Chapter 20—General Principles Governing Worker Remuneration

HUSZADIK FEJEZET - A MUNKÁSOK FIZETÉSÉNEK ÁLTALÁNOS ELVEI

Satisfaction and Blessing in Sacrificial Labor

Elégedettség és áldás az áldozatkész munkában

Those who have the cause of God at heart, must realize that they are not working for themselves or for the small wage they may be receiving, and that God can make the little they do receive go farther than they think it can. He will give them satisfaction and blessing as they go forward in self-sacrificing labor. And He will bless every one of us as we labor in the meekness of Christ. And when I see some seeking for higher wages, I say to myself, “They are losing a precious blessing.” I know this to be a fact. I have seen it worked out again and again. {2SM 179.1}

Az Isten ügyét szívükön viselőknek fel kell ismerniük, hogy nem önmagukért vagy csekély fizetésükért dolgoznak, hogy Isten a keveset jobban megáldhatja, mintsem gondolnák. Elégedettséggel tölti meg őket és áldásokat ad számukra, ha továbbhaladnak önfeláldozó munkájukkal. Mindannyiunkat megáld az Úr, ha Krisztus szelídségével munkálkodunk. Amikor látom, hogy valakik magasabb fizetésért folyamodnak, így szólok magamban: „Értékes áldást mulasztanak el!” Egészen bizonyos vagyok ebben. Újra és újra látom ennek igazságát. {2SM 179.1}   

Now, brethren, let us take hold and do the very best that we possibly can, without asking for higher wages except as we find that it is an impossibility to do the work given us without more; but even then let others see this necessity as well as ourselves, for God puts it into their heart to see it, and they will speak the word that will have more influence than for us to speak a thousand words. They will speak words that will give us a proper standing before the people. The Lord is our helper and God, our front guard and our rearward. {2SM 179.2}

Testvéreim! Ragadjuk meg a munkát és tegyük meg a tőlünk telhető legtöbbet anélkül, hogy magasabb fizetést kérnénk, kivéve akkor, ha a kapott munkát lehetetlen volna több pénz nélkül elvégezni. De még ilyen esetben is, hadd lássák mások is ezt a szükséget hozzánk hasonlóan, mert Isten a szívükbe helyezi annak felismerését, és ki fogják mondani azt a szót, melynek nagyobb befolyása van, mintha mi sokat szólnánk. Olyan szavakat fognak mondani, melyek bemutatják a megfelelő helyünket az emberek előtt. Az Úr a mi segítségünk és Istenünk, pajzsunk és erősségünk Ő. {2SM 179.2}   

As we bring ourselves into right relationship with God, we shall have success wherever we go; and it is success that we want, not money—living success, and God will give it to us because He knows all about our self-denial. He knows every sacrifice that we make. You may think that your self-denial does not make any difference, that you ought to have more consideration and so on. But it makes a great difference with the Lord. Over and over again I have been shown that when individuals begin to reach out after higher and still higher wages, something comes into their experience that places them where they stand no longer on vantage ground. But when they take the wage that carries on the face of it the fact that they are self-sacrificing, the Lord sees their self-denial and He gives them success and victory. This has been presented to me over and over again. The Lord that seeth in secret will reward openly for every sacrifice that His tried servants have been willing to make.—Manuscript 12, 1913. {2SM 179.3}

Ha rendbe hozzuk Istennel való kapcsolatunkat, eredménnyel fogunk járni, bárhová is menjünk. Mi pedig eredményt akarunk, nem pénzt. Élő sikert, amit Isten meg is fog adni nekünk, mert ismeri minden önmegtagadásunkat. Ismeri minden áldozatunkat. Talán azt gondoljátok, hogy az önmegtagadás nem változtat a helyzeten, hogy több mindent figyelembe kell vennetek, és így tovább. De Istennél ez nem így van. Az Úr újra és újra megláttatta velem, hogy amikor egyes személyek magasabb és még magasabb jövedelmet igényelnek, valami olyan tapasztalatban lesz részük, mely kimozdítja lábuk alól a biztos talajt. Amikor viszont elfogadják azt a bért, mely önmagában hordozza önfeláldozó lelkületük tényét, az Úr látja önmegtagadásukat, ezért eredményt és győzelmet ad nekik. Isten ismételten elém tárta ezt. Az Úr, aki titkon lát, nyíltan megjutalmaz minden áldozatot, melyet megpróbált szolgái készséggel hoznak meg (12. Kézirat, 1913). {2SM 179.3}   

Not to Demand a Stipulated Sum

Ne tegyünk kikötést a bérre nézve!

