelkemet s ajkam hangosan magasztalta Istent. Többé nem mertem kételkedni, és Isten erejének ellenállni, bármit is mondtak rólam az emberek. {EW 22.2}   

In 1846, while at Fairhaven, Massachusetts, my sister (who usually accompanied me at that time), Sister A., Brother G., and myself started in a sailboat to visit a family on West's Island. It was almost night when we started. We had gone but a short distance when a storm suddenly arose. It thundered and lightened, and the rain came in torrents upon us. It seemed plain that we must be lost, unless God should deliver. {EW 23.1}

1846-ban, mialatt Fairhavenben, (Mass államban) tartózkodtunk, nővérem (aki engem ekkor kísérni szokott), A. testvérnő, G. testvér és én egy kis vitorláson West Islandba indultunk, egy ott lakó család meglátogatására. Már majdnem egészen sötét volt, s mindössze rövid ideig haladtunk, midőn hatalmas vihar tört ki. Mennydörgött, villámlott s zuhogott a záporeső. Világosan láttuk, hogy Isten segítsége nélkül feltétlenül el kell pusztulnunk. {EW 23.1}   

I knelt down in the boat and began to cry to God to deliver us. And there upon the tossing billows, while the water washed over the top of the boat upon us, I was taken off in vision and saw that sooner would every drop of water in the ocean be dried up than we perish, for my work had but just begun. After I came out of the vision all my fears were gone, and we sang and praised God, and our little boat was to us a floating Bethel. The editor of The Advent Herald has said that my visions were known to be “the result of mesmeric operations.” But, I ask, what opportunity was there for mesmeric operations in such a time as that? Brother G. had more than he could well do to manage the boat. He tried to anchor, but the anchor dragged. Our little boat was tossed upon the waves and driven by the wind, while it was so dark that we could not see from one end of the boat to the other. Soon the anchor held, and Brother G. called for help. There were but two houses on the island, and it proved that we were near one of them, but not the one where we wished to go. All the family had retired to rest except a little child, who providentially heard the call for help upon the water. Her father soon came to our relief, and, in a small boat, took us to the shore. We spent the most of that night in thanksgiving and praise to God for His wonderful goodness unto us. {EW 23.2}

Leborultam a csónakban és Isten segítségéért könyörögtem. S itt, a zajló hullámok felett, melyek a csónak falán át arcunkba csapdostak, ismét látomásom volt, s láttam, hogy inkább az utolsó csepp víz is kiszáradhat a nagy tengerből, semhogy mi elpusztuljunk, mert munkámat csak most kezdtem meg. Látomásom végeztével minden félelmem elmúlt, kis bárkánkra úgy tekintettem, mint egy úszó Bételre. (Bétel = Isten háza.) Az Advent Herald kiadója kijelentette előttem, miszerint tudtával látomásaim a mesmerizmuson alapszanak. Azonban kérdem, hol volt ily körülmények között alkalom a hipnotikus befolyásolásra? G. testvér rendkívül el volt foglalva a csónak vezetésével. Horgonyt akart vetni, de nem sikerült. A hullámok ide-oda csapdostak, a szél dobálta csónakunkat, olyan nagy sötétség volt, hogy nem láthattunk csónakunk egyik végéből a másikig. Nemsokára mégis lehorgonyoztunk és G. testvér segítségért kiáltott. Az egész szigeten mindössze csak két ház volt, amelyek közül az egyik egészen közel volt hozzánk, de nem ebbe akartunk menni. A házban az egész család már aludt, kivéve egy kisgyermeket, aki a víz felöl jövő segélykiáltásra figyelmes lett. Apja nemsokára megjelent és egy kis csónakon partra szállított minket. Az éjszaka hátralévő részét azzal töltöttük, hogy hálásan dicsőítettük Istent jóságáért, szabadításáért. {EW 23.2}   

