× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

The Work in the South

Déli Tevékenységünk

“Elmshaven”, Sanitarium, Cal., {SpM 269}

{SpM 269}   

November 7, 1902. {SpM 269}

1902, november 7. {SpM 269}   

I can not sleep after one o'clock. My mind is now clear in regard to matters about which I have been uncertain. I have been asking my heavenly Father to pardon me for looking to men, supposing that they must be wise. The Lord gave me warnings, which at first were presented to me in figures, but are now clearly opened before me. God has instructed me in regard to the work to be done in Nashville. {SpM 269.5}

Egy óra után nem tudok aludni. Gondolataim kitisztultak oly ügyek felől, melyek felől bizonytalan voltam. Mennyei Atyám bocsánatát kértem, amiért emberekre tekintettem, föltételezve, hogy bölcsek. Az Úr figyelmeztetéseket adott nekem, melyeket először képekben tárt elém, de most valóságosan megnyíltak előttem. Isten utasított a Nashville-on végzendő munka felől. {SpM 269.5}   

In the past I have received much instruction regarding the work in the Southern field, and for years I have followed the work and workers with intense interest. This field, as it now is, stands as a reproach against those who claim to be fulfilling the commission that Christ gave His disciples just before His ascension. {SpM 269.6}

Múltkoriban sok utasításban részesültem a déli mezőről. Évek óta figyelemmel kísérem a munkát és a munkásakat. Ez a mező jelenleg szemrehányásként áll azok ellen, akik állítják, hogy betöltik a megbízatást, melyet Krisztus közvetlen mennybemenetele előtt adott tanítványainak. {SpM 269.6}   

Recently the question was asked me by the Lord: “Will you do that which many of your ministering brethren would be only too pleased to see you doing? Will your voice no longer be heard presenting clearly and distinctly the needs of this long-neglected field? If so, you yourself will bear the reproach that rests on the minister and people who have not done for the Southern field the work He has given them to do, who have passed by on the other side those who are their neighbors, treating them indifferently and with cruel neglect. {SpM 270.1}

A közelmúltban az Úr megkérdezte, hogy azt teszem-e, amit sok szolgáló testvérem nagyon szeretne, ha tennék? Hallatszani fog-e a hangom, mely világosan hirdeti e régóta elhanyagolt mező szükségleteit? Ha hallgatok, én viselem a lelkészeken és népen nyugvó szégyent, amiért nem végzik az Isten által rájuk bízott föladatot a déli mezőért; a másik oldalon haladnak el felebarátaik mellett, közönnyel, s kegyetlen hanyagsággal bánva vélük. {SpM 270.1}   

Oh, that the presidents of our Conferences would encourage the church members to take an active interest in the work in the South, and to do all in their power to wipe out the reproach resting upon Seventh-day Adventists because of the condition of this field. Our people are believers in the Bible, but they are pursuing a course that is bringing reproach upon themselves and upon the cause of God. {SpM 270.2}

Bárcsak a területek elnökei buzdítanák a gyülekezeti tagokat, hogy tevékenyen támogassák a déli munkát, s mindent elkövessenek, hogy letöröljék e mező állapota miatt a hetediknapi adventistákon nyugvó gyalázatot. Népünk hisz a Bibliában, mégis olyan utat követ, mely szényent hoz rájuk és Isten ügyére. {SpM 270.2}   

There are ministers who have stood on Satan's side of this question, as men who do not desire to become interested in the work for the South. To those who were inclined to send help to the work in Nashville, they have talked their own unbelief so discouragingly that this place, which God has said plainly should have special advantages, has not received the help that it should have received. Over and over again, money that has been given to this field has been diverted into other channels. Thus is being repeated the mistake in the past in regard to the misappropriation of means. There are those who, instead of strengthening and sustaining the work in Nashville, have tried to tear it down by unjust criticism and evil surmisings. They have placed a mole close to the eye, and it has become to them a mountain. Nothing but it can they see. If they would remove this mole, as they could if they so desired, they would see the glory beyond. But will they do this, which would be an act of such mercy to themselves? They can not see the way in which the Lord regards their present attitude. They are picking at straws. They need not be as they are. Their condition depends on themselves. But they must submit to the will of God. Until they do this, the words spoken of Moab are applicable to them: “Moab... hath not been emptied from vessel to vessel; therefore his taste remained in him, and his scent is not changed.” {SpM 270.3}

