Soon after Daniel and his companions entered the service of the king of Babylon, events occurred that revealed to an idolatrous nation the power and faithfulness of the God of Israel. Nebuchadnezzar had a remarkable dream, by which “his spirit was troubled, and his sleep brake from him.” But although the king's mind was deeply impressed, he found it impossible, when he awoke, to recall the particulars. {PK 491.1}
Nem sokkal azután, hogy Dániel és társai a babiloni király szolgálatába léptek, olyan események történtek, amelyek Izráel Istenének hatalmáról és hűségéről tanúskodtak a bálványimádó nép előtt. Nabukodonozor rendkívüli álmot látott, amelytől „nyugtalan lett a lelke, és nem tudott tovább aludni”. Az álom mélységes hatással volt a királyra, mégsem tudott visszaemlékezni részleteire, amikor felébredt. {PK 491.1}
In his perplexity, Nebuchadnezzar assembled his wise men—“the magicians, and the astrologers, and the sorcerers”—and besought their help. “I have dreamed a dream,” he said, “and my spirit was troubled to know the dream.” With this statement of his perplexity he requested them to reveal to him that which would bring relief to his mind. {PK 491.2}
Nabukodonozor tanácstalanságában összehívta a bölcseket „mágusokat, igézőket, varázslókat és csillagjósokat” – és segítségüket kérte. „Álmot láttam – mondta –, és nyugtalan a lelkem amíg nem tudom: mit jelent az álom.” Nyugtalanságát megvallva arra kérte őket, könnyítsenek lelkén és fejtsék meg a rejtélyt. {PK 491.2}
Dissatisfied with their evasive answer, and suspicious because, despite their pretentious claims to reveal the secrets of men, they nevertheless seemed unwilling to grant him help, the king commanded his wise men, with promises of wealth and honor on the one hand, and threats of death on the other, to tell him not only the interpretation of the dream, but the dream itself. “The thing is gone from me,” he said; “if ye will not make known unto me the dream, with the interpretation thereof, ye shall be cut in pieces, and your houses shall be made a dunghill. But if ye show the dream, and the interpretation thereof, ye shall receive of me gifts and rewards and great honor.” {PK 492.1}
A király nem volt megelégedve kitérő válaszukkal. Gyanút fogott, mert kérkedtek ugyan, hogy meg tudják fejteni az emberek titkait, de úgy tűnt, hogy nem akarnak segíteni rajta. Nemcsak azt parancsolta bölcseinek, hogy magyarázzák meg az álmot, hanem hogy mondják el magát az álmot is. Egyrészt gazdagságot és dicsőséget ígért nekik, másrészt halállal fenyegette meg őket. „Ez az elhatározásom – mondta. Ha nem adjátok tudtomra az álmot és magyarázatát, akkor darabokra vágnak benneteket, házaitokat pedig szemétdombbá teszik. De ha az álmot és magyarázatát előadjátok, akkor ajándékokat, birtokokat és nagy méltóságot kaptok tőlem.” {PK 492.1}
Nebuchadnezzar, now thoroughly aroused and angered by the apparent perfidy of those in whom he had trusted, declared: “I know of certainty that ye would gain the time, because ye see the thing is gone from me. But if ye will not make known unto me the dream, there is but one decree for you: for ye have prepared lying and corrupt words to speak before me, till the time be changed: therefore tell me the dream, and I shall know that ye can show me the interpretation thereof.” {PK 492.3}
Nabukodonozor ekkor – a bizalmát élvezők nyilvánvaló álnokságán nagyon feldühödve és felindulva – kijelentette: „Most már biztosan tudom, hogy ti csak időt akartok nyerni, mert látjátok, hogy mi az elhatározásom. Ha az álmot nem adjátok tudtomra, azt csak úgy tudom megítélni, hogy ti megegyeztetek, és csak hazug és haszontalan dolgokat beszéltek előttem, míg a körülmények meg nem változnak. Ezért az álmot mondjátok meg, és abból tudni fogom, hogy helyes magyarázatot adtok-e nekem.” {PK 492.3}
