Chapter 22—Emphasis on Salvation Theme—1890-1908

HUSZONKETTEDIK FEJEZET — A MEGVÁLTÁS HANGSÚLYOZÁSA — 1890–1908

The Provision for Salvation—Penances, mortifications of the flesh, constant confession of sin, without sincere repentance; fasts, festivals, and outward observances, unaccompanied by true devotion—all these are of no value whatever. The sacrifice of Christ is sufficient; He made a whole, efficacious offering to God; and human effort without the merit of Christ, is worthless. We not only dishonor God by taking this course but we destroy our present and future usefulness. A failure to appreciate the value of the offering of Christ, has a debasing influence; it blights our expectations, and makes us fall short of our privileges; it leads us to receive unsound and perilous theories concerning the salvation that has been purchased for us at infinite cost. The plan of salvation is not understood to be that through which divine power is brought to man in order that his human effort may be wholly successful. {3SM 190.1}

Lehetőség az üdvösségre. – Önsanyargatás, vezeklés és szüntelen bűnvallomás, őszinte megtérés nélkül, valamint böjtök, ünnepek és külsőleges engedelmesség őszinte lelkesedés hiányában – mindezek teljesen értéktelenek. Krisztus áldozata elegendő üdvösségünkhöz. Krisztus teljes értékű és hatékony áldozatot hozott, ezért a Krisztus érdemeit nélkülöző emberi erőfeszítés mit sem ér. Az ilyen úttal nemcsak hogy nem tiszteljük Istent, de jelen és jövőbeni hasznosságunkat is leromboljuk. Ha elmulasztjuk értékelni Krisztus áldozatát, ártó befolyást árasztunk. Ez megfoszt reményeinktől és kiváltságainktól, továbbá hamis és veszélyes elméletek elfogadásához vezet a megváltással kapcsolatban, amelynek lehetősége végtelen áron lett megvásárolva számunkra. Az emberek nem úgy értik a megváltási tervet, mint amelyen keresztül Isteni erőt nyerhetnek emberi erőfeszítéseik sikere érdekében. {3SM 190.1}   

To be pardoned in the way that Christ pardons, is not only to be forgiven, but to be renewed in the spirit of our mind. The Lord says, “A new heart will I give unto thee.” The image of Christ is to be stamped upon the very mind, heart, and soul. The apostle says, “But we have the mind of Christ” (1 Corinthians 2:16). Without the transforming process which can come alone through divine power, the original propensities to sin are left in the heart in all their strength, to forge new chains, to impose a slavery that can never be broken by human power. But men can never enter heaven with their old tastes, inclinations, idols, ideas, and theories. Heaven would be no place of joy to them; for everything would be in collision with their tastes, appetites, and inclinations, and painfully opposed to their natural and cultivated traits of character. {3SM 190.2}

Krisztushoz hasonlóan megbocsátani nemcsak a bocsánat kimondását jelenti, hanem a lelkületünkben való megújulást is. Az Úr így szól: „Új szívet adok belétek.” A Krisztusi képmás pecsétjének magára az elmére, a szívre és a lélekre kell kerülnie. Az apostol ezt mondja: „Bennünk pedig Krisztus értelme van” (1Kor 2:16). Az átalakító folyamat nélkül, mely egyedül Isteni hatalom által mehet végbe, a bűnre való kezdeti hajlam teljes erejével a szívben marad, hogy új bilincseket kovácsolva olyan rabszolgaságba vesse az embert, melyet emberi erő megtörni nem képes. Az emberek nem léphetnek be a mennybe régi ízlésükkel, hajlamaikkal, bálványaikkal és elméleteikkel. Számukra a menny nem lenne örömteli hely, mert minden ellentétes lenne ízlésükkel, étvágyukkal és hajlamaikkal. Minden fájdalmasan szemben állna veleszületett és begyakorolt tulajdonságaikkal. {3SM 190.2}   

Happiness is the result of holiness and conformity to the will of God. Those who would be saints in heaven must first be saints upon the earth; for when we leave this earth, we shall take our character with us, and this will be simply taking with us some of the elements of heaven imparted to us through the righteousness of Christ.—The Review and Herald, August 19, 1890. {3SM 191.1}

A boldogság a szentség és az Isten akaratának való engedés következménye. A mennyei szent embereknek először a földön kell szentté válnia, hiszen amikor elhagyjuk a földet, a jellemünket is magunkkal kell vinnünk. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy magunkkal visszük a Krisztus igazságossága révén nekünk tulajdonított mennyei vonásokat (The Review and Herald, 1890. augusztus 19.). {3SM 191.1}   

Justification and Sanctification Accomplished Through Faith—1890—When through repentance and faith we accept Christ as our Saviour, the Lord pardons our sins, and remits the penalty prescribed for the transgression of the law. The sinner then stands before God as a just person; he is taken into favor with Heaven, and through the Spirit has fellowship with the Father and the Son. {3SM 191.2}

Hit általi megigazulás és megszentelődés – 1890. Amikor megtérés és hit által személyes Megváltónkként fogadjuk el Krisztust, az Úr megbocsátja bűneinket, és elengedi a törvényszegésért járó büntetést. Ekkor a bűnös igaz személyként áll Isten előtt, elnyeri a Menny támogatását, és a Szentlelken keresztül közösségbe kerül a Fiúval és az Atyával. {3SM 191.2}   

Then there is yet another work to be accomplished, and this is of a progressive nature. The soul is to be sanctified through the truth. And this also is accomplished through faith. For it is only by the grace of Christ, which we receive through faith, that the character can be transformed. {3SM 191.3}

Ezen a ponton egy újabb, fokozatos jellegű munka veszi kezdetét. A léleknek meg kell szentelődnie az igazság által. Ez szintén hit által érhető el. A jellem egyedül Krisztus kegyelme által alakulhat át, melyet hit által nyerhetünk el. {3SM 191.3}   

It is important that we understand clearly the nature of faith. There are many who believe that Christ is the Saviour of the world, that the gospel is true and reveals the plan of salvation, yet they do not possess saving faith. They are intellectually convinced of the truth, but this is not enough; in order to be justified, the sinner must have that faith that appropriates the merits of Christ to his own soul. We read that the devils “believe, and tremble,” but their belief does not bring them justification, neither will the belief of those who give a merely intellectual assent to the truths of the Bible bring them the benefits of salvation. This belief fails of reaching the vital point, for the truth does not engage the heart or transform the character. {3SM 191.4}

Fontos tisztán megértenünk a hit természetét. Sokan hiszik, hogy Krisztus a világ Megváltója, hogy az evangélium igaz és feltárja előttünk a megváltási tervet, mégsem rendelkeznek üdvözítő hittel. Értelmükben ugyan meggyőződtek az igazság felől, de ez még nem elegendő. A megigazuláshoz a bűnösnek arra a hitre van szüksége, amely Krisztus érdemeit saját személyére alkalmazza. Olvassuk, hogy az ördögök „hisznek és rettegnek”, hitük mégsem hoz számukra megigazulást. Azok sem részesülhetnek a megváltás áldásaiban, akik pusztán értelmi jóváhagyásukat adják a Biblia igazságaihoz. Az efféle hit nem jut el a szükséges pontig, mert az igazság nem tölti be a szívet és nem formálja át a jellemet. {3SM 191.4}   

