Solemnly and publicly the people of Judah had pledged themselves to obey the law of God. But when the influence of Ezra and Nehemiah was for a time withdrawn, there were many who departed from the Lord. Nehemiah had returned to Persia. During his absence from Jerusalem, evils crept in that threatened to pervert the nation. Idolaters not only gained a foothold in the city, but contaminated by their presence the very precincts of the temple. Through intermarriage, a friendship had been brought about between Eliashib the high priest and Tobiah the Ammonite, Israel's bitter enemy. As a result of this unhallowed alliance, Eliashib had permitted Tobiah to occupy an apartment connected with the temple, which heretofore had been used as a storeroom for tithes and offerings of the people. {PK 669.1}
Júda népe ünnepélyesen és nyilvánosan megfogadta, hogy engedelmeskedik Isten törvényének. De amikor Ezsdrás és Nehémiás befolyása nem volt közvetlenül érezhető, sokan elfordultak az Úrtól. Nehémiás egy időre visszatért Perzsiába. Míg távol volt Jeruzsálemtől, bűnök lopództak be, és félő volt, hogy megrontják a nemzetet. A bálványimádók nemcsak a városban vetették meg lábukat, de jelenlétükkel még a templom körzetét is megfertőzték. Házasság útján barátság jött létre Eliasib, a főpap családja és Izráel elkeseredett ellensége, az ammonita Tóbiás között. E szentségtelen kapcsolat következményeként Eliasib megengedte Tóbiásnak, hogy elfoglalja a templomhoz tartozó egyik helyiséget, amelyet addig a nép tizedének és adományainak tárolására használtak. {PK 669.1}
Because of the cruelty and treachery of the Ammonites and Moabites toward Israel, God had declared through Moses that they should be forever shut out from the congregation of His people. See Deuteronomy 23:3-6. In defiance of this word, the high priest had cast out the offerings stored in the chamber of God's house, to make a place for this representative of a proscribed race. Greater contempt for God could not have been shown than to confer such a favor on this enemy of God and His truth. {PK 669.2}
Isten Mózes által kijelentette, hogy az ammonitákat és moábitákat örökre ki kell zárni népe gyülekezetéből Izráellel szembeni kegyetlenségük és árulásuk miatt. Lásd: 5Móz 23:3–6! E parancsot semmibevéve a főpap eltávolította az Úr házának kamrájában tárolt adományokat, hogy helyet adjon a kitiltott nemzetség e képviselőjének. Így kedvezett Isten és igazsága ellenségének. Ennél jobban nem sérthette volna meg Istent. {PK 669.2}
On returning from Persia, Nehemiah learned of the bold profanation and took prompt measures to expel the intruder. “It grieved me sore,” he declares; “therefore I cast forth all the household stuff of Tobiah out of the chamber. Then I commanded, and they cleansed the chambers: and thither brought I again the vessels of the house of God, with the meat offering and the frankincense.” {PK 670.1}
Amikor Nehémiás Perzsiából visszatérve megtudta, hogy milyen arcátlanul megszentségtelenítették a templomot, azonnal intézkedett a betolakodó eltávolításáról. „Ezt én igen rossznak tartottam – mondja –, ezért kidobattam a kamrából minden holmit, ami a Tóbijjá házából való volt. Azután megparancsoltam, hogy tisztítsák meg a kamrát, és visszahordattam oda az Isten házához tartozó edényeket, adományokat és tömjént.” {PK 670.1}
Not only had the temple been profaned, but the offerings had been misapplied. This had tended to discourage the liberalities of the people. They had lost their zeal and fervor, and were reluctant to pay their tithes. The treasuries of the Lord's house were poorly supplied; many of the singers and others employed in the temple service, not receiving sufficient support, had left the work of God to labor elsewhere. {PK 670.2}
Nemcsak megszentségtelenítették a templomot, hanem az adományokat is hűtlenül kezelték. Ez rossz hatással volt a nép adakozó kedvére. Elvesztve buzgalmukat és lelkesedésüket, kelletlenül fizették a tizedet. Az Úr házának kincstára elszegényedett. Számos énekes és egyéb templomi szolgálattevő otthagyta Isten munkáját, mert nem kaptak elegendő fizetést, és máshol vállaltak munkát. {PK 670.2}
