Chapter 17—The Experience of E. G. White in Preparing The Desire of Ages

TIZENHETEDIK FEJEZET — TAPASZTALATOK A Jézus ÉLETE CÍMŰ KÖNYV ÍRÁSA KÖZBEN

Notations From Letters and Diaries

Idézetek levelekből és naplókból

July 15, 1892—This week I have been enabled to commence writing on the life of Christ. Oh, how inefficient, how incapable I am of expressing the things which burn in my soul in reference to the mission of Christ! I have hardly dared to enter upon the work. There is so much to it all. And what shall I say, and what shall I leave unsaid? I lie awake nights pleading with the Lord for the Holy Spirit to come upon me, to abide upon me.... {3SM 115.1}

1892. július 15. – Ezen a héten el tudtam kezdeni az írást Jézus életéről. Mily alkalmatlan vagyok a lelkemben égő dolgok kifejezésére Krisztus szolgálatát illetőleg! Alig mertem belekezdeni a munkába. Oly sokat lehetne írni erről. Vajon miről szóljak, és miről hallgassak? Éjszakánként ébren fekszem és azért könyörgök az Úrhoz, hogy Szentlelke megnyugodjon rajtam... {3SM 115.1}   

I walk with trembling before God. I know not how to speak or trace with pen the large subject of the atoning sacrifice. I know not how to present subjects in the living power in which they stand before me. I tremble for fear lest I shall belittle the great plan of salvation by cheap words. I bow my soul in awe and reverence before God and say, “Who is sufficient for these things?”—Letter 40, 1892. {3SM 115.2}

Remegve járok Isten előtt. Nem tudom, hogyan beszéljek és írjak az engesztelő áldozat hatalmas témájáról. Nem tudom, hogyan jelenítsem meg az eseményeket azzal az élő erővel, amellyel én látom őket. Remegek attól való félelmemben, hogy olcsó szavakkal kicsinylem le a hatalmas megváltási tervet. Mélységes hódolattal és tisztelettel hajtom meg magam Isten előtt. „Ki lehet képes erre a feladatra?” – kérdezem (40. Levél, 1892). {3SM 115.2}   

May 23, 1893—It is cloudy and raining this morning. I have been writing upon the life of Christ since four o'clock. Oh, that the Holy Spirit may rest and abide upon me, that my pen may trace the words which will communicate to others the light which the Lord has been pleased in His great mercy and love to give to me.—Manuscript 80, 1893. {3SM 115.3}

1893. május 23. – Felhős és esős a reggel. Hajnali négytől Krisztus életéről írok. Bárcsak a Szentlélek megnyugodna rajtam, hogy olyan szavakat írhassak, melyekkel továbbadhatom azt a világosságot, melyet az Úr nagy szeretetében és irgalmában jónak látott megosztani velem (80. Kézirat, 1893). {3SM 115.3}   

June 15, 1893—I am anxious to get out the life of Christ. Marian [Davis] specifies chapters and subjects for me to write upon that I do not see really need to be written upon. I may see more light in them. These I shall not enter upon without the Lord's Spirit seems to lead me. The building [of] a tower, the war of Kings, these things do not burden my mind, but the subjects of the life of Christ, His character representing the Father, the parables essential for us all to understand and practice the lessons contained in them, I shall dwell upon.—Letter 131, 1893. {3SM 116.1}

1893. június 15. – Minél hamarabb ki szeretném adni a könyvet Jézus életéről. Marian [Davis] olyan fejezeteket és témákat jelöl ki számomra, melyeket nem látok igazán szükségesnek. Talán később több világosságot látok ezekben, de amíg az Úr Lelke nem vezet ilyen irányba, nem fogok belekezdeni ezek írásába. A toronyépítés vagy a királyok háborúja nem annyira foglalkoztat, mint Krisztus életének eseményei, az Atyát bemutató jelleme, és a példázatok, melyek mindannyiunk számára fontosak ahhoz, hogy megérthessük és gyakorolhassuk az azokban rejlő tanítást. Ezekről szívesebben írok (131. Levél, 1893). {3SM 116.1}   

