The Scripture account of Saul's visit to the woman of Endor has been a source of perplexity to many students of the Bible. There are some who take the position that Samuel was actually present at the interview with Saul, but the Bible itself furnishes sufficient ground for a contrary conclusion. If, as claimed by some, Samuel was in heaven, he must have been summoned thence, either by the power of God or by that of Satan. None can believe for a moment that Satan had power to call the holy prophet of God from heaven to honor the incantations of an abandoned woman. Nor can we conclude that God summoned him to the witch's cave; for the Lord had already refused to communicate with Saul, by dreams, by Urim, or by prophets. 1 Samuel 28:6. These were God's own appointed mediums of communication, and He did not pass them by to deliver the message through the agent of Satan. {PP 683.1}
Az Írás Saulnak az endori jósnőnél tett látogatásáról szóló beszámolója a Biblia sok kutatóját hozta már zavarba. Egyesek arra az álláspontra helyezkednek, hogy Sámuel ténylegesen jelen volt a Saullal folytatott beszélgetésen, de maga a Biblia kellő alapot szolgáltat egy ellentétes következtetésre. Ha Sámuel, mint azt némelyek állítják, a mennyben volt, akkor csak Isten vagy Sátán hatalma idézhette meg. Azonban egy percig sem hiheti senki, hogy Sátánnak volt hatalma Isten szent prófétáját lehívni a mennyből egy elvetemült asszony varázsigéinek hatására. De arra a következtetésre sem juthatunk, hogy Isten idézte meg a boszorkány barlangjába Sámuelt, mert az Úr már megtagadta a Saullal való érintkezést, mind álom, mind az urim, mind a próféták által (I. Sám. 28:6). Ezek voltak az emberrel való érintkezés Istentől rendelt eszközei, és az Úr nem bízta volna Sátán ügynökére üzenetének közvetítését. {PP 683.1}
The message itself is sufficient evidence of its origin. Its object was not to lead Saul to repentance, but to urge him on to ruin; and this is not the work of God, but of Satan. Furthermore, the act of Saul in consulting a sorceress is cited in Scripture as one reason why he was rejected by God and abandoned to destruction: “Saul died for his transgression which he committed against the Lord, even against the word of the Lord, which he kept not, and also for asking counsel of one that had a familiar spirit, to inquire of it; and inquired not of the Lord: therefore He slew him, and turned the kingdom unto David the son of Jesse.” 1 Chronicles 10:13, 14. Here it is distinctly stated that Saul inquired of the familiar spirit, not of the Lord. He did not communicate with Samuel, the prophet of God; but through the sorceress he held intercourse with Satan. Satan could not present the real Samuel, but he did present a counterfeit, that served his purpose of deception. {PP 683.2}
Maga az üzenet elégséges bizonyíték az eredetére nézve. Nem az volt a célja, hogy Sault bűnbánatra vezesse, hanem hogy siettesse romlását; és ezt nem Isten munkája, hanem Sátán munkája. Továbbá Saulnak a halottidéző asszonynál tett látogatását úgy idézi a Szentírás, mint ami Istentől való elvettetése, magárahagyatottsága és pusztulása egyik oka volt. „Meghalt azért Saul az ő gonoszsága miatt, mivel vétkezett az Úr ellen, az Úrnak igéje ellen, melyet nem őrzött meg, sőt az ördöngöst is megkereste, hogy megkérdezze; és nem az Urat kérdezte. Ezért elvesztette őt és adta az ő országát Dávidnak, az Isai fiának.” (I. Krón. 10:13–14) Világosan kijelenti az Írás, hogy Saul ördögi lelket kérdezett meg, és nem az Urat. Nem Sámuellel, Isten prófétájával beszélt, hanem a halottidézőn keresztül magával Sátánnal lépett kapcsolatba. Sátán nem mutathatta be az igazi Sámuelt, de bemutatott egy hamisítványt, ami megtévesztő céljait szolgálta. {PP 683.2}
Nearly all forms of ancient sorcery and witchcraft were founded upon a belief in communion with the dead. Those who practiced the arts of necromancy claimed to have intercourse with departed spirits, and to obtain through them a knowledge of future events. This custom of consulting the dead is referred to in the prophecy of Isaiah: “When they shall say unto you, Seek unto them that have familiar spirits, and unto wizards that peep and that mutter: should not a people seek unto their God? for the living to the dead?” Isaiah 8:19. {PP 684.1}