In genuine, saving faith, there is trust in God, through the belief in the great atoning sacrifice made by the Son of God on Calvary. In Christ, the justified believer beholds his only hope and deliverer. Belief may exist without trust, but confidence born of trust cannot exist without faith. Every sinner brought to a knowledge of the saving power of Christ, will make manifest this trust in greater degree as he advances in experience.—The Signs of the Times, November 3, 1890. {3SM 192.1}

A Kálvárián hozott engesztelő áldozatban való hit által az őszinte, megmentő hit Istenbe vetett bizalommal párosul. A megigazított hívő Krisztusban látja egyedüli reménységét és Szabadítóját. Hit létezhet bizalom nélkül, de a bizalomból eredő ráhagyatkozás nem létezhet hit nélkül. A Krisztus szabadító hatalmát megismerő bűnösök előrehaladásuk közben egyre nagyobb mértékben tesznek bizonyságot erről a bizalomról (Signs of the Times, 1890. november 3.). {3SM 192.1}   

Resisting Temptation—1891—Many seem to think that it is impossible not to fall under temptation, that they have no power to overcome, and they sin against God with their lips, talking discouragement and doubt, instead of faith and courage. Christ was tempted in all points like as we are, yet without sin. He said, “The prince of this world cometh, and hath nothing in me.” What does this mean? It means that the prince of evil could find no vantage ground in Christ for his temptation; and so it may be with us.—The Review and Herald, May 19, 1891. {3SM 192.2}

A kísértések visszaverése – 1891. Sokan úgy vélik, hogy lehetetlenség nem elesni a kísértésekben, és hogy nincs elég erejük a győzelemre. Amikor csüggedésnek és kételyeknek adnak hangot hit és bátorság helyett, ajkukkal vétkeznek Isten ellen. Krisztus mindenben megkísértetett, kivéve a bűnt. „E világ fejedelme eljött, és énbennem nincsen semmije” – mondta. Mit jelent ez? Azt, hogy a gonoszság fejedelme nem tudta megingatni Krisztust a kísértéseivel. Ez ugyanígy történhet velünk is (The Review and Herald, 1891. május 10.). {3SM 192.2}   

Perfection Not Reached by One Bound—1891—We are looking beyond time; we are looking to eternity. We are trying to live in such a way that Christ can say, “Well done, good and faithful servant.” Let us live, every one of us, in that way. We may make mistakes; we may err; but God will not leave us in error. “If we sin we have an advocate with the Father, Jesus Christ the righteous.” There is hope for us; we are prisoners of hope. {3SM 192.3}

A tökéletesség nem egyik pillanatról a másikra érhető el – 1891 – Az időkön túlra, az örökkévalóságba tekintünk. Úgy igyekszünk élni, hogy Krisztus elmondhassa: „Jól vagyon jó és hű szolgám.” Éljünk mindannyian ekképpen! Elkövethetünk hibákat és tévedhetünk, de Isten nem hagy bennünket a hibás úton. „Ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus.” Van reményünk. A reménység foglyai vagyunk. {3SM 192.3}   

Let us grasp the rich promises of God. The garden of God is full of rich promises. Oh, let us gather them; let us take them home; let us show that we believe in God. Let us take Him at His word; let not one of us be found distrusting God or doubting Him. {3SM 192.4}

Ragadjuk meg Isten gazdag ígéreteit! Isten kertje tele van gazdag ígéretekkel. Gyűjtsük be és vigyük haza őket! Mutassuk meg, hogy hiszünk Istenben! Fogjuk Őt szaván! Egyikünk se találtasson bizalmatlannak és kétségeskedőnek Istennel szemben! {3SM 192.4}   

Let us be growing Christians. We are not to stand still. We are to be in advance today of what we were yesterday; every day learning to be more trustful, more fully relying upon Jesus. Thus we are to grow up. You do not at one bound reach perfection; sanctification is the work of a lifetime.... {3SM 193.1}

Legyünk növekedő keresztények! Ne torpanjunk meg! A tegnapinál előbbre kell jutnunk a mai napon. Mindennap tanuljunk jobban bízni Jézusban és erősebben ráhagyatkozni! Így kell felnövekednünk. Nem egy pillanat alatt éritek el a tökéletességet. A megszentelődés élethosszig tartó folyamat... {3SM 193.1}   

I remember in 1843 a man and his wife ... who expected the Lord to come in 1844, and they were waiting and watching. And every day they would pray to God; before they would bid each other goodnight, they would say, “It may be the Lord will come when we are asleep, and we want to be ready.” The husband would ask his wife if he had said a word during the day that she had thought was not in accordance with the truth and the faith which they professed, and then she would ask him the same question. Then they would bow before the Lord and ask Him if they had sinned in thought or word or action, and if so that He would forgive that transgression. Now we want just such simplicity as this. {3SM 193.2}

Emlékszem egy férfire és feleségére 1843-ból..., akik 1844-re várták az Úr eljövetelét. Vigyáztak és várakoztak. Mindennap imádkoztak Istenhez. Mielőtt jó éjszakát kívántak volna egymásnak, így szóltak: „Lehet, hogy az Úr eljön, miközben alszunk, nekünk pedig készen kell lennünk.” A férj megkérdezte feleségétől, hogy mondott-e valamit a nap folyamán, amely szerinte nincs összhangban az igazsággal és hitvallásukkal, majd a feleség kérdezte ugyanezt a férjétől. Ezután leborultak az Úr előtt, és megkérdezték tőle, hogy vétkeztek-e gondolattal, szóval vagy cselekedettel, és ha igen, akkor bocsánatot kértek a törvényszegésért. Pont erre az egyszerűségre van szükségünk. {3SM 193.2}   

You want to be like little children, hanging upon the merits of a crucified and risen Saviour, and then you will be fortified. How? The angels of God will be around you as a wall of fire. The righteousness of Christ, which you claim, goes before you, and the glory of God is your rearward. God sanctify the tongues; God sanctify the thoughts; God sanctify our minds, that we may dwell upon heavenly themes, and then that we may impart that knowledge and light to others. There is great advancement for us, and do not stop here. May God help you to make the most of your responsibilities.—Manuscript 9, 1891. {3SM 193.3}

Legyetek olyanok, mint a gyermekek, kapaszkodjatok a megfeszített és feltámadt Megváltó ígéreteibe, és akkor Isten megerősít. Hogyan? Isten angyalai tűzfalként vesznek majd körül benneteket. Krisztus igazságossága, amelyre támaszkodtok, előttetek jár, és Isten dicsősége követ titeket. Az Úr megszenteli a nyelvet, megszenteli a gondolatokat és megszenteli az elmét, hogy mennyei tárgyakon időzhessünk, és hogy az elnyert ismeretet és áldást másoknak is továbbadhassuk. Nagy utat kell még megtennünk. Ne álljatok meg itt! Segítsen meg Isten kötelességetek teljesítésében (9. Kézirat, 1891)! {3SM 193.3}   

Justification Explained—1891—Justification by faith is to many a mystery. A sinner is justified by God when he repents of his sins. He sees Jesus upon the cross of Calvary. Why all this suffering? The law of Jehovah has been broken. The law of God's government in heaven and earth has been transgressed, and the penalty of sin is pronounced to be death. But “God so loved the world, that he gave his only begotten Son, that whosoever believeth in him should not perish, but have everlasting life.” Oh, what love, what matchless love! Christ, the Son of God, dying for guilty man! {3SM 193.4}