July 2, 1893—I write some every day on the life of Christ. One chapter sets my mind fresh upon other subjects so that I have several scratch books that I am writing upon. I hardly dare send manuscript by young Linden, fearing it may get lost, and I wish to give more time to some subjects.—Letter 132, 1893 (Written from New Zealand.) {3SM 116.2}

1893. július 2. – Mindennap írok valamennyit Krisztus életéről. Némely fejezet más témakörökre irányítja a figyelmemet, ezért több könyv vázlatán dolgozom egyszerre. Nemigen merek az ifjú Lindennel kéziratokat küldeni, mert félek, hogy esetleg elveszíti azokat. Azonkívül néhány kérdésre több időt szeretnék szentelni (132. Levél, 1893. Új-Zéland). {3SM 116.2}   

July 7, 1893—I have written you a little bit every mail we heard of that went to ... [America], and when Brother Linden went, sent you a letter and manuscript ... some on the life of Christ.... That on life of Christ can be used for articles for the paper.—Letter 133, 1893. {3SM 116.3}

1893. július 7. – Minden [amerikai] küldeményben írtam neked egy keveset, és amikor Linden testvér elment, küldtem egy levelet és egy kéziratot... Krisztus életéről. Krisztus életének eseményeit felhasználhatjátok a folyóiratban (133. Levél, 1893). {3SM 116.3}   

Late 1894—It is decided in council I shall write on the life of Christ; but how any better than in the past? Questions and the true condition of things here and there are urged upon me.... {3SM 116.4}

1894 vége. – A testület határozata szerint Krisztus életéről kell írnom, de hogyan is tehetném ezt jobban, mint ahogyan eddig is tettem? Kérdésekkel és bizonyos események valódi állapota felől tudakozódva fordulnak hozzám sokan... {3SM 116.4}   

I have done scarcely anything on the life of Christ, and have been obliged to often bring Marian to my help, irrespective of the work on the life of Christ which she has to do under great difficulties, gathering from all my writings a little here and a little there, to arrange as best she can. But she is in good working order, if I could only feel free to give my whole attention to the work. She has her mind educated and trained for the work; and now I think, as I have thought a few hundred times, I shall be able after this mail [American] closes to take the life of Christ and go ahead with it, if the Lord will.—Letter 55, 1894. {3SM 116.5}

Alig írtam valamit Krisztus életéről, és gyakran Marian segítségét is ki kell kérnem más feladatokra, holott így is nagy nehézségek között dolgozik a Jézus életén, miközben legjobb tudása szerint összegyűjti és egybeszerkeszti írásaimat. Marian nagyon jól megszervezi a munkáját, én azonban sajnos nem tudok osztatlan figyelmet szentelni erre a feladatra. Marian jól képzett és hozzáértő munkaerő, és most hiszem, mint ahogyan már néhány százszor eddig is hittem, hogy ezután a levél után belekezdhetek az írásba Krisztus életéről, ha az Úr előtt úgy kedves (55. Levél, 1894). {3SM 116.5}   

October 25, 1894—Marian is working at the greatest disadvantage. I find but little time in which to write on the life of Christ. I am continually receiving letters that demand an answer, and I dare not neglect important matters that are brought to my notice. Then there are churches to visit, private testimonies to write, and many other things to be attended to that tax me and consume my time. Marian greedily grasps every letter I write to others in order to find sentences that she can use in the life of Christ. She has been collecting everything that has a bearing on Christ's lessons to his disciples, from all possible sources. After the camp meeting is ended, which is a very important meeting, I shall locate myself in some place where I can give myself to the work of writing on the life of Christ.... {3SM 117.1}