A régi idők varázslásának és boszorkányságának majdnem minden formája a halottakkal való érintkezésbe vetett hiten alapult. Azok, akik a halottidézést gyakorolták, azt állították, hogy az elhunytak lelkeivel érintkeznek, és általuk a jövő eseményeiről szereznek tudomást. A halottakkal való beszélgetésnek erre a szokására hivatkozik Ésaiás próféciája: „És ha ezt mondják tinéktek: Tudakozzatok a halottidézőktől és a jövendőmondóktól, akik sipognak és suttognak: hát nem Istenétől tudakozik-e a nép? az élőkért a holtaktól kell-e tudakozni?” (Ésa. 8:19) {PP 684.1}
This same belief in communion with the dead formed the cornerstone of heathen idolatry. The gods of the heathen were believed to be the deified spirits of departed heroes. Thus the religion of the heathen was a worship of the dead. This is evident from the Scriptures. In the account of the sin of Israel at Bethpeor, it is stated: “Israel abode in Shittim, and the people began to commit whoredom with the daughters of Moab. And they called the people unto the sacrifices of their gods: and the people did eat, and bowed down to their gods. And Israel joined himself unto Baalpeor.” Numbers 25:1-3. The psalmist tells us to what kind of gods these sacrifices were offered. Speaking of the same apostasy of the Israelites, he says, “They joined themselves also unto Baalpeor, and ate the sacrifices of the dead” (Psalm 106:28); that is, sacrifices that had been offered to the dead. {PP 684.2}
Ugyanez a halottakkal való kapcsolatteremtésbe vetett hit képezte a pogány bálványimádás alapkövét. A pogányok istenei – hiedelmük szerint – elhunyt hősök istenné vált lelkei voltak. A pogányok vallása hallottimádat volt. Ez egyértelműen kiderül a Szentírásból. Izrael baál-peóri bűnének beszámolójában ez áll: „Mikor pedig Sittimben lakozott Izráel, kezdett a nép paráználkodni Moáb leányaival. Mert hivogatták a népet az ő isteneik áldozataira; és evett a nép és imádta azoknak isteneit. És odaszegődött Izráel a Baál-Peórhoz.” (IV. Móz. 25:1–3) A zsoltárírótól megtudjuk, miféle isteneknek mutatták be ezeket az áldozatokat: „Majd hozzácsapódtak a Baál-Peórhoz, és ették a holtak áldozatait” (Zsolt. 106:28), azaz olyan áldozatokat, amelyeket a holtaknak hoztak. {PP 684.2}
The deification of the dead has held a prominent place in nearly every system of heathenism, as has also the supposed communion with the dead. The gods were believed to communicate their will to men, and also, when consulted, to give them counsel. Of this character were the famous oracles of Greece and Rome. {PP 684.3}
A halottak istenítése előkelő helyet foglalt el a pogány vallások csaknem valamennyi rendszerében, csakúgy, mint a velük való állítólagos érintkezés. A hiedelem szerint az istenek közölték akaratukat az emberekkel, és amikor ezt tették, tanácsot is adtak nekik. Róma és Görögország híres jósdái is ilyen jellegű helyek voltak. {PP 684.3}
The belief in communion with the dead is still held, even in professedly Christian lands. Under the name of spiritualism the practice of communicating with beings claiming to be the spirits of the departed has become widespread. It is calculated to take hold of the sympathies of those who have laid their loved ones in the grave. Spiritual beings sometimes appear to persons in the form of their deceased friends, and relate incidents connected with their lives and perform acts which they performed while living. In this way they lead men to believe that their dead friends are angels, hovering over them and communicating with them. Those who thus assume to be the spirits of the departed are regarded with a certain idolatry, and with many their word has greater weight than the word of God. {PP 684.4}