Nehemiah set to work to correct these abuses. He gathered together those who had left the service of the Lord's house, “and set them in their place.” This inspired the people with confidence, and all Judah brought “the tithe of the corn and the new wine and the oil.” Men who “were counted faithful” were made “treasurers over the treasuries,” “and their office was to distribute unto their brethren.” {PK 670.3}
Nehémiás munkához látott, hogy helyrehozza a visszaéléseket. Összegyűjtötte azokat, akik otthagyták az Úr házának szolgálatát, és „helyükre állítottam őket”. Ez bizalmat ébresztett a népben, és az egész Júda elhozta „a gabonának, a mustnak és az olajnak a tizedét.” Nehémiás „a raktárak felügyelőjévé” olyanokat rendelt, akiket „megbízhatóknak” tartottak. „Nekik kellett kiosztaniuk szolgatársaik járandóságát.” {PK 670.3}
Another result of intercourse with idolaters was a disregard of the Sabbath, the sign distinguishing the Israelites from all other nations as worshipers of the true God. Nehemiah found that heathen merchants and traders from the surrounding country, coming to Jerusalem, had induced many among the Israelites to engage in traffic on the Sabbath. There were some who could not be persuaded to sacrifice principle, but others transgressed and joined with the heathen in their efforts to overcome the scruples of the more conscientious. Many dared openly to violate the Sabbath. “In those days,” Nehemiah writes, “saw I in Judah some treading wine presses on the Sabbath, and bringing in sheaves, and lading asses; as also wine, grapes, and figs, and all manner of burdens, which they brought into Jerusalem on the Sabbath day.... There dwelt men of Tyre also therein, which brought fish, and all manner of ware, and sold on the Sabbath unto the children of Judah.” {PK 671.1}
A bálványimádókkal való kapcsolat másik következménye az volt, hogy nem figyeltek a szombatra, arra a jelre, amely megkülönböztette a zsidókat – mint az igaz Isten imádóit – minden más nemzettől. Nehémiás látta, hogy a környékről pogány kereskedők jönnek Jeruzsálembe, és sok zsidót rávesznek a szombatnapi kereskedésre. Egyeseket nem lehetett az elvek feláldozására rábírni, de voltak, akik vétkeztek, és a pogányokkal együtt igyekeztek a lelkiismeretesebbek aggályait eloszlatni. Sokan merészelték nyíltan megrontani a szombatot. „Ebben az időben azt láttam Júdában – írja Nehémiás –, hogy a nyugalom napján szőlőt taposnak, gabonát hordanak, a szamarakra terhet raknak, és bort, szőlőt, fügét és mindenféle terhet hordanak Jeruzsálembe a nyugalom napján. ...Tírusziak is voltak ott, akik halat és mindenféle árut hoztak, és a nyugalom napján árusítottak a júdaiaknak Jeruzsálemben.” {PK 671.1}
This state of things might have been prevented had the rulers exercised their authority; but a desire to advance their own interests had led them to favor the ungodly. Nehemiah fearlessly rebuked them for their neglect of duty. “What evil thing is this that ye do, and profane the Sabbath day?” he sternly demanded. “Did not your fathers thus, and did not our God bring all this evil upon us, and upon this city? yet ye bring more wrath upon Israel by profaning the Sabbath.” He then gave command that “when the gates of Jerusalem began to be dark before the Sabbath,” they should be shut, and not opened again till the Sabbath was past; and having more confidence in his own servants than in those that the magistrates of Jerusalem might appoint, he stationed them at the gates to see that his orders were enforced. {PK 671.2}
