The waters rose fifteen cubits above the highest mountains. It often seemed to the family within the ark that they must perish, as for five long months their boat was tossed about, apparently at the mercy of wind and wave. It was a trying ordeal; but Noah's faith did not waver, for he had the assurance that the divine hand was upon the helm. {PP 105.1}
A víz tizenöt singgel emelkedett a legmagasabb hegyek fölé. A bárkában levő család sokszor azt érezte, hogy elfog pusztulni. A hajó öt hónapig összevissza hányódott, látszólag a szél és a hullámok szeszélyének kitéve. Ez súlyos megpróbáltatás volt, de Noé hite nem rendült meg, mert biztos volt abban, hogy Isten keze tartja a kormánykereket. {PP 105.1}
As the waters began to subside, the Lord caused the ark to drift into a spot protected by a group of mountains that had been preserved by His power. These mountains were but a little distance apart, and the ark moved about in this quiet haven, and was no longer driven upon the boundless ocean. This gave great relief to the weary, tempest-tossed voyagers. {PP 105.2}
Ahogy a víz apadni kezdett, az Úr a bárkát egy hegycsoport által védett helyre sodortatta. Ezeket a hegyeket Isten hatalma megőrizte. Ebbe a csendes kikötőbe érkeztek, és nem sodródtak többé a végtelen óceánon. Ez nagy megkönnyebbülést jelentett a hajó elcsigázott, vihartól hányatott utasainak. {PP 105.2}
Noah and his family anxiously waited for the decrease of the waters, for they longed to go forth again upon the earth. Forty days after the tops of the mountains became visible, they sent out a raven, a bird of quick scent, to discover whether the earth had become dry. This bird, finding nothing but water, continued to fly to and from the ark. Seven days later a dove was sent forth, which, finding no footing, returned to the ark. Noah waited seven days longer, and again sent forth the dove. When she returned at evening with an olive leaf in her mouth, there was great rejoicing. Later “Noah removed the covering of the ark, and looked, and, behold, the face of the ground was dry.” Still he waited patiently within the ark. As he had entered at God's command, he waited for special directions to depart. {PP 105.3}
Noé és családja aggódva várta a víz apadását, mert sóvárogtak a szárazföld után. Negyven nappal azután, hogy a hegyek teteje látható lett, hollót engedtek ki, ezt a gyorsan tájékozódó madarat, hogy megtudják, száraz-e már a föld. A madár, mivel nem talált semmit, csak vizet, egyre röpködött a bárkától el és vissza. Hét nappal később Noé egy galambot engedett ki, amely talpalatnyi helyet sem találva, visszatért a bárkába. Noé várt hét napot, és ismét kiengedte a galambot. Amikor a madár este egy olajfalevéllel tért vissza, nagy volt az öröm. Később "[...] elfordítá Noé a bárka fedelét, és látá, hogy ímé megszikkadt a földnek színe" (1Móz 8:13). Még várt tovább türelmesen a bárkában. Amint Isten parancsára lépett be, külön parancsra várt, hogy kiléphessen. {PP 105.3}
At last an angel descended from heaven, opened the massive door, and bade the patriarch and his household go forth upon the earth and take with them every living thing. In the joy of their release Noah did not forget Him by whose gracious care they had been preserved. His first act after leaving the ark was to build an altar and offer from every kind of clean beast and fowl a sacrifice, thus manifesting his gratitude to God for deliverance and his faith in Christ, the great sacrifice. This offering was pleasing to the Lord; and a blessing resulted, not only to the patriarch and his family, but to all who should live upon the earth. “The Lord smelled a sweet savor; and the Lord said in His heart, I will not again curse the ground any more for man's sake.... While the earth remaineth, seedtime and harvest, and cold and heat, and summer and winter, and day and night shall not cease.” Here was a lesson for all succeeding generations. Noah had come forth upon a desolate earth, but before preparing a house for himself he built an altar to God. His stock of cattle was small, and had been preserved at great expense; yet he cheerfully gave a part to the Lord as an acknowledgment that all was His. In like manner it should be our first care to render our freewill offerings to God. Every manifestation of His mercy and love toward us should be gratefully acknowledged, both by acts of devotion and by gifts to His cause. {PP 105.4}