A megigazulás magyarázata – 1981. A hit általi megigazulás sokak számára nagy titok. Isten akkor igazítja meg a bűnöst, amikor megtér bűneiből. Ekkor meglátja Jézust a Kálvária keresztjén. Miért van ez a sok szenvedés? – Mert Istenünk törvényét sérelem érte. Az emberek áthágták a mennyei és földi világ igazgatására szolgáló törvényt, és a bűn következményeként kimondatott felettük a halálos ítélet. De „úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy ha valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Micsoda páratlan szeretet! Krisztus, Isten Fia halt meg a bűnös emberért. {3SM 193.4}   

The sinner views the spirituality of the law of God and its eternal obligations. He sees the love of God in providing a substitute and surety for guilty man, and that substitute is One equal with God. This display of grace in the gift of salvation to the world fills the sinner with amazement. This love of God to man breaks every barrier down. He comes to the cross, which has been placed midway between divinity and humanity, and repents of his sins of transgression, because Christ has been drawing him to Himself. He does not expect the law to cleanse him from sin, for there is no pardoning quality in the law to save the transgressors of the law. He looks to the atoning Sacrifice as his only hope, through repentance toward God—because the laws of His government have been broken—and faith toward our Lord Jesus Christ as the One who can save and cleanse the sinner from every transgression. {3SM 194.1}

A bűnös felismeri az Isteni törvény lelki jellegét és örökérvényűségét. Felismeri Isten szeretetét, mely helyettest és kezest biztosított a bűnös ember számára, mégpedig Istennel egyenlő helyettest. A kegyelem megláttatása a megváltás ajándékán keresztül ámulattal tölti el a bűnöst. Isten szeretete az ember iránt ledönt minden korlátot. Az ember az Isteni és emberi között félúton felállított kereszt lábához jön, és megbánja törvényszegésének vétkeit, mert Krisztus magához vonja őt. Nem a törvénytől várja, hogy megtisztítsa a bűntől, hiszen a törvényben nincs megbocsátó erő a törvényszegő megmentésére. A bűnös egyetlen reményeként feltekint az engesztelő Áldozatra, Istenhez megtérve, hiszen az Ő törvényét hágta át. Krisztus felé pedig hittel fordul, mint aki egyedül képes megváltani és megtisztítani a bűnöst minden törvényszegésből. {3SM 194.1}   

The mediatorial work of Christ commenced with the commencement of human guilt and suffering and misery, as soon as man became a transgressor. The law was not abolished to save man and bring him into union with God. But Christ assumed the office of his surety and deliverer in becoming sin for man, that man might become the righteousness of God in and through Him who was one with the Father. Sinners can be justified by God only when He pardons their sins, remits the punishment they deserve, and treats them as though they were really just and had not sinned, receiving them into divine favor and treating them as if they were righteous. They are justified alone through the imputed righteousness of Christ. The Father accepts the Son, and through the atoning sacrifice of His Son accepts the sinner. {3SM 194.2}

Krisztus közbenjáró munkája az emberi bűn, szenvedés és boldogtalanság megindulásával egyszerre vette kezdetét, közvetlenül a bűnbeesés után. Isten nem semmisítette meg a törvényt annak érdekében, hogy az embert közösségbe vonhassa magával. Krisztus felvette a Kezes és Szabadító szerepét, amikor bűnné lett az emberért, hogy az ember Isten igazságosságává válhasson Őbenne és Őáltala, aki egy volt az Atyával. A bűnös csak úgy igazulhat meg, ha Isten megbocsátja bűneit, eltörli a megérdemelt büntetést, és úgy bánik vele, mintha tényleg igaz lenne és nem követte volna el a bűnt. Kegyelmébe vonja és igaznak tekinti őt. Az ember egyedül Krisztus neki tulajdonított igazsága révén igazulhat meg. Az Atya elfogadja a Fiút, és Fiának engesztelő áldozatán keresztül elfogadja a bűnöst is. {3SM 194.2}   

A General Faith Is Not Enough—A general faith is entertained by many, and their assent is given that Christianity is the only hope for perishing souls. But to believe this intellectually is not sufficient to the saving of the soul.... {3SM 194.3}

A felületes hit nem elegendő. – Sokan vallják felületes hittel, hogy a veszendő lelkek egyedüli reménye a kereszténységben van. Ez az értelmi jellegű hit nem elegendő a lélek megváltásához... {3SM 194.3}   

There will be need not only of faith but of a trust in God. This is the true faith of Abraham, a faith which produced fruits. “Abraham believed God, and it was imputed unto him for righteousness” (James 2:23). When God told him to offer his son as a sacrifice it was the same voice that had spoken telling him to leave his country and go into a land which God would show him. Abraham was saved by faith in Christ as verily as the sinner is saved by faith in Christ today. {3SM 195.1}

Nemcsak hitre, hanem Istenbe vetett bizalomra is szükség van. Ábrahám valódi hite ez, mely gyümölcsöket von maga után. „Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul” (Jak 2:23). Amikor Isten felszólította, hogy áldozza fel fiát, ugyanaz a hang szólt hozzá, mely annakidején országából való távozásra késztette, hogy eljusson az Isten által megmutatott helyre. Ábrahám Krisztusba vetett hit által nyert üdvösséget, és a bűnös ma is Krisztusba vetett hit által válhat szabaddá. {3SM 195.1}   

The faith that justifies always produces first true repentance, and then good works, which are the fruit of that faith. There is no saving faith that does not produce good fruit. God gave Christ to our world to become the sinner's substitute. The moment true faith in the merits of the costly atoning sacrifice is exercised, claiming Christ as a personal Saviour, that moment the sinner is justified before God, because he is pardoned.—MS 46, 1891 {3SM 195.2}

A megigazító hit először mindig őszinte bűnbánatot, majd jó cselekedeteket terem. Nincs olyan megmentő hit, mely nem eredményez jó gyümölcsöket. Isten elküldte Jézust a világba, hogy a bűnös helyettesévé váljon. Abban a pillanatban, amikor a bűnös hitet gyakorol a felmérhetetlen értékű áldozat érdemeiben, amikor személyes Megváltójaként folyamodik Krisztushoz – abban a pillanatban megigazul Isten előtt, mert bűnei megbocsáttattak. {3SM 195.2}   

How to Overcome—1891—John pointed the people to the Lamb of God who taketh away the sins of the world. He said, “Behold the Lamb of God, which taketh away the sin of the world.” There is a great deal in that “taketh away.” The question is, Shall we keep on sinning as though it were an impossibility for us to overcome? How are we to overcome? As Christ overcame, and that is the only way. He prayed to His heavenly Father. We can do the same.... When tempted to speak wrong and do wrong resist Satan and say, I will not surrender my will to your control. I will cooperate with divine power and through grace be conqueror.—Manuscript 83, 1891. {3SM 195.3}

Hogyan juthatunk győzelemre? – 1891. János az emberek figyelmét Isten Bárányára fordította, aki elveszi a világ bűneit. „Íme az Isten Báránya, ki elveszi a világ bűneit” – mondta. Sok minden benne van ebben az „elveszi” szóban. A kérdés az, hogy bűnözzünk-e továbbra is, mintha a győzelemre jutás lehetetlen volna számunkra. Hogyan kell győznünk? – Ahogyan Krisztus győzött, és ez az egyedüli út. Krisztus imádkozott mennyei Atyjához. Ezt mi is megtehetjük... Amikor rossz tettek elkövetése vagy szavak kimondása kísért benneteket, álljatok ellent Sátánnak, és szóljatok így: „Nem engedem, hogy akaratomat uralmad alá vond. Kegyelem által és együttműködve az Isteni hatalommal győzelemre jutok” (83. Kézirat, 1891). {3SM 195.3}   