1894. október 25. – Marian a legrosszabb körülmények közt dolgozik. Kevés időm marad arra, hogy írjak Jézus életéről. Folyamatosan választ sürgető leveleket kapok, és nem merem elhanyagolni az elém tárt jelentős kérdéseket. Ennek következtében gyülekezeteket látogatok, személyre szabott bizonyságtételeket írok, és közben sok más helyen is jelen kell lennem, s mindez kimerít és felemészti az időmet. Marian mohón nyúl minden megírt levelem után, hátha talál bennük valamit Jézus életéhez. Minden lehetséges forrásból mindent összegyűjtött, ami kapcsolatban van Krisztusnak a tanítványokhoz intézett tanításaival. A tábori összejövetel után – ami szintén nagyon fontos – elvonulok valami olyan helyre, ahol az időmet a Jézus élete című könyv folytatásának szentelhetem... {3SM 117.1}   

There is much to be done in the churches, and I cannot act my part in keeping up the interest and do the other work that is necessary for me to do without becoming so weary that I cannot devote strength to writing on the life of Christ. I am much perplexed as to what is my duty.... {3SM 117.2}

Sok tennivaló van a gyülekezetben, és az ezekkel való törődés és egyéb munkáim mellett már nem tudok sok időt szentelni a Jézus élete folytatására. Kissé bizonytalan vagyok valódi kötelességemet illetően... {3SM 117.2}   

I have about decided to ... devote all my time to writing for the books that ought to be prepared without further delay. I would like to write on the life of Christ, on Christian Temperance [Ministry of Healing], and prepare Testimony No. 34 [volume 6] for it is very much needed. I will have to stop writing so much for the papers, and let the Review and Herald, the Signs of the Times, and all other periodicals go without articles from my pen for this year. {3SM 117.3}

Arra a döntésre jutottam, hogy időmet olyan könyvek megírására fogom szentelni, melyek kiadásával nem késlekedhetünk tovább. Szeretnék írni Jézus életéről, a keresztény mértékletességről [A Nagy Orvos lábnyomán], és el kell készülnöm a 36. bizonyságtétellel [6. kötet], mert már nagy szükség van rá. Az idén nem fogok cikkeket írni a The Review and Heraldba, az Idők Jeleibe és más folyóiratokba sem. {3SM 117.3}   

All articles that appear under my signature are fresh, new writings from my pen. I am sorry that I have not more literary help. I need this kind of help very much. Fanny [Bolton] could help me a great deal on the book work if she had not so many articles to prepare for the papers, and so many letters and testimonies to edit to meet the demands of my correspondence and the needs of the people. {3SM 117.4}

Az aláírásommal kiadott cikkek mind friss, jelenlegi munkák gyümölcsei. Sajnálom, hogy nem kapok több irodalmi segítséget, mert nagy szükségem lenne rá. Fanny [Bolton] sokat segíthetne nekem a könyvekkel kapcsolatos munkában, ha nem kellene annyi cikket előkészítenie, és oly sok levelet és bizonyságtételt szerkesztenie, melyek választ adnak a levélírók kérdéseire és az emberek szükségleteire. {3SM 117.4}   

It is of no use to expect anything from Marian [Davis] until the life of Christ is completed. I wish I could procure another intelligent worker who could be trusted to prepare matter for the press. Such a worker would be of great value to me. But the question is, Where shall I find such an one? I am brain weary much of the time. I write many pages before breakfast. I rise in the morning at two, three, and four o'clock.... {3SM 118.1}

Semmit nem várhatok el Mariantől mindaddig, amíg a Jézus élete el nem készül. Bárcsak biztosíthatnék még egy értelmes munkaerőt, akiben megbízhatok a nyomdai előkészítést illetően! Egy ilyen munkás nagy érték lenne számomra. A kérdés az, hol találhatok ilyet. Legtöbbször kimerült vagyok szellemileg, már reggeli előtt sok oldallal elkészülök. Hajnali kettőkor, háromkor, vagy négykor kelek... {3SM 118.1}   

You know that my whole theme both in the pulpit and in private, by voice and pen, is the life of Christ. Hitherto nearly all that I have written on this theme has been written during the hours when others are sleeping.—Letter 46a, 1894. {3SM 118.2}