Végül egy angyal szállt alá a mennyből, kinyitotta a súlyos ajtót, és azt mondta a pátriárka családjának, hogy lépjenek ki a földre, és vigyenek magukkal minden élőlényt. A szabadulás öröme Noéval nem feledtette el őt, akinek gondviselő kegyelme őrizte meg őket. A bárka elhagyása után Noé első dolga az oltárépítés volt, és mindenfajta tiszta állatból és madárból áldozatot mutatott be. Így fejezte ki Isten iránti háláját a szabadulásért, és Krisztusban: a legnagyobb áldozatban való hitét. Az Úrnak tetszett az áldozat. Az áldás, ami ebből fakadt, nemcsak a pátriárkára és családjára terjedt ki, hanem a föld minden későbbi lakójára is. "És megérezé az Úr a kedves illatot, és monda az Úr az ő szívében: Nem átkozom meg többé a földet az emberért [...] Ennekutána míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szűnnek" (1Móz 8:21-22). Ebből tanulhat minden ezután következő nemzedék is. Noé a kietlen földre lépett ki, de mielőtt magának házat készített volna, Istennek épített oltárt. Állatállománya kicsi volt, és megőrzésének nagy ára volt, de szívesen adott egy részt belőle az Úrnak annak elismeréséül, hogy minden az Úré. Így legyen nekünk is legfőbb gondunk, hogy áldozatainkat önként adjuk Istennek. Irántunk való irgalmának és szeretetének minden megnyilatkozását hálásan kell elismernünk mind odaszentelésünkkel, mind ügyére adott ajándékainkkal. {PP 105.4}
Lest the gathering clouds and falling rain should fill men with constant terror, from fear of another flood, the Lord encouraged the family of Noah by a promise: “I will establish My covenant with you; ... neither shall there any more be a flood to destroy the earth.... I do set My bow in the cloud, and it shall be for a token of a covenant between Me and the earth. And it shall come to pass, when I bring a cloud over the earth, that the bow shall be seen in the cloud.... And I will look upon it, that I may remember the everlasting covenant between God and every living creature.” {PP 106.1}
Nehogy mindig megrémüljenek az emberek, amikor beborul és esik az eső, és ne féljenek egy újabb özönvíztől, az Úr ígérettel bátorította Noé családját: "Szövetséget kötök tiveletek [...] Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között. És lészen, hogy mikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben [...] hogy lássam azt és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten között és minden [...] élő állat között" (1Móz 9:11-14.16). {PP 106.1}
How great the condescension of God and His compassion for His erring creatures in thus placing the beautiful rainbow in the clouds as a token of His covenant with men! The Lord declares that when He looks upon the bow, He will remember His covenant. This does not imply that He would ever forget; but He speaks to us in our own language, that we may better understand Him. It was God's purpose that as the children of after generations should ask the meaning of the glorious arch which spans the heavens, their parents should repeat the story of the Flood, and tell them that the Most High had bended the bow and placed it in the clouds as an assurance that the waters should never again overflow the earth. Thus from generation to generation it would testify of divine love to man and would strengthen his confidence in God. {PP 106.2}
Mennyire leereszkedik Isten, és milyen könyörületes tévedő teremtményeivel, hogy az emberekkel kötött szövetsége jeleként a felhőkbe helyezte a szép szivárványt! Az Úr kijelenti, hogy amikor az ívre néz, megemlékezik szövetségéről. Ez nem azt jelenti, hogy bármikor is elfeledkezne róla. De a mi nyelvünkön beszél hozzánk, hogy jobban megértsük őt. Istennek az volt a szándéka, hogy ha a későbbi nemzedékek fiai megkérdezik, mit jelent az égen átívelő ragyogó szivárvány, szüleik mondják el az özönvíz történetét, és azt, hogy a Magasságos Isten hajlította meg az ívet és helyezte a felhőkbe annak biztosítékaként, hogy a víz soha többet nem fogja elárasztani a földet. Ez nemzedékről nemzedékre Isten szeretetéről tanúskodik, és erősíti az ember Isten iránti bizalmát. {PP 106.2}