Christ Makes Up for Our Unavoidable Deficiencies—1891—Jesus loves His children, even if they err. They belong to Jesus and we are to treat them as the purchase of the blood of Jesus Christ. Any unreasonable course pursued toward them is written in the books as against Jesus Christ. He keeps His eye upon them, and when they do their best, calling upon God for His help, be assured the service will be accepted, although imperfect. {3SM 195.4}

Krisztus kipótolja elkerülhetetlen gyengeségeinket – 1891.  Jézus szereti gyermekeit, még ha hibát követnek is el. Jézushoz tartoznak, és nekünk úgy kell bánnunk velük, mint akiket Jézus Krisztus vérén keresztül megvásárolt. Minden indokolatlan bánásmód irányukban úgy kerül a könyvekbe, mint amely Jézus Krisztus ellen irányult. Jézus figyelemmel kíséri őket, és nyugodtak lehettek afelől, hogy amikor megteszik a tőlük telhető legjobbat, és Istenhez folyamodnak segítségért, szolgálatuk a hiányosságok ellenére is elfogadást nyer Isten előtt. {3SM 195.4}   

Jesus is perfect. Christ's righteousness is imputed unto them, and He will say, “Take away the filthy garments from him and clothe him with change of raiment.” Jesus makes up for our unavoidable deficiencies. Where Christians are faithful to each other, true and loyal to the Captain of the Lord's host, never betraying trusts into the enemy's hands, they will be transformed into Christ's character. Jesus will abide in their hearts by faith.—Letter 17a, 1891 (See also a similar statement made in 1885 in Faith and Works, 50.) {3SM 196.1}

Jézus tökéletes. Krisztus igazságossága tulajdoníttatik nekik, aki ezt mondja: „Vegyétek le róla a szennyes ruhát és öltöztessétek új ruhába.” Jézus kipótolja elkerülhetetlen gyengeségeinket. Ahol a keresztények őszinték egymáshoz, igazak és hűek az Úr seregének vezéréhez, és soha nem játsszák át megbízatásukat az ellenség kezére, ott Isten Krisztus jellemére formálja át őket. Hit által Jézus fog lakozni szívükben (17a. Levél, 1891 – Hasonló kijelentés olvasható 1885-ből a Faith and Works, 50. oldalán). {3SM 196.1}   

Flee to Christ as Soon as Sin Is Committed—1892—Many do not pray. They feel under condemnation for sin, and they think they must not come to God until they have done something to merit His favor or until God has forgotten about their transgressions. They say, “I cannot hold up holy hands before God without wrath or doubting, and therefore I cannot come.” So they remain away from Christ, and are committing sin all the time in so doing, for without Him you can do nothing but evil. {3SM 196.2}

Menekülj Krisztushoz, mihelyt elkövetted a bűnt! – 1892.  Sokan nem imádkoznak. A bűn kárhozata alatt érzik magukat, és úgy vélik, hogy addig nem jöhetnek Istenhez, amíg valamivel ki nem érdemlik jóindulatát, vagy amíg Isten meg nem bocsátja bűneiket. Azt mondják, hogy nem tudnak harag és kételkedés nélküli, tiszta kezeket felmutatni Isten előtt, ezért nem is jöhetnek hozzá. Távol maradnak Jézustól, és ezzel szüntelen bűnt követnek el, mert nélküle csak gonoszul cselekedhetnek. {3SM 196.2}   

Just as soon as you commit sin, you should flee to the throne of grace, and tell Jesus all about it. You should be filled with sorrow for sin, because through sin you have weakened your own spirituality, grieved the heavenly angels, and wounded and bruised the loving heart of your Redeemer. When you have asked Jesus in contrition of soul for His forgiveness, believe that He has forgiven you. Do not doubt His divine mercy or refuse the comfort of His infinite love.—The Bible Echo, February 1, 1892 (Discourse at Melbourne, Australia, December 19, 1891.) {3SM 196.3}

Mihelyt bűnt követtek el, a kegyelem trónjához kellene futnotok, és beszámolnotok róla Krisztusnak. Meg kell telnetek a bűn miatti bánkódással, mert a bűnnel meggyengítettétek saját lelkiségeteket, megszomorítottátok az angyalokat és megsebeztétek Megváltótok szerető szívét. Amikor megtört lélekkel bocsánatot kértek Jézustól, higgyétek, hogy megbocsátott nektek. Ne vonjátok kétségbe Isteni irgalmát és ne utasítsátok el végtelen szeretetének vigasztalását (Bible Echo, 1892. február 1.; Melbourni prédikáció, 1891. december 19.). {3SM 196.3}   

What If We Sin After We Have Been Forgiven?—1892—It is the Holy Spirit that imparts repentance to us. Jesus draws us to Himself through the agency of His divine Spirit; and through faith in His blood we are cleansed from sin: “for the blood of Jesus Christ his Son, cleanseth us from all sin” (1 John 1:7). “If we confess our sins, he is faithful and just to forgive us our sins, and to cleanse us from all unrighteousness” (Verse 9). {3SM 196.4}

Mi történik, ha a bűnbocsánat elnyerése után vétkezünk? – 1892. A Szentlélek késztet bennünket bűnbánatra. Az Isteni Lélek munkáján keresztül Jézus magához von minket, és a vérébe vetett hit által megtisztulunk a bűntől. „És Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől” (1Jn 1:7). „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól” (9. vers). {3SM 196.4}   

But suppose that we sin after we have been forgiven, after we have become the children of God, then need we despair?—No: for John writes: “My little children, these things I write unto you, that ye sin not. And if any man sin, we have an advocate with the Father, Jesus Christ the righteous” (chap. 2:1). Jesus is in the heavenly courts, pleading with the Father in our behalf. He presents our prayers, mingling with them the precious incense of His own merit, that our prayers may be acceptable to the Father. He puts the fragrance into our prayers, and the Father hears us because we ask for the very things which we need, and we become to others a savor of life unto life. {3SM 197.1}

De tegyük fel, hogy bűnt követünk el a bűnbocsánat elnyerése után, azután, hogy Isten gyermekeivé lettünk. El kell-e csüggednünk? – Nem, hiszen János ezt írja: „Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus” (1Jn 2:1). Jézus a mennyei trónteremben közbenjár az Atyánál érettünk. Saját érdemének drága jó illatával vegyítve mutatja fel imáinkat, hogy az Atya elfogadhassa azokat. Jézus az imáinkba helyezi a jó illatot, mennyei Atyánk pedig meghallgat, mert szükségünknek megfelelően kérünk, és így élet illatává válunk mások számára. {3SM 197.1}   

Jesus came to suffer in our behalf, that He might impart to us His righteousness. There is but one way of escape for us, and that is found only in becoming partakers of the divine nature. {3SM 197.2}

Jézus eljött, hogy szenvedjen érettünk, és részesítsen bennünket igazságában. Az egyetlen lehetséges kiút számunkra, ha az Isteni természet részeseivé válunk. {3SM 197.2}   