A halottakkal való érintkezésbe vetett hit még mindig él, még a magukat kereszténynek valló országokban is. Spiritizmus néven széles körben elterjedt az olyan lényekkel való érintkezés, akik azt állítják magukról, hogy meghalt emberek lelkei. Így akarják megnyerni azok rokonszenvét, akiknek szerettei a sírban fekszenek. A lelkek néha elhunyt barátok alakjában jelennek meg az embereknek, az életükkel kapcsolatos eseményekre hivatkoznak, és olyan dolgokat tesznek, amit életükben is tettek. Így azt a hiedelmet ébresztik az emberekben, hogy halott barátaik angyalok, akik körülveszik őket és érintkeznek velük. Bálványimádók módjára tekintenek az emberek azokra, akiket az elhunytak lelkeinek hisznek, és szavuk sokak számára nagyobb súllyal esik a latba, mint Isten szava. {PP 684.4}
There are many, however, who regard spiritualism as a mere imposture. The manifestations by which it supports its claims to a supernatural character are attributed to fraud on the part of the medium. But while it is true that the results of trickery have often been palmed off as genuine manifestations, there have also been marked evidences of supernatural power. And many who reject spiritualism as the result of human skill or cunning will, when confronted with manifestations which they cannot account for upon this ground, be led to acknowledge its claims. {PP 685.1}
Vannak viszont, akik puszta csalásnak tekintik a spiritizmust. A megnyilatkozásokat, amellyel a médium természetfölötti voltát kívánja alátámasztani, szélhámosságnak tartják. Pedig, miközben igaz, hogy a csalás eredményét gyakran valódi megmutatkozásnak kiáltották ki, ugyanakkor természetfölötti hatalom figyelemre méltó bizonyítékai is tapasztalhatók voltak. Sokan, akik elutasítják a spiritizmust, mint az emberi ügyesség és ravaszság eredményét, meggyőzetnek majd és elfogadják állításait, amikor olyan megnyilatkozásokkal kerülnek szembe, amelyeket nem tudnak megmagyarázni. {PP 685.1}
Modern spiritualism and the forms of ancient witchcraft and idol worship—all having communion with the dead as their vital principle—are founded upon that first lie by which Satan beguiled Eve in Eden: “Ye shall not surely die: for God doth know that in the day ye eat thereof, ... ye shall be as gods.” Genesis 3:4, 5. Alike based upon falsehood and perpetuating the same, they are alike from the father of lies. {PP 685.2}
A modern spiritizmus és a régi idők boszorkánysága és bálványimádása – amelyek mindegyikének alapvető tana a halottakkal való érintkezés – az első hazugságon alapul, amellyel Sátán az Édenben Évát elámította: „Bizony nem haltok meg; Hanem tudja az Isten, hogy amely napon esztek abból,… olyanok lesztek, mint az Isten.” (I. Móz. 3:4–5) Egyaránt hazugságon és ugyanazon az állításon alapulnak, és a hazugság atyjától erednek. {PP 685.2}
The Hebrews were expressly forbidden to engage in any manner in pretended communion with the dead. God closed this door effectually when He said: “The dead know not anything.... Neither have they any more a portion forever in anything that is done under the sun.” Ecclesiastes 9:5, 6. “His breath goeth forth, he returneth to his earth; in that very day his thoughts perish.” Psalm 146:4. And the Lord declared to Israel: “The soul that turneth after such as have familiar spirits, and after wizards, to go a whoring after them, I will even set My face against that soul, and will cut him off from among his people.” Leviticus 20:6. {PP 685.3}
Isten kifejezetten megtiltotta a hébereknek, hogy az állítólagos halott lelkekkel bármilyen módon érintkezni próbáljanak: „A halottak semmit nem tudnak,… semmi részük nincs semmi dologban, amely a nap alatt történik.” (Préd. 9:7–8) „Kimegy a lelke, visszatér földjébe, és az napon elvesznek az ő tervei.” (Zsolt. 146:4) És az Úr kijelentette Izraelnek: „Amely ember pedig az igézőkhöz és a jövendőmondókhoz fordul, hogy azok után paráználkodjék, arra is kiontom haragomat, és kiirtom azt az ő népe közül.” (III. Móz. 20:6) {PP 685.3}
The “familiar spirits” were not the spirits of the dead, but evil angels, the messengers of Satan. Ancient idolatry, which, as we have seen, comprises both worship of the dead and pretended communion with them, is declared by the Bible to have been demon worship. The apostle Paul, in warning his brethren against participating, in any manner, in the idolatry of their heathen neighbors, says, “The things which the Gentiles sacrifice, they sacrifice to devils, and not to God, and I would not that ye should have fellowship with devils.” 1 Corinthians 10:20. The psalmist, speaking of Israel, says that “they sacrificed their sons and their daughters unto devils,” and in the next verse he explains that they sacrificed them “unto the idols of Canaan.” Psalm 106:37, 38. In their supposed worship of dead men they were in reality worshiping demons. {PP 685.4}