Christ gives to all the invitation, “Come unto me, all ye that labour and are heavy laden, and I will give you rest. Take my yoke upon you, and learn of me; for I am meek and lowly in heart: and ye shall find rest unto your souls. For my yoke is easy, and my burden is light” (Matthew 11:28-30). If all will wear Christ's yoke, if all will learn in His school the lessons that He teaches, there will be sufficient means to establish gospel medical missionary work in many places. {2SM 180.1}

Krisztus mindenkit hív: „Jőjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű” (Mt 11:28–30). Ha mindenki magára veszi Krisztus igáját, és az Ő iskolájában mindenki megtanulja leckéit, akkor lesz elegendő anyagi támogatás arra, hogy sok helyen meginduljon az egészségügyi missziómunka. {2SM 180.1}   

Let none say, “I will engage in this work for a stipulated sum. If I do not receive this sum, I will not do the work.” Those who say this show that they are not wearing Christ's yoke; they are not learning His meekness and lowliness.... {2SM 180.2}

Senki ne mondja ezt: „Egy bizonyos összegért munkába állok ezen a területen. Ha ezt nem kapom meg, nem végzem el a munkát.” Akik így szólnak, azok megmutatják, hogy nem vették fel magukra Krisztus igáját, és nem tanulják meg, hogy Ő szelíd és alázatos szívű… {2SM 180.2}   

It is not being rich in the wealth of the world that increases our value in God's sight. It is the meek and the contrite that the Lord acknowledges and honors. Read the fifty-seventh chapter of Isaiah. Study this chapter carefully; for it means much to the people of God. I will make no comments upon it.—Letter 145, 1904. {2SM 180.3}

Nem a világ szerint való gazdagság az, ami növeli értékünket Isten szemében. A szelíd és töredelmes lélek az, amit az Úr jóváhagy és nagyra értékel. Olvassátok el Ésaiás ötvenhetedik fejezetét! Tanulmányozzátok ezt a fejezetet figyelmesen, mert nagy jelentősége van az Úr népe számára! Nem fűzök semmit az ott leírtakhoz(145. Levél, 1904). {2SM 180.3}   

Do the Work and Accept Wages Offered

Végezzétek a munkát és fogadjátok el a felajánlott bért!

Every man is required to do the work assigned him of God. We should be willing to render small services, doing the things that are to be done, which someone must do, improving the little opportunities. If these are the only opportunities we should still work faithfully. He who wastes hours, days, and weeks, because he is unwilling to do the work that offers, humble though it may be, will be called to render an account to God for his misspent time. If he feels that he can afford to do nothing, because he cannot obtain the desired wages, let him stop and think that that day, that one day, is the Lord's. He is the Lord's servant. He is not to waste his time. Let him think, “I will spend that time in doing something, and will give all I earn to advance the work of God. I will not be counted a do-nothing.” {2SM 181.1}

Mindenkinek el kell végeznie az Úr által kijelölt munkát. Készségesnek kell lennünk a kis szolgálatok elvégzésére, az olyan feladatok véghezvitelére, melyeket valakinek meg kell csinálnia. Eközben használjuk fel a kis lehetőségeket. Ha csak ennyi lehetőség adódna, akkor is végezzük hűségesen a munkát. Aki órákat, napokat, és heteket pazarol el, mert nem hajlandó elvégezni az adandó munkát (bármilyen egyszerű is legyen az), egyszer majd elszámolásra lesz szólítva helytelen időtöltéséért. Ha úgy érzi, hogy nem állhat munkába, mert nem kapja meg a kívánt fizetést, álljon meg és gondoljon arra, hogy az a nap, amit éppen tölt, az Úré. Ő pedig az Úr szolgája, aki nem pazarolhatja el idejét. Gondolkodjon így: „Elvégzek ma valami munkát, és amit keresek, az Úr művére fogom költeni. Nem válok semmittevővé Isten szemében.” {2SM 181.1}   

When a man loves God supremely, and his neighbor as himself, he will not stop to inquire whether that which he can do is bringing in much or little. He will do the work, and accept the wages offered. He will not set the example of refusing a job because he cannot count upon as large wages as he thinks he should have. {2SM 181.2}

Amikor valaki mindenekfelett szereti Istent, felebarátját pedig, mint önmagát, akkor nem fog afelől tudakozódni, hogy vajon sokat vagy keveset keres-e majd munkájával. Elvégzi a munkát és elfogadja a felajánlott bért. Nem mutat olyan példát, hogy azért utasít el egy munkát, mert nem kapna olyan nagy fizetést, mint amelyet ő elgondolt. {2SM 181.2}   

The Lord judges a man's character by the principles on which he acts in dealing with his fellow men. If in common business transactions his principles are defective, the same will be brought into his spiritual service for God. The threads are woven into his whole religious life. If you have too much dignity to work for yourself for small wages, then work for the Master; give the proceeds into the Lord's treasury. Make an offering of gratitude to God for sparing your life. But do not on any account be idle.—Manuscript 156, 1897. {2SM 181.3}

Az Úr az alapján ítéli meg az ember jellemét, ahogyan felebarátjával bánik. Ha eljárása az egyszerű ügyekben helytelen, akkor az Istenért végzett lelki szolgálata is olyan lesz. A hétköznapi élet fonalai átszövik teljes vallási életét. Ha túl büszkék vagytok ahhoz, hogy kis fizetésért dolgozzatok a magatok számára, akkor dolgozzatok a Mesterért! Adjátok a bevételt az Úr pénztárába! Adjatok hálaáldozatot Istennek életetek fenntartásáért! De semmiképpen ne tétlenkedjetek! (156. Kézirat, 1897). {2SM 181.3}   

Pay to Be According to Labor

A fizetés legyen arányban a végzett munkával

The ways of the Lord are just and equal. The workers in the school should receive according to the hours they give to the school in honest, hard labor. Injustice must not be done to any worker. If one man or woman gives to the school full time, he is to receive from the school according to the time which the school receives from him. If one gives mind, toil, and strength in bearing the burdens, he is to receive according to the value he gives to the school. Justice and truth are to be maintained, not only for the present and future standing of the school, but for our own individual benefit in righteousness. The Lord will not be a party to the least injustice.—Manuscript 69, 1898. {2SM 181.4}

