With joyful hearts and renewed faith in God, the victorious armies of Israel had returned from Bashan. They had already gained possession of a valuable territory, and they were confident of the immediate conquest of Canaan. Only the river Jordan lay between them and the Promised Land. Just across the river was a rich plain, covered with verdure, watered with streams from copious fountains, and shaded by luxuriant palm trees. On the western border of the plain rose the towers and palaces of Jericho, so embosomed in its palm-tree groves that it was called “the city of palm trees.” {PP 453.1}
Örömteli szívvel és Istenbe vetett hitükben megújulva tértek vissza Izrael győztes seregei Básánból. Birtokukban volt már egy igen értékes terület, és bíztak abban, hogy Kánaánt is hamarosan elfoglalják. Csak a Jordán folyó választotta el őket az ígéret földjétől. Közvetlenül a folyó túlpartján gazdag, zöldellő pálmákkal árnyékolt síkság terült el. A síkság nyugati részén magaslottak Jerikó tornyai és palotái, pálmaligetekkel körülvéve, ezért nevezték a „pálmák városának”. {PP 453.1}
On the eastern side of Jordan, between the river and the high tableland which they had been traversing, was also a plain, several miles in width and extending some distance along the river. This sheltered valley had the climate of the tropics; here flourished the shittim, or acacia, tree, giving to the plain the name, “Vale of Shittim.” It was here that the Israelites encamped, and in the acacia groves by the riverside they found an agreeable retreat. {PP 453.2}
A Jordán keleti partján az Izrael által már bejárt magas fennsík és a folyó között is egy síkság terült el, amely néhány kilométer szélességben húzódott a folyó mentén. Ezen a völgyszerű, védett helyen forró égövi éghajlat uralkodott, itt virult a sittim vagy akácfa, amelyről a terület a Sittim völgye nevet kapta. Itt táboroztak az izraeliták. {PP 453.2}
But amid these attractive surroundings they were to encounter an evil more deadly than mighty hosts of armed men or the wild beasts of the wilderness. That country, so rich in natural advantages, had been defiled by the inhabitants. In the public worship of Baal, the leading deity, the most degrading and iniquitous scenes were constantly enacted. On every side were places noted for idolatry and licentiousness, the very names being suggestive of the vileness and corruption of the people. {PP 453.3}
Ezen a gyönyörű helyen azonban olyan csapás érte őket, mely több halálos áldozatot követelt, mintha hatalmas fegyveres sereg vagy a puszták ragadozói támadtak volna rájuk. A természeti adottságainál fogva gazdag országot megfertőztették a lakói. A legfőbb istenség, Baál nyilvános tiszteletein a leglealacsonyítóbb és legerkölcstelenebb szokásokat gyakorolták. Mindenfelé a bálványimádásról és erkölcstelenségről ismert helyek voltak, amelyeknek még a neve is a nép aljasságát és romlottságát hirdette. {PP 453.3}
These surroundings exerted a polluting influence upon the Israelites. Their minds became familiar with the vile thoughts constantly suggested; their life of ease and inaction produced its demoralizing effect; and almost unconsciously to themselves they were departing from God and coming into a condition where they would fall an easy prey to temptation. {PP 453.4}
Ez a környezet fertőző befolyást gyakorolt az izraelitákra. Lelkük megbarátkozott a folyton sugallt gonosz gondolatokkal, a jómód és tétlenség megtette romboló hatását, s szinte észre sem vették, hogy eltávolodtak Istentől, és olyan helyzetbe kerültek, amelyben könnyen áldozatul estek a kísértéseknek. {PP 453.4}
During the time of their encampment beside Jordan, Moses was preparing for the occupation of Canaan. In this work the great leader was fully employed; but to the people this time of suspense and expectation was most trying, and before many weeks had elapsed their history was marred by the most frightful departures from virtue and integrity. {PP 454.1}
A folyó menti akácligetben töltött idő alatt Mózes megtette az előkészületeket Kánaán elfoglalására. Ez a feladat teljesen lefoglalta, a nép számára azonban a bizonytalanság és a várakozás ideje a legnagyobb próbát hozta, és néhány hét alatt a legfélelmetesebb erkölcsi elfajulásig vezetett. {PP 454.1}
At first there was little intercourse between the Israelites and their heathen neighbors, but after a time Midianitish women began to steal into the camp. Their appearance excited no alarm, and so quietly were their plans conducted that the attention of Moses was not called to the matter. It was the object of these women, in their association with the Hebrews, to seduce them into transgression of the law of God, to draw their attention to heathen rites and customs, and lead them into idolatry. These motives were studiously concealed under the garb of friendship, so that they were not suspected, even by the guardians of the people. {PP 454.2}