Filled with fear for the consequences of their failure, the magicians endeavored to show the king that his request was unreasonable and his test beyond that which had ever been required of any man. “There is not a man upon the earth,” they remonstrated, “that can show the king's matter: therefore there is no king, lord, nor ruler, that asked such things at any magician, or astrologer, or Chaldean. And it is a rare thing that the king requireth, and there is none other that can show it before the king, except the gods, whose dwelling is not with flesh.” {PK 492.4}
A varázslók, rettegve kudarcuk következményeitől, megpróbálták bebizonyítani a királynak, hogy ésszerűtlen dolgot kíván; ez a feladat meghaladja mindazt, amit eddig bárkitől is elvártak. „Nincs olyan halandó a földön, aki a király kívánságának meg tudna felelni. Nincs is egy olyan nagy és hatalmas király sem, aki ilyen dolgot kérdezett volna mágusaitól, varázslóitól vagy csillagjósaitól. Mert az, amit a király kérdez, igen nehéz. Nincs is más, aki azt el tudná mondani a királynak, csak az istenek, akik nem laknak együtt a testben élőkkel.” {PK 492.4}
Among those sought for by the officers who were preparing to fulfill the provisions of the royal decree, were Daniel and his friends. When told that according to the decree they also must die, “with counsel and wisdom” Daniel inquired of Arioch, the captain of the king's guard, “Why is the decree so hasty from the king?” Arioch told him the story of the king's perplexity over his remarkable dream, and of his failure to secure help from those in whom he had hitherto placed fullest confidence. Upon hearing this, Daniel, taking his life in his hands, ventured into the king's presence and begged that time be granted, that he might petition his God to reveal to him the dream and its interpretation. {PK 493.2}
A király emberei, akik az előkészületeket megtették a rendelkezés végrehajtására, Dánielt és társait is keresték. Amikor az ifjak meghallották, hogy a rendelet szerint nekik is meg kell halniuk, „Dániel okos és értelmes szavakkal” megkérdezte a királyi testőrség fejedelmétől: „Miért adott ki ilyen kegyetlen parancsot a királyt?” Ariók elmondta, hogy mennyire megzavarta a királyt döbbenetes álma, és hogy nem sikerült segítséget kapnia azoktól, akikben eddig teljesen megbízott. Amikor Dániel ezt hallotta, kockázatot vállalva bement a királyhoz. Kérte, adjon neki időt; hadd imádkozzék Istenéhez, hogy mutassa meg neki az álmot, és az értelmét is. {PK 493.2}
To this request the monarch acceded. “Then Daniel went to his house, and made the thing known to Hananiah, Mishael, and Azariah, his companions.” Together they sought for wisdom from the Source of light and knowledge. Their faith was strong in the consciousness that God had placed them where they were, that they were doing His work and meeting the demands of duty. In times of perplexity and danger they had always turned to Him for guidance and protection, and He had proved an ever-present help. Now with contrition of heart they submitted themselves anew to the Judge of the earth, pleading that He would grant them deliverance in this their time of special need. And they did not plead in vain. The God whom they had honored, now honored them. The Spirit of the Lord rested upon them, and to Daniel, “in a night vision,” was revealed the king's dream and its meaning. {PK 493.3}
A király teljesítette kérését. „Ezután Dániel hazament, és tudtára adta a dolgot” Ananiásnak, Misáelnek és Azariásnak, az ő társainak. Közösen kértek bölcsességet a világosság és ismeret Forrásától. Hitüket megacélozta az a tudat, hogy Isten helyezte őket oda, ahol vannak, s az Ő munkáját végzik, és a rájuk bízott feladatokban helytállnak. A tanácstalanság és veszély idején tőle kértek eligazítást és oltalmat, és mindig tapasztalták segítségét. Töredelmes szívvel újólag átadták magukat a föld Bírájának, és könyörögtek, szabadítsa meg őket e rendkívüli szükség idején. És nem hiába esedeztek. Az az Isten, akit tiszteltek, most megtisztelte őket. Isten Lelke megnyugodott rajtuk. „Éjszakai látomásban” kinyilatkoztatta Dánielnek a király álmát és annak értelmét. {PK 493.3}