***** {EW 24}

***** {EW 24}   

Texts Referred to on Preceding Page

Lukács 1,20; János 16,15; Apostolok cselekedetei 2,4; 4,29–31; Máté 7,6–12; 15,24; 24. fejezet; Kolossé 2,6–8; Zsidókhoz 10,35–39; 4,10–12; Filippi 1,6. 27–29; 2,13–15; Efézus 6,10–18; 4,32; 1Péter 1,22; János 13,34–35; 2Korinthus 13,5; 1Korinthus 3,10–13; Apostolok cselekedetei 20,28–30; Galata 1,6–9; Lukács 12,3–7; 4,10–11; 2Korinthus 4,6–9. 17–18; 1Péter 1,5–7; 1Thesszalonika 3,8; Márk 16,17–18; János 9,20–27; 14,13–15; 15,7–8; Márk 1,23–25; Róma 8,38–39; Jelenések 3,7–13; 14,4–5; Filippi 3,20; Jakab 5,7–8; Filippi 3,21; Jelenések 14,14–17; Zsidókhoz 4,9; Jelenések 21,2; 14,1; 22,1–5

And, behold, thou shalt be dumb, and not able to speak, until the day that these things shall be performed, because thou believest not My words, which shall be fulfilled in their season. Luke 1:20. {EW 24.1}

És ímé megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, a melyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, a melyek beteljesednek az ő idejökben. (Lukács 1,20) {EW 24.1}   

All things that the Father hath are Mine: therefore said I, that He shall take of Mine, and shall show it unto you. John 16:15. {EW 24.2}

Mindaz, a mi az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek. (János 16,15) {EW 24.2}   

And they were all filled with the Holy Ghost, and began to speak with other tongues, as the Spirit gave them utterance. Acts 2:4. {EW 24.3}

És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok. (Apostolok cselekedetei 2,4) {EW 24.3}   

And now, Lord, behold their threatenings: and grant unto Thy servants, that with all boldness they may speak Thy word, by stretching forth Thine hand to heal; and that signs and wonders may be done by the name of Thy holy child Jesus. And when they had prayed, the place was shaken where they were assembled together; and they were all filled with the Holy Ghost, and they spake the word of God with boldness. Acts 4:29-31. {EW 24.4}

Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre: és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te beszédedet,A te kezedet kinyújtván gyógyításra; és hogy jelek és csodák történjenek a te szent Fiadnak, a Jézusnak neve által.És minekutána könyörögtek, megmozdula a hely, a hol egybegyűltek; és betelének mindnyájan Szent Lélekkel, és az Isten beszédét bátorsággal szólják vala. (Apostolok cselekedetei 4,29-31) {EW 24.4}   

Give not that which is holy unto the dogs, neither cast ye your pearls before swine, lest they trample them under their feet, and turn again and rend you. Ask, and it shall be given you; seek, and ye shall find; knock, and it shall be opened unto you: for everyone that asketh receiveth; and he that seeketh findeth; and to him that knocketh it shall be opened. Or what man is there of you, whom if his son ask bread, will he give him a stone? Or if he ask a fish, will he give him a serpent? If ye then, being evil, know how to give good gifts unto your children, how much more shall your Father which is in heaven give good things to them that ask Him? Therefore all things whatsoever ye would that men should do to you, do ye even so to them: for this is the law and the prophets. Beware of false prophets, which come to you in sheep's clothing, but inwardly they are ravening wolves. Matthew 7:6-12, 15. {EW 24.5}

Ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket.Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.Avagy ki az az ember közületek, a ki, ha az ő fia kenyeret kér tőle, követ ád néki?És ha halat kér, vajjon kígyót ád-e néki?Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, a kik kérnek tőle?!A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok. (Máté 7,6-12.15) {EW 24.5}   

For there shall arise false christs, and false prophets, and shall show great signs and wonders; insomuch that, if it were possible, they shall deceive the very elect. Matthew 24:24. {EW 25.1}

Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is. (Máté 24,24) {EW 25.1}   

As ye have therefore received Christ Jesus the Lord, so walk ye in Him: rooted and built up in Him, and stablished in the faith, as ye have been taught, abounding therein with thanksgiving. Beware lest any man spoil you through philosophy and vain deceit, after the tradition of men, after the rudiments of the world, and not after Christ. Colossians 2:6-8. {EW 25.2}

Azért, a miképen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképen járjatok Ő benne,Meggyökerezvén és tovább épülvén Ő benne, és megerősödvén a hitben, a miképen arra taníttattatok, bővölködvén abban hálaadással.Meglássátok, hogy senki ne legyen, a ki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való: (Kolossé 2,6-8) {EW 25.2}   