Vannak lelkészek, akik a kérd4s Sátán felőli oldalán állnák, mint akik nem kívánják szívükön viselni a déli tevékenységet. Akik készek segítséget küldeni Nashville-re, azoknak oly csüggesztőn szellőztették hitetlenségüket, hogy a hely, melyről Isten világosan megmondta, hogy soron kívüli előnyökben kell részesülnie, nem kapta meg a segítséget, melyet meg kellett volna kapnia. A dél számára összegyűjtött összegeket ismételten más vágányokra terelik. Így most megismétlik a régi bűnt - eltulajdonítják dél javait. Egyesek a nashville-i munka erősítése és támogatása helyett igazságtalan bírálgatással le próbálják rombolni azt. Közelről nézik a vakondtúrást, így heggyé vált számukra. Csakis azt látják. Ha eltávolítanák ezt a szálkát, mint el is tudnák, ha azt akarnák, meglátnák, ott túl, a dicsőséget. De megteszik-e, ami a kegyelem nagy tette lenne számukra? Nem látják, hogy az Úr miként tekinti jelen magatartásukat. Szalmaszálakba kapaszkodnak. Holott nem kell olyannak lenniük, mint amilyenek. Tőlük függ az állapotuk. Csakhogy alá kell vetniük magukat Isten akaratának. Amíg nem teszik, a Moábról szóló szavak vonatkoznak rájuk. "Edényből edénybe nem töltötték... azért maradt meg az íze rajta, és nem változott el a szaga." {SpM 270.3}   

There are many who have engaged in the work of gathering up titbits of evil, many who have made mountains out of molehills. Christ has told them plainly how He regards work of this kind. But they do not heed his holy instruction. Why? Because they do not will to do the will of God. They want to carry forward just the lines of work in which they themselves are interested, and they think that the means in hand should be used in these lines of work. {SpM 270.4}

Sokan szedegetik a gonosz morzsát, sokan fújják föl heggyé a vakondtúrásokat. Krisztus világosan megmondta, mint tekinti az ilyen viselkedést. Ezek mégsem hallgatnak szent utasításaira. Miért? Mert nem cselekszik Isten akaratát. Csak azt az ágat akarják fejleszteni, mely az ő szívügyűk; azt gondolják, hogy a rendelkezésre álló javakat az ő területükre kell fordítani. {SpM 270.4}   

The question was asked: “What influence are you bringing into the Lord's work by following such a course? You use time and money to impede the work already started. Might not this time and money be better employed? If you had striven to fulfill the commission given by Christ, if you had acted like sensible men, as Christ would have acted in their place, lines of work that would have glorified God might have been started and advanced in many places. But you have turned from the instruction given Christ. {SpM 270.5}

Elhangzott a kérdés: "Milyen lelkületet hozol az Úr munkájába ezzel a viselkedéssel? Ama használod-e az időt és pénzt, hogy akadályozd a már megkezdett munkát? Nem lehet ezeket másra fordítani? Ha törekedtetek volna betölteni Krisztus megbízatását, ha értelmes emberek módjára viselkednétek, amint Krisztus viselkedne helyetekben, olyan ágazatokat lehetett volna kezdeni és fejleszteni, melyek Isten dicsőségét szolgálják. De ti elfordultatok a Krisztustól jött utasításoktól." {SpM 270.5}   

It is the Saviour's desire that unity and love and Christian fellowship shall prevail among His followers. The lesson that He gave his disciples in the fifth chapter of Matthew is the lesson that his disciples today are to spend their time in learning. Condemnation must follow a failure to learn this lesson. God can not cooperate with those who do not obey His teaching, who look upon their own way as better than His. The example of such ones is directly contrary to the lessons that God has given to aid His people in the formation of Christlike characters. {SpM 271.1}

A megváltó kívánsága hogy egység, szeretet és keresztény testvériség uralkodjék követői közt. A Máté ötben adott utasításain kell ma tanítványainak időzni, hogy elsajátítsák. Ha nem tanulják meg ezt a leckét, kárhoztatás következik. Isten nem működhet együtt azokkal, akik nem engedelmeskednek tanításának, akik jobbnak tartják a maguk, mint a Krisztus útját. Az ilyenek példája homlokegyenest ellenkezik a tanításokkal, melyeket Isten adott népének, hogy segítse őket a krisztusi jellem kialakításánál. {SpM 271.1}   