Daniel's first act was to thank God for the revelation given him. “Blessed be the name of God forever and ever,” he exclaimed; “for wisdom and might are His: and He changeth the times and the seasons: He removeth kings, and setteth up kings: He giveth wisdom unto the wise, and knowledge to them that know understanding: He revealeth the deep and secret things: He knoweth what is in the darkness, and the light dwelleth with Him. I thank Thee, and praise Thee, O Thou God of my fathers, who hast given me wisdom and might, and hast made known unto me now what we desired of Thee: for Thou hast now made known unto us the king's matter.” {PK 494.1}
Dániel első dolga volt, hogy megköszönje Istennek a kapott kinyilatkoztatást. „Isten neve legyen áldott örökkön örökké, övé a bölcsesség és a hatalom – kiáltott. Ő szabja meg a különböző időket és alkalmakat. Királyokat taszít el, és királyokat támaszt. Ő ad bölcsességet a bölcseknek és tudományt a nagy tudósoknak. Ő tárja fel a mélyen elrejtett titkokat; tudja, mi van a sötétségben, és nála lakik a világosság. Magasztallak és dicsőítlek én téged, atyáim Istene, mert bölcsességet és erőt adtál nekem, és most tudtul adtad, amit kértünk tőled, tudtul adtad nekünk a király dolgát.” {PK 494.1}
Going immediately to Arioch, whom the king had commanded to destroy the wise men, Daniel said, “Destroy not the wise men of Babylon: bring me in before the king, and I will show unto the king the interpretation.” Quickly the officer ushered Daniel in before the king, with the words, “I have found a man of the captives of Judah, that will make known unto the king the interpretation.” {PK 494.2}
Dániel ezután mindjárt Ariókhoz ment, – aki a bölcsek elpusztítására szóló parancsot kapta a királytól – és így szólt: „Ne pusztítsd el a babiloni bölcseket! Vezess engem a király elé, és én megmagyarázom a királynak az álmát!” A királyi testőrség feje sietve bevitte Dánielt a királyhoz ezekkel a szavakkal: „Találtam egy férfit a Júdából hozott foglyok közül, aki meg tudja magyarázni a királynak az álmát.” {PK 494.2}
Behold the Jewish captive, calm and self-possessed, in the presence of the monarch of the world's most powerful empire. In his first words he disclaimed honor for himself and exalted God as the source of all wisdom. To the anxious inquiry of the king, “Art thou able to make known unto me the dream which I have seen, and the interpretation thereof?” he replied: “The secret which the king hath demanded cannot the wise men, the astrologers, the magicians, the soothsayers, show unto the king; but there is a God in heaven that revealeth secrets, and maketh known to the king Nebuchadnezzar what shall be in the latter days. {PK 494.3}
Figyeljük csak a nyugodt és fegyelmezett zsidó foglyot a leghatalmasabb világbirodalom uralkodója előtt! Azzal kezdte, hogy elhárított minden dicsőséget önmagától, és a minden bölcsesség Forrását magasztalta fel. A király nyugtalan kérdésére: „Képes vagy arra, hogy megmondd, milyen álmot láttam, és mi annak a magyarázata?” – így válaszolt: „A titkot, amelyet a király kérdezett, bölcsek, varázslók, mágusok és csillagászok nem tudják megfejteni a királynak. De van Isten a mennyben, aki a titkokat feltárja. Ő azt tudatta Nabukodonozor királlyal, hogy mi fog történni az utolsó napokban. {PK 494.3}
“Thy dream,” Daniel declared, “and the visions of thy head upon thy bed, are these; As for thee, O king, thy thoughts came into thy mind upon thy bed, what should come to pass hereafter: and He that revealeth secrets maketh known to thee what shall come to pass. But as for me, this secret is not revealed to me for any wisdom that I have more than any living, but for their sakes that shall make known the interpretation to the king, and that thou mightest know the thoughts of thy heart. {PK 497.1}
A te álmod és az a látomás, amelyet fekvőhelyeden láttál, ez volt: Te, ó király, azon töprengtél fekvőhelyeden, hogy mi fog történni ezután. A titkok kijelentője pedig tudatta veled, hogy mi fog történni. Előttem pedig ez a titok nem azért tárult föl, mintha bennem nagyobb bölcsesség volna, mint bármely élő emberben, hanem azért, hogy a magyarázat a királynak tudomására jusson, és hogy megtudd, amin magadban töprengsz. {PK 497.1}