Ezt az állapotot megelőzhették volna, ha a vezetők gyakorolják hatalmukat. De saját érdekeiket helyezték előtérbe, és ezért kedveztek a gonosznak. Nehémiás bátran megdorgálta őket kötelességük elhanyagolása miatt. „Miért követtek el ilyen gonoszságot, hogy megszentségtelenítitek a nyugalom napját?! – kérdezte szigorúan. Hiszen ugyanezt követték el őseitek, ezért hozta ránk és városunkra Istenünk ezt a sok bajt! Ti pedig még növelitek Isten haragját Izráel ellen azzal, hogy megszentségtelenítitek a nyugalom napját!” Ezután „mikor a nyugalom napja előestéjén árnyék borult Jeruzsálem kapuira, megparancsoltam, hogy zárják be az ajtószárnyakat”, és ne nyissák ki a szombat végéig. Saját szolgáit állította a kapukhoz, hogy figyeljék, végrehajtják-e utasításait, mert jobban bízott bennük, mint azokban, akiket Jeruzsálem elöljárói jelöltek volna ki. {PK 671.2}
Not inclined to abandon their purpose, “the merchants and sellers of all kind of ware lodged without Jerusalem once or twice,” hoping to find opportunity for traffic, with either the citizens or the country people. Nehemiah warned them that they would be punished if they continued this practice. “Why lodge ye about the wall?” he demanded; “if ye do so again, I will lay hands on you.” “From that time forth came they no more on the Sabbath.” He also directed the Levites to guard the gates, knowing that they would command greater respect than the common people, while from their close connection with the service of God it was reasonable to expect that they would be more zealous in enforcing obedience to His law. {PK 672.1}
„Ezért a kereskedők és a különféle áruk árusai egyszer-kétszer Jeruzsálemen kívül háltak.” Remélték, hogy a város polgáraival vagy a vidék népével alkalmuk lesz üzletkötésre. Nehémiás figyelmeztette őket, hogy büntetés lesz a vége, ha ezt folytatják. „Miért háltok a várfal előtt? – kérdezte. Ha még egyszer ilyet tesztek, megbüntetlek benneteket. Attól fogva nem jöttek a nyugalom napján.” A lévitákat is megbízta a kapuk őrzésével. Tudta, hogy nagyobb tiszteletet keltenek, mint a köznép; és az Isten házával való szoros kapcsolatuk folytán elvárható tőlük, hogy buzgóbban késztetik a népet Isten törvénye iránti engedelmességre. {PK 672.1}
And now Nehemiah turned his attention to the danger that again threatened Israel from intermarriage and association with idolaters. “In those days,” he writes, “saw I Jews that had married wives of Ashdod, of Ammon, and of Moab: and their children spake half in the speech of Ashdod, and could not speak in the Jews’ language, but according to the language of each people.” {PK 673.1}
Nehémiás ezután arra a veszélyre irányította figyelmét, amely ismét fenyegette Izráelt a bálványimádókkal való házasságuk és barátságuk miatt. „Ugyanabban az időben – írja – láttam olyan júdaiakat, akik asdódi, ammóni és móábi nőket vettek feleségül, és gyermekeik fele asdódi nyelven beszélt. Júdai nyelven már nem is tudtak, hanem valamelyik másik nép nyelvén beszéltek.” {PK 673.1}
These unlawful alliances were causing great confusion in Israel; for some who entered into them were men in high position, rulers to whom the people had a right to look for counsel and a safe example. Foreseeing the ruin before the nation if this evil were allowed to continue, Nehemiah reasoned earnestly with the wrongdoers. Pointing to the case of Solomon, he reminded them that among all the nations there had risen no king like this man, to whom God had given great wisdom; yet idolatrous women had turned his heart from God, and his example had corrupted Israel. “Shall we then hearken unto you,” Nehemiah sternly demanded, “to do all this great evil?” “Ye shall not give your daughters unto their sons, nor take their daughters unto your sons, or for yourselves.” {PK 673.2}
Ezek a törvényellenes kapcsolatok nagy zűrzavart keltettek Izráelben; néhány magas állású vezető – akiktől a nép jogosan várt tanácsot és hű példamutatást – kialakított ilyen kapcsolatot. Előre látva, mily katasztrófa fogja a népet sújtani, ha ezt a gonoszságot szabadon folytathatja, Nehémiás komolyan beszélt a törvénysértőkkel. Salamon esetét említve emlékeztette őket, hogy egyetlen népnek sem volt hozzá hasonló királya, akinek Istene olyan bölcsességet adott; a bálványimádó asszonyok mégis elfordították szívét Istentől, és példája rossz útra vitte Izráelt. „Azt kell rólatok hallanunk, hogy ilyen nagy gonoszságot követtetek el?!” „Majd megeskettem őket az Istenre, hogy nem adják leányaikat azoknak a fiaihoz, és nem veszik el azoknak a leányait sem fiaiknak, sem maguknak.” {PK 673.2}
