Chapter 53—The Builders on the Wall

A fal építői

This chapter is based on Nehemiah 2; Nehemiah 3; and Nehemiah 4. {PK 635}

Nehemiás 2; Nehemiás 3; és Nehemiás 4. {PK 635}   

Nehemiah's journey to Jerusalem was accomplished in safety. The royal letters to the governors of the provinces along his route secured him honorable reception and prompt assistance. No enemy dared molest the official who was guarded by the power of the Persian king and treated with marked consideration by the provincial rulers. His arrival in Jerusalem, however, with a military escort, showing that he had come on some important mission, excited the jealousy of the heathen tribes living near the city, who had so often indulged their enmity against the Jews by heaping upon them injury and insult. Foremost in this evil work were certain chiefs of these tribes, Sanballat the Horonite, Tobiah the Ammonite, and Geshem the Arabian. From the first these leaders watched with critical eyes the movements of Nehemiah and endeavored by every means in their power to thwart his plans and hinder his work. {PK 635.1}

Nehémiás épségben eljutott Jeruzsálembe. Az útjába eső tartományok kormányzóihoz intézett királyi levelek nyomán megtisztelő fogadtatást és azonnali segítséget biztosítottak számára. Az ellenség nem merte háborgatni azt a tisztviselőt, akit a perzsa király hatalma védett, és akit a tartományi vezetők megkülönböztetett figyelemmel kezeltek. Mivel katonai kísérettel érkezett Jeruzsálembe, ez jelezte, hogy valamilyen fontos küldetésben jött. Felkeltette a város közelében élő pogány törzsek féltékenységét, akik szabadjára engedték a zsidókkal szembeni ellenségeskedésüket, sértegetéseket és szitkokat szórva rájuk. A gonoszságban elől járó törzsek főemberei közül: a Horonból való Szanballat, az ammonita Tóbiás és az arab Gesem kezdettől fogva kritikus szemmel nézték Nehémiás lépéseit, és megpróbálták tervét minden lehető eszközzel meghiúsítani és munkáját akadályozni. {PK 635.1}   

Nehemiah continued to exercise the same caution and prudence that had hitherto marked his course. Knowing that bitter and determined enemies stood ready to oppose him, he concealed the nature of his mission from them until a study of the situation should enable him to form his plans. Thus he hoped to secure the co-operation of the people and set them at work before the opposition of his enemies should be aroused. {PK 636.1}

Nehémiás továbbra is éppolyan óvatosan és megfontoltan járt el, mint ahogy eddig tette. Tudva, hogy elkeseredett és ádáz ellenség áll támadásra készen ellene, titokban tartotta előttük missziója jellegét, hogy a helyzetet megismerve ki tudja alakítani terveit. Remélte, hogy megszerzi a nép együttműködését, és munkába állíthatja őket, még mielőtt ellenségei támadásba kezdenének. {PK 636.1}   

Choosing a few men whom he knew to be worthy of confidence, Nehemiah told them of the circumstances that had led him to come to Jerusalem, the object that he wished to accomplish, and the plans he proposed to follow. Their interest in his undertaking was at once enlisted and their assistance secured. {PK 636.2}

Kiválasztott néhány embert, akikben megbízott. Elmondta nekik, milyen körülmények késztetésére jött Jeruzsálembe, mi a célja és milyen tervek szerint akarja megvalósítani azokat. Nyomban felkeltette érdeklődésüket és megszerezte támogatásukat. {PK 636.2}   

On the third night after his arrival Nehemiah rose at midnight and with a few trusted companions went out to view for himself the desolation of Jerusalem. Mounted on his mule, he passed from one part of the city to another, surveying the broken-down walls and gates of the city of his fathers. Painful reflections filled the mind of the Jewish patriot as with sorrow-stricken heart he gazed upon the ruined defenses of his beloved Jerusalem. Memories of Israel's past greatness stood out in sharp contrast with the evidences of her humiliation. {PK 636.3}