“Thou, O king, sawest, and behold a great image. This great image, whose brightness was excellent, stood before thee; and the form thereof was terrible. This image's head was of fine gold, his breast and his arms of silver, his belly and his thighs of brass, his legs of iron, his feet part of iron and part of clay. {PK 497.2}
Neked, ó király, látomásod volt: egy nagy szobrot láttál. A szobor hatalmas és roppant fényes volt. Előtted állt, és rettenetes volt ránézni is. Ennek a szobornak a feje színaranyból volt, a melle és a karjai ezüstből, a hasa és az oldala rézből, a lábszárai vasból, lábai pedig részint vasból, részint cserépből voltak. {PK 497.2}
“Thou sawest till that a stone was cut out without hands, which smote the image upon his feet that were of iron and clay, and brake them to pieces. Then was the iron, the clay, the brass, the silver, and the gold, broken to pieces together, and became like the chaff of the summer threshing floors; and the wind carried them away, that no place was found for them: and the stone that smote the image became a great mountain, and filled the whole earth. {PK 497.3}
Miközben nézted, egy kő zuhant le anélkül, hogy valaki hozzányúlt volna, ledöntötte a szobrot vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzta az egészet. Összezúzódott a vas, a cserép, a réz, az ezüst és az arany, és olyan lett az egész, mint nyári szérűn a polyva, amelyet elvisz a szél, és nyomát sem lehet találni. A kő pedig, amely ledöntötte a szobrot, nagy heggyé lett, és elfoglalta az egész földet. {PK 497.3}
“This is the dream,” confidently declared Daniel; and the king, listening with closest attention to every particular, knew it was the very dream over which he had been so troubled. Thus his mind was prepared to receive with favor the interpretation. The King of kings was about to communicate great truth to the Babylonian monarch. God would reveal that He has power over the kingdoms of the world, power to enthrone and to dethrone kings. Nebuchadnezzar's mind was to be awakened, if possible, to a sense of his responsibility to Heaven. The events of the future, reaching down to the end of time, were to be opened before him. {PK 497.4}
Ez az álom” – mondta magabiztosan Dániel. A király, aki feszülten figyelt minden részletre, tudta, hogy ez az az álom, amely annyira nyugtalanította. Ezért nyitott szívvel és jóindulattal várta a magyarázatot is. A királyok Királya nagy igazságot akart közölni Babilon uralkodójával. Isten kinyilatkoztatta, hogy hatalma van a világ országain – olyan hatalma, amellyel trónra emel, és megfoszt trónjuktól királyokat. Nabukodonozornak rá kellett ébrednie a menny iránti felelősségére. A jövő eseményei, melyek az idők végéig nyúlnak, nyilvánvalóvá lettek előtte. {PK 497.4}
“Thou, O king, art a king of kings,” Daniel continued, “for the God of heaven hath given thee a kingdom, power, and strength, and glory. And wheresoever the children of men dwell, the beasts of the field and fowls of the heaven hath He given into thine hand, and hath made thee ruler over them all. Thou art this head of gold. {PK 498.1}
“And whereas thou sawest the feet and toes, part of potters’ clay, and part of iron, the kingdom shall be divided; but there shall be in it of the strength of the iron, forasmuch as thou sawest the iron mixed with miry clay. And as the toes of the feet were part of iron, and part of clay, so the kingdom shall be partly strong, and partly broken. And whereas thou sawest iron mixed with miry clay, they shall mingle themselves with the seed of men: but they shall not cleave one to another, even as iron is not mixed with clay.” {PK 498.4}
Azt is láttad, hogy a lábak és az ujjak részint cserépből, részint vasból vannak. Az a királyság ugyanis szétszakad, de marad benne valami a vas keménységéből, ahogyan láttad, hogy a vas keveredett az agyagcseréppel. Lábujjai részint vasból, részint cserépből voltak; eszerint a királyság részint erős, részint törékeny lesz. Vasat láttál agyagcseréppel keveredve. Azok ugyanis házasság révén keverednek, de nem egyesülnek egymással, ahogyan a vas sem egyesül a cseréppel. {PK 498.4}