As he set before them God's commands and threatenings, and the fearful judgments visited on Israel in the past for this very sin, their consciences were aroused, and a work of reformation was begun that turned away God's threatened anger and brought His approval and blessings. {PK 673.3}
Amikor eléjük tárta Isten parancsait és kilátásba helyezett büntetését, valamint büntető ítéleteit, amelyekkel éppen e bűn miatt látogatta meg Izráelt a múltban, lelkiismeretük felébredt, és reformációs munka indult, ami Isten tetszésével találkozott. Elfordította haragját, és áldást hozott rájuk. {PK 673.3}
There were some in sacred office who pleaded for their heathen wives, declaring that they could not bring themselves to separate from them. But no distinction was made; no respect was shown for rank or position. Whoever among the priests or rulers refused to sever his connection with idolaters was immediately separated from the service of the Lord. A grandson of the high priest, having married a daughter of the notorious Sanballat, was not only removed from office, but promptly banished from Israel. “Remember them, O my God,” Nehemiah prayed, “because they have defiled the priesthood, and the covenant of the priesthood, and of the Levites.” {PK 674.1}
A szent tisztségek viselői közül egyesek védelmükbe vették pogány feleségüket. Azt mondták, nem tudnak elszakadni tőlük. Nehémiás azonban nem tett különbséget. Nem volt tekintettel sem rangra, sem állásra. Azokat a papokat és vezetőket, akik nem voltak hajlandók megszakítani kapcsolataikat a pogányokkal, azonnal elbocsátotta az Úr szolgálatából. A főpap unokáját, aki a hírhedt Szanballat lányát vette feleségül, nemcsak eltávolította szolgálatából, hanem azonnal száműzte Izráelből. „Emlékezz rá, Istenem – könyörgött Nehémiás –, hogy mennyire beszennyezték a papi tisztséget és a lévita papsággal kötött szövetséget!” {PK 674.1}
Many who had married idolaters chose to go with them into exile, and these, with those who had been expelled from the congregation, joined the Samaritans. Hither some who had occupied high positions in the work of God found their way and after a time cast in their lot fully with them. Desiring to strengthen this alliance, the Samaritans promised to adopt more fully the Jewish faith and customs, and the apostates, determined to outdo their former brethren, erected a temple on Mount Gerizim in opposition to the house of God at Jerusalem. Their religion continued to be a mixture of Judaism and heathenism, and their claim to be the people of God was the source of schism, emulation, and enmity between the two nations, from generation to generation. {PK 674.3}
Sokan azok közül, akik bálványimádókkal kötöttek házasságot, vállalták velük a számkivetést, és a közösségből kiűzöttekkel együtt átpártoltak a samaritánusokhoz. Ezt az utat választották Isten munkájának egyes magas állású tagjai is, és egy idő után teljesen összekötötték velük sorsukat. A samaritánusok erősíteni akarták ezt a kapcsolatot, ezért azt ígérték, hogy jobban alkalmazkodnak a zsidó valláshoz és szokásokhoz; a hitehagyók pedig, hogy túlszárnyalják korábbi testvéreiket – templomot építettek Garizim hegyén, így foglaltak állást Isten jeruzsálemi házával szemben. Vallásuk ezentúl a júdaizmus és pogányság keveréke volt. Állításuk, hogy ők Isten népe, a két nép között nemzedékről nemzedékre a vallási szakadás, a versengés és az ellenségeskedés forrása volt. {PK 674.3}