A megjelenő „lelkek” nem az elhunytak szellemei voltak, hanem gonosz angyalok, Sátán követei. A régi bálványimádást, amely mint láttuk, magában foglalja a halottak imádását és a velük való érintkezést, a Biblia a démonok imádásának nyilvánítja. Pál apostol, miközben óvja testvéreit attól, hogy pogány szomszédaik bálványimádásában bármilyen módon is részt vegyenek, azt mondja: „Amit a pogányok áldoznak, ördögöknek áldozzák és nem Istennek; nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel legyetek közösségben.” (I. Kor. 10:20) A zsoltáríró Izraelről beszélve azt mondja: „És feláldozták fiaikat és leányaikat az ördögöknek…”, a következő vers pedig megmagyarázza, hogy „Kánaán bálványainak” áldozták fel őket (Zsolt. 106:37–38). Tehát állítólagos halottimádatukkal a valóságban démonokat imádtak. {PP 685.4}
Modern spiritualism, resting upon the same foundation, is but a revival in a new form of the witchcraft and demon worship that God condemned and prohibited of old. It is foretold in the Scriptures, which declare that “in the latter times some shall depart from the faith, giving heed to seducing spirits, and doctrines of devils.” 1 Timothy 4:1. Paul, in his second letter to the Thessalonians, points to the special working of Satan in spiritualism as an event to take place immediately before the second advent of Christ. Speaking of Christ's second coming, he declares that it is “after the working of Satan with all power and signs and lying wonders.” 2 Thessalonians 2:9. And Peter, describing the dangers to which the church was to be exposed in the last days, says that as there were false prophets who led Israel into sin, so there will be false teachers, “who privily shall bring in damnable heresies, even denying the Lord that bought them.... And many shall follow their pernicious ways.” 2 Peter 2:1, 2. Here the apostle has pointed out one of the marked characteristics of spiritualist teachers. They refuse to acknowledge Christ as the Son of God. Concerning such teachers the beloved John declares: “Who is a liar but he that denieth that Jesus is the Christ? He is antichrist, that denieth the Father and the Son. Whosoever denieth the Son, the same hath not the Father.” 1 John 2:22, 23. Spiritualism, by denying Christ, denies both the Father and the Son, and the Bible pronounces it the manifestation of antichrist. {PP 686.1}
A modern spiritizmus, mivel ugyanazon az alapon nyugszik, nem más, mint a boszorkányságnak és ördögimádásnak új formában való újjáéledése, amelyet Isten egyszer régen már elítélt és megtiltott. A Szentírás megjövendölte ezt, amikor kijelentette, hogy „az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén” (I. Tim. 4:1). Pál apostol a thesszalonikabelieknek írt második levelében úgy mutat Sátán – a spiritizmus által végzett – különleges munkájára, mint amire közvetlenül Krisztus második eljövetele előtt kerül sor. Krisztus második eljöveteléről beszélve jelenti ki, hogy „…Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival” (II. Thessz. 2:9). Péter apostol pedig az egyházat az utolsó időben fenyegető veszélyről szólva kimondja: ahogy voltak hamis próféták, akik bűnbe vitték Izraelt, úgy lesznek hamis tanítók, „akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni; és az Urat, aki megváltotta őket, megtagadják… és sokan fogják követni azoknak romlottságát” (II. Pt. 2:1–2). Itt az apostol a spiritiszta tanítók egyik legjellemzőbb tulajdonságára mutatott rá. Nem fogadják el Krisztust, mint Isten fiát. Az ilyen tanítókkal kapcsolatban jelenti ki a szeretett János apostol: „Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy a Jézus a Krisztus? Ez az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút. Senkiben nincs meg az Atya, aki tagadja a Fiút.” (I. Jn. 2:22–23) Krisztus megtagadásával a spiritizmus mind az Atyát, mind a Fiút megtagadja, a Biblia pedig kimondja, hogy ez az Antikrisztus megnyilvánulása. {PP 686.1}