“In the days of these kings shall the God of heaven set up a kingdom, which shall never be destroyed: and the kingdom shall not be left to other people, but it shall break in pieces and consume all these kingdoms, and it shall stand forever. Forasmuch as thou sawest that the stone was cut out of the mountain without hands, and that it brake in pieces the iron, the brass, the clay, the silver, and the gold; the great God hath made known to the king what shall come to pass hereafter: and the dream is certain, and the interpretation thereof sure.” {PK 499.1}
Ezeknek a királyoknak az idejében támaszt a menny Istene egy királyságot, amely nem semmisül meg soha, és a királyi uralom más népre nem száll át. Összetöri mindezeket a királyságokat, és véget vet nekik, maga pedig fennáll mindörökké. Ezért láttad, hogy a hegyről egy kő zuhant le anélkül, hogy valaki hozzá nyúlt volna, és összetörte a vasat, a rezet, a cserepet, az ezüstöt és az aranyat. A nagy Isten tudtára adta a királynak, hogy mi történik majd ezután. Igazat mond ez az álom, és bizonyos a magyarázata.” {PK 499.1}
Nebuchadnezzar revoked the decree for the destruction of the wise men. Their lives were spared because of Daniel's connection with the Revealer of secrets. And “the king made Daniel a great man, and gave him many great gifts, and made him ruler over the whole province of Babylon, and chief of the governors over all the wise men of Babylon. Then Daniel requested of the king, and he set Shadrach, Meshach, and Abednego, over the affairs of the province of Babylon: but Daniel sat in the gate of the king.” {PK 499.3}
Nabukodonozor visszavonta a bölcsek elpusztítására kiadott rendeletét. Megmenekültek, mert Dániel kapcsolatban volt a titkok Kinyilatkoztatójával. A király pedig „nagy méltóságra emelte Dánielt, sok és nagy ajándékot adott neki, majd Babilon város kormányzójává és a babiloni bölcsek előjárójává tette. Dániel viszont azt kérte a királytól, hogy Sadrakot, Mésakot és Abédnegót rendelje szolgálatba Babilon városában; Dániel pedig a királyi udvarban maradt.” {PK 499.3}
In the annals of human history, the growth of nations, the rise and fall of empires, appear as if dependent on the will and prowess of man; the shaping of events seems, to a great degree, to be determined by his power, ambition, or caprice. But in the word of God the curtain is drawn aside, and we behold, above, behind, and through all the play and counterplay of human interest and power and passions, the agencies of the All-merciful One, silently, patiently working out the counsels of His own will. {PK 499.4}
Az emberiség történelmét megörökítő krónikák úgy tüntetik fel, hogy a nemzetek fejlődése, birodalmak emelkedése és bukása az emberi akarat és vitézség függvénye, és az események alakulását nagymértékben emberek hatalma, becsvágya és szeszélye határozza meg. Isten Igéje azonban félrehúzza a függönyt, és az emberi érdekek, hatalmak és indulatok minden pro és kontra ténykedése fölött, mögött és általuk meglátjuk a végtelen irgalmú Isten munkáját, aki csendben, türelmesen viszi véghez a maga szándékát. {PK 499.4}
In words of matchless beauty and tenderness, the apostle Paul set before the sages of Athens the divine purpose in the creation and distribution of races and nations. “God that made the world and all things therein,” declared the apostle, “hath made of one blood all nations of men for to dwell on all the face of the earth, and hath determined the times before appointed, and the bounds of their habitation; that they should seek the Lord, if haply they might feel after Him, and find Him.” Acts 17:24-27. {PK 500.1}
Pál apostol páratlanul szép és kedves szavakkal tárta Athén bölcsei elé, hogy mi volt Isten célja a teremtéssel, valamint a fajok és népek felosztásával. „Az Isten, aki teremtette a világot – mondta az apostol –, ...az egész emberi nemzetséget is egy vérből teremtette, hogy lakjon a föld egész felszínén, meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait, hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják...” (ApCsel 17:24, 26–27). {PK 500.1}