Az Úr útjai igazak és igazságosak. Az iskola dolgozóit a becsülettel és szorgalommal ledolgozott munkaórák alapján kell kifizetni. Egy munkás se részesüljön igazságtalan bánásmódban. Ha egy férfi vagy nő teljes munkaidejét az iskolának szenteli, akkor annyi pénzt kellene kapnia az iskolától, mint amennyi időt az iskola kap tőle. Ha valaki testi és szellemi erejét a terhek viselésére áldozza, akkor munkájának megfelelő bért kell kapnia. Az igazságot és igazságosságot ápolnunk kell, nemcsak az iskola jelenlegi és jövőbeni érdekében, hanem saját megigazulásunk érdekében is. Az Úr nem vállal szerepet a legcsekélyebb igazságtalanságban sem(69. Kézirat, 1898). {2SM 181.4}   

Privilege of Working Versus Wages

A fizetéstől független munka kiváltsága

Those who think more of their wages than of the privilege of being honored as a servant of the Lord, who take up their work in a self-congratulatory spirit because they are to receive wages, do not bring self-denial and self-sacrifice into their work. The last men hired believed the word of the householder, “Whatsoever is right, that shall ye receive” (Matthew 20:7). They knew that they would receive all that they deserved, and they were placed first because they brought faith into their work. If those who had labored during the whole day had brought a loving, trusting spirit into their work, they would have continued to be first. {2SM 182.1}

Akik nagyobbra tartják fizetésüket, mint azt a kiváltságot, hogy az Úr szolgái tiszteletének örvendjenek, akik öndicsérő lelkülettel végzik feladatukat, mert bér jár érte, azok nem visznek önmegtagadást és önfeláldozást munkájukba. Az utoljára felfogadott munkások elhitték a gazda szavát: „Ami igazságos, megkapjátok” (Mt 20:7). Tudták, hogy mindazt megkapják, amit megérdemelnek, és azért kerültek az első helyre, mert hitet vittek a munkájukba. Ha azok, akik egész nap dolgoztak, szeretetteljes és bízó lelkülettel végezték volna munkájukat, akkor továbbra is ők maradtak volna az elsők. {2SM 182.1}   

The Lord Jesus estimates the work done by the spirit in which it is done. At a late hour He will accept penitent sinners who come to Him in humble faith and are obedient to His commandments. {2SM 182.2}

Az Úr Jézus az elvégzett munkát a munkavégzés lelkülete szerint értékeli. Egy késői órán elfogadja azokat a bűnbánó bűnösöket, akik alázatos hittel jönnek hozzá és engedelmeskednek parancsolatainak. {2SM 182.2}   

Christ warns those in His service that they are not to bargain for a stipulated sum, as though their Master would not deal truly with them. He gave this parable that murmurers would not receive sympathy on account of their supposed grievances.—Manuscript 87, 1899. {2SM 182.3}

Krisztus figyelmezteti a szolgálatában állókat, hogy ne alkudozzanak egy meghatározott összegért, mintha Mesterük nem bánna velük igazságosan. Azért adta ezt a példázatot, hogy a panaszkodók ne részesüljenek együttérzésben feltételezett sérelmeikre nézve (87. Kézirat, 1899). {2SM 182.3}   

True prosperity can never come to the soul that is constantly aspiring to get higher wages, and who yields to the temptation that leads him away from the work that God has appointed him. There neverwho can be prosperity for any man, or any family, or any firm or institution, unless the wisdom of God presides.—Letter 2, 1898 (Tract To the Leading Men of Our Churches, 4.). {2SM 182.4}

Soha nem lehet igazán gazdag az a lélek, aki szüntelen magasabb bérre vágyik, és aki enged a kísértésnek, mely elvonja őt az Istentől számára kijelölt munkától. Egy olyan ember, család, cég vagy intézmény sem gazdagodhat meg igazán, melynek életében nem Isten bölcsessége a mérvadó (2. Levél, 1898). (Gyülekezeteink vezetőihez 4. oldal.) {2SM 182.4}   

“An Expensive Family”

Egy sokba kerülő család

Men have written to me saying that they must have high wages, and pleading as an excuse an expensive family. And at the same time the institution with which they were connected was obliged to figure closely to meet running expenses. Why should anyone plead an expensive family as a reason for demanding high wages? Is not the lesson that Christ has given sufficient? He says, “If any man will come after me, let him deny himself, and take up his cross, and follow me” (Matthew 16:24). {2SM 183.1}

Olyan leveleket kaptam, melyek írói arról számolnak be, hogy magas fizetésre van szükségük, és erre való mentségként sokba kerülő családjukra hivatkoznak. Ugyanakkor az intézménynek, ahol dolgoztak, nagyon óvatosan kellett bánni a pénzzel, hogy fedezni tudja a fenntartás költségeit. Miért hivatkozna bárki is költséges családjára a magas fizetésigény okaként? Nem elegendő az a lecke, melyet Krisztus adott? Azt mondja: „Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem” (Mt 16:24). {2SM 183.1}   