Megérkezése utáni harmadik éjszakán Nehémiás éjfélkor felkelt, és néhány megbízható társával kiment, hogy személyesen tekintse meg Jeruzsálem romjait. Felült öszvérére, és a város egyik részétől a másikig megvizsgálta atyái városának lerombolt falait és megrongált kapuit. Fájó gondolatok töltötték el a zsidó hazafit, amikor megtört szívvel nézte szeretett városának romokban heverő erődítéseit. Izráel letűnt nagyságának emlékei éles ellentétben álltak megalázottsága bizonyítékaival szemben. {PK 636.3}   

In secrecy and silence Nehemiah completed his circuit of the walls. “The rulers knew not whither I went,” he declares, “or what I did; neither had I as yet told it to the Jews, nor to the priests, nor to the nobles, nor to the rulers, nor to the rest that did the work.” The remainder of the night he spent in prayer; for he knew that the morning would call for earnest effort to arouse and unite his dispirited and divided countrymen. {PK 636.4}

Nehémiás titokban és csendben tette meg a falak körüli útját. „Az elöljárók nem tudták, hova mentem és mit tettem – mondta –. Sem a júdaiaknak, sem a papoknak, sem az előkelőknek, sem az elöljáróknak, sem a többi munkásnak nem mondtam még meg.” Az éjszaka hátralevő részét imában töltötte, mert tudta, hogy a reggel komoly erőfeszítésre szólítja. Fel kell ráznia és egyesítenie kell elcsüggedt, megosztott honfitársait. {PK 636.4}   

Nehemiah bore a royal commission requiring the inhabitants to co-operate with him in rebuilding the walls of the city, but he did not depend upon the exercise of authority. He sought rather to gain the confidence and sympathy of the people, knowing that a union of hearts as well as of hands was essential in the great work before him. When on the morrow he called the people together he presented such arguments as were calculated to arouse their dormant energies and unite their scattered numbers. {PK 637.1}

Nehémiásnál királyi megbízólevél volt, amely arra szólította a lakosságot, hogy működjék együtt vele a város falainak újjáépítésében. Nehémiás nem kívánt hatalmi szóval élni, inkább meg akarta nyerni a nép bizalmát és megértését, mert tudta, hogy az előtte álló nagy munkában szívük egységére éppolyan szüksége van, mint kezük összefogására. Amikor másnap összehívta a népet, olyan érveket hozott fel, amelyeket alkalmasnak gondolt szunnyadó tetterejük felébresztésére és a széthúzók egyesítésére. {PK 637.1}   

Nehemiah's hearers did not know, neither did he tell them, of his midnight circuit of the night before. But the fact that he had made this circuit contributed greatly to his success; for he was able to speak of the condition of the city with an accuracy and a minuteness that astonished his hearers. The impression made upon him as he had looked upon the weakness and degradation of Jerusalem, gave earnestness and power to his words. {PK 637.2}

Nehémiás hallgatói nem tudtak az előző éjszaka sötétjében tett körútjáról, ő pedig nem beszélt róla. E körútja sokban hozzájárult eredményességéhez, mert oly pontosan és részletesen tudott beszélni a város állapotáról, hogy hallgatóit bámulatba ejtette. Az a hatás, amit Jeruzsálem gyengesége és megalázottsága tett rá, súlyt és erőt adott szavainak. {PK 637.2}   

Nehemiah presented before the people their reproach among the heathen—their religion dishonored, their God blasphemed. He told them that in a distant land he had heard of their affliction, that he had entreated the favor of Heaven in their behalf, and that, as he was praying, he had determined to ask permission from the king to come to their assistance. He had asked God that the king might not only grant this permission, but might also invest him with the authority and give him the help needed for the work; and his prayer had been answered in such a way as to show that the plan was of the Lord. {PK 637.3}

Nehémiás elmondta a népnek, hogy állapotuk milyen szégyenteljes a pogányok között. Vallásukat becsmérelik, Istenüket káromolják. Elmondta, hogy egy távoli országban hallott szenvedésükről. Imádkozott értük a menny Istenéhez és könyörgése közben elhatározta, megkéri a királyt, engedje el, hogy segítségükre lehessen. Azért imádkozott, hogy a király ne csak engedélyt adjon, hanem felhatalmazást is, és olyan segítséget, amire szüksége van a munkához. Az imájára kapott válasz módjából tudta, hogy a terv az Úrtól van. {PK 637.3}   