By the prediction of Saul's doom, given through the woman of Endor, Satan planned to ensnare the people of Israel. He hoped that they would be inspired with confidence in the sorceress, and would be led to consult her. Thus they would turn from God as their counselor and would place themselves under the guidance of Satan. The lure by which spiritualism attracts the multitudes is its pretended power to draw aside the veil from the future and reveal to men what God has hidden. God has in His word opened before us the great events of the future—all that it is essential for us to know—and He has given us a safe guide for our feet amid all its perils; but it is Satan's purpose to destroy men's confidence in God, to make them dissatisfied with their condition in life, and to lead them to seek a knowledge of what God has wisely veiled from them, and to despise what He has revealed in His Holy Word. {PP 686.2}
Sátán Izrael népét akarta tőrbe ejteni azzal, hogy az endori asszony által megjövendölte Saul végzetét. Azt remélte, hogy bizalmat ébreszt majd bennük a halottidéző iránt, és eljönnek, hogy megkérdezzék. Így elfordulnak majd Istentől, mint tanácsadójuktól, és Sátán vezetése alá helyezik magukat. A csalétek, amellyel a spiritizmus a tömegeket vonzza, az az állítólagos hatalom, amely a jövő fátylát fellebbenti, és kinyilatkoztatja az emberek számára azokat a dolgokat, amelyeket Isten elrejtett. Isten az Igében elénk tárta a jövő nagy eseményeit – mindazt, amit fontos tudnunk –, és biztosan vezeti lépteinket a jövő veszedelmei közepette; de Sátánnak az a szándéka, hogy az emberek Istenbe vetett bizalmát megrendítse, elégedetlenné tegye őket életkörülményeikkel, olyan ismeret keresésére késztesse őket, amelyet Isten bölcsen elrejtett előlük, és hogy megvessék azt, amit Szent Igéjében kinyilatkoztatott. {PP 686.2}
There are many who become restless when they cannot know the definite outcome of affairs. They cannot endure uncertainty, and in their impatience they refuse to wait to see the salvation of God. Apprehended evils drive them nearly distracted. They give way to their rebellious feelings, and run hither and thither in passionate grief, seeking intelligence concerning that which has not been revealed. If they would but trust in God, and watch unto prayer, they would find divine consolation. Their spirit would be calmed by communion with God. The weary and the heavy-laden would find rest unto their souls if they would only go to Jesus; but when they neglect the means that God has ordained for their comfort, and resort to other sources, hoping to learn what God has withheld, they commit the error of Saul, and thereby gain only a knowledge of evil. {PP 687.1}
Sokan vannak, akik nyugtalanok, ha nem tudják pontosan a dolgok kimenetelét. Nem szenvedhetik a bizonytalanságot, és türelmetlenségükben nem hajlandók várni, hogy meglássák Isten szabadítását. Az esetleges bajoktól való félelemtől csaknem magukon kívül vannak. Utat engednek lázadó érzéseiknek és ide-oda futkosnak rettegésükben, hogy tudomást szerezzenek a ki nem nyilatkoztatott dolgokról. Pedig ha Istenben bíznának és ügyelnének az imádságra, isteni vigaszt találnának. Lelkük megnyugodna az Istennel való közösségben. A fáradtak és megterheltek nyugalmat találnának, csak Jézushoz kellene fordulniuk; de amikor visszautasítják az eszközöket, amelyeket Isten rendelt a vigasztalásukra és más forrásokhoz folyamodnak, azt remélve, hogy megtudják, amit Isten visszatartott, akkor Saul hibájába esnek, és ezzel csak a gonosz ismeretét nyerik. {PP 687.1}
God is not pleased with this course, and has expressed it in the most explicit terms. This impatient haste to tear away the veil from the future reveals a lack of faith in God and leaves the soul open to the suggestions of the master deceiver. Satan leads men to consult those that have familiar spirits; and by revealing hidden things of the past, he inspires confidence in his power to foretell things to come. By experience gained through the long ages he can reason from cause to effect and often forecast, with a degree of accuracy, some of the future events of man's life. Thus he is enabled to deceive poor, misguided souls and bring them under his power and lead them captive at his will. {PP 687.2}