Our institutions were established to serve as an effectual means of advancing the work of soulsaving. Those connected with them are to study how they can help the institution, not how they can take the most out of the treasury. If they grasp more than is their due, they hinder the cause of God. Let everyone connected with these institutions say: “I will not set my wages at a high figure, because that would rob the treasury, and the proclamation of the message of mercy would be hindered. I must practice economy. Those who are out in the field are doing a work that is as essential as the work that I am doing. I must do all in my power to help them. It is God's means that I am handling, and I will do as Christ would do in my place. I will not spend money for luxuries. I will remember the Lord's workers in mission fields. They have more need of means than I have. In their work they come in contact with much poverty and distress. They must feed the hungry and clothe the naked. I must limit my expenditures, that I may share in their labor of love.”—Special Testimonies, Series B 19:19, 20. {2SM 183.2}

Intézményeinket azért alapították, hogy hatékony eszközökként szolgálják a lélekmentés munkáját. Az ott dolgozóknak azt kellene keresniük, hogyan segíthetnék az adott intézményt, nem pedig azt, miként juthatnak a legtöbbhöz annak pénztárából. Ha többet ragadnak meg, mint ami megilletné őket, akkor akadályozzák Isten ügyét. Szóljanak így ezeknek az intézményeknek a dolgozói: „Nem emelem magasra fizetésigényemet, mert azzal megrabolnám a pénztárat és hátráltatnám a kegyelem üzenetének hirdetését. Takarékosnak kell lennem. A misszió területeken dolgozók munkája éppolyan fontos, mint az enyém. Minden tőlem telhetőt meg kell tennem, hogy segítségükre legyek. Isten pénze van a kezemben, és úgy fogok bánni vele, mint ahogy Krisztus tenné helyemben. Nem fogok luxuscikkekre költeni. Meg fogok emlékezni a missziómunkásokról. Nekik nagyobb szükségük van az anyagiakra, mint nekem. Munkájuk során sok szegénységgel és fájdalommal találkoznak. Táplálniuk kell az éhezőket és fel kell ruházniuk a mezíteleneket. Korlátoznom kell kiadásaimat, hogy hozzájárulhassak szeretetmunkájukhoz”(Különleges Bizonyságtételek, B sorozat, 19. szám, 19–20. oldal). {2SM 183.2}   

An Appeal for Equality

Egyenlőséget óhajtva

Let there be more equality among us. There is too much eager grasping for recompense. Selfish estimates of the labor done are being made. Let no man receive so large a salary because he supposes he has adaptability to do a certain work, thus placing the work done for God and for the advancement of His cause on a mercenary basis. To whom much is given, of him much will be required. Let those who argue that they should receive large salaries because of their abilities and peculiar gifts inquire of themselves, “Whose are the talents I am trading upon? Have I used these talents in such a way as to bring the greatest glory to God? Have I doubled the talents lent me?” A consecrated use of these talents would bring a revenue to the cause of God. All our talents belong to God, and both principal and interest are one day to be handed back to Him. {2SM 183.3}

Legyen közöttünk nagyobb egyenlőség! Túl nagy a mohó fizetésvágy. Az elvégzett munka ellenértékét némelyek önző módon becsülik fel. Senki ne kapjon túl nagy fizetést csak azért, mert különösen alkalmasnak ítéli magát egy bizonyos jellegű munka elvégzésére. Ezzel kereskedelmi alapra helyezi az Úrért és művének előbbre viteléért végzett munkát. Sokat igényel az Úr azoktól, akik sokat kapnak. Tegyék fel maguknak a kérdést azok, akik magas fizetésért folyamodnak különös képességeikre és adományaikra való tekintettel: „Kinek a talentumaival kereskedek? Úgy használtam-e a talentumokat, hogy azzal legjobban szolgáljam Isten dicsőségét? Megkettőztem-e a kölcsön kapott talentumokat?” Ezeknek a talentumoknak az odaszentelődött felhasználása előbbre vinné Isten művét. Minden adományunk Istené, és egy napon a kezdőtőke és a kamat egyaránt visszakerül Őhozzá. {2SM 183.3}   

If those who have been connected with the work of God for many years would study carefully how much injury they have done the Lord's vineyard by unwise moves, by departing from right principles and diverting means from the cause of God by using their influence to lead others into crooked paths, instead of grasping for higher wages they would humble themselves before God with a repentance that needeth not to be repented of. Let them ask themselves the question,” ‘How much owest thou unto my Lord?’ (Luke 16:5). What account shall I render for the talent misused, for following my own unsanctified imagination? What can I do to blot out the evil results of my unwise moves which have so limited the resources of the cause?” Had every man occupied his position of trust with faithfulness, there would be no dearth of means today in the Lord's treasury. {2SM 184.1}

Isten művének munkásai hatalmas kárt okoztak Isten szőlőskertjében balgatag lépéseikkel, a helyes elvektől való eltávolodásukkal, és azzal, hogy befolyásuk által másokat is hamis ösvényekre vezettek, s így elvonták az anyagiakat a műtől. Ha az okozott káron az évek folyamán alaposan elgondolkodnának, akkor a magasabb bér követelése helyett megaláznák magukat Isten előtt, bűnbánó szomorúsággal. Tegyék fel maguknak a kérdést: „Mennyivel tartozok az én uramnak?” (Lk 16:5). Hogyan fogok elszámolni a helytelenül használt talentummal, és azzal, hogy a saját megszenteletlen akaratomat követtem? Hogyan semmisíthetném meg balga lépéseim gonosz következményeit, melyek annyira leszűkítették Isten művének anyagi forrásait?” Ha mindenki hűségesen tett volna eleget bizalmi feladatának, akkor most nem lenne anyagi hiány az Úr pénztárában. {2SM 184.1}   