In heaven the semblance of a rainbow encircles the throne and overarches the head of Christ. The prophet says, “As the appearance of the bow that is in the cloud in the day of rain, so was the appearance of the brightness round about [the throne]. This was the appearance of the likeness of the glory of Jehovah.” Ezekiel 1:28. The revelator declares, “Behold, a throne was set in heaven, and one sat on the throne.... There was a rainbow round about the throne, in sight like unto an emerald.” Revelation 4:2, 3. When man by his great wickedness invites the divine judgments, the Saviour, interceding with the Father in his behalf, points to the bow in the clouds, to the rainbow around the throne and above His own head, as a token of the mercy of God toward the repentant sinner. {PP 107.1}
A mennyben a szivárvány hasonmása övezi a trónt és ível Krisztus feje felett. A próféta ezt mondja: "Mint amilyen a szivárvány, mely a felhőben szokott lenni esős időben, olyan vala a fényesség köröskörül (a trón körül). Ilyen vala az Úr dicsőségének formája" (Ez 1:28). A Jelenések írója kinyilatkoztatja: "[...] Ímé egy királyi szék vala letéve a mennyben, és üle valaki a királyi székben [...] és a királyi szék körül szivárvány vala, látszatra smaragdhoz hasonló" (Jel 4:2-3). Amikor az ember súlyos gonoszságával kihívja Isten ítéletét, a Megváltó, aki közbenjár érte az Atyánál, rámutat a felhőkben, és a trón körül a saját feje felett ívelő szivárványra, amely annak a jele, hogy Isten irgalmas a bűnbánó bűnöshöz. {PP 107.1}
With the assurance given to Noah concerning the Flood, God Himself has linked one of the most precious promises of His grace: “As I have sworn that the waters of Noah should no more go over the earth; so have I sworn that I would not be wroth with thee, nor rebuke thee. For the mountains shall depart, and the hills be removed; but My kindness shall not depart from thee, neither shall the covenant of My peace be removed, saith Jehovah that hath mercy on thee.” Isaiah 54:9, 10. {PP 107.2}
Isten azzal az ígérettel, amelyet Noénak a vízözönnel kapcsolatban adott, összekötötte kegyelmének egyik legdrágább ígéretét: "[...] miként megesküvém, hogy nem megy át többé Noé özönvize e földön, úgy esküszöm meg, hogy rád többé nem haragszom, és téged meg nem feddelek. Mert a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tőled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Urad" (Ésa 54:9-10). {PP 107.2}
As Noah looked upon the powerful beasts of prey that came forth with him from the ark, he feared that his family, numbering only eight persons, would be destroyed by them. But the Lord sent an angel to His servant with the assuring message: “The fear of you and the dread of you shall be upon every beast of the earth, and upon every fowl of the air, upon all that moveth upon the earth, and upon all the fishes of the sea; into your hand are they delivered. Every moving thing that liveth shall be meat for you; even as the green herb have I given you all things.” Before this time God had given man no permission to eat animal food; He intended that the race should subsist wholly upon the productions of the earth; but now that every green thing had been destroyed, He allowed them to eat the flesh of the clean beasts that had been preserved in the ark. {PP 107.3}
Amint Noé a bárkából kijövő hatalmas vadállatokra nézett, félt, hogy a csupán nyolc tagú családját elpusztítják. De az Úr ezzel a bátorító üzenettel küldött angyalt szolgájához: "Féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja és az égnek minden madara: minden ami nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott; minden mozgó állat, amely él, legyen nektek eledelül; amint a zöld füvet, nektek adtam mindazokat" (1Móz 9:2-3). Ezt megelőzően Isten nem engedte meg a húsfogyasztást. Azt akarta, hogy az emberiség csakis a föld termékeivel táplálkozzék. De most, hogy minden zöldféle elpusztult, megengedte a bárkában megőrzött tiszta állatok húsának fogyasztását. {PP 107.3}