But many say that Jesus was not like us, that He was not as we are in the world, that He was divine, and that we cannot overcome as He overcame. But Paul writes, “Verily he took not on him the nature of angels; but he took on him the seed of Abraham. Wherefore in all things it behooved him to be made like unto his brethren, that he might be a merciful and faithful high priest in things pertaining to God, to make reconciliation for the sins of the people. For in that he himself hath suffered being tempted, he is able to succour them that are tempted” (Hebrews 2:16-18). “For we have not an high priest which cannot be touched with the feeling of our infirmities; but was in all points tempted like as we are, yet without sin. Let us therefore come boldly unto the throne of grace, that we may obtain mercy, and find grace to help in time of need” (chap. 4:15, 16). Jesus says, “To him that overcometh will I grant to sit with me in my throne, even as I also overcame, and am set down with my father in his throne” (Revelation 3:21). {3SM 197.3}

De sokan azt mondják, hogy Jézus nem olyan volt, nem úgy élt a világban, mint mi, hiszen Isten volt, s ezért mi nem is győzedelmeskedhetünk hozzá hasonlóan. Pál azonban így ír: „Mert nyilván nem angyalokat karolt fel, hanem az Ábrahám magvát karolta fel. Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő legyen és hív főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mert amennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek” (Zsid 2:1618). „Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül” (Zsid 4:1516). Jézus ezt mondja: „Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében” (Jel 3:21). {3SM 197.3}   

Jesus encircled the race with His humanity, and united divinity with humanity; thus moral power is brought to man through the merits of Jesus. Those who profess His name through His grace are to sanctify themselves that they may exert a sanctifying influence on all with whom they associate.—The Review and Herald, March 1, 1892. {3SM 198.1}

Jézus átölelt bennünket emberi természetével, és egyesítette az Isteni természetet az emberivel. Ezáltal, Jézus érdemei révén, erkölcsi erőhöz jutottunk. Az Ő nevét vallóknak meg kell szentelődniük kegyelme által, hogy megszentelő befolyást árasszanak mindazokra, akikkel kapcsolatba kerülnek (The Review and Herald, 1892. március 1.). {3SM 198.1}   

No Time to Fold Our Hands—1892—As we come to feel our utter reliance upon Christ for salvation, are we to fold our hands, and say, “I have nothing to do; I am saved; Jesus has done it all”?—No, we are to put forth every energy that we may become partakers of the divine nature. We are to be continually watching, waiting, praying, and working. {3SM 198.2}

Ne eresszük le a kezünket! – 1892. Miután felismerjük, hogy Krisztusra kell támaszkodnunk szabadításért, le kell-e eresztenünk kezünket, mondván, hogy semmi dolgunk, hiszen Jézus megszabadított, és mindent megtett értünk? – Nem! Minden erőnket latba kell vetnünk annak érdekében, hogy az Isteni természet részeseivé válhassunk. Folyamatosan őrködnünk, vigyáznunk, imádkoznunk és munkálkodnunk kell. {3SM 198.2}   

But do all that we may, we cannot pay a ransom for our souls. We can do nothing to originate faith, for faith is the gift of God; neither can we perfect it, for Christ is the finisher of our faith. It is all of Christ. All the longing after a better life is from Christ, and is an evidence that He is drawing you to Himself and that you are responding to His drawing power.—The Bible Echo, May 15, 1892. {3SM 198.3}

Azonban mindezt megtéve sem fizethetjük meg a váltságdíjat saját lelkünkért. Semmivel nem eredeztethetünk hitet, mert a hit Isten ajándéka. Tökéletesíteni sem tudjuk azt, mert Krisztus a hitünk bevégzője. Minden Krisztustól van. A jobb élet utáni vágyakozás is Krisztustól ered, és azt bizonyítja, hogy Krisztus magához von benneteket, ti pedig engedtek vonzó hatalmának (Bible Echo, 1892. május 15.). {3SM 198.3}   

Christ's Nature Implanted in Us—1894—Truth, precious truth, is sanctifying in its influence. The sanctification of the soul by the operation of the Holy Spirit is the implanting of Christ's nature in humanity. It is the grace of our Lord Jesus Christ revealed in character, and the grace of Christ brought into active exercise in good works. Thus the character is transformed more and more perfectly after the image of Christ in righteousness and true holiness. There are broad requirements in divine truth stretching out into one line after another of good works. The truths of the gospel are not unconnected; uniting they form one string of heavenly jewels, as in the personal work of Christ, and like threads of gold they run through the whole of Christian work and experience. {3SM 198.4}

Krisztus természete bennünk – 1894. A csodálatos igazság megszentelő befolyással bír. A lélek megszentelődése a Szentlélek munkáján keresztül nem más, mint Krisztus természetének átültetése az emberiségbe. Az Úr Jézus Krisztus kegyelme jelenik meg a jellemben és a jócselekedetben. A jellem egyre tökéletesebbé válik igazságban és valódi szentségben, Jézus hasonlatossága szerint. Az Isteni igazságnak sokrétű rendelései vannak a jócselekedetek egymást követő szintjein. Az evangélium igazságai nem függetlenek egymástól. Egységük mennyei ékkövek sorozatát alkotja, mint Krisztus személyes munkájában. Az igazságok együttese aranyfonálként kíséri végig a keresztény élet tapasztalatát és munkáját. {3SM 198.4}   

Christ is the complete system of truth. He says, “I am the way, the truth, and the life.” All true believers center in Christ, their character is irradiated by Christ; all meet in Christ, and circulate about Christ. Truth comes from Heaven to purify and cleanse the human agent from every moral defilement. It leads to benevolent action, to kind, tender, thoughtful love toward the needy, the distressed, the suffering. This is practical obedience to the words of Christ.—Manuscript 34, 1894. {3SM 198.5}

Krisztus az igazság tökéletes teljessége. Így szól: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” Minden igaz hívő Krisztusra figyel. Jellemüket Ő ragyogtatja át. Mindnyájan Krisztusban találkoznak, és Krisztusról beszélnek. Az igazság a mennyből érkezik, hogy megtisztítsa a mennyei eszközt minden erkölcsi szennytől. Az igazság jóságos cselekedetre késztet, kedves, gyöngéd, előzékeny szeretetre a szükségben lévők, szenvedők és csüggedők iránt. Ez a Krisztus szavainak való gyakorlati engedelmesség (34. Kézirat, 1894). {3SM 198.5}   

Satan Claimed to Be Sanctified—1894—Satan claimed to be sanctified, and exalted himself above God even in the courts of heaven. So great was his deceptive power that he corrupted a large number of angels, and enlisted their sympathy in his selfish interest. When he tempted Christ in the wilderness he claimed that he was sanctified, that he was a pure angel from the heavenly courts; but Jesus was not deceived by his pretensions and neither will those be deceived who live by every word that proceedeth out of the mouth of God. {3SM 199.1}

Sátán szentnek jelentette ki önmagát, és még a mennyei udvarokban is Isten fölötti dicsőséget követelt magának. Megtévesztő hatalma oly nagy volt, hogy sok angyalt megrontott és magával ragadott önző céljaival való azonosulásra. Amikor a pusztában megkísértette Krisztust, szentnek jelentette ki magát, a mennyei udvarok tiszta angyalának. Jézust azonban nem tudta elhitetni csalásaival, és azokat sem fogja tudni becsapni, akik az Isten szájából származó igék szerint vezetik életüket. {3SM 199.1}   

God will not accept a willful, imperfect obedience. Those who claim to be sanctified, and yet turn away their ears from hearing the law prove themselves to be the children of disobedience, whose carnal hearts are not subject to the law of God, and neither indeed can be.—Manuscript 40, 1894. {3SM 199.2}