Those who receive Christ as a personal Saviour, doing His work, and following His way, become members of the royal family. But there are many who, with the clearest evidence before them, are walking directly contrary to His instruction, following in the way of sinners. They do the very same work of accusation that open sinners are doing. In the place of being laborers together with God, washing their robes of character and making them white in the blood of the Lamb, that they may be representatives of the Saviour, setting in word and deed a Christlike example, they employ their faculties and powers in a way that the followers of Satan employ their faculties and powers. They think and speak evil. They spend time and money gathering together jot and titles of evil, and the mouth that ought to be employed in offering thanksgiving to God, is employed in reporting this evil. Many are engaged in Satan's work—worrying, finding fault, and accusing those who are trying to do the very work that they themselves ought to be doing. The talent of speech is used to destroy the confidence of believers in their brethren. And many Seventh-day Adventists stand before the world as fractious and fault-finding, instead of bound together by oneness with Christ. {SpM 271.2}

Akik személyes üdvözítőjüknek fogadják el Krisztust, azok az ő cselekedeteit cselekszik, az ő útját követik, s a királyi család gyermekivé válnak. Mégis, a legvilágosabb bizonyíték birtokában is, sokan az Úr utasításaival ellenkező irányban haladnak. A bűnösök útját követik. Ugyanazt a vádaskodást folytatják, mint a nyíltan bűnözők. Ahelyett, hogy Isten munkatársai lennének, megmosva jellemük ruháit, s fehérré téve azt a Bárány vérében, hogy a Megváltó képviselői lehessenek, szavaikkal és tetteikkel krisztusi példát állítva - úgy használják képességeiket és erőiket, mint Sátán követői. Gonoszt gondolnak, gonoszul szólnak. Időt és pénzt költenek, hogy a gonoszság morzsáit gyűjtsék. S a száj, melynek Isten magasztalásával kellene megtelnie, e gonoszságok híresztelését végzi. Sokan végzik a Sátán munkáját - nyugtalanítanak, hibákat keresnek, és vádolják azokat, akik épp azt végzik, amit nekik kellene végezni. A beszéd képességét testvéreik hívő testvéreikbe vetett bizalmának elpusztítására használják. Sok hetediknapi adventista áll a világ előtt pártütő gáncsoskodóként, ahelyett, hogy Krisztussal való egység kötne össze őket. {SpM 271.2}   

Unity Among Believers

Egység a hívők között

“A new commandment I give unto you”, Christ said, “That ye love one another; as I have loved you, that ye also love one another. By this shall all men know that ye are My disciples, if ye have love one to another.” {SpM 271.3}

"Új parancsolatot adok nektek - mondta Krisztus - hogy szeressétek egy mást; amint én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást." "Arról ismerik meg az emberek, hogy az én tanítványaim vagytok, hogy szeretni fogjátok egymást." {SpM 271.3}   

“Verily, verily, I say unto you, he that believeth on Me, the works that I do shall he do also; and greater works than these shall he do, because I go to my Father. And whatsoever ye shall ask in My name, that will I do, that the Father may be glorified in the Son. If ye shall ask anything in My name, I will do it. If ye love Me, keep My commandments. And I will pray the Father, and He shall give you another Comforter, that He may abide with you forever, even the Spirit of Truth, whom the world can not receive, because it seeth Him not, neither knoweth Him; but ye see Him; for he dwelleth with you, and shall be in you. I will not leave you comfortless; I will come to you.” {SpM 271.4}

"Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál, mert én az én Atyámhoz megyek. És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt. Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok. És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Lelkét, akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt, és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad. Nem hagylak titeket árvákul; eljövök tihozzátok." {SpM 271.4}   

Will our faith take hold of this promise? Can we not see how great is the advantage offered us in the assurance of such a Comforter? {SpM 271.5}

Hitünk ragaszkodjék ehhez az ígérethez. Ismerjük föl, mily nagy az előnye, hogy az Úr ilyen vigasztalót biztosított számunkra. {SpM 271.5}   