Kezdetben Izrael keveset érintkezett pogány szomszédaival, de egy idő után midiánita nők kezdtek a táborba lopódzni. Megjelenésük nem keltett riadalmat, és olyan csendben vitték véghez terveiket, hogy még Mózes figyelmét is elkerülte a dolog. Ezeknek a nőknek az volt a céljuk, hogy Izraelt Isten törvényének megszegésére bírják, figyelmüket a pogány szokásokra és erkölcsökre tereljék, és bálványimádásra csábítsák őket. Céljaikat gondosan palástolták a barátságossággal, és még Izrael vezetői sem gyanakodtak rájuk. {PP 454.2}
At Balaam's suggestion, a grand festival in honor of their gods was appointed by the king of Moab, and it was secretly arranged that Balaam should induce the Israelites to attend. He was regarded by them as a prophet of God, and hence had little difficulty in accomplishing his purpose. Great numbers of the people joined him in witnessing the festivities. They ventured upon the forbidden ground, and were entangled in the snare of Satan. Beguiled with music and dancing, and allured by the beauty of heathen vestals, they cast off their fealty to Jehovah. As they united in mirth and feasting, indulgence in wine beclouded their senses and broke down the barriers of self-control. Passion had full sway; and having defiled their consciences by lewdness, they were persuaded to bow down to idols. They offered sacrifice upon heathen altars and participated in the most degrading rites. {PP 454.3}
Bálám tanácsára a moábiták királya nagy ünnepséget rendezett isteneik tiszteletére, és Bálámot bízta meg azzal, hogy vegye rá az izraelitákat az ünnepségen való megjelenésre. Mivel őt Isten prófétájának tartották, így célját nem volt nehéz elérnie. A nép nagy része vele ment, hogy az ünnepet megtekintse. Tiltott területre merészkedtek, és Sátán hálójába kerültek. Zenétől és tánctól mámorosan, a pogány papnők szépségétől elbűvölve, elfeledkeztek Isten iránti hűségükről. Amikor csatlakoztak a vigadozáshoz és ünnepséghez, a bortól megrészegedtek, érzékeik elhomályosultak és önfegyelmük korlátai leomlottak. A szenvedély lett úrrá felettük, és amikor lelkiismeretüket így beszennyezték, még arra is rávették őket, hogy hajoljanak meg a bálványok előtt. Áldozatot vittek a pogány oltárokra és részt vettek a legromlottabb szertartásokon. {PP 454.3}
It was not long before the poison had spread, like a deadly infection, through the camp of Israel. Those who would have conquered their enemies in battle were overcome by the wiles of heathen women. The people seemed to be infatuated. The rulers and the leading men were among the first to transgress, and so many of the people were guilty that the apostasy became national. “Israel joined himself unto Baalpeor.” When Moses was aroused to perceive the evil, the plots of their enemies had been so successful that not only were the Israelites participating in the licentious worship at Mount Peor, but the heathen rites were coming to be observed in the camp of Israel. The aged leader was filled with indignation, and the wrath of God was kindled. {PP 454.4}
Nem tartott sokáig, míg ez a halálos fertőzés elterjedt az egész táborban. Akik harcban győzelmet arattak ellenségeik felett, pogány asszonyok ravaszsága által szenvedtek vereséget. Úgy tűnt, a népet megbabonázták. A törvényszegésben a bírák és a vezetők jártak az élen, s olyan sokan követték őket, hogy a hitehagyás az egész nemzetre kiterjedt. „És odaszegődött Izrael a Baál-Peórhoz.” Mire Mózest figyelmeztették és a dolgot észrevette, az ellenség támadása teljes sikert aratott. Az izraeliták már nemcsak a Peór-hegyi erkölcstelen ünnepségen vettek részt, hanem saját táborukban is gyakorolták a pogány szokásokat. Az idős vezető felháborodással telt el, és Isten haragja is felgerjedt ellenük. {PP 454.4}
Their iniquitous practices did that for Israel which all the enchantments of Balaam could not do—they separated them from God. By swift-coming judgments the people were awakened to the enormity of their sin. A terrible pestilence broke out in the camp, to which tens of thousands speedily fell a prey. God commanded that the leaders in this apostasy be put to death by the magistrates. This order was promptly obeyed. The offenders were slain, then their bodies were hung up in sight of all Israel that the congregation, seeing the leaders so severely dealt with, might have a deep sense of God's abhorrence of their sin and the terror of His wrath against them. {PP 455.1}
Izrael gonoszsága meghozta azt, amit Bálám minden varázslása sem volt képes előidézni: az Istentől való elszakadást. A gyorsan bekövetkező büntetések ráébresztették a népet bűne súlyosságára. A táborban rettenetes pestisjárvány kezdett pusztítani, amelynek hamarosan tízezrek estek áldozatul. Isten elrendelte, hogy azok, akik élen jártak a hitehagyásban, a bírák által ölettessenek meg. Ezt az isteni parancsot azonnal végrehajtották. A bűnösöket kivégezték, holttestüket pedig felakasztották, hogy a gyülekezet, látva a vezetők szigorú bűnhődését, tudatában legyen Isten félelmetes haragjának. {PP 455.1}