In the work of reform to be carried forward today, there is need of men who, like Ezra and Nehemiah, will not palliate or excuse sin, nor shrink from vindicating the honor of God. Those upon whom rests the burden of this work will not hold their peace when wrong is done, neither will they cover evil with a cloak of false charity. They will remember that God is no respecter of persons, and that severity to a few may prove mercy to many. They will remember also that in the one who rebukes evil the spirit of Christ should ever be revealed. {PK 675.1}
A ma végrehajtandó reformációs munkában szükség van Ezsdrásokra és Nehémiásokra, akik nem szépítgetik és nem mentegetik a bűnt, hanem bátran megvédik Isten méltóságát. Azok, akikre ennek a munkának a terhe nehezedik, nem hallgathatnak a gonoszság láttán, és nem takarhatják be a bűnt a hamis könyörület köpenyével. Tudjuk, hogy Isten nem személyválogató, és, hogy a kevés emberrel szemben gyakorolt szigor irgalmasságnak bizonyul a tömegek iránt. Azt sem felejthetik el, hogy a bűn megfeddőjében Krisztus Lelkének mindig meg kell mutatkoznia. {PK 675.1}
In their work, Ezra and Nehemiah humbled themselves before God, confessing their sins and the sins of their people, and entreating pardon as if they themselves were the offenders. Patiently they toiled and prayed and suffered. That which made their work most difficult was not the open hostility of the heathen, but the secret opposition of pretended friends, who, by lending their influence to the service of evil, increased tenfold the burden of God's servants. These traitors furnished the Lord's enemies with material to use in their warfare upon His people. Their evil passions and rebellious wills were ever at war with the plain requirements of God. {PK 675.2}
Ezsdrás és Nehémiás – miközben dolgoztak – megalázták magukat Isten előtt; megvallották a maguk és népük bűneit; bocsánatért könyörögtek, mintha ők vétkeztek volna. Türelmesen fáradoztak, imádkoztak és szenvedtek. Nem a pogányok nyílt ellenségeskedése nehezítette munkájukat, hanem az állítólagos barátok rejtett ellenszegülése, akik befolyásukat a gonoszság szolgálatába állítva, tízszeresen súlyosbították Isten szolgáinak terhét. Ezek az árulók olyan anyagot szolgáltattak az Úr ellenségeinek, amelyet felhasználhattak a népe elleni harcban. Gonosz indulataik és lázadó szándékaik állandó harcban álltak Isten világos kívánalmaival. {PK 675.2}
The success attending Nehemiah's efforts shows what prayer, faith, and wise, energetic action will accomplish. Nehemiah was not a priest; he was not a prophet; he made no pretension to high title. He was a reformer raised up for an important time. It was his aim to set his people right with God. Inspired with a great purpose, he bent every energy of his being to its accomplishment. High, unbending integrity marked his efforts. As he came into contact with evil and opposition to right he took so determined a stand that the people were roused to labor with fresh zeal and courage. They could not but recognize his loyalty, his patriotism, and his deep love for God; and, seeing this, they were willing to follow where he led. {PK 675.3}
Nehémiás erőfeszítéseit kísérő eredmények mutatják, hogy mit lehet elérni imával, hittel és bölcs, határozott cselekvéssel. Nehémiás nem volt pap. Próféta sem volt. Nem tartott igényt rangos címre. Nehémiás reformátor volt, akit Isten e fontos időre támasztott. Nehémiás azt akarta, hogy a nép megbéküljön Istennel. Nemes céltól lelkesítve, minden energiáját ennek megvalósítására összpontosította. Igyekezetét mély és töretlen becsületesség jellemezte. Amikor a bűnnel és az igazság ellenzésével találkozott, olyan határozottan foglalt állást, hogy a nép új hévvel és lelkesedéssel látott munkához. Látva hűségét, Istene és hazája iránti mélységes szeretetét, készek voltak elfogadni vezetését. {PK 675.3}
Industry in a God-appointed duty is an important part of true religion. Men should seize circumstances as God's instruments with which to work His will. Prompt and decisive action at the right time will gain glorious triumphs, while delay and neglect result in failure and dishonor to God. If the leaders in the cause of truth show no zeal, if they are indifferent and purposeless, the church will be careless, indolent, and pleasure-loving; but if they are filled with a holy purpose to serve God and Him alone, the people will be united, hopeful, eager. {PK 676.1}