Cast not away therefore your confidence, which hath great recompense of reward. For ye have need of patience, that, after ye have done the will of God, ye might receive the promise. For yet a little while, and He that shall come will come, and will not tarry. Now the just shall live by faith: but if any man draw back, My soul shall have no pleasure in him. But we are not of them who draw back unto perdition; but of them that believe to the saving of the soul. Hebrews 10:35-39. {EW 25.3}

Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van.Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet.Mert még vajmi kevés idő, és a ki eljövendő, eljő és nem késik.Az igaz pedig hitből él. És a ki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem.De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk. (Zsidók 10,35-39) {EW 25.3}   

For he that is entered into his rest, he also hath ceased from his own works, as God did from His. Let us labor therefore to enter into that rest, lest any man fall after the same example of unbelief. For the Word of God is quick, and powerful, and sharper than any two-edged sword, piercing even to the dividing asunder of soul and spirit, and of the joints and marrow, and is a discerner of the thoughts and intents of the heart. Hebrews 4:10-12. {EW 25.4}

Mert a ki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől, a miképen Isten is a magáéitól,Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék.Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait. (Zsidók 4,10-12) {EW 25.4}   

Being confident of this very thing, that He which hath begun a good work in you will perform it until the day of Jesus Christ.... Only let your conversation be as it becometh the gospel of Christ: that whether I come and see you, or else be absent, I may hear of your affairs, that ye stand fast in one spirit, with one mind striving together for the faith of the gospel; and in nothing terrified by your adversaries: which is to them an evident token of perdition, but to you of salvation, and that of God. For unto you it is given in the behalf of Christ, not only to believe on Him, but also to suffer for His sake. Philippians 1:6, 27-29. {EW 26.1}

Meg lévén győződve arról, hogy a ki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnak napjáig:Csakhogy a Krisztus evangyéliomához méltóan viseljétek magatokat, hogy akár oda menvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy megállotok egy lélekben, egy érzéssel viaskodván az evangyéliom hitéért;És meg nem félemlvén semmiben az ellenségek előtt: a mi azoknak a veszedelem jele, néktek pedig az üdvösségé, és ez az Istentől van;Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higyjetek Ő benne, hanem hogy szenvedjetek is Ő érette: (Filippi 1,6.27-29) {EW 26.1}   

For it is God which worketh in you both to will and to do of His good pleasure. Do all things without murmurings and disputings: that ye may be blameless and harmless, the sons of God, without rebuke, in the midst of a crooked and perverse nation, among whom ye shine as lights in the world. Philippians 2:13-15. {EW 26.2}

Mert Isten az, a ki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek;Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon. (Filippi 2,13-15) {EW 26.2}   

Finally, my brethren, be strong in the Lord, and in the power of His might. Put on the whole armor of God, that ye may be able to stand against the wiles of the devil. For we wrestle not against flesh and blood, but against principalities, against powers, against the rulers of the darkness of this world, against spiritual wickedness in high places. Wherefore take unto you the whole armor of God, that ye may be able to withstand in the evil day, and having done all, to stand. Stand therefore, having your loins girt about with truth, and having on the breastplate of righteousness; and your feet shod with the preparation of the gospel of peace; above all, taking the shield of faith, wherewith ye shall be able to quench all the fiery darts of the wicked. And take the helmet of salvation, and the sword of the Spirit, which is the Word of God. Praying always with all prayer and supplication in the Spirit, and watching thereunto with all perseverance and supplication for all saints. Ephesians 6:10-18. {EW 26.3}

Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében.Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben.Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok.Álljatok hát elő, körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába,És felsarúzván lábaitokat a békesség evangyéliomának készségével;Mindezekhez fölvevén a hitnek paizsát, a melylyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok;Az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, a mely az Isten beszéde:Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Lélek által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért, (Efézus 6,10-18) {EW 26.3}   

And be ye kind one to another, tenderhearted, forgiving one another, even as God for Christ's sake hath forgiven you. Ephesians 4:32. {EW 26.4}

Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek. (Efézus 4,32) {EW 26.4}   

Seeing ye have purified your souls in obeying the truth through the Spirit unto unfeigned love of the brethren, see that ye love one another with a pure heart fervently. 1 Peter 1:22. {EW 27.1}