The entire surface of the earth was changed at the Flood. A third dreadful curse rested upon it in consequence of sin. As the water began to subside, the hills and mountains were surrounded by a vast, turbid sea, Everywhere were strewn the dead bodies of men and beasts. The Lord would not permit these to remain to decompose and pollute the air, therefore He made of the earth a vast burial ground. A violent wind which was caused to blow for the purpose of drying up the waters, moved them with great force, in some instances even carrying away the tops of the mountains and heaping up trees, rocks, and earth above the bodies of the dead. By the same means the silver and gold, the choice wood and precious stones, which had enriched and adorned the world before the Flood, and which the inhabitants had idolized, were concealed from the sight and search of men, the violent action of the waters piling earth and rocks upon these treasures, and in some cases even forming mountains above them. God saw that the more He enriched and prospered sinful men, the more they would corrupt their ways before Him. The treasures that should have led them to glorify the bountiful Giver had been worshiped, while God had been dishonored and despised. {PP 107.4}
Az özönvízkor a föld egész felszíne megváltozott. Egy harmadik szörnyű átok is sújtotta a földet a bűn következményeként. Amint a víz apadni kezdett, a dombokat és hegyeket hatalmas, zavaros tenger vette körül. Mindenfelé szétszórva emberi és állati tetemek hevertek. Az Úr nem engedte, hogy ezek ott maradjanak, és felbomolva szennyezzék a levegőt. A földből nagy temetőt csinált. Heves szél fújt, hogy felszárítsa a vizet, és nagy erővel mozgatta meg azt, egyes esetekben a hegyeknek a tetejét is elvitte, és fákat, sziklákat, földet halmozott a holttestek fölé. Ugyanezzel az eszközzel a föld lakóinak bálványait, az özönvíz előtti világot gazdagító és dicsőítő ezüstöt és aranyat, értékes faanyagot és drágaköveket is elrejtette az emberek kutató szeme elől. A víz vad tevékenysége földet és sziklákat halmozott ezekre a kincsekre. Itt-ott még hegyeket is formált föléjük. Isten látta, hogy minél inkább gazdagítja és sikeressé teszi a bűnös embereket, annál romlottabbak lesznek. A kincseket imádták, amelyekért a bőkezű Adományozót kellett volna dicsőíteniük, Istent pedig meggyalázták és semmibe vették. {PP 107.4}
The earth presented an appearance of confusion and desolation impossible to describe. The mountains, once so beautiful in their perfect symmetry, had become broken and irregular. Stones, ledges, and ragged rocks were now scattered upon the surface of the earth. In many places hills and mountains had disappeared, leaving no trace where they once stood; and plains had given place to mountain ranges. These changes were more marked in some places than in others. Where once had been earth's richest treasures of gold, silver, and precious stones, were seen the heaviest marks of the curse. And upon countries that were not inhabited, and those where there had been the least crime, the curse rested more lightly. {PP 108.1}
A föld olyan összevisszaságot és sivárságot mutatott, amit lehetetlen leírni. Az egykor tökéletesen szép és szimmetrikus hegyek összetöredeztek és deformálódtak. Most kövek, kőszirtek és érdes sziklák hevertek szétszórtan a föld felszínén. Sok helyen dombok és hegyek tűntek el, és nyoma sem volt annak, hogy hol álltak; dombok és síkságok adtak helyet a hegyláncoknak. Ezek a változások egyes helyeken jobban látszottak, mint másutt. Az átok legsúlyosabb nyomait ott lehetett látni, ahol egykor a föld leggazdagabb arany, ezüst és drágakő kincsei voltak. A lakatlan vidékeken, és ott, ahol kevésbé vétkeztek, nem volt olyan súlyos az átok. {PP 108.1}
At this time immense forests were buried. These have since been changed to coal, forming the extensive coal beds that now exist, and also yielding large quantities of oil. The coal and oil frequently ignite and burn beneath the surface of the earth. Thus rocks are heated, limestone is burned, and iron ore melted. The action of the water upon the lime adds fury to the intense heat, and causes earthquakes, volcanoes, and fiery issues. As the fire and water come in contact with ledges of rock and ore, there are heavy explosions underground, which sound like muffled thunder. The air is hot and suffocating. Volcanic eruptions follow; and these often failing to give sufficient vent to the heated elements, the earth itself is convulsed, the ground heaves and swells like the waves of the sea, great fissures appear, and sometimes cities, villages, and burning mountains are swallowed up. These wonderful manifestations will be more and more frequent and terrible just before the second coming of Christ and the end of the world, as signs of its speedy destruction. {PP 108.2}