God has made plain that whosoever will, may come “into the bond of the covenant.” Ezekiel 20:37. In the creation it was His purpose that the earth should be inhabited by beings whose existence would be a blessing to themselves and to one another, and an honor to their Creator. All who will may identify themselves with this purpose. Of them it is spoken, “This people have I formed for Myself; they shall show forth My praise.” Isaiah 43:21. {PK 500.2}
Isten világossá tette, hogy akik akarnak, „a szövetség kötelékébe” (Ez 20:37) léphetnek. A teremtéssel az volt a szándéka, hogy a föld benépesüljön olyan lényekkel, akiknek a léte áldás lesz önmaguk és egymás számára, Teremtőjüknek pedig dicsőségére. Mindenki, aki akar, azonosulhat ezzel a szándékkal. Róluk szól: „a nép, amelyet magamnak formáltam... hirdesse dicséretemet!” (Ézsa 43:21). {PK 500.2}
In His law God has made known the principles that underlie all true prosperity, both of nations and of individuals. To the Israelites Moses declared of this law: “This is your wisdom and your understanding.” “It is not a vain thing for you; because it is your life.” Deuteronomy 4:6; 32:47. The blessings thus assured to Israel are, on the same conditions and in the same degree, assured to every nation and to every individual under the broad heavens. {PK 500.3}
Isten közölte törvényében azokat az elveket, amelyek mind az egyének, mind a nemzetek boldogságának igazi alapjai. Mózes kinyilatkoztatta erről a törvényről a zsidóknak: „...az által lesztek bölcsek és értelmesek...” „Mert nem üres beszéd az számotokra, hanem életet jelent nektek...” (5Móz 4:6; 32:47). Az Izráel számára megígért áldásokat Isten azonos feltételekkel és azonos mértékkel biztosítja minden népnek és minden egyes embernek a hatalmas ég alatt. {PK 500.3}
Hundreds of years before certain nations came upon the stage of action, the Omniscient One looked down the ages and predicted the rise and fall of the universal kingdoms. God declared to Nebuchadnezzar that the kingdom of Babylon should fall, and a second kingdom would arise, which also would have its period of trial. Failing to exalt the true God, its glory would fade, and a third kingdom would occupy its place. This also would pass away; and a fourth, strong as iron, would subdue the nations of the world. {PK 501.1}
Évszázadokkal azelőtt, hogy egyes népek a cselekvés színterére léptek, a mindentudó Isten átfogva tekintetével a korszakokat, megjövendölte a világbirodalmak emelkedését és bukását. Isten kinyilatkoztatta Nabukodonozornak, hogy a babiloni birodalom elbukik, és egy második birodalom támad, amelynek szintén lesz próbaideje. Annak a dicsősége is elmúlik, mert nem az igaz Istent dicsőíti, és egy harmadik birodalom lép helyébe, de az is letűnik, és a negyedik, amely erős, mint a vas, leigázza a világ népét. {PK 501.1}
Had the rulers of Babylon—that richest of all earthly kingdoms—kept always before them the fear of Jehovah, they would have been given wisdom and power which would have bound them to Him and kept them strong. But they made God their refuge only when harassed and perplexed. At such times, failing to find help in their great men, they sought it from men like Daniel—men who they knew honored the living God and were honored by Him. To these men they appealed to unravel the mysteries of Providence; for though the rulers of proud Babylon were men of the highest intellect, they had separated themselves so far from God by transgression that they could not understand the revelations and the warnings given them concerning the future. {PK 501.2}
Ha Babilon urainak – a leggazdagabb birodalom uralkodóinak –, gondjuk lett volna Jahve tiszteletére, a tőle kapott bölcsesség és hatalom hozzá kötötte és erősen tartotta volna őket. De ők csak akkor menekültek Istenhez, amikor nyugtalanok és tanácstalanok voltak. Ilyenkor – mivel nagy embereik nem segítettek rajtuk – Dánielhez hasonló embereknél kerestek segítséget; akikről tudták, hogy az élő Istent tisztelik, és Isten is tiszteli őket. Hozzájuk fordultak, hogy fejtsék meg nékik a Gondviselés titkait; mert jóllehet a büszke Babilon urai értelmes emberek voltak, de törvényszegésük miatt oly messzire sodródtak Istentől, hogy nem tudták felfogni a jövőjüket érintő kinyilatkoztatásokat és intéseket. {PK 501.2}