Lelketeket az igazság iránt való engedelmességben képmutatás nélkül való atyafiúi szeretetre tisztítván meg a Lélek által, egymást tiszta szívből buzgón szeressétek; (1 Péter 1,22) {EW 27.1}   

A new commandment I give unto you, That ye love one another; as I have loved you, that ye also love one another. By this shall all men know that ye are My disciples, if ye have love one to another. John 13:34, 35. {EW 27.2}

Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok. (János 13,34-35) {EW 27.2}   

Examine yourselves, whether ye be in the faith; prove your own selves. Know ye not your own selves, how that Jesus Christ is in you, except ye be reprobates? 2 Corinthians 13:5. {EW 27.3}

Kísértsétek meg magatokat, ha a hitben vagytok-é? magatokat próbáljátok meg. Avagy nem ismeritek-é magatokat, hogy a Jézus Krisztus bennetek van? Kivévén, ha méltatlanok vagytok. (2 Korinthus 13,5) {EW 27.3}   

According to the grace of God which is given unto me, as a wise master builder, I have laid the foundation, and another buildeth thereon. But let every man take heed how he buildeth thereupon. For other foundation can no man lay than that is laid, which is Jesus Christ. Now if any man build upon this foundation gold, silver, precious stones, wood, hay, stubble; every man's work shall be made manifest: for the day shall declare it, because it shall be revealed by fire; and the fire shall try every man's work of what sort it is. 1 Corinthians 3:10-13. {EW 27.4}

Az Istennek nékem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, fundamentomot vetettem, de más épít reá. Kiki azonban meglássa mimódon épít reá.Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, a mely vettetett, mely a Jézus Krisztus.Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentomra;Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg. (1 Korinthus 3,10-13) {EW 27.4}   

Take heed therefore unto yourselves, and to all the flock, over the which the Holy Ghost hath made you overseers, to feed the church of God, which He hath purchased with His own blood. For I know this, that after my departing shall grievous wolves enter in among you, not sparing the flock. Also of your own selves shall men arise, speaking perverse things, to draw away disciples after them. Acts 20:28-30. {EW 27.5}

Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett.Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak.Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják. (Apostolok cselekedetei 20,28-30) {EW 27.5}   

I marvel that ye are so soon removed from Him that called you into the grace of Christ unto another gospel: which is not another; but there be some that trouble you, and would pervert the gospel of Christ. But though we, or an angel from heaven, preach any other gospel unto you than that which we have preached unto you, let him be accursed. As we said before, so say I now again, If any man preach any other gospel unto you than that ye have received, let him be accursed. Galatians 1:6-9. {EW 27.6}

Csodálkozom, hogy Attól, a ki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangyéliomra hajlotok.Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangyéliomát.De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, a mit néktek hirdettünk, legyen átok.A mint előbb mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki néktek hirdet valamit azon kívül, a mit elfogadtatok, átok legyen. (Galata 1,6-9) {EW 27.6}   

Therefore whatsoever ye have spoken in darkness shall be heard in the light; and that which ye have spoken in the ear in closets shall be proclaimed upon the housetops. And I say unto you My friends, Be not afraid of them that kill the body, and after that have no more that they can do. But I will forewarn you whom ye shall fear: Fear Him, which after He hath killed hath power to cast into hell; yea, I say unto you, Fear Him. Are not five sparrows sold for two farthings, and not one of them is forgotten before God? But even the very hairs of your head are all numbered. Fear not therefore: ye are of more value than many sparrows. Luke 12:3-7. {EW 28.1}

Annakokáért a mit a sötétben mondtatok, a világosságban fog meghallatszani; és a mit fülbe sugtatok a rejtekházakban, azt a házak tetején fogják hirdetni.Mondom pedig néktek én barátaimnak: Ne féljetek azoktól, kik a testet ölik meg, és azután többet nem árthatnak.De megmondom néktek, kitől féljetek: Féljetek attól, a ki minekutána megöl, van arra is hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony, mondom néktek, ettől féljetek.Nemde öt verebet meg lehet venni két filléren? és egy sincs azok közül Istennél elfelejtve.De néktek a fejetek hajszálai is mind számon vannak. Ne féljetek azért, sok verébnél drágábbak vagytok. (Lukács 12,3-7) {EW 28.1}   