Ekkor hatalmas erdők temetődtek el, amelyek azóta szénné alakultak, és a mostani terjedelmes kőszéntelepeket alkotják; nagy mennyiségű olajat is adnak. Gyakran előfordul, hogy a szén és olaj meggyulladva a föld felszíne alatt ég. Ezért a sziklák felforrósodnak, a mészkő megég és a vas megolvad. A vízzel érintkező mészkő növeli az amúgy is erős hőt, és ebből földrengések, tűzhányók és tűzkitörések keletkeznek. A tűz, a sziklák és ércek találkozása tompa mennydörgésként hallatszó súlyos robbanásokat okoz a föld alatt. A levegő forró és fullasztó lesz. Vulkánok törnek ki, és mivel a felforrósodott elemeknek sokszor nincs elég kivezető nyílásuk, maga a föld rázkódik, a talaj a tenger hullámaihoz hasonlóan megemelkedik, nagy repedések tőrnek elő, és néha városokat, falvakat, égő hegyeket nyelnek el. Ezek a csodálatos jelenségek közvetlen Krisztus második eljövetele és a világ vége előtt egyre gyakoribbak és rettenetesebbek lesznek annak jeléül, hogy ez a világ nemsokára elpusztul. {PP 108.2}
The depths of the earth are the Lord's arsenal, whence were drawn weapons to be employed in the destruction of the old world. Waters gushing from the earth united with the waters from heaven to accomplish the work of desolation. Since the Flood, fire as well as water has been God's agent to destroy very wicked cities. These judgments are sent that those who lightly regard God's law and trample upon His authority may be led to tremble before His power and to confess His just sovereignty. As men have beheld burning mountains pouring forth fire and flames and torrents of melted ore, drying up rivers, overwhelming populous cities, and everywhere spreading ruin and desolation, the stoutest heart has been filled with terror and infidels and blasphemers have been constrained to acknowledge the infinite power of God. {PP 109.1}
A föld mélye az Úr fegyvertára, ahonnan fegyverek kerültek ki az ősi világ elpusztítására. A földből felbuggyanó víz egyesült az égből hulló esővel a pusztítás munkájának elvégzésére. Az özönvíz óta a tűz és a víz volt Isten eszköze a gonosz városok elpusztítására azért, hogy azok, akik könnyen veszik törvényét és lábbal tiporják tekintélyét, féljenek hatalma előtt, és ismerjék el jogos és korlátlan uralmát. Amint az emberek nézték, hogy az égő hegyek tüzet, lángokat és temérdek olvadt ércet záporoznak, és folyókat szárítanak ki, népes városokat borítanak el, mindenütt romot és pusztulást hagyva hátra, a legkeményebb szív is rémüldözött, a hitetlenek és istenkáromlók pedig kénytelenek voltak elismerni Isten végtelen hatalmát. {PP 109.1}
Said the prophets of old, referring to scenes like these: “Oh that Thou wouldest rend the heavens, that Thou wouldest come down, that the mountains might flow down at Thy presence, as when the melting fire burneth, the fire causeth the waters to boil, to make Thy name known to Thine adversaries, that the nations may tremble at Thy presence! When Thou didst terrible things which we looked not for, Thou camest down, the mountains flowed down at Thy presence.” Isaiah 64:1-3. “The Lord hath His way in the whirlwind and in the storm, and the clouds are the dust of His feet. He rebuketh the sea, and maketh it dry, and drieth up all the rivers.” Nahum 1:3, 4. {PP 109.2}
Hasonló jelenetekre hivatkozva ezt mondták a próféták: "Óh, vajha megszakasztanád az egeket és leszállnál, előtted a hegyek elolvadnának; mint a tűz meggyújtja a rőzsét, a vizet a tűz felforralja; hogy nevedet ellenségidnek megjelentsd, hogy előtted reszkessenek a népek; hogy cselekednél rettenetes dolgokat, amiket nem vártunk; leszállnál és előtted a hegyek elolvadnának" (Ésa 64:1-2). "[...] Szélvészben és viharban van az Úrnak útja és lábainak pora a felhő. Megfeddi a tengert és kiapasztja azt, és minden folyamot kiszáraszt" (Náh 1:3-4). {PP 109.2}