In the history of nations the student of God's word may behold the literal fulfillment of divine prophecy. Babylon, shattered and broken at last, passed away because in prosperity its rulers had regarded themselves as independent of God, and had ascribed the glory of their kingdom to human achievement. The Medo-Persian realm was visited by the wrath of Heaven because in it God's law had been trampled underfoot. The fear of the Lord had found no place in the hearts of the vast majority of the people. Wickedness, blasphemy, and corruption prevailed. The kingdoms that followed were even more base and corrupt; and these sank lower and still lower in the scale of moral worth. {PK 501.3}
Isten Igéjének tanulója a nemzetek történelmében megláthatja az isteni jövendölések szó szerinti teljesedését. Babilon végül összeomlott, darabokra hullott és semmivé lett, mert uralkodóik jólétükben azt gondolták, hogy nem függnek Istentől, és országuk dicsőségét emberi eredménynek tulajdonították. A médó-perzsa birodalmat a menny azért sújtotta haragjával, mert Isten törvényét lábbal tiporta. Az Úr félelme nem talált helyet a nép többségének szívében. Elharapódzott a gonoszság, istenkáromlás és romlottság. Az utána következő birodalmak még becstelenebbek, még erkölcstelenebbek voltak, és erkölcsi értékük mértéke egyre mélyebbre süllyedt. {PK 501.3}
The power exercised by every ruler on the earth is Heaven-imparted; and upon his use of the power thus bestowed, his success depends. To each the word of the divine Watcher is, “I girded thee, though thou hast not known Me.” Isaiah 45:5. And to each the words spoken to Nebuchadnezzar of old are the lesson of life: “Break off thy sins by righteousness, and thine iniquities by showing mercy to the poor: if it may be a lengthening of thy tranquillity.” Daniel 4:27. {PK 502.1}
A föld minden uralkodója a mennytől kapja hatalmát, és sikere azon múlik, hogyan használja azt. Mindegyikükhöz szól a mennyei Vigyázó: „Én öveztelek föl, noha nem ismertél” (Ézsa 45:5). Mindegyikük számára létkérdés, hogy levonja-e a tanulságot a Nabukodonozorhoz intézett szavakból: „Hagyj fel vétkeiddel, légy igazságos, és gonoszság helyett bánj irgalmasan a szegényekkel! Így boldogan élhetsz sokáig” (Dán 4:24). {PK 502.1}
To understand these things,—to understand that “righteousness exalteth a nation;” that “the throne is established by righteousness,” and “upholden by mercy;” to recognize the outworking of these principles in the manifestation of His power who “removeth kings, and setteth up kings,”—this is to understand the philosophy of history. Proverbs 14:34; 16:12; Proverbs 20:28; Daniel 2:21. {PK 502.2}
Aki megérti ezeket a dolgokat – megérti azt is, hogy „az igazságosság felmagasztalja a népet;” hogy „...igazság teszi szilárddá a trónt,” és „...szeretet támogatja trónját” (Péld 14:34; 16:12; 20:28). Aki felismeri ezeknek az elveknek megvalósulását, amikor megmutatkozik Isten hatalma – annak hatalma, aki „királyokat taszít el és királyokat támaszt” –, az megérti a történelem filozófiáját. {PK 502.2}
In the word of God only is this clearly set forth. Here it is shown that the strength of nations, as of individuals, is not found in the opportunities or facilities that appear to make them invincible; it is not found in their boasted greatness. It is measured by the fidelity with which they fulfill God's purpose. {PK 502.3}
Ez csak Isten szavában tárul fel világosan. Isten megmutatja benne, hogy a népek erőssége – éppúgy, mint az egyéneké – nem azokban a lehetőségekben és adottságokban rejlik, amelyek látszat szerint legyőzhetetlenekké teszik őket; nem is elismert nagyságukban található. Erősségük mércéje az a hűség, amellyel betöltik Isten szándékát. {PK 502.3}