For it is written, He shall give His angels charge over thee, to keep thee: and in their hands they shall bear thee up, lest at any time thou dash thy foot against a stone. Luke 4:10, 11. {EW 28.2}

Mert meg van írva: Az ő angyalinak parancsol te felőled, hogy megőrizzenek téged;És: Kezökben hordoznak téged, hogy valamikép meg ne üssed lábadat a kőbe. (Lukács 4,10-11) {EW 28.2}   

For God, who commanded the light to shine out of darkness, hath shined in our hearts, to give the light of the knowledge of the glory of God in the face of Jesus Christ. But we have this treasure in earthen vessels, that the excellency of the power may be of God, and not of us. We are troubled on every side, yet not distressed; we are perplexed, but not in despair; persecuted, but not forsaken; cast down, but not destroyed. 2 Corinthians 4:6-9. {EW 28.3}

Mert az Isten, a ki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arczán való világoltatása végett.Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való.Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe;Üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk; (2 Korinthus 4,6-9) {EW 28.3}   

For our light affliction, which is but for a moment, worketh for us a far more exceeding and eternal weight of glory; while we look not at the things which are seen, but at the things which are not seen: for the things which are seen are temporal; but the things which are not seen are eternal. 2 Corinthians 4:17, 18. {EW 28.4}

Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk;Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók. (2 Korinthus 4,17-18) {EW 28.4}   

Who are kept by the power of God through faith unto salvation ready to be revealed in the last time. Wherein ye greatly rejoice, though now for a season, if need be, ye are in heaviness through manifold temptations: that the trial of your faith, being much more precious than of gold that perisheth, though it be tried with fire, might be found unto praise and honor and glory at the appearing of Jesus Christ. 1 Peter 1:5-7. {EW 28.5}

A kiket Isten hatalma őriz hit által az idvességre, a mely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen.A melyben örvendeztek, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között,Hogy a ti kipróbált hitetek, a mi sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dícséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor; (1 Péter 1,5-7) {EW 28.5}   

For now we live, if ye stand fast in the Lord. 1 Thessalonians 3:8. {EW 28.6}

Mert szinte megelevenedünk, ha ti erősek vagytok az Úrban. (1 Thesszalonika 3,8) {EW 28.6}   

And these things shall follow them that believe: In My name shall they cast out devils; they shall speak with new tongues; they shall take up serpents; and if they drink any deadly thing, it shall not hurt them; they shall lay hands on the sick, and they shall recover. Mark 16:17, 18. {EW 29.1}

Azokat pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak.Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak. (Márk 16,17-18) {EW 29.1}   

His parents answered them and said, We know that this is our son, and that he was born blind: but by what means he now seeth, we know not; or who hath opened his eyes we know not: he is of age; ask him: he shall speak for himself. These words spake his parents, because they feared the Jews: for the Jews had agreed already, that if any man did confess that He was Christ, he should be put out of the synagogue. Therefore said his parents, He is of age; ask him. Then again called they the man that was blind, and said unto him, Give God the praise: we know that this Man is a sinner. He answered and said, Whether He be a sinner or no, I know not: one thing I know, that, whereas I was blind, now I see. Then said they to him again, What did He to thee? how opened He thine eyes? He answered them, I have told you already, and ye did not hear: wherefore would ye hear it again? Would ye also be His disciples? John 9:20-27. {EW 29.2}

Felelének nékik annak szülei és mondának: Tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született:De mimódon lát most, nem tudjuk; vagy ki nyitotta meg a szemeit, mi nem tudjuk: elég idős már ő; őt kérdezzétek; ő beszéljen magáról.Ezeket mondák annak szülei, mivelhogy félnek vala a zsidóktól: mert megegyeztek már a zsidók, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, rekesztessék ki a gyülekezetből.Ezért mondák annak szülei, hogy: Elég idős, őt kérdezzétek.Másodszor is szólíták azért az embert, a ki vak vala, és mondának néki: Adj dicsőséget az Istennek; mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.Felele azért az és monda: Ha bűnös-é, nem tudom: egyet tudok, hogy noha vak voltam, most látok.Újra mondák pedig néki: Mit csinált veled? Mimódon nyitotta meg a szemeidet?Felele nékik: Már mondám néktek és nem hallátok: miért akarjátok újra hallani? avagy ti is az ő tanítványai akartok lenni? (János 9,20-27) {EW 29.2}   