“He that hath my commandments, and keepeth them, it is he that loveth me; and he that loveth Me shall be loved of My Father, and I will love him, and will manifest Myself to him... If a man love Me, he will keep my words; and my Father will love Him, and we will come unto Him, and make our abode with Him. He that loveth me not keepeth not my sayings; and the word which ye hear is not mine, but the Father's which sent me.” {SpM 272.1}

"Aki ismeri az én parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem. Aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak." "Ha valaki szeret engem, megtartja beszédeimet; és az én Atyám szereti azt; és ahhoz megyünk, és annál lakozunk. Aki nem szeret engem, nem tartja meg beszédeimet; és az a beszéd, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem." {SpM 272.1}   

Thus saith the Lord: “Will my people hear the message from my servant, when they will not keep my word? Disobedience, a failure to practice my teachings, is the reason that there are so many voices and so much variance among my people. While they follow the impulses of their stubborn, rebellious hearts, they have no inclination to do my will. They set up their own will and choose their own way, and their way is not my way, neither are their thoughts my thoughts. “As the heavens are higher than the earth, so are my ways higher than your ways and my thoughts than your thoughts!” {SpM 272.2}

Így szól az Úr: "Meghallja e népem üzenetemet szolgámtól, mikor nem tartják meg szavaimat? Engedetlenség és szavam meg nem tartása az oka, hogy oly sok hang szói, és sok a széthúzás a nép közt. Míg konok, lázadó szívük ösztönzéseit követik, nem hajlanak akaratom cselekvésére. A maguk akaratát teszik előtérbe, a maguk óhajait választják, pedig útjuk nem az én utam és gondolataik nem az én gondolataim." "Amint az ég magasabb a földnél, úgy gondolataim magasabbak gondolataitoknál, és útim útitoknál." {SpM 272.2}   

Love for Christ leads to obedience. Those who disregard the word of Christ have not Christ's wisdom, or his peace, or his light. Whatever their qualifications, however firmly they may trust in their own wisdom, their plans will result in foolishness, while they themselves will become inflated with ideas of their own greatness. They do not obey Christ; they have not his love in their hearts; and therefore they have not the mind of Christ. Their human nature refuses to be conformed to his will and way. {SpM 272.3}

A Krisztus szeretete engedelmességre vezet. Akik semmibe veszik Krisztus szavait, azokban nem él Krisztus bölcsessége, békéje, vagy világossága. Bármi is minősítésük, bármilyen szilárdan bíznak bölcsességükben terveik következménye balgaság lesz, míg maguk fölfuvalkodnak nagyságuk képzelgésével. Nem engedelmeskednek Krisztusnak, nem él szeretete szívükben; ezért az Úr értelme sincs bennük. Emberi természetük nem hajlandó alávetni magát Krisztus akaratának és útjának. {SpM 272.3}   

The success of every worker depends on having the mind of Christ. Unquestioning faith in the Father and the Son is the great safeguard against annoyance and trouble. Those who have this faith realize that the all-sufficient support is ever underneath them. {SpM 272.4}

Minden más eredményessége attól függ, hogy Krisztus értelme él-e bennünk? Az Atyába és Fiúba vetett föltétlen bizalom és hit a legnagyobb biztosíték a bosszúság és baj ellen. Akikben ez a hit él, megértik, hogy a mindenható támogatás örökkön velük van. {SpM 272.4}   

We have not studied and obeyed the words of Christ as we should. Christ likens His words to his flesh and blood. Speaking of this on one occasion, He said, “Ye seek me not because of the miracles, but because ye did eat of the loaves, and were filled. Labor not for the meat which perisheth, but for the meat which endureth unto everlasting life, which the Son of Man shall give unto you; for him hath God the Father sealed.” {SpM 272.5}

Nem tanulmányoztuk Krisztus szavait, és nem engedelmeskedtünk nekik, mint kellene. Krisztus az ő véréhez és húsához hasonlítja igéit. Erről beszélve egy ízben így szólt: "Munkálkodjatok, ne az eledelért, mely elvész, hanem az eledelért, mely megmarad az örök életre, melyet az embernek Fia ad majd nektek, mert őt az Atya pecsételte el, az Isten." {SpM 272.5}   

“Then said they unto him, What shall we do, that we might work the works of God? Jesus answered unto them, This is the work of God, that ye believe on Him whom He hath sent. {SpM 272.6}