All this he related, and then, having shown that he was sustained by the combined authority of the God of Israel and the Persian king, Nehemiah asked the people directly whether they would take advantage of this opportunity and arise and build the wall. {PK 638.1}

Miután mindezt elmondta, és bebizonyította, hogy mind Izráel Istene, mind a perzsa király támogatja hatalmával, megkérdezte a népet, él-e ezzel az alkalommal, és kész-e a falat felépíteni. {PK 638.1}   

The appeal went straight to their hearts. The thought of how Heaven's favor had been manifested toward them put their fears to shame, and with new courage they said with one voice, “Let us rise up and build.” “So they strengthened their hands for this good work.” {PK 638.2}

A felhívás szíven találta őket. A menny jóindulatának megmutatása félelmüket szégyenné változtatta, és felbátorodva egyhangúlag mondták: „Kezdjük el az építést! És bátran hozzáfogtak a jó munkához.” {PK 638.2}   

Nehemiah's whole soul was in the enterprise he had undertaken. His hope, his energy, his enthusiasm, his determination, were contagious, inspiring others with the same high courage and lofty purpose. Each man became a Nehemiah in his turn and helped to make stronger the heart and hand of his neighbor. {PK 638.3}

Nehémiás egész lelkével benne volt a vállalkozásban. Reménysége, tettereje, lelkesedése, eltökéltsége ugyanezzel a szent bátorsággal és fennkölt szándékkal hatotta át a többieket is. Minden ember egy-egy Nehémiássá vált a maga helyén, szomszédja szívét és kezét erősítve. {PK 638.3}   

When the enemies of Israel heard what the Jews were hoping to accomplish, they laughed them to scorn, saying, “What is this thing that ye do? will ye rebel against the king?” But Nehemiah answered, “The God of heaven, He will prosper us; therefore we His servants will arise and build: but ye have no portion, nor right, nor memorial, in Jerusalem.” {PK 638.4}

Amikor Izráel ellenségei meghallották, hogy mit akarnak a zsidók csinálni, kinevették őket, és ezt mondták: „Mit akartok csinálni? Talán a király ellen akartok föllázadni?” Nehémiás így válaszolt: „Maga a menny Istene ad nekünk sikert, és mi az ő szolgáiként kezdjük el az építést. Nektek azonban semmi részetek és jogotok nincs, emléketek sem marad Jeruzsálemben.” {PK 638.4}   

Among the first to catch Nehemiah's spirit of zeal and earnestness were the priests. Because of their influential position, these men could do much to advance or hinder the work; and their ready co-operation, at the very outset, contributed not a little to its success. The majority of the princes and rulers of Israel came up nobly to their duty, and these faithful men have honorable mention in the book of God. There were a few, the Tekoite nobles, who “put not their necks to the work of their Lord.” The memory of these slothful servants is branded with shame and has been handed down as a warning to all future generations. {PK 638.5}

Elsők között a papokat ragadta magával Nehémiás lelkesedése. Befolyásos tisztségüknél fogva sokat tehettek a munka előbbrevitelére vagy hátráltatására. Készséges együttműködésük már az induláskor sokban hozzájárult a sikerhez. Izráel fejedelmeinek és vezetőinek többsége jelesen állt hozzá kötelességéhez, és ezeket a hittel teljes embereket Isten könyve megdicséri. A tekóai előkelők azonban „nem hajtották a nyakukat uruk szolgálatába”. E rest szolgák gyalázattal megbélyegzett emlékét megörökítették a későbbi nemzedékek figyelmeztetésére. {PK 638.5}   

In every religious movement there are some who, while they cannot deny that the cause is God's, still hold themselves aloof, refusing to make any effort to help. It were well for such ones to remember the record kept on high—that book in which there are no omissions, no mistakes, and out of which they will be judged. There every neglected opportunity to do service for God is recorded; and there, too, every deed of faith and love is held in everlasting remembrance. {PK 639.1}

Minden vallásos mozgalomban vannak olyanok, akik – bár nem tagadják, hogy az ügy az Istené – elzárkóznak, és nem hajlandók segíteni. Jó volna, ha a mennyei feljegyzésekre gondolnának – arra a könyvre, amelyből nem marad ki semmi, nincs benne tévedés, – amelyek alapján meg lesznek ítélve. Isten szolgálatára visszautasított minden alkalmat feljegyeznek abban; ugyancsak a hitből és a szeretetből fakadó tettek is örök emlékezetre vannak fenntartva. {PK 639.1}   