All felt that the punishment was just, and the people hastened to the tabernacle, and with tears and deep humiliation confessed their sin. While they were thus weeping before God, at the door of the tabernacle, while the plague was still doing its work of death, and the magistrates were executing their terrible commission, Zimri, one of the nobles of Israel, came boldly into the camp, accompanied by a Midianitish harlot, a princess “of a chief house in Midian,” whom he escorted to his tent. Never was vice bolder or more stubborn. Inflamed with wine, Zimri declared his “sin as Sodom,” and gloried in his shame. The priests and leaders had prostrated themselves in grief and humiliation, weeping “between the porch and the altar,” and entreating the Lord to spare His people, and give not His heritage to reproach, when this prince in Israel flaunted his sin in the sight of the congregation, as if to defy the vengeance of God and mock the judges of the nation. Phinehas, the son of Eleazar the high priest, rose up from among the congregation, and seizing a javelin, “he went after the man of Israel into the tent,” and slew them both. Thus the plague was stayed, while the priest who had executed the divine judgment was honored before all Israel, and the priesthood was confirmed to him and to his house forever. {PP 455.2}
Mindnyájan érezték a büntetés igazságosságát, és a nép a gyülekezet sátrához járulva könnyek között, mély alázattal vallotta meg bűnét. Miközben a sátor bejáratánál Isten előtt sírtak, s a pestis még szedte a táborban áldozatait, a bírák pedig rettenetes kötelességüket teljesítették, Zimri, egy előkelő izraelita férfi érkezett kihívóan a táborba egy midiánita parázna nővel – aki Cúrnak, Midián egyik fejedelmének volt a lánya –, és a sátrába vezette. Sohasem történt még Izraelben, hogy valaki ilyen arcátlanul és kihívóan vétkezett volna! Részegségében Zimri kérkedett a Sodomáéhoz hasonló bűnnel és büszke volt szégyenteljes cselekedetére. A papok és vezetők fájdalmukban és megalázottságukban zokogva borultak le a pitvar és az oltár között, kérlelve az Urat, hogy kímélje meg népét és ne hagyja szégyenben örökségét, amikor Izraelnek ez az előkelősége a gyülekezet szeme láttára követte el bűnét, mintha csak ki akarta volna hívni Isten haragját és kigúnyolni a nemzet bíráit. De Fineás, Eleázár főpap fia felkelt, bement Zimri sátrába, és mindkettőjüket átdöfte. Megszűnt a csapás, miközben Isten a papnak tisztességet szerzett egész Izrael előtt, és megerősítette, hogy a papság örökre az ő házának adatik. {PP 455.2}
Phinehas “hath turned My wrath away from the children of Israel,” was the divine message; “wherefore say, Behold, I give unto him My covenant of peace: and he shall have it, and his seed after him, even the covenant of an everlasting priesthood; because he was zealous for his God, and made an atonement for the children of Israel.” {PP 455.3}
„Fineás elfordította az én haragomat az Izrael fiaitól – mondta Isten –, mondd meg azért néki: Én az én szövetségemet, a békességnek szövetségét adom néki; és legyen őnála és az ő magvánál az örökkévaló papságnak szövetsége; mivelhogy bosszút állt az ő Istenéért és engesztelést szerzett az Izrael fiaiért.” {PP 455.3}
The judgments visited upon Israel for their sin at Shittim, destroyed the survivors of that vast company, who, nearly forty years before, had incurred the sentence, “They shall surely die in the wilderness.” The numbering of the people by divine direction, during their encampment on the plains of Jordan, showed that “of them whom Moses and Aaron the priest numbered, when they numbered the children of Israel in the wilderness of Sinai, ... there was not left a man of them, save Caleb the son of Jephunneh, and Joshua the son of Nun.” Numbers 26:64, 65. {PP 456.1}
A Sittim völgyében elkövetett bűn büntetésekor elpusztultak a még élők azok közül, akik csaknem negyven évvel azelőtt kihívták maguk ellen az ítéletet: „Bizonyára a pusztában fognak meghalni.” Az Úr utasítására a Jordán mellett végzett népszámlálás bizonyította, hogy „nem volt közöttük senki a Mózestől és Áron paptól megszámláltattak közül… csak Káleb, a Jefunné fia, és Józsué, a Nun fia.” (IV. Móz. 26:64–65) {PP 456.1}
God had sent judgments upon Israel for yielding to the enticements of the Midianites; but the tempters were not to escape the wrath of divine justice. The Amalekites, who had attacked Israel at Rephidim, falling upon those who were faint and weary behind the host, were not punished till long after; but the Midianites who seduced them into sin were speedily made to feel God's judgments, as being the more dangerous enemies. “Avenge the children of Israel of the Midianites” (Numbers 31:2), was the command of God to Moses; “afterward shalt thou be gathered unto thy people.” This mandate was immediately obeyed. One thousand men were chosen from each of the tribes and sent out under the leadership of Phinehas. “And they warred against the Midianites, as the Lord commanded Moses.... And they slew the kings of Midian, beside the rest of them that were slain; ... five kings of Midian: Balaam also the son of Beor they slew with the sword.” Verses 7, 8. The women also, who had been made captives by the attacking army, were put to death at the command of Moses, as the most guilty and most dangerous of the foes of Israel. {PP 456.2}