Ez az eljárás nem kedves Isten előtt, és Ő ezt a legvilágosabban ki is fejezte. A jövő fátylának fellebbentésére irányuló türelmetlen sietség az Istenbe vetett hit hiányáról árulkodik, a lelket pedig a mestercsaló sugallatainak szolgáltatja ki. Sátán ráveszi az embereket, hogy megkérdezzék a jövendőmondókat; és a múlt rejtett dolgainak kijelentésével bizalmat ébreszt hatalma iránt, hogy képes a jövő eseményeit is előre megmondani. Hosszú évezredek során szerzett tapasztalatai révén ki tudja következtetni az okból az okozatot, és gyakran bizonyos pontossággal előre jelez egyes, az ember életében bekövetkező eseményeket. Így képes becsapni a szegény, félrevezetett lelkeket, és hatalmába keríteni, hogy azután akarata szerint irányíthassa őket. {PP 687.2}
God has given us the warning by His prophet: “When they shall say unto you, Seek unto them that have familiar spirits, and unto wizards that peep and that mutter: should not a people seek unto their God? for the living to the dead? To the law and to the testimony: if they speak not according to this word, it is because there is no light in them.” Isaiah 8:19, 20. {PP 687.3}
Isten figyelmeztetett bennünket prófétája által: „És ha ezt mondják tinéktek: Tudakozzatok a halottidézőktől és a jövendőmondóktól, akik sipognak és suttognak; hát nem Istenétől tudakozik-é a nép? az élőkért a holtaktól kell-é tudakozni? A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, akiknek nincs hajnalok.” (Ésa. 8:19–20) {PP 687.3}
Shall those who have a holy God, infinite in wisdom and power, go unto wizards, whose knowledge comes from intimacy with the enemy of our Lord? God Himself is the light of His people; He bids them fix their eyes by faith upon the glories that are veiled from human sight. The Sun of Righteousness sends its bright beams into their hearts; they have light from the throne of heaven, and they have no desire to turn away from the source of light to the messengers of Satan. {PP 687.4}
Azoknak, akiknek végtelen hatalmú és bölcsességű Istenük van, varázslókhoz kell menniük, akiknek a tudása a mi Urunk ellenségétől származik? Hiszen maga Isten a népe világossága; azt parancsolja nekik, hogy szemeiket hit által az emberi szem számára láthatatlan dicsőségére irányítsák. Az igazság napja ragyogja be szívüket, a mennyei tróntól kapnak világosságot, és nem kívánnak a világosság forrásától Sátán követeihez fordulni. {PP 687.4}
The demon's message to Saul, although it was a denunciation of sin and a prophecy of retribution, was not meant to reform him, but to goad him to despair and ruin. Oftener, however, it serves the tempter's purpose best to lure men to destruction by flattery. The teaching of the demon gods in ancient times fostered the vilest license. The divine precepts condemning sin and enforcing righteousness were set aside; truth was lightly regarded, and impurity was not only permitted but enjoined. Spiritualism declares that there is no death, no sin, no judgment, no retribution; that “men are unfallen demigods;” that desire is the highest law; and that man is accountable only to himself. The barriers that God has erected to guard truth, purity, and reverence are broken down, and many are thus emboldened in sin. Does not such teaching suggest an origin similar to that of demon worship? {PP 688.1}
A gonosz lélek Saulhoz intézett üzenete, bár kárhoztatta a bűnt, és megjövendölte a büntetést, mégsem Saul megjobbulását akarta szolgálni, hanem célja Izrael királyának kétségbeesésbe és pusztulásba döntése volt. Mindazonáltal gyakrabban szolgálja a kísértő emberek tőrbeejtésére és elpusztítására irányuló törekvését a hízelgés. Az ördögi bálványistenek tanítása a régi időkben a legvisszataszítóbb kicsapongásokhoz vezettek. A bűnt kárhoztató és az igazságosságot szorgalmazó isteni rendelkezéseket elvetették; az igazságot semmibe vették, a tisztátalanságot pedig nemcsak megtűrték, hanem egyenesen megkövetelték. A spiritizmus kijelenti, hogy nincs halál, nincs bűn, nincs ítélet, nincs büntetés; hogy az emberek el nem bukott „félistenek”, hogy a kívánság a legfőbb törvény, és hogy az ember csak önmagának tartozik számadással. Az igazság, a tisztaság és becsületesség védelmére emelt isteni korlátokat ledöntötték, és így sokan még vakmerőbbekké váltak a bűnben. Az ilyen tanítás nem ugyanarról az eredetről árulkodik-e, mint az ördögi lelkek imádata? {PP 688.1}