Against the inspiring influence of Nehemiah's presence the example of the Tekoite nobles had little weight. The people in general were animated by patriotism and zeal. Men of ability and influence organized the various classes of citizens into companies, each leader making himself responsible for the erection of a certain part of the wall. And of some it is written that they builded “everyone over against his house.” {PK 639.2}

Nehémiás jelenlétének ösztönző befolyása mellett a tekóai előkelők példájának nem nagy súlya volt. A népet általában a hazaszeretet és a buzgóság fűtötte. Jó képességű és befolyásos emberek csoportokba szervezték a polgárság különböző osztályait. Minden vezető felelősséget vállalt a fal egy bizonyos részének felépítéséért. Egyesekről azt olvassuk, hogy „éppen a maga házával szemben” javítgatott. {PK 639.2}   

Nor did Nehemiah's energy abate, now that the work was actually begun. With tireless vigilance he superintended the building, directing the workmen, noting the hindrances, and providing for emergencies. Along the whole extent of that three miles of wall his influence was constantly felt. With timely words he encouraged the fearful, aroused the laggard, and approved the diligent. And ever he watched the movements of their enemies, who from time to time collected at a distance and engaged in conversation, as if plotting mischief, and then, drawing nearer the workmen, attempted to divert their attention. {PK 639.3}

Nehémiás tettereje akkor sem csökkent, amikor a munka ténylegesen megkezdődött. Felkészülve minden eshetőségre, fáradhatatlan éberséggel ellenőrizte az építkezést, irányította a munkásokat, meglátta az akadályokat. A három mérföld hosszúságú fal mentén állandóan érezhető volt befolyása. Kellő időben mondott szavakkal bátorította a félénkeket, felrázta a lustákat, megdicsérte a szorgalmasakat. Közben állandóan figyelte ellenségeik mozdulatait, akik időről időre bizonyos távolságban összegyűltek és tárgyaltak, mintha valami gonoszságot terveznének. Majd közelebb húzódva a munkásokhoz, megkísérelték figyelmüket másfelé terelni. {PK 639.3}   

In his many activities Nehemiah did not forget the source of his strength. His heart was constantly uplifted to God, the great Overseer of all. “The God of heaven,” he exclaimed, “He will prosper us;” and the words, echoed and re-echoed, thrilled the hearts of all the workers on the wall. {PK 640.1}

Nehémiás sok tevékenysége közepette sem feledkezett el ereje Forrásáról. Szívét állandóan Istenhez, mindenek nagy Felvigyázójához emelte. „Maga a menny Istene ad nekünk sikert” – kiáltotta. Szavai harsogtak és visszhangzottak, lelkesítve a falakon dolgozó munkásokat. {PK 640.1}   

But the restoration of the defenses of Jerusalem did not go forward unhindered. Satan was working to stir up opposition and bring discouragement. Sanballat, Tobiah, and Geshem, his principal agents in this movement, now set themselves to hinder the work of rebuilding. They endeavored to cause division among the workmen. They ridiculed the efforts of the builders, declaring the enterprise an impossibility and predicting failure. {PK 641.1}

Jeruzsálem erődítéseinek helyreállítása nem haladt akadálytalanul. Sátán az ellenségeskedés szításán és az elcsüggesztésen dolgozott. Szanballat, Tóbiás és Gesem – fő eszközei ebben a mozgalomban – gátolták az újjáépítés munkáját. Megpróbáltak széthúzást támasztani a munkások között. Csúfot űztek az építők erőfeszítéseiből azt hangoztatva, hogy vállalkozásuk képtelenség és kudarcba fullad. {PK 641.1}   

“What do these feeble Jews?” exclaimed Sanballat mockingly; “will they fortify themselves? ... will they revive the stones out of the heaps of the rubbish which are burned?” Tobiah, still more contemptuous, added, “Even that which they build, if a fox go up, he shall even break down their stone wall.” {PK 641.2}