Isten megbüntette az izraelitákat, mert engedtek a midiániták csábításainak, de az igaz Bíró büntetését a kísértők sem kerülték el. Az Izrael fáradt utócsapatait Refidimben megtámadó amálekiták csak jóval később vették el büntetésüket, de a népet bűnre vezető midiánitákon, mint legveszedelmesebb ellenségükön, azonnal végrehajtották Isten ítéletét. „Állj bosszút Izrael fiaiért a midiánitákon – hangzott Isten parancsa Mózeshez –, azután a te népedhez takaríttatol.” (IV. Móz. 31:1–2) E rendelkezést azonnal végrehajtották. Ezer férfit választottak minden törzsből, és Fineás vezetésével a midiániták ellen küldték őket. „És harcoltak Midián ellen, amiképpen megparancsolta az Úr Mózesnek… Midián királyait is megölték azoknak levágott népével egybe… Midián öt királyát, és Bálámot, a Beór fiát is megölték fegyverrel.” (IV. Móz. 31:7–8) A győztes sereg által foglyul ejtett midiánita nőket is megölték Mózes parancsára, mint Izrael legveszedelmesebb ellenségeit. {PP 456.2}
Such was the end of them that devised mischief against God's people. Says the psalmist: “The heathen are sunk down in the pit that they made: in the net which they hid is their own foot taken.” Psalm 9:15. “For the Lord will not cast off His people, neither will He forsake His inheritance. But judgment shall return unto righteousness.” When men “gather themselves together against the soul of the righteous,” the Lord “shall bring upon them their own iniquity, and shall cut them off in their own wickedness.” Psalm 94:14, 15, 21, 23. {PP 456.3}
Ilyen sorsra jutottak azok, akik gonoszt forraltak Isten népe ellen. A zsoltáríró azt mondja: „Besüllyedtek a pogányok a verembe, amelyet ástak; a hálóban, amelyet elrejtettek, megakadt a lábuk. Bizony nem veti el az Úr az Ő népét, és el nem hagyja az Ő örökségét. Mert igazságra fordul viszsza az ítélet. Egybegyülekeznek az igazak lelke ellen, és visszafordítja reájuk az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket… az Úr, a mi Istenünk.” (Zsolt. 9:16; 94:14–15, 21, 23) {PP 456.3}
When Balaam was called to curse the Hebrews he could not, by all his enchantments, bring evil upon them; for the Lord had not “beheld iniquity in Jacob,” neither had He “seen perverseness in Israel.” Numbers 23:21, 23. But when through yielding to temptation they transgressed God's law, their defense departed from them. When the people of God are faithful to His commandments, “there is no enchantment against Jacob, neither is there any divination against Israel.” Hence all the power and wily arts of Satan are exerted to seduce them into sin. If those who profess to be the depositaries of God's law become transgressors of its precepts, they separate themselves from God, and they will be unable to stand before their enemies. {PP 457.1}
Amikor Bálámot felszólították, hogy átkozza meg Izraelt, minden varázslatával sem árthatott nekik, mert „az Úr nem vett észre Jákóbban hamisságot, és nem látott gonoszságot Izraelben” (IV. Móz. 23:21). De amikor engedve a kísértésnek, megszegték Isten törvényét, kikerültek a Magasságos védelme alól. Amíg Isten népe hűséges az Ő parancsolataihoz, addig „nem fog Jákóbon varázslás, sem jövendőmondás Izraelen” (IV. Móz. 23:23). Ezért Sátán minden hatalmát és ravaszságát latba veti, hogy bűnre csábítsa őket. Ha azok, akik állítják, hogy Isten törvényének letéteményesei, áthágják annak előírásait, elszigetelik magukat Istentől, és nem lesznek képesek megállni ellenségeikkel szemben. {PP 457.1}
The Israelites, who could not be overcome by the arms or by the enchantments of Midian, fell a prey to her harlots. Such is the power that woman, enlisted in the service of Satan, has exerted to entrap and destroy souls. “She hath cast down many wounded: yea, many strong men have been slain by her.” Proverbs 7:26. It was thus that the children of Seth were seduced from their integrity, and the holy seed became corrupt. It was thus that Joseph was tempted. Thus Samson betrayed his strength, the defense of Israel, into the hands of the Philistines. Here David stumbled. And Solomon, the wisest of kings, who had thrice been called the beloved of his God, became a slave of passion, and sacrificed his integrity to the same bewitching power. {PP 457.2}
Az izraeliták, akiket a midiániták fegyverei és varázslatai nem tudtak legyőzni, áldozatul estek a midiániták paráznáinak. Ilyen nagy hatalma van az olyan nőnek, akit Sátán a szolgálatába állított a lelkek megejtésére és elveszejtésére. „Sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, akik attól megölettek.” (Péld. 7:26) Séth fiait is így vezették félre, így adták fel hűségüket, és a szent mag romlottá vált. Így kísértetett meg József. Ilyen módon árulta el erejének titkát Sámson a filiszteusoknak, s így bukott el Dávid király. És Salamon, a királyok legbölcsebbje, aki háromszor neveztetett Isten kegyeltjének, a szenvedély rabja lett, és tisztességét feláldozta ugyanennek a megbabonázó hatalomnak. {PP 457.2}