"Mondának azért neki, mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük. Felelt Jézus és monda nékik, az az Isten dolga, hogy higgyetek abban, akit ő küldött." {SpM 272.6}   

“What sign showest thou then,” they said, “that we may see and believe thee? What dost thou work? Our fathers did eat manna in the wilderness, as it is written, He gave them bread from heaven to eat.” {SpM 272.7}

"Micsoda jelt mutatsz tehát te," mondták, "hogy lássuk és higyjünk néked? Mit művelsz? A mi atyáink a mannát ették a pusztában; a mint meg van írva: Mennyei kenyeret adott vala enniök." {SpM 272.7}   

They were urging Him to work a miracle similar to that which had been worked for the children of Israel in the wilderness. {SpM 272.8}

Unszolták, hogy olyan csodát tegyen, mint amilyet az Úr Izrael gyermekeiért tett a pusztában. {SpM 272.8}   

“Then said Jesus unto them, Verily, verily I say unto you, Moses gave you not that bread from heaven; but my Father giveth you the true bread from heaven. For the bread of God is He which cometh down from heaven, and giveth life unto the world. Then said they unto Him, Lord, evermore give us this bread. And Jesus said unto them, I am the bread of life; he which cometh to Me shall never hunger, and he that believeth on Me shall never thirst. But I said unto you, That ye also have seen Me, and believe not.” {SpM 273.1}

Monda azért nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az az Isten kenyere, amely a mennyből száll alá, és életet ad a világnak. Mondának azért neki: Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret. Jézus pedig monda nekik: Én vagyok az életnek ama kenyere. Aki hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha. De mondom nektek, Noha láttatok is engem, mégsem hisztek. {SpM 273.1}   

This is the position taken by many today who claim to be the children of God. They do not understand what it means to receive Christ as a personal Saviour. They have never crucified self. {SpM 273.2}

Sokan ma is erre az álláspontra helyezkednek, pedig Isten gyermekeinek mondják magukat. Nem értik, mit jelent személyes üdvözítőnek elfogadni Krisztust. Sose feszítették meg énjüket. {SpM 273.2}   

I am instructed to say to those who minister in word and doctrine, My brethren, you need a practical knowledge of genuine faith in God. There is a fearful lack of this faith among our people. Doubt and unbelief are gaining such power that the Lord can have no influence over our willful, stubborn hearts. The infinite, eternal, omniscient One can not move the hard hearts because men and women refuse to cast self out. Shall this want of faith, this lack of love and unity, continue to strengthen, until those in holy service become unholy and unsanctified, unkindly and miserable? Shall not the breath of life from Christ revive the spark of love for God and man? Unbelief is cruel. Evil thinking and evil speaking are the fruit of an evil tree. Love and faith and trust develop gentleness. Let the heart break before God in longing for true holiness. {SpM 273.3}

Az Úr utasított, hogy szóljak az igével és tanítással szolgálóknak: Testvéreim, az Istenbe vetett valódi hit ismeretére van szükségetek. A hit félelmetes hiánya él népünk között. A kétség és hitetlenség olyan hatalomra tesz szert, hogy az Úr nem tud hatni a konok, megátalkodott szívekre. A végtelen, örök, mindentudó nem tudja megindítania kemény szíveket, mert a férfiak és nők nem hajlandók kivetni énjüket. A hitnek, szeretetnek és egységnek ez a hiánya továbbra is erősödni fog-e, míg csak a szent szolgálat szentségtelenné, megszenteletlenné, szeretetlenné és nyomorulttá nem válik? A Krisztustól jövő élet lehelete lángra lobbantja-e az Isten és ember szeretetét? Kegyetlen valami a hitetlenség. A gonosz gondolása és gonosz beszéd a gonosz fa gyümölcse. A szeretet, a hit és a bizalom gyöngédséget fejleszt. Törjön össze a szív Isten előtt az igaz szentségre vágyódástól. {SpM 273.3}   

So much of self is cherished that the life of Christ in the soul is quenched. The truth that is presented tastes of the dish. The vessels need to be purified. There needs to be deeper ploughing in the heart, that the seeds of the eternal word of Christ may take root and spring up to bear fruit to the glory of God. The faith of many must be shallow, valueless in the sight of God, else the fruit would be of a different quality. There is need of deep heart-searching. {SpM 273.4}