Számomra Krisztus élete a legelső, akár a szószéken, akár magánbeszélgetésben, akár írásban kerüljön hozzám a szó. Eddig majdnem minden oldalt olyankor írtam, amikor mások aludtak (41. Levél, 1895). {3SM 118.2}   

June 6, 1896—That which is holy and elevated in heavenly things, I scarcely dare represent. Often I lay down my pen and say, Impossible, impossible for finite minds to grasp eternal truths, and deep holy principles, and to express their living import. I stand ignorant and helpless. The rich current of thought takes possession of my whole being, and I lay down my pen, and say, O Lord, I am finite, I am weak, and simple and ignorant; Thy grand and holy revelations I can never find language to express. {3SM 118.3}

1896. június 6. – Alig merem lefesteni a Menny szent és magasztos dolgait. Gyakran leteszem kezemből a tollat, mert lehetetlennek tartom, hogy úgy ki tudjam fejezni az örök igazságokat, a mélységes és szent elveket, hogy a véges elmék megérthessék azok élő jelentőségét. Alkalmatlannak érzem magam. Gazdag gondolatok járják át egész lényemet, de én leteszem a tollat és így szólok: „Uram, én véges vagyok, gyönge, egyszerű és tudatlan. Nem találok szavakat fenséges és szent kijelentéseid leírására. {3SM 118.3}   

My words seem inadequate. I despair of clothing the truth God has made known concerning His great redemption, which engrossed to itself His undivided attention in the only-begotten Son of the Infinite One. The truths that are to last through time and through eternity, the great plan of redemption, which cost so much for the salvation of the human race, presenting before them a life that measures with the life of God—these truths are too full, deep, and holy for human words or human pen to adequately express.—Manuscript 23, 1896. {3SM 118.4}

Szavaim erőtlennek tűnnek. Félek attól, hogy meggyengítem az igazságot, melyet Isten a megváltással kapcsolatban kijelentett, mely során a Mindenható oszthatatlan figyelmét egyszülött Fiára szentelte. Az örökkévaló igazságok, a hatalmas megváltási terv és annak mérhetetlen ára – mindezek olyan mélységes és szent témák, melyek kifejezésére az emberi szó nem megfelelő (23. Kézirat, 1896). {3SM 118.4}   

July 29, 1897—I awaken at half past two, and offer up my prayer to God in the name of Jesus. I am weak in physical strength; my head is not free from pain; my left eye troubles me. In writing upon the life of Christ I am deeply wrought upon. I forget to breathe as I should. I cannot endure the intensity of feeling that comes over me as I think of what Christ has suffered in our world.—Manuscript 70, 1897. {3SM 118.5}

1897. július 29. – Fél kettőkor ébredtem, majd imát küldtem Istenhez Jézus nevében. Egészségileg rosszul érzem magam, a fejem és a bal szemem fáj. Mélyen megindulok, amikor Krisztus életéről írok. Elfelejtek rendesen lélegezni. Hatalmas erővel nehezedik rám az érzés, amikor Krisztus földi szenvedéseire gondolok (70. Kézirat, 1897). {3SM 118.5}   

July 16, 1896—The manuscript for the “Life of Christ” is just about to be sent to America. [Contrary to her expectation, it was not until early 1898 that the manuscript was ready to send to the Pacific Press. It was sent in piecemeal, for new revelations led to many additions to the manuscript thought to be complete.—Compilers.] This will be handled by the Pacific Press. I have employed workers to prepare this book, especially Sister Davis, and this has cost me three thousand dollars. Another three thousand will be needed to prepare it to be scattered broadcast through the world in two books. We hope that they will have a large sale. I have devoted little time to these books, for speaking, writing articles for the papers, and writing private testimonies to meet and repress the evils that are coming in keeps me busy.—Letter 114, 1896. {3SM 119.1}