„Mit csinálnak ezek a nyomorult júdaiak? – kiáltotta gúnyosan Szanballat. Hát megengedik ezt nekik? ...Életre kelthetik-e ezt a halom követ, amely porrá égett?” Tóbiás még lenézőbben tette hozzá: „Bármit építsenek is ha ráugrik egy róka, az is ledönti a kőfalakat!” {PK 641.2}   

The builders were soon beset by more active opposition. They were compelled to guard continually against the plots of their adversaries, who, professing friendliness, sought in various ways to cause confusion and perplexity, and to arouse distrust. They endeavored to destroy the courage of the Jews; they formed conspiracies to draw Nehemiah into their toils; and falsehearted Jews were found ready to aid the treacherous undertaking. The report was spread that Nehemiah was plotting against the Persian monarch, intending to exalt himself as a king over Israel, and that all who aided him were traitors. {PK 642.1}

Az építők nemsokára hevesebb támadások pergőtüzébe kerültek. Kénytelenek voltak állandóan védekezni ellenségeik fondorlatai ellen, akik barátságot színlelve különböző utakon igyekeztek zavart okozni, bonyodalmat kelteni és bizalmatlanságot ébreszteni. Megkísérelték elcsüggeszteni a zsidókat. Összeesküdtek, hogy Nehémiást kelepcébe csalják; és a kétszínű zsidók készek voltak ezt az álnok vállalkozást támogatni. Az a hír járta, hogy Nehémiás összeesküvést sző a perzsa uralkodó ellen, magát akarja királlyá tenni Izráelben, és hogy azok, akik neki segítenek, mind árulók. {PK 642.1}   

But Nehemiah continued to look to God for guidance and support, and “the people had a mind to work.” The enterprise went forward until the gaps were filled and the entire wall built up to half its intended height. {PK 642.2}

Nehémiás továbbra is Istentől várt eligazítást és segítséget. A nép pedig „nagy kedvvel dolgozott”. A munka haladt, a réseket mind betömték, és az egész fal felépült a tervezett magasságra. {PK 642.2}   

As the enemies of Israel saw how unavailing were their efforts, they were filled with rage. Hitherto they had not dared employ violent measures, for they knew that Nehemiah and his companions were acting under the king's commission, and they feared that active opposition against him might bring upon them the monarch's displeasure. But now in their anger they themselves became guilty of the crime of which they had accused Nehemiah. Assembling for counsel, they “conspired all of them together to come and to fight against Jerusalem.” {PK 642.3}

Izráel ellenségei megteltek haraggal, amikor látták, hogy milyen hasztalan erőlködnek. Eddig nem mertek erőszakos eszközöket alkalmazni, mert tudták, hogy Nehémiás és társai a király utasítását hajtják végre. Attól féltek, hogy ha ténylegesen szembeszállnak vele, magukra vonják az uralkodó haragját. Most dühükben ők követték el azt a bűnt, amivel Nehémiást vádolták. Egybegyűltek tanácskozni, „és mindnyájan egy akarattal összeesküdtek, hogy harcot indítanak Jeruzsálem ellen...” {PK 642.3}   

At the same time that the Samaritans were plotting against Nehemiah and his work, some of the leading men among the Jews, becoming disaffected, sought to discourage him by exaggerating the difficulties attending the enterprise. “The strength of the bearers of burdens is decayed,” they said, “and there is much rubbish; so that we are not able to build the wall.” {PK 642.4}

Ugyanakkor, amikor a samaritánusok összeesküvést szőttek Nehémiás és munkája ellen, egyes zsidó vezetők, kedvüket veszítve, a vállalkozással járó nehézségek felnagyításával próbálták Nehémiást elcsüggeszteni. „Megrokkant a teherhordók ereje, pedig sok a törmelék, és mi már nem tudjuk építeni a várfalat!” {PK 642.4}   

Discouragement came from still another source. “The Jews which dwelt by,” those who were taking no part in the work, gathered up the statements and reports of their enemies and used these to weaken courage and create disaffection. {PK 643.1}

Máshonnan is igyekeztek csüggeszteni. „A szomszédságban lakó júdaiak”, akik nem vettek részt a munkában, összegyűjtötték ellenségeik állításait és bátortalanításra, csüggesztésre, elkedvetlenítésre használták fel azokat. {PK 643.1}   