Az isteni megbízatásban a kötelesség hitvallásunk fontos része. Isten eszközeiként fel kell használnunk azokat a körülményeket, amelyekkel végrehajthatjuk akaratát. A gyors és határozott cselekvés a megfelelő időben fényes győzelmet arat; a késlekedés és hanyagság következménye kudarc és Isten meggyalázása. Ha az igazság ügyének vezetői közömbösek és céltalanok, akkor az egyház nemtörődöm, tétlen és szórakozni vágyó lesz; ha azonban az a szent cél tölti be lelküket, hogy Istennek és csakis Neki szolgáljanak, akkor a nép egységes, bizakodó és lelkes lesz. {PK 676.1}
The word of God abounds in sharp and striking contrasts. Sin and holiness are placed side by side, that, beholding, we may shun the one and accept the other. The pages that describe the hatred, falsehood, and treachery of Sanballat and Tobiah, describe also the nobility, devotion, and self-sacrifice of Ezra and Nehemiah. We are left free to copy either, as we choose. The fearful results of transgressing God's commands are placed over against the blessings resulting from obedience. We ourselves must decide whether we will suffer the one or enjoy the other. {PK 676.2}
Isten Igéje bővölködik meglepő és éles ellentétekben. Egymás mellett található a bűn és a szentség, ezeket látva, az előbbitől őrizkedjünk, az utóbbit pedig tegyük magunkévá. Azok az oldalak, amelyek leírják Szanballat és Tóbiás gyűlölködését, álnokságát és árulását, leírják Ezsdrás és Nehémiás emelkedettségét, odaszentelődését és önfeláldozását. Mi döntjük el, hogy melyik példát választjuk. Isten parancsai áthágásának félelmes következményeit a Szentírás szembeállítja az engedelmességből származó áldásokkal. Mi magunk döntjük el, hogy a büntetést vagy az örömet választjuk. {PK 676.2}
The work of restoration and reform carried on by the returned exiles, under the leadership of Zerubbabel, Ezra, and Nehemiah, presents a picture of a work of spiritual restoration that is to be wrought in the closing days of this earth's history. The remnant of Israel were a feeble people, exposed to the ravages of their enemies; but through them God purposed to preserve in the earth a knowledge of Himself and of His law. They were the guardians of the true worship, the keepers of the holy oracles. Varied were the experiences that came to them as they rebuilt the temple and the wall of Jerusalem; strong was the opposition that they had to meet. Heavy were the burdens borne by the leaders in this work; but these men moved forward in unwavering confidence, in humility of spirit, and in firm reliance upon God, believing that He would cause His truth to triumph. Like King Hezekiah, Nehemiah “clave to the Lord, and departed not from following Him, but kept His commandments.... And the Lord was with him.” 2 Kings 18:6, 7. {PK 677.1}
Az a helyreállítási munka és reformáció, amelyet a hazatért foglyok Zorobábel, Ezsdrás és Nehémiás vezetésével végeztek, a lelki helyreállításnak olyan példáját tárja elénk, amit a föld történelmének záró napjaiban kell véghezvinni. Izráel maradéka gyenge, esendő nép volt, kitéve ellenségei rontásának. Isten azonban velük akarta megőriztetni a földön a maga és törvénye ismeretét. Ők voltak az igazi istentisztelet és szent kinyilatkoztatások őrei. Különböző tapasztalatokban volt részük Jeruzsálem falai és a templom építése közben. Heves támadásokat kellett kivédeniük. Súlyos terhet hordtak a munka vezetői, de megingathatatlan bizalommal és alázatos lélekkel mentek előre. Szilárdan bíztak Istenben és hitték, hogy diadalra viszi igazságának ügyét. Ezékiás királyhoz hasonlóan Nehémiás is „ragaszkodott az Úrhoz, nem tért el tőle, hanem megtartotta parancsolatait... ezért vele volt az Úr” (2Kir 18:6–7). {PK 677.1}