More terrible manifestations than the world has ever yet beheld, will be witnessed at the second advent of Christ. “The mountains quake at Him, and the hills melt, and the earth is burned at His presence, yea, the world, and all that dwell therein. Who can stand before His indignation? and who can abide in the fierceness of His anger?” Nahum 1:5, 6. “Bow Thy heavens, O Lord, and come down: touch the mountains, and they shall smoke. Cast forth lightning, and scatter them: shoot out Thine arrows, and destroy them.” Psalm 144:5, 6. {PP 109.3}
A világ soha nem látott olyan rettenetes dolgokat, amelyeknek tanúja lesz Krisztus második adventjekor: "A hegyek reszketnek előtte, és a halmok szétmállanak. Tekintetétől megrendül a föld, és a világ, és minden, ami rajta él. Ki állhatna meg haragja előtt, és ki bírhatná ki búsulásának tüzét?" (Náh 1:5-6). "Uram, hajlítsd meg egeidet és szállj alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek! Lövellj villámot és hányd szerte őket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket" (Zsolt 144:5-6). {PP 109.3}
“I will show wonders in heaven above, and signs in the earth beneath; blood, and fire, and vapor of smoke.” Acts 2:19. “And there were voices, and thunders, and lightnings; and there was a great earthquake, such as was not since men were upon the earth, so mighty an earthquake, and so great.” “And every island fled away, and the mountains were not found. And there fell upon men a great hail out of heaven, every stone about the weight of a talent.” Revelation 16:18, 20, 21. {PP 110.1}
"Tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését" (ApCsel 2:19). "És lőnek zendülések és mennydörgések és villámlások; és lőn nagy földindulás, amilyen nem volt, mióta az emberek a földön vannak, ilyen földindulás, ilyen nagy." "És minden sziget elmúlék, és hegyek nem találtatának többé. És nagy jégeső, mint egy-egy tálentom, szálla az égből az emberekre" (Jel 16:18. 20-21). {PP 110.1}
As lightnings from heaven unite with the fire in the earth, the mountains will burn like a furnace, and will pour forth terrific streams of lava, overwhelming gardens and fields, villages and cities. Seething molten masses thrown into the rivers will cause the waters to boil, sending forth massive rocks with indescribable violence and scattering their broken fragments upon the land. Rivers will be dried up. The earth will be convulsed; everywhere there will be dreadful earthquakes and eruptions. {PP 110.2}
Amikor a menny villámai a föld tüzével egyesülnek, akkor a hegyek úgy égnek, mint a kemence, borzalmas lávafolyamokat öntve ki, amelyek kerteket, mezőket, falvakat és városokat borítanak el. Amikor a forró olvadékok a folyókba lódulnak, a víz forrni kezd, és leírhatatlan erővel lövell ki masszív sziklákat, széttört darabjait szétszórva a földön. A folyók kiszáradnak, a föld rázkódik. Mindenütt félelmetes földrengések és vulkánkitörések lesznek. {PP 110.2}
Thus God will destroy the wicked from off the earth. But the righteous will be preserved in the midst of these commotions, as Noah was preserved in the ark. God will be their refuge, and under His wings shall they trust. Says the psalmist: “Because thou hast made the Lord, which is my refuge, even the Most High, thy habitation; there shall no evil befall thee.” Psalm 91:9, 10. “In the time of trouble He shall hide me in His pavilion: in the secret of His tabernacle shall He hide me.” Psalm 27:5. God's promise is, “Because he hath set his love upon Me, therefore will I deliver him: I will set him on high, because he hath known My name.” Psalm 91:14. {PP 110.3}
Így fogja Isten a gonoszokat kipusztítani a földről. De a háborgás közepette megőrzi az igazakat, mint ahogy megőrizte Noét a bárkában. Isten szárnyai alá menekülnek. Benne lesz bizodalmuk. Ezt mondja a zsoltáríró: "Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá: Nem illet téged a veszedelem" (Zsolt 91:9-10). "Bizony elrejt engem az ő hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében" (Zsolt 27:5). Isten ezt ígéri: "Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet!" (Zsolt 91:14). {PP 110.3}