And whatsoever ye shall ask in My name, that will I do, that the Father may be glorified in the Son. If ye shall ask anything in My name, I will do it. If ye love Me, keep My commandments. John 14:13-15. {EW 29.3}

És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok. (János 14,13-15) {EW 29.3}   

If ye abide in Me, and My words abide in you, ye shall ask what ye will, and it shall be done unto you. Herein is My Father glorified, that ye bear much fruit; so shall ye be My disciples. John 15:7, 8. {EW 29.4}

Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, a mit csak akartok, és meglesz az néktek.Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim. (János 15,7-8) {EW 29.4}   

And there was in their synagogue a man with an unclean spirit; and he cried out, saying, Let us alone; what have we to do with Thee, Thou Jesus of Nazareth? art Thou come to destroy us? I know Thee who Thou art, the Holy One of God. And Jesus rebuked him, saying, Hold thy peace, and come out of him. Mark 1:23-25. {EW 29.5}

Vala pedig azok zsinagógájában egy ember, a kiben tisztátalan lélek volt, és felkiálta,És monda: Ah! mi dolgunk van nékünk veled, Názáreti Jézus? Azért jöttél-é, hogy elveszíts minket? Tudom, hogy ki vagy te: az Istennek Szentje.És megdorgálá őt Jézus, mondván: Némulj meg, és menj ki belőle. (Márk 1,23-25) {EW 29.5}   

For I am persuaded, that neither death, nor life, nor angels, nor principalities, nor powers, nor things present, nor things to come, nor height, nor depth, nor any other creature, shall be able to separate us from the love of God, which is in Christ Jesus our Lord. Romans 8:38, 39. {EW 30.1}

Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők,Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban. (Róma 8,38-39) {EW 30.1}   

And to the angel of the church in Philadelphia write: These things saith He that is holy, He that is true, He that hath the key of David, He that openeth, and no man shutteth; and shutteth, and no man openeth; I know thy works: behold, I have set before thee an open door, and no man can shut it; for thou hast a little strength, and hast kept My word, and hast not denied My name. Behold, I will make them of the synagogue of Satan, which say they are Jews, and are not, but do lie; behold, I will make them to come and worship before thy feet, and to know that I have loved thee. Because thou hast kept the word of My patience, I also will keep thee from the hour of temptation, which shall come upon all the world, to try them that dwell upon the earth. Behold, I come quickly: hold that fast which thou hast, that no man take thy crown. Him that overcometh will I make a pillar in the temple of My God, and he shall go no more out: and I will write upon him the name of My God, and the name of the city of My God, which is New Jerusalem, which cometh down out of heaven from My God: and I will write upon him My new name. He that hath an ear, let him hear what the Spirit saith unto the churches. Revelation 3:7-13. {EW 30.2}

A Filadelfiabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja a Szent, az Igaz, a kinél a Dávid kulcsa van, a ki megnyitja és senki be nem zárja, és bezárja és senki meg nem nyitja:Tudom a te dolgaidat (ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót, a melyet senki be nem zárhat), hogy kevés erőd van, és megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet.Ímé én adok a Sátán zsinagógájából, azok közül, a kik zsidóknak mondják magukat és nem azok, hanem hazudnak; ímé azt mívelem, hogy azok eljőjjenek és leboruljanak a te lábaid előtt, és megtudják, hogy én szerettelek téged.Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, a mely az egész világra eljő, hogy megpróbálja e föld lakosait.Ímé eljövök hamar: tartsd meg a mi nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat.A ki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét ki nem jő; és felírom ő reá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, a mely az égből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet.A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. (Jelenések 3,7-13) {EW 30.2}   

These are they which were not defiled with women; for they are virgins. These are they which follow the Lamb whithersoever He goeth. These were redeemed from among men, being the first fruits unto God and to the Lamb. And in their mouth was found no guile: for they are without fault before the throne of God. Revelation 14:4, 5. {EW 30.3}