“Now all these things happened unto them for ensamples: and they are written for our admonition, upon whom the ends of the world are come. Wherefore let him that thinketh he standeth take heed lest he fall.” 1 Corinthians 10:11, 12. Satan well knows the material with which he has to deal in the human heart. He knows—for he has studied with fiendish intensity for thousands of years—the points most easily assailed in every character; and through successive generations he has wrought to overthrow the strongest men, princes in Israel, by the same temptations that were so successful at Baalpeor. All along through the ages there are strewn wrecks of character that have been stranded upon the rocks of sensual indulgence. As we approach the close of time, as the people of God stand upon the borders of the heavenly Canaan, Satan will, as of old, redouble his efforts to prevent them from entering the goodly land. He lays his snares for every soul. It is not the ignorant and uncultured merely that need to be guarded; he will prepare his temptations for those in the highest positions, in the most holy office; if he can lead them to pollute their souls, he can through them destroy many. And he employs the same agents now as he employed three thousand years ago. By worldly friendships, by the charms of beauty, by pleasure seeking, mirth, feasting, or the wine cup, he tempts to the violation of the seventh commandment. {PP 457.3}
„Mindezek pedig példaképpen estek rajtuk; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett. Azért aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.” (I. Kor. 10:11–12) Sátán igen jól ismeri az emberi szívet. Ismeri – mert pokoli igyekezettel ezt tanulmányozza évezredek óta – minden jellem legsebezhetőbb pontját; és nemzedékeken át azon igyekezett, hogy legyőzze a legerősebb embereket, Izrael fejedelmeit, ugyanazzal az eszközzel ejtve meg őket, amely oly eredményesnek bizonyult Baál-Peórnál. Minden században voltak az érzékiség szenvedélyének áldozatává vált emberek, akiknek az élete hajótörést szenvedett. Ahogyan az idők végéhez közeledünk és Isten népe a lelki Kánaán határain áll, Sátán megkettőzi erőfeszítéseit, hogy megakadályozza Isten országának elfoglalását. Minden léleknek tőrt vet. Ne gondolja senki, hogy csak a tudatlanoknak és műveletleneknek kell vigyázniuk, mert kísértéseit éppen a legmagasabb hivatalok és legszentebb tisztségek betöltőinek készíti; ha őket ráveheti, hogy jellemüket bemocskolják, általuk sokakat dönthet romlásba. Eszközei most is ugyanazok, mint háromezer évvel ezelőtt: világi barátság, szépség és báj, szórakozás- és élvezetvágy, féktelen jókedv, ünnepségek és borospohár befolyása útján kísért a hetedik parancsolat áthágására. {PP 457.3}
Satan seduced Israel into licentiousness before leading them to idolatry. Those who will dishonor God's image and defile His temple in their own persons will not scruple at any dishonor to God that will gratify the desire of their depraved hearts. Sensual indulgence weakens the mind and debases the soul. The moral and intellectual powers are benumbed and paralyzed by the gratification of the animal propensities; and it is impossible for the slave of passion to realize the sacred obligation of the law of God, to appreciate the atonement, or to place a right value upon the soul. Goodness, purity, and truth, reverence for God, and love for sacred things—all those holy affections and noble desires that link men with the heavenly world—are consumed in the fires of lust. The soul becomes a blackened and desolate waste, the habitation of the evil spirits, and the “cage of every unclean and hateful bird.” Beings formed in the image of God are dragged down to a level with the brutes. {PP 458.1}
Sátán erkölcstelenségre csábította Izraelt, mielőtt bálványimádásba vitte volna. Azok, akik Isten képét megcsúfolják és az Ő templomát megfertőzik önmagukban, nem rettennek vissza Istennek semmilyen kigúnyolásától, ha így kielégíthetik romlott szívük kívánságát. Mert az érzéki bűnök gyengítik az elmét és lealacsonyítják a lelket. A szellemi és erkölcsi erőket megbénítja az érzéki hajlamok kielégítése, és a szenvedélyek rabszolgája képtelen felfogni Isten törvényének szent kötelezettségeit; nem tudja értékelni az engesztelést, vagy igazi értékük szerint becsülni a lelki dolgokat. Jóság, tisztaság és igazság, istenfélelem és a szent dolgok szeretete – mindazok a nemes törekvések és érzelmek, amelyek az embert Istenhez fűzik – megemésztetnek az élvezetek tüzében. A lélek elsötétül, vigasztalan pusztasággá, a gonosz lelkek lakhelyévé és „minden tisztátalan madárnak lakhelyévé” válik (Jel. 18:2). {PP 458.1}