Isten nem fogad el tudatosan tökéletlen engedelmességet. Akik szentnek vallják magukat, s közben elfordítják fülüket a törvény hallásától, azt igazolják, hogy azok közé az engedetlen gyermekek közé tartoznak, akiknek szíve nincs alárendelve Isten törvényének, mert nem is lehet (40. Kézirat, 1894). {3SM 199.2}   

Faith and Good Works—1895—Our acceptance with God is sure only through His beloved Son, and good works are but the result of the working of His sin-pardoning love. They are no credit to us, and we have nothing accorded to us for our good works by which we may claim a part in the salvation of our souls. Salvation is God's free gift to the believer, given to him for Christ's sake alone. The troubled soul may find peace through faith in Christ, and his peace will be in proportion to his faith and trust. He cannot present his good works as a plea for the salvation of his soul. {3SM 199.3}

Hit és jócselekedetek – 1895. Isten előtt való elfogadottságunk egyedül szeretett Fián keresztül válhat bizonyossá, és a jócselekedetek csupán a következményei a bűnbocsátó szeretet munkájának. Semmilyen érdemet nem vívunk ki általuk, és semmi olyat nem kapunk értük, mely által joggal hivatkozhatnánk arra, hogy részt vettünk saját lelki üdvösségünk kimunkálásában. A megváltás Isten ingyen ajándéka a hívőnek, melyet egyedül Krisztus érdeméért nyerhet el. A megterhelt lélek békességre lel a Krisztusba vetett hit által, mely békesség egyenes arányban van hitének és bizalmának mélységével. Lelki üdvössége érdekében nem hivatkozhat jó cselekedeteire. {3SM 199.3}   

But are good works of no real value? Is the sinner who commits sin every day with impunity, regarded of God with the same favor as the one who through faith in Christ tries to work in his integrity? The Scripture answers, “We are his workmanship, created in Christ Jesus unto good works, which God hath before ordained that we should walk in them.” {3SM 199.4}

Nincs tehát valódi értéke a jó cselekedeteknek? A naponta szabadon bűnöző bűnösre ugyanazzal a jóindulattal tekint Isten, mint arra, aki Krisztusba vetett hit által egyenesen és becsületesen igyekszik járni? A Szentírás válaszol: „Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.” {3SM 199.4}   

In His divine arrangement, through His unmerited favor, the Lord has ordained that good works shall be rewarded. We are accepted through Christ's merit alone; and the acts of mercy, the deeds of charity, which we perform, are the fruits of faith; and they become a blessing to us; for men are to be rewarded according to their works. {3SM 200.1}

Az Isteni elrendezés szerint az Úr kiérdemelhetetlen kegyelme úgy akarta, hogy a jó cselekedeteket jutalom kövesse. Isten egyedül Krisztus érdeméért fogad el minket, az általunk véghezvitt irgalmas és előzékeny cselekedetek pedig a hit gyümölcsei. Ezek áldássá válnak számunkra, mert az ember tettei szerint veszi el jutalmát. {3SM 200.1}   

It is the fragrance of the merit of Christ that makes our good works acceptable to God, and it is grace that enables us to do the works for which He rewards us. Our works in and of themselves have no merit. When we have done all that it is possible for us to do, we are to count ourselves as unprofitable servants. We deserve no thanks from God. We have only done what it was our duty to do, and our works could not have been performed in the strength of our own sinful natures. {3SM 200.2}

Krisztus érdemének jóillata teszi jó tetteinket elfogadhatóvá Isten előtt, és az Isteni kegyelem az, mely képessé tesz bennünket azokra   a cselekedetekre, melyekért Isten megjutalmaz bennünket. Amikor minden tőlünk telhetőt megteszünk is, haszontalan szolgáknak kell magunkat tekintenünk. Nem érdemlünk köszönetet Istentől. Csak kötelességünket teljesítettük, és ezeket a tetteket nem vihettük volna véghez saját bűnös természetünk erejével. {3SM 200.2}   

The Lord has bidden us to draw nigh to Him and He will draw nigh to us; and drawing nigh to Him, we receive the grace by which to do those works which will be rewarded at His hands.—The Review and Herald, January 29, 1895. {3SM 200.3}

Az Úr arra kér bennünket, hogy közeledjünk hozzá, és Ő is közeledni fog hozzánk. Istenhez közeledve részesülünk abban a kegyelemben, melyek az Úr kezéből kapott jutalmat eredményező cselekedetekre képesítenek minket (The Review and Herald, 1895. január 29.). {3SM 200.3}   

Surrounded With Heaven's Atmosphere—1898—“We love him, because he first loved us” (1 John 4:19). True conversion, true sanctification, will be the cause of the change in our views and our feelings toward one another and toward God. “We have known and believed the love that God hath to us. God is love; and he that dwelleth in love dwelleth in God, and God in him” (Verse 16). We must increase in faith. We must know the sanctification of the Spirit. In earnest prayer we must seek God, that the divine Spirit may work in us. God then will be glorified by the example of the human agent. We shall be workers together with God. {3SM 200.4}

Mennyei légkörrel körülvéve – 1898. „Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket” (1Jn 4:19)! Valódi megtérésről és megszentelődésről akkor beszélhetünk, amikor nézeteink és érzéseink megváltoznak egymás és Isten irányában. „És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is őbenne” (16. vers). Növekednünk kell hitben. Meg kell ismernünk a Lélek megszentelő hatalmát. Keresnünk kell Istent odaadó imában, hogy az Isteni Lélek bennünk munkálkodhasson. Istent megdicsőíti a példaadó emberi eszköz. Ilyenkor Isten munkatársai vagyunk. {3SM 200.4}   

Sanctification of soul, body, and spirit will surround us with the atmosphere of heaven. If God has chosen us from eternity, it is that we might be holy, our conscience purged from dead works to serve the living God. We must not in any way make self our god. God has given Himself to die for us, that He might purify us from all iniquity. The Lord will carry on this work of perfection for us if we will allow ourselves to be controlled by Him. He carries on this work for our good and His own name's glory. {3SM 200.5}

A test és a lélek megszentelődése mennyei légkörrel vesz bennünket körül. Ha Isten öröktől fogva kiválasztott bennünket, akkor szentségre juthatunk és lelkiismeretünk megtisztulhat a holt cselekedetekből, hogy az élő Istent szolgálhassuk. Semmi módon ne tegyük az énünket Istenné. Isten halálra adta magát értünk, hogy megtisztíthasson minket minden bűntől. Az Úr tovább végzi a tökéletesítés munkáját életünkben, ha átengedjük neki a vezetést.     A mi javunkra és nevének dicsőségére végzi ezt a munkát. {3SM 200.5}   

The Importance of Simple, Implicit Faith—We must bear a living testimony to the people, presenting before them the simplicity of faith. We must take God at His word, and believe that He will do just as He has said. If He chastises us, it is that we may be partakers of His divine nature. It runs through all His designs and plans to carry on a daily sanctification in us. Shall we not see our work? Shall we not present to others their duty, the privilege they have of growing in grace and in the knowledge of Jesus Christ? {3SM 201.1}