Ezek azok, a kik asszonyokkal nem fertőztették meg magokat; mert szűzek. Ezek azok, a kik követik a Bárányt, valahová megy. Ezek áron vétettek meg az emberek közül Istennek és a Báránynak zsengéiül.És az ő szájokban nem találtatott álnokság; mert az Istennek királyiszéke előtt feddhetetlenek. (Jelenések 14,4-5) {EW 30.3}   

For our conversation is in heaven; from whence also we look for the Saviour, the Lord Jesus Christ. Philippians 3:20. {EW 30.4}

Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk; (Filippi 3,20) {EW 30.4}   

Be patient therefore, brethren, unto the coming of the Lord. Behold, the husbandman waiteth for the precious fruit of the earth, and hath long patience for it, until he receive the early and latter rain. Be ye also patient; stablish your hearts: for the coming of the Lord draweth nigh. James 5:7, 8. {EW 30.5}

Legyetek azért, atyámfiai, béketűrők az Úrnak eljöveteléig. Ímé a szántóvető várja a földnek drága gyümölcsét, béketűréssel várja, míg reggeli és estveli esőt kap.Legyetek ti is béketűrők, és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van. (Jakab 5,7-8) {EW 30.5}   

Who shall change our vile body, that it may be fashioned like unto His glorious body, according to the working whereby He is able even to subdue all things unto Himself. Philippians 3:21. {EW 31.1}

Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, amaz Ő hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket. (Filippi 3,21) {EW 31.1}   

And I looked, and behold a white cloud, and upon the cloud one sat like unto the Son of man, having on His head a golden crown, and in His hand a sharp sickle. And another angel came out of the temple, crying with a loud voice to Him that sat on the cloud, Thrust in Thy sickle, and reap: for the time is come for Thee to reap; for the harvest of the earth is ripe. And He that sat on the cloud thrust in His sickle on the earth; and the earth was reaped. And another angel came out of the temple which is in heaven, he also having a sharp sickle. Revelation 14:14-17. {EW 31.2}

És látám, és ímé vala egy fehér felhő; és a felhőn üle valaki, hasonló az embernek Fiához, a fején arany korona, és a kezében éles sarló.És más angyal jöve ki a templomból, nagy szóval kiáltván annak, a ki a felhőn ül vala: Indítsd a sarlódat és arass; mert a földnek aratni valója megszáradt.Bocsátá azért, a ki a felhőn ül vala az ő sarlóját a földre; és learattaték a föld.És más angyal jöve ki a mennyben való templomból, s annál is éles sarló vala. (Jelenések 14,14-17) {EW 31.2}   

There remaineth therefore a rest to the people of God. Hebrews 4:9. {EW 31.3}

Annakokáért megvan a szombatja az Isten népének. (Zsidók 4,9) {EW 31.3}   

And I John saw the holy city, New Jerusalem, coming down from God out of heaven, prepared as a bride adorned for her husband. Revelation 21:2. {EW 31.4}

És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony. (Jelenések 21,2) {EW 31.4}   

And I looked, and lo, a Lamb stood on the Mount Sion, and with Him an hundred forty and four thousand, having His Father's name written in their foreheads. Revelation 14:1. {EW 31.5}

És látám, és ímé egy Bárány áll vala Sion hegyén, és ő vele száznegyvennégy ezeren, a kiknek homlokán írva vala az ő Atyjának neve. (Jelenések 14,1) {EW 31.5}   

And he showed me a pure river of water of life, clear as crystal, proceeding out of the throne of God and of the Lamb. In the midst of the street of it, and on either side of the river, was there the tree of life, which bare twelve manner of fruits, and yielded her fruit every month: and the leaves of the tree were for the healing of the nations. And there shall be no more curse: but the throne of God and of the Lamb shall be in it; and His servants shall serve Him. And they shall see His face; and His name shall be in their foreheads. And there shall be no night there; and they need no candle, neither light of the sun; for the Lord giveth them light: and they shall reign forever and ever. Revelation 22:1-5. {EW 31.6}

És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, a mely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén kiAz ő utczájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók.És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és ő szolgái szolgálnak néki;És látják az ő orczáját; és az ő neve homlokukon lesz.És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségök szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és országolnak örökkön örökké. (Jelenések 22,1-5) {EW 31.6}