The Lord presented before Israel the results of holding communion with evil spirits, in the abominations of the Canaanites: they were without natural affection, idolaters, adulterers, murderers, and abominable by every corrupt thought and revolting practice. Men do not know their own hearts; for “the heart is deceitful above all things, and desperately wicked.” Jeremiah 17:9. But God understands the tendencies of the depraved nature of man. Then, as now, Satan was watching to bring about conditions favorable to rebellion, that the people of Israel might make themselves as abhorrent to God as were the Canaanites. The adversary of souls is ever on the alert to open channels for the unrestrained flow of evil in us; for he desires that we may be ruined, and be condemned before God. {PP 688.2}
Az Úr a kananiták utálatosságaiban mutatta be Izrael számára a gonosz lelkekkel fenntartott kapcsolat következményeit: Híjával voltak a természetes szeretetnek, bálványimádók, paráznák és gyilkosok voltak romlott gondolataik és visszataszító cselekedeteik miatt. Az emberek nem ismerik saját szívüket, mert „csalárdabb a szív mindennél és gonosz az” (Jer. 17:9). Isten azonban ismeri a megromlott emberi természet hajlamait. Akkoriban – csakúgy mint most is – Sátán lesben állt, hogy úgy alakítsa a körülményeket, hogy az lázadáshoz vezessen, és hogy Izrael népe a kananitákhoz hasonlóan, Isten előtt utálatossá tegye magát. A lelkek ellensége mindig résen van, hogy megnyissa bennünk a gonoszság korlátlan áradatának csatornáit; mert azt akarja, hogy elpusztuljunk és Isten előtt kárhozatra méltókká váljunk. {PP 688.2}
Satan was determined to keep his hold on the land of Canaan, and when it was made the habitation of the children of Israel, and the law of God was made the law of the land, he hated Israel with a cruel and malignant hatred and plotted their destruction. Through the agency of evil spirits strange gods were introduced; and because of transgression, the chosen people were finally scattered from the Land of Promise. This history Satan is striving to repeat in our day. God is leading His people out from the abominations of the world, that they may keep His law; and because of this, the rage of “the accuser of our brethren” knows no bounds. “The devil is come down unto you, having great wrath, because he knoweth that he hath but a short time.” Revelation 12:10, 12. The antitypical land of promise is just before us, and Satan is determined to destroy the people of God and cut them off from their inheritance. The admonition, “Watch ye and pray, lest ye enter into temptation” (Mark 14:38), was never more needed than now. {PP 688.3}
Sátán eltökélte, hogy megtartja magának Kánaán földjét, és amikor az Izrael gyermekeinek lakhelye lett és Isten törvénye vált az ország törvényévé, kimondhatatlanul és kegyetlenül meggyűlölte Izraelt, és elpusztítását tervezte. Gonosz lelkeket használva eszközül, idegen istenek kultuszait vezette be; és törvényszegése miatt, a választott nép végül szétszóratott az ígéret földjéről. Sátán ugyanezt akarja megismételni napjainkban. Isten kivezeti népét a világ fertőjéből, hogy megtartsák törvényét, és ezért „az atyafiak vádolójának” haragja nem ismer határt. „Mert leszállott az ördög tihozzátok, nagy haraggal teljes, úgy mint aki tudja, hogy kevés ideje van.” (Jel. 12:12) A valódi ígéret földje közvetlenül előttünk van, és Sátán eltökélt szándéka, hogy Isten népét elpusztítsa és elvágja őket örökségüktől. A figyelmeztetésre, hogy „Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek” (Mk. 14:38) sohasem volt nagyobb szükségünk, mint most. {PP 688.3}