Az egyszerű és bizalomteljes hit jelentősége. – Élő bizonyságtételt kell az emberek elé vinnünk, bemutatva nekik a hit egyszerűségét. Szaván kell fognunk Istent. Higgyünk abban, hogy úgy fog cselekedni, ahogyan megmondta. Ha megfenyít bennünket, azért teszi, hogy az Isteni természet részeseivé válhassunk. Minden terve és szándéka naponkénti megszentelésünket munkálja. Felismerjük-e feladatunkat? Vezessünk másokat is kötelességük felismerésére! Mutassuk meg nekik, hogy milyen nagy kiváltság a kegyelemben és a Jézus Krisztus ismeretében való növekedés lehetősége! {3SM 201.1}   

“This is the will of God, even your sanctification” (1 Thessalonians 4:3). We have not pressed forward to the mark of the prize of our high calling. Self has found too much room. Oh, let the work be done under the special direction of the Holy Spirit. The Lord demands all the powers of the mind and being. It is His will that we should be conformed to Him in will, in temper, in spirit, in our meditations. The work of righteousness cannot be carried forward unless we exercise implicit faith. {3SM 201.2}

„Mert ez az Isten akaratja, a ti szentté lételetek, hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok” (1Thessz 4:3). Nem haladtunk előre elhivatásunk jutalmának célpontja felé. Túl sok hely maradt az én számára. Ó, bárcsak a Szentlélek különleges vezetése mellett végeznénk a munkát! Az Úr létezésünk és értelmünk minden erejére igény tart. Azt kívánja, hogy szabjuk magunkat hozzá akaratunk, indulataink, lelkületünk és elmélkedésünk terén. Bizalomteljes hit nélkül nem vihetjük tovább az igazságosság munkáját. {3SM 201.2}   

Move every day under God's mighty working power. The fruit of righteousness is quietness and assurance forever. If we had exercised more faith in God and had trusted less to our own ideas and wisdom, God would have manifested His power in a marked manner on human hearts. By a union with Him, by living faith, we are privileged to enjoy the virtue and efficacy of His mediation. Hence we are crucified with Christ, dead with Christ, risen with Christ, to walk in newness of life with Him.—Letter 105, 1898. {3SM 201.3}

Haladjunk mindennap Isten fenséges hatalmának vezetése szerint! Az igazságosság gyümölcse elcsendesedés és bizonyosság mindörökké. Ha több hitet gyakoroltunk volna, és kevésbé bíztunk volna saját elgondolásainkban és bölcsességünkben, Isten nevezetes módon nyilvánította volna, meg hatalmát az emberi szívekben. Istennel való közösség és élő hit által kiváltságunk van örvendezni közbenjárásának hatékonyságában és erényében. Megfeszíttettünk, meghaltunk és feltámadtunk Krisztussal együtt, hogy megújult életben járhassunk vele (105. Levél, 1898). {3SM 201.3}   

True Sanctification Needed—1902—Two nights ago, I awoke at ten o'clock, heavily burdened in regard to the lack of the Holy Spirit's working among our people. I rose and walked the room, pleading with the Lord to come closer, very much closer, to His people, endowing them with such power that they may work His work so mightily that through them may be revealed the abundant grace of Christ.... {3SM 201.4}

Valóságos megszentelődésre van szükség. – 1902. Két nappal ezelőtt felébredtem tíz órakor, mert a Szentlélek munkájának hiánya népünk életében súlyos teherként nehezedett rám. Felkeltem és járkáltam a szobában, s kérleltem az Urat, hogy jöjjön közelebb, sokkal közelebb népéhez, és ruházzon fel minket hatalommal, hogy olyan erővel végezhessük munkáját, hogy a Krisztus bővölködő kegyelme megnyilvánulhasson rajtunk keresztül. ... {3SM 201.4}   

In the Sermon on the Mount, Christ has given a definition of true sanctification. He lived a life of holiness. He was an object lesson of what His followers are to be. We are to be crucified with Christ, buried with Him, and then quickened by His Spirit. Then we are filled with His life. {3SM 202.1}

A Hegyibeszédben Krisztus meghatározást adott a valódi megszentelődésről. Krisztus szent életet élt. Élete példaként szolgál követői számára. Meg kell feszíttetnünk és el kell temettetnünk Krisztussal, hogy a Szentlélek életet önthessen belénk, és megtelhessünk az Ő életével. {3SM 202.1}   

The Work of a Lifetime—Our sanctification is God's object in all His dealing with us. He has chosen us from eternity that we may be holy. Christ gave Himself for our redemption, that through our faith in His power to save from sin, we might be made complete in Him. In giving us His Word, He has given us bread from heaven. He declares that if we eat His flesh and drink His blood, we shall receive eternal life. {3SM 202.2}

Élethosszig tartó munka. – Isten minden értünk való munkájának célja a megszentelődésünk. Örök időktől fogva kiválasztott minket, hogy szentté válhassunk. Krisztus önmagát adta megváltásunkért, hogy a bűntől megszabadító hatalmába vetett hitünk által teljessé válhassunk őbenne. Az Igével mennyből származó kenyeret adott nekünk. Kijelenti, hogy ha esszük az Ő testét és isszuk az Ő vérét, örök élet részesei leszünk. {3SM 202.2}   

Why do we not dwell more upon this? Why do we not strive to make it easily understood, when it means so much? Why do not Christians open their eyes to see the work God requires them to do. Sanctification is the progressive work of a lifetime. The Lord declares, “This is the will of God, even your sanctification” (1 Thessalonians 4:3). Is it your will that your desires and inclinations shall be brought into conformity to the divine will? {3SM 202.3}

Miért nem foglalkozunk többet ezzel? Miért nem igyekszünk ezt könnyebben érthetővé tenni, amikor olyan sokat jelent? Miért nem nyitják ki a keresztények a szemüket, hogy meglássák Istentől kapott feladatukat? A megszentelődés egy élet fokozatosan végbemenő munkája. Az Úr kijelenti: „Mert ez az Isten akaratja, a ti szentté lételetek, hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok” (1Thessz 4:3). Akarjátok-e, hogy vágyaitok és hajlamaitok összhangba kerüljenek az Isteni akarattal? {3SM 202.3}   

As Christians, we have pledged ourselves to realize and fulfill our responsibilities and to show to the world that we have a close connection with God. Thus, through the godly words and works of His disciples, Christ is to be represented. {3SM 202.4}

Mint keresztények megfogadtuk, hogy felelősségünket felismerve és betöltve megmutatjuk a világnak, hogy szoros kapcsolatunk van Istennel. Így kell bemutatni Krisztust – tanítványainak Krisztusi szavain és cselekedetein keresztül. {3SM 202.4}   

God demands of us perfect obedience to His law—the expression of His character. “Do we then make void the law through faith? God forbid: yea, we establish the law” (Romans 3:31). This law is the echo of God's voice, saying to us, Holier, yes, holier still. Desire the fullness of the grace of Christ; yea, long—hunger and thirst—after righteousness. The promise is, “Ye shall be filled.” Let your heart be filled with an intense longing for this righteousness, the work of which God's Word declares is peace, and its effect quietness and assurance forever. {3SM 202.5}

Isten tökéletes engedelmességet vár el tőlünk törvénye iránt, mely nem más, mint jellemének kifejeződése. „A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-é a hit által? Távol legyen! Sőt inkább a törvényt megerősítjük” (Róm 3:31). Ez a törvény Isten hangjának visszhangja, mely így szól hozzánk: szentebbé, igen, még szentebbé. Vágyakozzunk Krisztus kegyelmének teljességére! Vágyakozzunk az igazság után! Igen! Éhezzünk és szomjazzunk érte! Az ígéret szerint Isten megelégíti a szomjúhozókat. Töltse be szíveteket az igazságra való fokozott vágy, mely Isten Igéje szerint békét, csöndességet és bizonyosságot munkál. {3SM 202.5}   