But taunts and ridicule, opposition and threats, seemed only to inspire Nehemiah with firmer determination and to arouse him to greater watchfulness. He recognized the dangers that must be met in this warfare with their enemies, but his courage was undaunted. “We made our prayer unto our God,” he declares, “and set a watch against them day and night.” “Therefore set I in the lower places behind the wall, and on the higher places, I even set the people after their families with their swords, their spears, and their bows. And I looked, and rose up, and said unto the nobles, and to the rulers, and to the rest of the people, Be not ye afraid of them: remember the Lord, which is great and terrible, and fight for your brethren, your sons, and your daughters, your wives, and your houses. {PK 643.2}

A gúny és csúfolódás, a támadások és fenyegetések még eltökéltebbé és óvatosabbá tették Nehémiást. Felismerte a veszélyeket, amelyekkel szembe kellett néznie a harcban, de rettenthetetlen volt. „De mi imádkoztunk Istenünkhöz – mondta –, és őrséget állítottunk ellenük védelmül éjjel-nappal.” „Azért odaállítottam a népet a hely legalsó részére, a várfal mögé a hézagokba, odaállítottam őket nemzetségenként fegyveresen, dárdákkal és íjakkal. Majd szemlét tartottam és eléjük állva ezt mondtam az előkelőknek, az elöljáróknak és a nép többi részének: Ne féljetek tőlük! A nagy és félelmes Úrra gondoljatok, és harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, leányaitokért, feleségeitekért és otthonaitokért! {PK 643.2}   

“And it came to pass, when our enemies heard that it was known unto us, and God had brought their counsel to nought, that we returned all of us to the wall, everyone unto his work. And it came to pass from that time forth, that the half of my servants wrought in the work, and the other half of them held both the spears, the shields, and the bows, and the habergeons.... They which builded on the wall, and they that bare burdens, with those that laded, everyone with one of his hands wrought in the work, and with the other hand held a weapon. For the builders, everyone had his sword girded by his side, and so builded.” {PK 643.3}

Ellenségeink meghallották, hogy megtudtuk tervüket, és így Isten meghiúsította azt. Mi pedig mindnyájan visszatértünk a várfalhoz, mindenki a maga munkájához. Attól a naptól fogva legényeimnek csak a fele végezte a munkát, a másik fele dárdával, pajzzsal, íjjal és páncéllal volt fölfegyverkezve... A várfal építői, a teherhordók és a rakodók egyik kezükkel a munkát végezték, a másikkal pedig a kopját tartották. Mindegyik építőnek a derekára volt kötve a kardja, úgy építettek.” {PK 643.3}   

Beside Nehemiah stood a trumpeter, and on different parts of the wall were stationed priests bearing the sacred trumpets. The people were scattered in their labors, but on the approach of danger at any point a signal was given for them to repair thither without delay. “So we labored in the work,” Nehemiah says, “and half of them held the spears from the rising of the morning till the stars appeared.” {PK 644.1}

Nehémiás mellett a kürtös állt, és a fal különböző részein papok helyezkedtek el kezükben a szent kürtökkel. A nép szétszóródva végezte munkáját, de ha bármely ponton veszély közeledett, a kürtszó jelezte, hogy késedelem nélkül vonuljanak oda. „Így végeztük a munkát, – mondta Nehémiás –, miközben az emberek fele dárdával volt fölfegyverkezve, hajnalhasadástól a csillagok feljöttéig.” {PK 644.1}   

Those who had been living in towns and villages outside Jerusalem were now required to lodge within the walls, both to guard the work and to be ready for duty in the morning. This would prevent unnecessary delay, and would cut off the opportunity which the enemy would otherwise improve, of attacking the workmen as they went to and from their homes. Nehemiah and his companions did not shrink from hardship or trying service. Neither by day nor night, not even during the short time given to sleep, did they put off their clothing or lay aside their armor. {PK 644.2}

A Jeruzsálemen kívül – más városokban és falvakban – lakók most felszólítást kaptak, hogy a falakon belül aludjanak azért, hogy őrizzék a munkát és reggel készen álljanak a szolgálatra. Így nem késlekednek szükségtelenül, és nem adnak alkalmat az ellenségnek – amit kihasználna – az otthonról jövő vagy haza igyekvő munkások megtámadására. Nehémiás és társai nem riadtak vissza sem a nehézségtől, sem a megerőltető munkától. Sem éjjel, sem nappal – még a rövid alvásidő alatt sem – vették le ruhájukat, és nem tették le fegyverüket. {PK 644.2}   