1896. július 16. – A Jézus élete kéziratát nemsokára Amerikába küldjük, ahol a Pacific nyomda veszi kézbe a nyomtatást.31 Dolgozókat alkalmaztam a könyv előkészítésére. Legtöbbet Davis testvérnő segédkezett, és ez összesen háromezer dolláromba került. Újabb háromezer dollárra lesz szükség a két kötet elterjesztésére a világon. Reménykedünk, hogy sokat megvesznek majd belőle. Kevés időt fordítottam ezekre a könyvekre, mert a prédikációk, a cikkek és a személyhez szóló bizonyságtételek írása nagyon lefoglal (114. Levél, 1896). {3SM 119.1}   

Meeting Criticisms of The Desire of Ages

A Jézus élete című könyv bírálata

June 20, 1900—I received your letter, Edson. [James Edson White wrote to his mother on May 11, 1900, presenting criticisms of the size, format, price, and illustrations of The Desire of Ages. He also objected to the appendix in the first edition, asking, “What is the use of pitching into other people's beliefs in the way it is done in this appendix?” he argued that such material made it difficult for literature evangelists to sell the book.] In regard to The Desire of Ages, when you meet with those who have criticisms to make, as will always be the case, do not take any notice of the supposed mistakes, but praise the book, tell of its advantages. The Desire of Ages would have been the same size as the two former books [Patriarchs and Prophets and The Great Controversy], had it not been for the strong recommendation of Brother O who was then general canvassing agent. What you say about the appendix is the first objection we have heard regarding that feature. Many have spoken of the great help they have found in the appendix. If people are prejudiced against anything that makes prominent the Sabbath, that very objection shows the necessity of it being there to convict minds. {3SM 119.2}

1900. június 20. – Megkaptam leveled, Edson. A Jézus életével kapcsolatban annyit, hogy amikor – ahogyan az mindig is lesz – bírálgatókkal találkozol, ne kezd el mérlegelni az állítólagos hibákat, hanem dicsérd a könyvet és beszélj annak előnyeiről. A Jézus élete ugyanolyan méretben jelent volna meg, mint az előző két kötet [Pátriárkák és próféták, A nagy küzdelem], ha O. testvér, aki akkoriban könyvevangélista vezető volt, nem óhajtotta volna másként. Amit a függelékkel kapcsolatban mondasz, ezt a bírálatot most hallottuk először ezzel a formátummal kapcsolatban. Sokan éppen arról számoltak be, hogy milyen sok segítséget kaptak a függeléken keresztül. Ha az embereknek előítéleteik vannak olyan helyekkel kapcsolatban, melyek előtérbe helyezik a szombat kérdését, akkor ellenvetésük éppen azt bizonyítja, hogy azokra a szakaszokra szükség van az olvasók meggyőzése érdekében. {3SM 119.2}   

Let us be guarded. Let us refuse to allow the criticisms of anyone to imprint objections on our minds. Let criticizers live by their trade of criticism. They cannot speak in favor of the very best of blessings without attaching a criticism to cast a shadow of reproach. Let us educate ourselves to praise that which is good when others criticize. Murmurers will always pick flaws, but let us not be saddened by the accusing element. Let us not consider it a virtue to make and suggest difficulties which one mind and another will bring in to harass and perplex.—Letter 87, 1900. {3SM 120.1}

Legyünk óvatosak! Ne engedjük, hogy a bírálgatás befolyásolhasson bennünket. Hadd maradjanak magukra a bírálgatók! Még a legnagyobb áldásokról sem tudnak olyan elismeréssel beszélni, melyhez ne fűznének hozzá valamilyen befeketítő bírálatot. Neveljük magunkat a jó dicséretére, miközben mások a bírálgatást érzik feladatuknak. Az elégedetlenkedők mindig találnak valami hibát, de ne engedjük, hogy vádoló magatartásukkal megszomorítsanak minket. Ne tartsuk erénynek olyan hibák előterjesztését, melyekkel egyes elmék csak a bosszantás és zavarkeltés kedvéért hozakodnak elő (87. Levél, 1900). {3SM 120.1}