It was by associating with idolaters and joining in their festivities that the Hebrews were led to transgress God's law and bring His judgments upon the nation. So now it is by leading the followers of Christ to associate with the ungodly and unite in their amusements that Satan is most successful in alluring them into sin. “Come out from among them, and be ye separate, saith the Lord, and touch not the unclean.” 2 Corinthians 6:17. God requires of His people now as great a distinction from the world, in customs, habits, and principles, as He required of Israel anciently. If they faithfully follow the teachings of His word, this distinction will exist; it cannot be otherwise. The warnings given to the Hebrews against assimilating with the heathen were not more direct or explicit than are those forbidding Christians to conform to the spirit and customs of the ungodly. Christ speaks to us, “Love not the world, neither the things that are in the world. If any man love the world, the love of the Father is not in him.” 1 John 2:15. “The friendship of the world is enmity with God; whosoever therefore will be a friend of the world is the enemy of God.” James 4:4. The followers of Christ are to separate themselves from sinners, choosing their society only when there is opportunity to do them good. We cannot be too decided in shunning the company of those who exert an influence to draw us away from God. While we pray, “Lead us not into temptation,” we are to shun temptation, so far as possible. {PP 458.2}
A bálványimádók társasága és az ünnepségeiken való részvétel vezette az izraelitákat Isten törvénye áthágására és vonta a menny ítéleteit a nemzetre. Sátán ma is azzal éri el a legnagyobb eredményeket, ha ráveszi Krisztus követőit, hogy istentelenekkel barátkozzanak és részt vegyenek szórakozásaikban. „Annakokáért menjetek ki közülük, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek.” (II. Kor. 6:17) Isten azt kívánja mai népétől, hogy éppen úgy különüljön el szokásaiban, erkölcsében és elveiben a világtól, mint annak idején Izrael. Ha hűségesen követik szent igéje tanításait, ez a különbség szemmel látható lesz; másképp nem is történhet. A hébereknek szóló figyelmeztetés, hogy pogány népekkel ne vegyüljenek, nem volt határozottabb annál, amely Krisztus követőinek tiltja, hogy lelkületükben és szokásaikban az istentelenekhez legyenek hasonlóak. Krisztus így szól hozzánk: „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete.” „Nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz.” (I. Jn. 2:15; Jak. 4:4) Krisztus követőinek el kell különülniük a bűnösöktől, és csak akkor keressék a velük való érintkezést, ha valami jócselekedetre nyílik alkalom. Nem lehetünk eléggé határozottak azok társaságának elkerülésében, akiknek a befolyása elvon bennünket Istentől. És ha így imádkozunk: „Ne vigy minket a kísértésbe”, kerülnünk is kell a kísértést, amennyire csak lehet. {PP 458.2}
It was when the Israelites were in a condition of outward ease and security that they were led into sin. They failed to keep God ever before them, they neglected prayer and cherished a spirit of self-confidence. Ease and self-indulgence left the citadel of the soul unguarded, and debasing thoughts found entrance. It was the traitors within the walls that overthrew the strongholds of principle and betrayed Israel into the power of Satan. It is thus that Satan still seeks to compass the ruin of the soul. A long preparatory process, unknown to the world, goes on in the heart before the Christian commits open sin. The mind does not come down at once from purity and holiness to depravity, corruption, and crime. It takes time to degrade those formed in the image of God to the brutal or the satanic. By beholding we become changed. By the indulgence of impure thoughts man can so educate his mind that sin which he once loathed will become pleasant to him. {PP 459.1}
Az izraelitákat a kényelem és biztonság állapotában vitték bűnbe. Nem tartották szem előtt Istent, elhanyagolták az imát, és magabízó lelkületet ápoltak. A jómód és az önelégültség őrizetlenül hagyta a lélek bástyáját, és a lealacsonyító gondolatok utat találtak a szívhez. A falakon belül lévő árulók döntötték le az elvek erődítményét és szolgáltatták ki Izraelt Sátán hatalmának. Ilyen módon próbálja Sátán ma is a lelkek vesztét okozni. Hosszú és a világ előtt ismeretlen folyamat megy végbe egy keresztény lelkében, mielőtt nyilvános bűnt követne el. A tisztaságból és szentségből nem egyszerre zuhan alá a romlottságba, bűnbe és gonoszságba. Időbe telik, míg az Isten képére teremtett ember állati vagy sátáni szintre süllyed. Szemlélés által változunk el. A tisztátalan gondolatokkal foglalkozó ember lassan odáig jut, hogy kívánatosnak ítél olyan bűnöket, amelyektől azelőtt irtózott. {PP 459.1}