The opposition and discouragement that the builders in Nehemiah's day met from open enemies and pretended friends is typical of the experience that those today will have who work for God. Christians are tried, not only by the anger, contempt, and cruelty of enemies, but by the indolence, inconsistency, lukewarmness, and treachery of avowed friends and helpers. Derision and reproach are hurled at them. And the same enemy that leads to contempt, at a favorable opportunity uses more cruel and violent measures. {PK 644.3}

Olyan támadásokkal és csüggesztésekkel, amelyek Nehémiás korában érték az építőket a nyílt ellenség és a barátságot színlelők részéről, találkoznak majd azok is, akik ma Istennek szolgálnak. Nemcsak az ellenség haragja, megvetése és kegyetlensége próbálja meg a hívőket, hanem az állítólagos barátok és jóakarók nemtörődömsége, állhatatlansága, közömbössége és hűtlensége is. Gúnyt és szemrehányást szórnak rájuk. Az az ellenség, amely megvetést szít, kegyetlenebbül és erőszakosabban lép fel, ha erre alkalma van. {PK 644.3}   

Satan takes advantage of every unconsecrated element for the accomplishment of his purposes. Among those who profess to be the supporters of God's cause there are those who unite with His enemies and thus lay His cause open to the attacks of His bitterest foes. Even some who desire the work of God to prosper will yet weaken the hands of His servants by hearing, reporting, and half believing the slanders, boasts, and menaces of His adversaries. Satan works with marvelous success through his agents, and all who yield to their influence are subject to a bewitching power that destroys the wisdom of the wise and the understanding of the prudent. But, like Nehemiah, God's people are neither to fear nor to despise their enemies. Putting their trust in God, they are to go steadily forward, doing His work with unselfishness, and committing to His providence the cause for which they stand. {PK 645.1}

Sátán minden szentségtelen tényezőt felhasznál szándékai véghezvitelére. Azok között, akik vallják, hogy Isten ügyét támogatják, vannak olyanok, akik Isten ellenségeivel egyesülve, ügyét a legelkeseredettebb ellenség támadásának teszik ki. Még olyanok is, akik szeretnék, ha Isten műve virágzana, gyengítik Isten szolgái kezét az ellenség rágalmazásainak, dicsekvéseinek és fenyegetéseinek meghallgatásával, híresztelésével és azzal, hogy félig el is hiszik ezeket. Sátán bámulatos sikerrel dolgozik eszközei által. A befolyásuknak engedők a megrontó hatalom célpontjai, amely elveszi a bölcs bölcsességét és az okos értelmét. Nehémiáshoz hasonlóan, Isten népe ne féljen, de ne is becsülje alá az ellenséget. Istenbe vetett bizalommal menjen kitartóan előre, szolgálja önzetlenül, és bízza gondviselésére azt az ügyet, amelyet képvisel. {PK 645.1}   

Amidst great discouragement, Nehemiah made God his trust, his sure defense. And He who was the support of His servant then has been the dependence of His people in every age. In every crisis His people may confidently declare, “If God be for us, who can be against us?” Romans 8:31. However craftily the plots of Satan and his agents may be laid, God can detect them, and bring to nought all their counsels. The response of faith today will be the response made by Nehemiah, “Our God shall fight for us;” for God is in the work, and no man can prevent its ultimate success. {PK 645.2}

A csüggesztő körülmények között Nehémiás Istenbe – biztos védelmezőjébe – vetette bizalmát. És Ő, aki szolgáját segítette, támasza marad népének minden időben. Isten népe minden válságban bizalommal mondhatja: „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róm 8:31). Sátán és eszközei bármilyen ravaszul fektetik le terveiket, Isten le tudja leplezni őket, és semmivé teheti minden tanácsukat. A hitből fakadó válasz ugyanaz, mint amit Nehémiás adott: „Istenünk harcol érettünk!”, mert Isten van a munkával, és senki nem gátolhatja meg. Végül sikert arat! {PK 645.2}