Partakers of the Divine Nature—It is our privilege to be partakers of the divine nature, having escaped the corruption that is in the world through lust. God has plainly stated that He requires us to be perfect; and because He requires this, He has made provision that we may be partakers of the divine nature. Only thus can we gain success in our striving for eternal life. The power is given by Christ. “As many as received him, to them gave he power to become the sons of God” (John 1:12). {3SM 203.1}

Az Isteni természet részesei. – Kiváltságunk, hogy az Isteni természet részesei legyünk, megmenekülvén a romlottságból, mely a kívánságban van e világon. Isten világosan kijelentette, hogy tökéletességet vár el tőlünk. Ennek érdekében megteremtette annak lehetőségét, hogy Isteni természet részeseivé válhassunk. Egyedül így járhatunk sikerrel az örök élet elnyerésére való igyekezetünkben. A hatalom Krisztustól van. „Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek” (Jn 1:12). {3SM 203.1}   

God requires of us conformity to His image. Holiness is the reflection from His people of the bright rays of His glory. But in order to reflect this glory, man must work with God. The heart and mind must be emptied of all that leads to wrong. The Word of God must be read and studied with an earnest desire to gain from it spiritual power. The bread of heaven must be eaten and digested, that it may become a part of the life. Thus we gain eternal life. Then is answered the prayer of the Saviour, “Sanctify them through thy truth: thy word is truth.”—Letter 153, 1902. {3SM 203.2}

Isten elvárja tőlünk, hogy átalakuljunk az Ő hasonlatosságára. A szentség nem más, mint az Isteni dicsőség fényes sugarainak visszatükrözése. A dicsőség visszatükrözése érdekében az embernek együtt kell dolgoznia Istennel. Szívünket és elménket meg kell üresítenünk mindentől, ami rosszra vezet. Olvassuk és tanulmányozzuk a Bibliát a belőle meríthető lelki erő után való vágyakozással! A menny kenyerét fogyasztanunk és emésztenünk is kell, hogy az életünk részévé válhasson. Így nyerünk örök életet. Így kerül megválaszolásra a Megváltó imája: „Szenteld meg őket a te igazságoddal. A te igéd igazság” (153. Levél, 1902). {3SM 203.2}   

Opinions and Practices to Be Conformed to God's Word—There are many who claim that they have been sanctified to God, and yet when the great standard of righteousness is presented to them they become greatly excited and manifest a spirit which proves that they know nothing of what it means to be sanctified. They have not the mind of Christ; for those who are truly sanctified will reverence and obey the Word of God as fast as it is opened to them, and they will express a strong desire to know what is truth on every point of doctrine. An exultant feeling is no evidence of sanctification. The assertion, “I am saved, I am saved,” does not prove that the soul is saved or sanctified. {3SM 203.3}

Isten Igéjéhez szabott vélemények és szokások. – Sokan állítják, hogy Istennek szentelték életüket, de amikor a szentség nagy zsinórmértékét eléjük tárják, izgatottá válnak, és lelkületükkel azt tanúsítják, hogy semmit sem tudnak az odaszentelődés mibenlétéről. Nem gondolkodnak Krisztushoz hasonlóan. Az igazán megszentelt emberek tisztelik Isten Igéjét, és szorosan engedelmeskednek mindannak, amit Isten számukra feltár, és fokozott vágyakozás él bennük az igazság megismerésére minden területen. Az ujjongás kitörő érzése nem bizonyíték a megszentelődésre. Azzal, hogy azt mondogatjuk: „Krisztus megváltott, Krisztus megváltott”, még nem igazoljuk, hogy lelkünk valóban megszabadult és megszentelődött. {3SM 203.3}   

Many who are greatly excited are told that they are sanctified, when they have no intelligent idea of what the term means, for they know not the Scriptures or the power of God. They flatter themselves that they are in conformity to the will of God because they feel happy; but when they are tested, when the Word of God is brought to bear upon their experience, they stop their ears from hearing the truth, saying, “I am sanctified,” and that puts an end to the controversy. They will have nothing to do with searching the Scriptures to know what is truth, and prove that they are fearfully self-deceived. Sanctification means very much more than a flight of feeling. {3SM 204.1}

Sok fellelkesült egyénről mondják, hogy megszentelődtek, miközben nincs értelmes elképzelésük a fogalom jelentéséről, mert nem ismerik a Szentírást és Isten hatalmát. Azzal áltatják magukat, hogy összhangban vannak Isten akaratával, és ezért boldogok. De amikor próba éri őket és az Ige szavai hangoznak el velük kapcsolatban, ők elfordítják fülüket az igazság hallásától, és megszentelt voltukra hivatkozva lezárják a vitát. Nem akarják kutatni a Bibliát az igazság megismerése és félelmetes önáltatásuk leleplezése céljából. A megszentelődés jóval többet jelent fellángoló érzéseknél. {3SM 204.1}   

Excitement is not sanctification. Entire conformity to the will of our Father which is in heaven is alone sanctification, and the will of God is expressed in His holy law. The keeping of all the commandments of God is sanctification. Proving yourselves obedient children to God's Word is sanctification. The Word of God is to be our guide, not the opinions or ideas of men.—The Review and Herald, March 25, 1902. {3SM 204.2}

A felajzottság nem megszentelődés. Egyedül a mennyei Atya akaratával való teljes azonosulás jelent megszentelődést, ez az akarat pedig a törvényben kerül kifejezésre. A megszentelődés Isten minden parancsolatának megtartása. Ha engedelmes gyermekek vagyunk Isten Igéje iránt – az is megszentelődés. Isten Igéje vezéreljen bennünket, és ne az emberek elgondolásai (The Review and Herald, 1902. március 25.). {3SM 204.2}   

Sanctification, An Experience in Continued Growth—1908—If we keep our minds stayed upon Christ, He will come unto us as the rain, as the former and latter rain upon the earth. As the Sun of Righteousness, He will arise with healing in His wings. We may grow as the lily, revive as the corn, and grow as the vine. {3SM 204.3}

Megszentelődés: a folytonos növekedés tapasztalata – 1908 – Ha Krisztusra szögezzük figyelmünket, akkor Ő a földre záporozó korai és késői eső formájában jön hozzánk. Felkel, mint az Igazságosság Napja, gyógyulással szárnyai alatt. Ettől növekedhetünk, mint a liliom, életre kelhetünk, mint a gabona, és megújulhatunk, mint a szőlőtő. {3SM 204.3}   

By constantly looking to and patterning after Christ as our personal Saviour, we shall grow up into Him in all things. Our faith will grow, our conscience will be sanctified. We will more and more become like Christ in all our works and words. Thank God, we shall believe His Word. “The fruit of the Spirit is love, joy, peace, longsuffering, gentleness, goodness, faith, meekness, temperance: against such there is no law.”—Letter 106, 1908. {3SM 204.4}

Ha szüntelen Krisztusra tekintünk és személyes Megváltónkként követjük Őt, akkor mindenben hasonlóvá válunk hozzá. Minden szavunkban és tettünkben egyre inkább hasonlítani fogunk Krisztushoz. Hála Istennek, hogy hiszünk Szavában. „De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény” (106. Levél, 1908). {3SM 204.4}