Our relation to the work of God is not to be placed on a mercenary foundation—according to the estimate of man, so much work, so much pay. It is a great mistake for men to suppose their services are invaluable. Let God be true to his word, and there will be a great change in the estimate of work done for the Master. {2SM 184.2}

Istennel való kapcsolatunkat nem helyezhetjük kereskedelmi alapokra. Az emberi értékelés szerint ennyi munkáért ennyi összeg jár. Nagy hibát követnek el azok, akik túlértékelik szolgálatukat. Ha Isten szavára hagyatkozunk, nagy változás fog bekövetkezni a Mesterért végzett munka értékelésében. {2SM 184.2}   

Oh, there are many things to be corrected in the men who are ready to grasp so much. How inappropriate are the selfish graspings for reward. This craving for high wages has expelled the love of God from many hearts. Pride of position is a deep-seated evil which has ruined thousands. Yes, tens of thousands, full of ambition for distinction and display, have been ruined because they have lost sight of principle. They have measured themselves among themselves, and compared themselves with themselves. Their eager grasping for credit and reward has resulted in diminished spirituality. This is a lesson all should study carefully, that they may be warned against selfishness and avarice, against pride which destroys love for God and corrodes the soul. {2SM 184.3}

Sok helyesbítésre van szükség azoknál az embereknél, akik sokat akarnak markolni. Mennyire ildomtalan dolog a fizetségért való önző folyamodás. A magas fizetésre való vágyakozás sok szívből kizárta már Isten szeretetét. A hatalmi büszkeség mélyen beivódott gonoszsága ezrek romlását okozta. Tízezrek voltak, akik szerették a megkülönböztetést és a központi helyet, és mivel szem elől tévesztették az elveket, végromlásra jutottak. Saját maguk között értékelték és hasonlították össze magukat. Az elismerésért és jutalomért való mohó vágyakozásuk a lelkiség megcsappanásához vezetett életükben. Ezt a leckét mindenkinek alaposan tanulmányoznia kell, hogy elkerülhesse az önzést, a kapzsiságot és a büszkeséget, mely lerombolja az Isten iránti szeretetet és megrontja a lelket. {2SM 184.3}   

When any man connected with the work of God refuses to work for the wages he is receiving, when he is receiving a reasonable sum for his services, he may obtain what he asks for, but it will often be at the loss of the grace of God from his heart, which is of more value than gold and silver and precious stones.—Manuscript 164, 1899. {2SM 185.1}

Amikor Isten művének alkalmazottja a fizetés miatt visszautasítja a munkát, noha a bére egyébként következetes és megfelelő, lehet, hogy megkapja, amit kér, de gyakran előfordul, hogy azzal egy időben lecsökken szívében az isteni kegyelem mértéke, ami pedig értékesebb minden aranynál, ezüstnél és drágakőnél. {2SM 185.1}   

The Toll of Large Wages

A magas fizetés áldozatai

The incarnation of Christ was an act of self-sacrifice; His life was one of continual self-denial. The highest glory of the love of God to man was manifested in the sacrifice of His only-begotten Son, who was the express image of His person. This is the great mystery of godliness. It is the privilege and the duty of every professed follower of Christ to have the mind of Christ. Without self-denial and cross bearing we cannot be His disciples. {2SM 185.2}

Krisztus testtélétele önfeláldozás volt. Élete szüntelen önmegtagadásból állt. Az Isten emberek iránt való szeretetének legnagyobb dicsősége az egyszülött Fia áldozatában nyilvánult meg, aki az Ő valóságának képmása volt. Ez a kegyesség hatalmas titka. Krisztus minden hitvallójának kiváltsága és kötelessége, hogy Krisztus indulata legyen benne. Önmegtagadás és kereszt nélkül nem lehetünk az Ő tanítványai. {2SM 185.2}   

When the resolutions were proposed and accepted to pay the large wages to those working in the Review and Herald office, the enemy was succeeding in his plan to turn aside the purposes of God, and to lead souls into false paths. The selfish, grasping spirit accepted the large wages. Had the workers practiced the principles set forth in the lessons of Christ, they could not conscientiously have received such wages. And what was the effect of this increase of wages? The expenses of the family living were greatly increased. There was a departure from the instructions and examples given in the life of Christ. Pride was awakened and indulged; means were invested for display, for needless self-gratification. Love of the world took possession of the heart, and unsanctified ambition ruled the soul temple. The large wages became a curse. The example was not after Christ, but after the world. {2SM 185.3}