Oly sok ént melengettek, hogy Krisztus élete ki van oltva lelketekben. A hirdetett-igazságnak edény íze van. Az edényt meg kell tisztítani. Mélyebben föl kell szántani a szívet, hogy Krisztus örök igéi gyökeret verhessenek, és, kikelve, gyümölcsöt teremjenek Isten dicsőségére. Sokak hite sekélyes, értéktelen Isten szemében, másképp jobb minőségű lenne a gyümölcse. Mély szívvizsgálatra van szükségetek. {SpM 273.4}   

Read Christ's prayer for His disciples, offered just before His crucifixion: “Neither pray I for these alone, but for them also which shall believe on me through their word; that they all may be one; as thou, Father, art in Me, and I in thee, that they also may be one in us; that the world may believe that thou hast sent me.” {SpM 273.5}

Olvassátok el Krisztus tanítványokért mondott imáját: "Nemcsak ő érettük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédökre hisznek majd énbennem. Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te énbennem, és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem." {SpM 273.5}   

By their love and unity the disciples were to bear witness to Christ's power. Thus the world was to be led to see that God had indeed sent His Son to save sinners. Since this is so, should we not do all in our power to bring about such a glorious result? Should we not cultivate the attributes that will enable us to answer Christ's prayer for us? The blessing of God will rest upon all who respect and honor Christ by revealing love for one another, by striving for the unity that he prayed might exist. {SpM 273.6}

A tanítványoknak szeretetükkel és egységükkel kellett tanúságot tenni Krisztus hatalmáról. Így kellett megláttatni a világgal, hogy Isten elküldte Fiát, bűnösöket menteni. Mivel ez így van, tegyünk meg minden tőlünk telhetőt a dicső cél megvalósításáért. Ápoljuk a vonásokat, melyek képesítenek megfelelnünk Krisztus értünk mondott imájának. Isten áldása fog megnyugodni mindenkin, aki tiszteli és értékeli Krisztust, az egymás iránti szeretettel törekedve az egységre, melyért imádkozott. {SpM 273.6}   

How can the professed people of God be content to be at variance with one another? Surely they see in the world enough of the sad result of alienation and strife. Satan strives to bring disunion into the ranks of God's followers, that Christ's heart may be pained. Let those who are serving the Lord make sure that their service is not a pretence. This is what it is when they talk against one another, giving way to a spirit of envy and fault-finding. {SpM 273.7}

Isten népe hogyan lehet elégedett, ha nem értenek egyet egymással? Nagyon láthatják pedig a világban az elidegenedés és viszály szomorú következményeit. Sátán mindenáron széthúzást akar hozni Isten követőinek soraiba, hogy fájdítsa Krisztus szívét. Akik az Urat szolgálják, tegyék bizonyossá, hogy a szolgálatuk nem színjátszás. Pedig az, ha egymás ellen szólnak, helyet engedve az irigykedésnek és vádaskodásnak. {SpM 273.7}   

“And the glory which Thou gavest me I have given them; that they may be one, even as we are one; I in them, and thou in me, that they may be made perfect in one; and that the world may know that thou hast sent me, and hast loved them as thou hast loved me. Father, I will that they also whom thou hast given me, be with me where I am; that they may behold my glory, which thou hast given me; for thou lovedst me before the foundation of the world. O righteous Father, the world has not known thee; but I have known thee, and these have known that thou hast sent me. And I have declared unto them thy name, and will declare it; that the love wherewith thou hast loved me may be in them, and I in them.” {SpM 274.1}

"Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, őnekik átadtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk. Én ő bennük, és te én bennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem és szeretted őket, amiként engem szerettél. Atyám, akiket nekem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is én velem legyenek, hogy megláthassák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál. Mert szerettél engem a világ alapjának fölvettetése előtt. Igazságos Atyám! A világ nem ismer téged, de én ismerlek, és ezek is megismerik, hogy te küldtél engem. És megismertettem velük a te nevedet, és megismertetem, hogy az a szeretet legyen őbennük, amellyel engem szeretettél és én is őbennük legyek." {SpM 274.1}   

Mrs. E. G. White. {SpM 274}

E. G. White {SpM 274}