Satan is using every means to make crime and debasing vice popular. We cannot walk the streets of our cities without encountering flaring notices of crime presented in some novel, or to be acted at some theater. The mind is educated to familiarity with sin. The course pursued by the base and vile is kept before the people in the periodicals of the day, and everything that can excite passion is brought before them in exciting stories. They hear and read so much of debasing crime that the once tender conscience, which would have recoiled with horror from such scenes, becomes hardened, and they dwell upon these things with greedy interest. {PP 459.2}
Sátán mindent elkövet, hogy a gonoszságot és a lealacsonyító bűnt népszerűvé tegye. Városaink utcáin nem mehetünk végig úgy, hogy ne látnánk nyíltan megjelenni a bűnt és a gonosztetteket regény formájában vagy a színpadon. Az elme megszokja a bűnt. A napilapok is a bűncselekményeket és a gonoszságokat mutatják be, és mindent, ami csak a szenvedélyeket felkorbácsolja, izgalmas történetekben tárnak az emberek elé, akik annyit olvasnak és hallanak közönséges gonoszságokról, hogy az azelőtt érzékeny lelkiismeret, amely borzadva fordult el ilyen dolgoktól, megkeményedik, és mohó érdeklődéssel fordul feléjük. {PP 459.2}
Many of the amusements popular in the world today, even with those who claim to be Christians, tend to the same end as did those of the heathen. There are indeed few among them that Satan does not turn to account in destroying souls. Through the drama he has worked for ages to excite passion and glorify vice. The opera, with its fascinating display and bewildering music, the masquerade, the dance, the card table, Satan employs to break down the barriers of principle and open the door to sensual indulgence. In every gathering for pleasure where pride is fostered or appetite indulged, where one is led to forget God and lose sight of eternal interests, there Satan is binding his chains about the soul. {PP 459.3}
A mai világ divatos szórakozásai még a magukat Krisztus követőinek vallóknál is ugyanazt a célt érik el, mint régen a pogányok ünnepségei. Sőt ezek között kevés olyan akad, amelyet Sátán ne akarna lelkek elvesztésére felhasználni. A színpadi drámák által évszázadok óta élesztgeti a szívekben szunnyadó szenvedélyeket és magasztalja a bűnt. Az operát a lenyűgöző látvánnyal és csalóka zenéjével, a bálokat, a táncot, a játékasztalt Sátán mind-mind arra használja, hogy ledöntse az elvek korlátait, és utat nyisson az érzéki kielégülésnek. Minden olyan összejövetelen, ahol az örömszerzés a cél, ahol a büszkeséget táplálják vagy az étvágyat elégítik ki, ahol az ember végül Istent is elfelejti és szem elől téveszti az örök értékeket, ott Sátán kötözi meg a lelket láncaival. {PP 459.3}
“Keep thy heart with all diligence,” is the counsel of the wise man; “for out of it are the issues of life.” Proverbs 4:23. As man “thinketh in his heart, so is he.” Proverbs 23:7. The heart must be renewed by divine grace, or it will be in vain to seek for purity of life. He who attempts to build up a noble, virtuous character independent of the grace of Christ is building his house upon the shifting sand. In the fierce storms of temptation it will surely be overthrown. David's prayer should be the petition of every soul: “Create in me a clean heart, O God; and renew a right spirit within me.” Psalm 51:10. And having become partakers of the heavenly gift, we are to go on unto perfection, being “kept by the power of God through faith.” 1 Peter 1:5. {PP 460.1}
„Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet – hangzik a bölcs tanácsa –, mert abból indul ki minden élet.” (Péld. 4:23) „Mert ahogyan gondolkodik az ember az ő szívében, olyan ő.” (Péld. 23:7) A szívnek isteni kegyelem által kell megújulnia, különben hiába törekszik életszentségre. Aki Krisztus kegyelmétől függetlenül akar nemes, erényes jellemet kialakítani, az futóhomokra épít, és háza a kísértések vad viharában bizonyosan összeomlik. Dávid fohásza legyen minden lélek imája: „Tiszta szívet teremts bennem, óh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem!” (Zsolt. 51:12) Ha részesei lettünk ennek az isteni kegyelemnek, törekednünk kell a Krisztusban való tökéletességre, hogy olyanok legyünk, mint „akiket Isten hatalma őriz hit által” (I. Pt. 1:5). {PP 460.1}
Yet we have a work to do to resist temptation. Those who would not fall a prey to Satan's devices must guard well the avenues of the soul; they must avoid reading, seeing, or hearing that which will suggest impure thoughts. The mind should not be left to wander at random upon every subject that the adversary of souls may suggest. “Girding up the loins of your mind,” says the apostle Peter, “Be sober, ... not fashioning yourselves according to your former lusts in ... your ignorance: but like as He which called you is holy, be ye yourselves also holy in all manner of living.” 1 Peter 1:13-15, R.V. Says Paul, “Whatsoever things are true, whatsoever things are honest, whatsoever things are just, whatsoever things are pure, whatsoever things are lovely, whatsoever things are of good report; if there be any virtue, and if there be any praise, think on these things.” Philippians 4:8. This will require earnest prayer and unceasing watchfulness. We must be aided by the abiding influence of the Holy Spirit, which will attract the mind upward, and habituate it to dwell on pure and holy things. And we must give diligent study to the word of God. “Wherewithal shall a young man cleanse his way? by taking heed thereto according to Thy word.” “Thy word,” says the psalmist, “have I hid in mine heart, that I might not sin against Thee.” Psalm 119:9, 11. {PP 460.2}