Amikor a Review and Heraldnál dolgozók magas fizetésének tárgyát előterjesztették és elfogadták, az ellenség sikert aratott abban a tervében, hogy Isten szándékait félretegye az útból, és hamis ösvényekre vezessen lelkeket. Az önző és telhetetlen lelkület elfogadta a magas fizetést. Ha a munkások gyakorolták volna a Krisztus leckéiben lefektetett elveket, akkor nem tudtak volna jó lelkiismerettel elfogadni ilyen magas fizetést. Vajon milyen hatása volt ennek a béremelésnek? – Megnövekedtek a családi élet költségei is. Az érintettek eltávolodtak a Krisztus életének példáitól és tanításaitól. Dédelgetni kezdték a felébredt büszkeséget. Anyagiak mentek el a külsőségekre és az „én” szükségtelen kielégítésére. A világ szeretete vette birtokba a szívet, a lélek templomát pedig megszenteletlen törekvés irányította. A magas fizetések átokká váltak. A példát nem Krisztusról, hanem a világról vették. {2SM 185.3}   

Love to Christ will not lead to self-indulgence, it will not lead to any unnecessary expenditure of means to please and gratify self or to foster pride in the human heart. The love of Jesus in the heart ever leads the soul to humility and entire conformity to the will of God.—Letter 21, 1894. {2SM 186.1}

Krisztus szeretete nem vezeti az embert önkényeztetésre, és semmiféle szükségtelen kiadásra énjének kielégítése vagy szíve büszkeségének melengetése érdekében. Jézus szeretete a szívben alázatra és az Isten törvényével való teljes összhangra vezet (21. Levél, 1894). {2SM 186.1}   

When sin strikes inwardly, it assails the most noble part of a man's being. It makes terrible confusion and havoc with man's Godlike faculties and powers. While physical disease prostrates the body, the disease of selfishness and covetousness blasts the soul.—Letter 26, 1897. {2SM 186.2}

Amikor a bűn befelé sújt, az ember legnemesebb részét támadja meg. Szörnyű zűrzavart teremt és tönkreteszi az ember isteni képességeit és erőit. Miközben a testi betegség a testet veszi le a lábáról, az önzés és telhetetlenség betegsége a lelket dönti romba (26. Levél, 1897). {2SM 186.2}   

Higher Wages Proposed for Superior Men

Magasabb fizetési javaslat a magas beosztású embereknek

My heart is deeply stirred by the scenes which during the night have passed before me. In the night season I heard from some of my brethren propositions with which I cannot agree. The statements they made indicate that they are on the wrong track, that they have not an experience which will guard them from deception. I was grieved to hear from the lips of some of our brethren expressions that show neither faith in God nor loyalty to His truth. Propositions were made that, if carried out, would lead away from the straight and narrow way. {2SM 186.3}

Szívem mélységesen felkavarodik az elmúlt éjjel elém tárt képektől. Néhány testvérem olyan javaslatot tett, mellyel nem értek egyet. Kijelentéseik azt mutatják, hogy rossz úton járnak, és hogy nem szerezték meg azt a tapasztalatot, mely megóvná őket a megtévesztéstől. Nagy szomorúsággal hallgattam a testvéreink ajkáról elhangzó kifejezéseket, melyek sem Istenbe vetett hitet, sem pedig igazságához való hűséget nem mutatnak. Az elhangzott javaslatok véghezvitele eltávolítana az egyenes és szűk ösvényről. {2SM 186.3}   

Some think that if higher wages were paid to men of superior talent, these men would remain among us; then more work would be accomplished, in a more thorough manner, and the cause of truth would stand on a more elevated platform. {2SM 186.4}

Némelyek úgy vélik, hogy ha a különleges tehetségük nagyobb fizetést kapnának, akkor ezek az emberek közöttünk maradnának, s így több és jobb minőségű munkát végezhetnénk el, az igazság ügye pedig magasabbra emelkedhetne. {2SM 186.4}   

Concerning this question I have received instruction from One who never errs. Suppose this plan were followed, “Who,” I ask, “is competent to measure the genuine usefulness and the influence of his fellow workmen?” No man is qualified to judge of another's usefulness in the service of God. {2SM 186.5}

Ebben a kérdésben Attól kaptam tanítást, aki soha nem téved. Ha véghezvinnénk ezt a tervet, kicsoda – kérdezem –, lenne alkalmas arra, hogy felmérje munkatársának valóságos hatékonyságát és befolyásának szintjét. Senki nincs felhatalmazva arra, hogy megítélje embertársa hasznosságát Isten szolgálatában. {2SM 186.5}   

The position or office a man may hold is not alone an indication of his usefulness in the cause of God. It is the development of a Christlike character through sanctification of the spirit that will give him influence for good. In the estimation of God the degree of his faithfulness determines the value of his service. {2SM 186.6}

Valakinek a beosztása és rangja önmagában még nem jelzi Isten művében való hatékonyságának mértékét. A krisztusi jellem kialakítása a megszentelődés során az, ami képessé teszi az embert a jóra való befolyásra. Isten megítélése szerint hűségének mértéke határozza meg szolgálatának értékét. {2SM 186.6}   

God accepts the services of those only who are partakers of the divine nature. Without Christ man can do nothing. Love for God and man alone places human beings on vantage ground with God. Obedience to the divine command enables us to become laborers together with God. Love is the fruit that is borne on the Christian tree, the fruit that is as the leaves of the tree of life for the healing of the nations.—Manuscript 108, 1903. {2SM 187.1}

Isten egyedül azok szolgálatát fogadja el, akik az isteni természet részesei. Krisztus nélkül az ember semmire sem képes. Az Isten és az ember iránt gyakorolt szeretet teszi kedvessé az embert Isten szemében. Az isteni parancsnak való engedelmesség arra képesít bennünket, hogy Isten munkatársaivá váljunk. A keresztény fán a szeretet gyümölcse terem, mely az élet fájának leveleihez hasonlóan a pogányok gyógyítására való (108. Kézirat, 1903). {2SM 187.1}   