The spiritual restoration of which the work carried forward in Nehemiah's day was a symbol, is outlined in the words of Isaiah: “They shall build the old wastes, they shall raise up the former desolations, and they shall repair the waste cities.” “They that shall be of thee shall build the old waste places: thou shalt raise up the foundations of many generations; and thou shalt be called, The repairer of the breach, The restorer of paths to dwell in.” Isaiah 61:4; 58:12. {PK 677.2}
Azt a lelki helyreállítást, amelyet a Nehémiás korában véghezvitt munka előre vetített, Ézsaiás így körvonalazza: „Felépítik az ősi romokat, helyreállítják a régi omladékokat, újjáépítik a lerombolt városokat.” „Fölépítik fiaid az ősi romokat, falat emelsz a régiek által lerakott alapokra; a rések befalazójának neveznek, aki romokat tesz újra lakhatóvá” (Ézsa 61:4; 58:12). {PK 677.2}
The prophet here describes a people who, in a time of general departure from truth and righteousness, are seeking to restore the principles that are the foundation of the kingdom of God. They are repairers of a breach that has been made in God's law—the wall that He has placed around His chosen ones for their protection, and obedience to whose precepts of justice, truth, and purity is to be their perpetual safeguard. {PK 677.3}
A próféta itt olyan népet jellemez, amely az igazságtól és jogosságtól való általános elhajlás idején igyekszik helyreállítani azokat az elveket, amelyek Isten országának alapját képezik. Ez a nép javítja ki az Isten törvényén ütött rést azon a falon, amelyet Isten védelmül emelt választott népe köré. E törvény jogos, igazságos és tiszta elveinek követése állandó védelmet jelent számukra. {PK 677.3}
In words of unmistakable meaning the prophet points out the specific work of this remnant people who build the wall. “If thou turn away thy foot from the Sabbath, from doing thy pleasure on My holy day; and call the Sabbath a delight, the holy of the Lord, honorable; and shalt honor Him, not doing thine own ways, nor finding thine own pleasure, nor speaking thine own words: then shalt thou delight thyself in the Lord; and I will cause thee to ride upon the high places of the earth, and feed thee with the heritage of Jacob thy father: for the mouth of the Lord hath spoken it.” Isaiah 58:13, 14. {PK 678.1}
A próféta félreérthetetlen szavakkal határozza meg a falat építő maradék különleges munkáját. „Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván: Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban, és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj, mert az Úr szája szólt” (Ézsa 58:13–14 – Károli ford.). {PK 678.1}
In the time of the end every divine institution is to be restored. The breach made in the law at the time the Sabbath was changed by man, is to be repaired. God's remnant people, standing before the world as reformers, are to show that the law of God is the foundation of all enduring reform and that the Sabbath of the fourth commandment is to stand as a memorial of creation, a constant reminder of the power of God. In clear, distinct lines they are to present the necessity of obedience to all the precepts of the Decalogue. Constrained by the love of Christ, they are to co-operate with Him in building up the waste places. They are to be repairers of the breach, restorers of paths to dwell in. See verse 12. {PK 678.2}
A vég idején minden isteni intézményt helyre kell állítani. Azt a rést, amelyet a szombat megváltoztatásakor ütöttek a törvényen, ki kell javítani. Isten maradék népének – amelynek tagjai reformátorokként állnak a világ előtt – meg kell mutatnia, hogy Isten törvénye minden maradandó reform alapja, és hogy a negyedik parancsolat szombatja a teremtés emlékműveként, Isten hatalma állandó emlékeztetőjeként érvényben marad. Világosan és érthetően meg kell magyarázniuk, hogy a Tízparancsolat minden előírásának engedelmeskedni kell. Krisztus szeretetének késztetésére együtt működnek vele a puszta helyek felépítésében. A romlás kijavítóinak és ösvények helyreállítóinak kell lenniük, „hogy ott lakhassanak.” Lásd: Ézsa 58:12! {PK 678.2}