Ám rajtunk is múlik, hogy ellenálljunk a kísértésnek. Aki nem akar Sátán zsákmányává válni, annak jól kell őriznie a lelkéhez vezető utakat. Tartózkodnia kell a tisztátalan gondolatokat keltő dolgok olvasásától, nézésétől vagy hallgatásától. Még a gondolatait sem engedheti szabadjára, hogy olyasminél kalandozzanak, amit a lelkek ellensége sugall. „Annakokáért felövezvén elmétek derekait, mint józanok… ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek. Hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben.” (I. Pt. 1:13–15) Pál apostol így ír: „Amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok.” (Fil. 4:8) Ez azonban csak komoly imádság és éber őrködés mellett lehetséges. A Szentlélek állandó befolyása legyen támaszunk, aki gondolatainkat fölfelé irányítja, és rászoktatja elménket, hogy tiszta és szent dolgokkal foglalkozzék. Mindenekfelett pedig szorgalmasan kell tanulmányoznunk Isten igéjét. A zsoltáríró ezt mondja: „Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útját, ha nem a Te beszédednek megtartása által?... Szívembe rejtettem a Te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” (Zsolt. 119:9, 11) {PP 460.2}
Israel's sin at Beth-peor brought the judgments of God upon the nation, and though the same sins may not now be punished as speedily, they will as surely meet retribution. “If any man defile the temple of God, him shall God destroy.” 1 Corinthians 3:17. Nature has affixed terrible penalties to these crimes—penalties which, sooner or later, will be inflicted upon every transgressor. It is these sins more than any other that have caused the fearful degeneracy of our race, and the weight of disease and misery with which the world is cursed. Men may succeed in concealing their transgression from their fellow men, but they will no less surely reap the result, in suffering, disease, imbecility, or death. And beyond this life stands the tribunal of the judgment, with its award of eternal penalties. “They which do such things shall not inherit the kingdom of God,” but with Satan and evil angels shall have their part in that “lake of fire” which “is the second death.” Galatians 5:21; Revelation 20:14. {PP 461.1}
Izrael Baál-Peórban elkövetett vétke az egész nemzetre büntetést hozott. Ha ma az ugyanilyen bűnök nem is büntettetnek olyan gyorsan, egészen bizonyos, hogy az elégtétel nem marad el. „Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten.” (I. Kor. 3:17) Az ilyen bűnöket a természet is rettentő büntetéssel sújtja, amely előbb-utóbb minden így cselekvőt utolér. Minden másnál inkább ezek a bűnök okozzák az emberi nem félelmetes elfajulását, azokat a betegségeket és nyomort, amelyek átokként nehezednek a világra. Sokan sikeresen palástolhatják vétkeiket embertársaik előtt, de ezzel még távolról sem biztosították magukat annak következményei, a nyomor, betegség, gyengeelméjűség és halál ellen. És a mostani élet után következik a mennyei törvényszék, ahol örök halállal büntetik e cselekedetek elkövetőit. „Akik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek”, hanem Sátánnal és gonosz angyalaival „vettetnek a tűznek tavába. Ez a második halál.” (Gal. 5:21; Jel. 20:14) {PP 461.1}
“The lips of a strange woman drop as an honeycomb, and her mouth is smoother than oil: but her end is bitter as wormwood, sharp as a two-edged sword.” Proverbs 5:3, 4. “Remove thy way far from her, and come not nigh the door of her house: lest thou give thine honor unto others, and thy years unto the cruel: lest strangers be filled with thy wealth; and thy labors be in the house of a stranger; and thou mourn at the last, when thy flesh and thy body are consumed.” Verses 8-11. “Her house inclineth unto death.” “None that go unto her return again.” Proverbs 2:18, 19. “Her guests are in the depths of hell.” Proverbs 9:18. {PP 461.2}
„Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és simább az olajnál az ő ínye. De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr... Távoztasd el attól utadat, és ne közelgess házának ajtajához, hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek; hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson; hogy nyögnöd kelljen életed végén, amikor megemésztetik a te húsod és a te tested... Mert a halálra hanyatlik az ő háza, és az ő ösvényei az élet nélkül valókhoz. Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg, sem meg nem nyerhetik az életnek útjait... A pokol mélyébe esnek az ő hivatalosai.” (Péld. 5:3–4, 8–11; 2:18–19; 9:18) {PP 461.2}