The Necessities and Comforts of Life

Kényelem és szükségletek

In the Lord's treasury there should be sufficient means to give an adequate support to those who devote their time to the work of saving souls. Their just wages should not be begrudged them. Those who are willing to labor for the Master should not be allowed to lack for the necessities of life. They should be enabled to live comfortably, and also to have enough so that they can make donations to the cause of God; for it frequently happens that they are expected to take the lead in making offerings.—Manuscript 103, 1906. {2SM 187.2}

Az Úr pénztárában elegendő pénznek kell lennie ahhoz, hogy abból támogatni lehessen azokat, akik a lelkek megmentésének munkájára szentelik idejüket. Ne vonják meg tőlük igazságos fizetésüket! Nem engedhető meg, hogy a Mestert készséggel szolgálók híjával legyenek az élet szükségleteinek. Lehetővé kell tenni számukra, hogy kényelmesen éljenek, és legyen elegendő bevételük ahhoz, hogy Isten művét támogatni tudják. Ugyanis gyakran elvárják tőlük, hogy ők kezdeményezzék az adakozást (103. Kézirat, 1906). {2SM 187.2}   

Free From Worldly Enterprises and Conflicting Duties

Mentes a világi vállalkozásoktól és ellentmondásos feladatoktól

There are many things that need to be adjusted, that will be adjusted if we adhere strictly to principle. Special instruction has been given me in regard to our ministers. It is not the will of God that they shall seek to be rich. They should not engage in worldly enterprises, for this disqualifies them for giving their best powers to spiritual things. But they are to receive wages enough to support themselves and their families. And they are not to have so many burdens laid upon them that they cannot give proper attention to the church in their own home. It is their duty to teach their children as did Abraham to keep the way of the Lord, and to do justice and judgment.... {2SM 187.3}

Sok helyesbítendő dolog helyesbítésre is fog kerülni, ha szigorúan ragaszkodunk az elvekhez. Külön tanítást kaptam a lelkészeinkkel kapcsolatban. Nem Isten akarata, hogy gazdagságra törekedjenek. Nem szabad világi vállalkozásba kezdeniük, mert az elvonná őket attól, hogy legjobb erejüket a lelki dolgokra szenteljék. Azonban elegendő fizetést kell kapniuk ahhoz, hogy eltartsák belőle magukat és családjukat. Nem szabad annyi terhet róni rájuk, hogy ne tudjanak megfelelő figyelmet szentelni a saját otthonukban levő gyülekezetre. Kötelességük, hogy Ábrahámhoz hasonlóan ők is az Úr útjának megőrzésére tanítsák gyermekeiket, igazságot és ítéletet szolgáltassanak. … {2SM 187.3}   

Let ministers and teachers remember that God holds them accountable to fill their office to the best of their ability, to bring into their work their very best powers. They are not to take up duties that conflict with the work God has given them. When ministers and teachers, pressed continually under the burden of financial responsibility, enter the pulpit or the schoolroom weary and tired, with throbbing brain and overtaxed nerves, what can be expected but that common fire will be used instead of the sacred fire of God's kindling? The strained, tattered efforts hurt the speaker and disappoint the listeners. He has had no time to seek the Lord, no time to ask in faith for the unction of the Holy Spirit. Shall we not change this way of working?—Manuscript 101, 1902. {2SM 188.1}

A lelkészek és a tanítók emlékezzenek, hogy Isten rájuk bízta a felelősséget, hogy legjobb képességük szerint töltsék be hivatásukat, és a legjobb erejükkel végezzék munkájukat. Nem vállalhatnak el olyan munkákat, amelyek ellentmondanak az Istentől kapott feladatuknak. Ha a lelkészek és a tanítók folyton valami pénzügyi felelősség terhét hordozva lépnek a szószékre vagy a tanterembe, fáradtan és kimerülten, lüktető erekkel és túlfeszített idegekkel, akkor mi másra, mint közönséges tűzre lehetne számítani az Isten gerjesztette szent tűz helyett. Az erőltetett és akadozó igyekezet árt a beszélőnek és csalódást jelent a hallgatóságnak. A tanítónak nem volt ideje arra, hogy megkeresse az Urat és hittel kérje tőle a Szentlélek segítségét. Mikor akarunk változtatni ezen a munkamódszeren? (101. Kézirat, 1902). {2SM 188.1}   

Avoid Cultivating Expensive Tastes

Ne szeressétek a fényűzést!

The workers must arouse themselves to see afar off. With many self-denial and self-sacrifice are dead, and these elements must be raised to life again. Men must understand that the large wages which they demand are sapping the Lord's treasury. They are binding up God's money in private interests, and by their actions are saying to the world, “My Lord delayeth his coming” (Matthew 24:48). Shall not this thing be changed? Who will come up to the great example of the Master Worker?—Letter 120, 1899. {2SM 188.2}

A munkások ébredjenek fel és ne legyenek rövidlátóak. Sokak esetében az önmegtagadás és az áldozatkészség halott, és ezeket újra kell éleszteni. Az embereknek meg kell érteniük, hogy magas fizetésigényük kimeríti az Úr pénztárát. Magáncélokra használják Isten pénzét, és cselekedeteik által így szólnak a világhoz: „Az én Uram késlelteti az ő eljövetelét” (Mt 24:48). Nem kellene ezen változtatni? Ki lesz az, aki követni fogja a Mester példáját? (120.levél, 1899.) {2SM 188.2}   

Do not talk about your meager wages. Do not cultivate a taste for expensive articles of dress or furniture. Let the work advance as it began, in simple self-denial and faith. Let a different order of things come in.—Letter 94, 1899. {2SM 188.3}

Ne beszéljetek az alacsony fizetésetekről! Ne kedveljétek a drága ruhákat és bútorokat! Hadd haladjon a mű úgy, ahogyan elkezdődött, egyszerű önmegtagadással és hittel. Változtassatok a dolgok menetén! (94.Levél, 1899). {2SM 188.3}   

Spirit of Self-Denial of Early Days Required Now

A korai napok önmegtagadó lelkületére van szükség

There is just as much self-denial required now as when we first started in the work, when we were only a little handful of people, when we knew what self-denial meant, what self-sacrifice meant, when we tried to get out the little papers, little leaflets, that should go to those who were in darkness. There are a few connected with the office today who were with us then. For years we received no wages, except barely enough to furnish us with the plainest food and clothing. We were glad to wear secondhand clothes, and sometimes we had hardly food enough to sustain our strength. Everything else was put into the work. After a time my husband received six dollars a week, and we lived on that, and I worked with him in the cause. Others labored in a similar way.... {2SM 188.4}

Ma éppen annyi önmegtagadásra van szükség, mint a mű elindításakor, amikor még csak néhányan voltunk, és tudtuk, mit jelent az önmegtagadás és önfeláldozás, amikor kis írásainkat és füzetkéinket próbáltuk eljuttatni a sötétségben levőkhöz. Ma kevesen dolgoznak a műben azok közül, akik akkor ott voltak velünk. Évekig nem volt fizetésünk azon kívül, ami épphogy elég volt egyszerű ételre és ruhára. Örömmel viseltük a használt ruhákat, és időnként alig volt annyi ennivalónk, ami elegendő a test táplálására. Minden más a műben került felhasználásra. Egy idő múlva férjem kapott hat dollárt egy héten, abból éltünk, én pedig együtt dolgoztam vele a műben. Mások hasonlóképpen dolgoztak… {2SM 188.4}   

Those that have come in to take up the work, after it has been made a success, should walk very modestly. They should manifest the spirit of self-sacrifice. God means that the institutions here shall be carried on by self-sacrifice, just as the foundation was laid.—The General Conference Daily Bulletin, March 20, 1891, p. 184. {2SM 189.1}

Nagyon szerényen kellene járniuk azoknak, akik a munka sikere után kezdtek el velünk dolgozni. Önfeláldozó lelkületet kellene tanúsítaniuk. Isten azt akarja, hogy az intézmények munkáját éppolyan önfeláldozással végezzék, mint az alapok lerakásakor (General Conference Bulletin, 1891. március 20. 184. oldal). {2SM 189.1}   

When this work is done as it should be, when we labor with divine zeal to add converts to the truth, the world will see that a power attends the message of truth. The unity of the believers bears testimony to the power of the truth that can bring into perfect harmony men of different dispositions, making their interests one. {2SM 189.2}

Ha majd úgy halad a munka, amint kellene, és Istentől nyert buzgalommal igyekszünk megtérteket szerezni az igazságnak, akkor a világ megláthatja, hogy az igazság üzenetét egy erős hatalom kíséri. A hívők egysége bizonyságot tesz az igazság hatalma mellett, mely a különböző személyiségű embereket tökéletes összhangba hozhatja és érdekeiket azonossá teheti. {2SM 189.2}   

The prayers and offerings of the believers are combined with earnest, self-sacrificing efforts, and they are indeed a spectacle to the world, to angels, and to men. Men are converted anew. The hand that once grasped for recompense in higher wages has become the helping hand of God. The believers are united by one interest—the desire to make centers of truth where God shall be exalted. Christ joins them together in holy bonds of union and love, bonds which have irresistible power. {2SM 189.3}

A hívők imái és adományai odaadó és önfeláldozó igyekezettel párosulnak, s így ők valóban a világ, mind angyalok, mind pedig emberek látványosságává válnak. Emberek térnek meg újból. Az a kéz, amely egykor magasabb fizetést akart markolni, most Isten segítő kezévé lesz. A hívőket egy érdek köti össze – hogy az igazságnak olyan központokat állítsanak fel, ahol az emberek Istent magasztalhatják. Krisztus az egység és szeretet szent kötelékeivel köti egybe őket, melyek ellenállhatatlanul erősek. {2SM 189.3}   

It was for this unity that Jesus prayed just before His trial, standing but a step from the cross. “That they all may be one,” He said, “as thou, Father, art in me, and I in thee, that they also may be one in us: that the world may believe that thou hast sent me” (John 17:21).—Letter 32, 1903. {2SM 189.4}

Krisztus ezért az egységért imádkozott közvetlenül szenvedése előtt, csak egy lépésre elválasztva a keresztől. „Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te énbennem, Atyám, és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem” (Jn 17:21) (32.Levél, 1903). {2SM 189.4}