Chapter 29—The Ambassadors From Babylon

Babilónia követei

In the midst of his prosperous reign King Hezekiah was suddenly stricken with a fatal malady. “Sick unto death,” his case was beyond the power of man to help. And the last vestige of hope seemed removed when the prophet Isaiah appeared before him with the message, “Thus saith the Lord, Set thine house in order: for thou shalt die, and not live.” Isaiah 38:1. {PK 340.1}

Áldásos uralkodása közben Ezékiás hirtelen „...halálosan megbetegedett”, és nem volt számára emberi segítség. Amikor Ézsaiás ezzel az üzenettel jelent meg előtte: „Így szól az Úr: Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradhatsz életben!” (Ézsa 38:1) úgy tűnt, hogy fel kell adnia utolsó reményét is. {PK 340.1}   

The outlook seemed utterly dark; yet the king could still pray to the One who had hitherto been his “refuge and strength, a very present help in trouble.” Psalm 46:1. And so “he turned his face to the wall, and prayed unto the Lord, saying, I beseech Thee, O Lord, remember now how I have walked before Thee in truth and with a perfect heart, and have done that which is good in Thy sight. And Hezekiah wept sore.” 2 Kings 20:2, 3. {PK 340.2}

Helyzete kilátástalan volt. A király azonban most is imádkozott ahhoz, aki mindeddig oltalma és erőssége volt, „...mindig biztos segítség a nyomorúságban” (Zsolt 46:2). „...arcát a fal felé fordította, és így imádkozott az Úrhoz: Ó, Uram, ne feledkezz meg arról, hogy én híven és tiszta szívvel éltem előtted, és azt tettem, amit jónak látsz! És Ezékiás keservesen sírt” (2Kir 20:2–3). {PK 340.2}   

Since the days of David there had reigned no king who had wrought so mightily for the upbuilding of the kingdom of God in a time of apostasy and discouragement as had Hezekiah. The dying ruler had served his God faithfully, and had strengthened the confidence of the people in Jehovah as their Supreme Ruler. And, like David, he could now plead: {PK 340.3}

Dávid kora óta egy király sem tett olyan sokat Isten országának építéséért a hitehagyás és a csüggesztő körülmények idején, mint Ezékiás. A haldokló király hűségesen szolgálta életében Istenét, és erősítette a nép bizalmát Jahvéban, mint legfőbb Urukban. Most úgy könyörgött, mint Dávid: {PK 340.3}   

“Let my prayer come before Thee:
Incline Thine ear unto my cry;
For my soul is full of troubles:
And my life draweth nigh unto the grave.” {PK 341.1}

„Jusson hozzád imádságom, figyelj esedezésemre! Mert tele van bajokkal a lelkem, életem közel került a holtak hazájához” {PK 341.1}   

Psalm 88:2, 3. {PK 341}

(Zsolt 88:3–4). {PK 341}   

“Thou art my hope, O Lord God:
Thou art my trust from my youth.
By Thee have I been holden up.”
“Forsake me not when my strength faileth.”
“O God, be not far from me:
O my God, make haste for my help.”
“O God, forsake me not;
Until I have showed Thy strength unto this
generation,
And Thy power to everyone that is to come.” {PK 341.2}

„Mert te vagy Uram, reménységem, te vagy, Uram, bizodalmam ifjúkorom óta.” „...ha elfogy az erőm, ne hagyj el!” „Ó Isten, ne légy távol tőlem, Istenem, siess segítségemre!” „Istenem, ne hagyj el késő vénségemben sem, míg csak hirdethetem hatalmadat, nagy tetteidet a jövő nemzedéknek” {PK 341.2}   

Psalm 71:5, 6, 9, 12, 18. {PK 341}

(Zsolt 71:5, 9, 12, 18). {PK 341}   

He whose “compassions fail not,” heard the prayer of His servant. Lamentations 3:22. “It came to pass, afore Isaiah was gone out into the middle court, that the word of the Lord came to him, saying, Turn again, and tell Hezekiah the captain of My people, Thus saith the Lord, the God of David thy father, I have heard thy prayer, I have seen thy tears: behold, I will heal thee: on the third day thou shalt go up unto the house of the Lord. And I will add unto thy days fifteen years; and I will deliver thee and this city out of the hand of the king of Assyria; and I will defend this city for Mine own sake, and for My servant David's sake.” 2 Kings 20:4-6. {PK 341.3}

Akinek „...nem fogyott el irgalma” (JSir 3:22), meghallgatta szolgája imáját. „Ézsaiás még a város közepére sem ért, amikor így szólt hozzá az Úr igéje: Menj vissza, és mondd meg Ezékiásnak, népem fejedelmének: Így szól az Úr, atyádnak, Dávidnak Istene. Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Én meggyógyítalak, három nap múlva már fölmehetsz az Úr házába. Megtoldom napjaidat még tizenöt évvel. Asszíria királyának a kezéből pedig kiszabadítlak téged meg ezt a várost, és pajzsa leszek ennek a városnak önmagamért és szolgámért, Dávidért” (2Kir 20:4–6). {PK 341.3}   

Gladly the prophet returned with the words of assurance and hope. Directing that a lump of figs be laid upon the diseased part, Isaiah delivered to the king the message of God's mercy and protecting care. {PK 342.1}

A próféta örömmel tért vissza a bíztató és reményt keltő üzenettel. Meghagyta, hogy tegyenek egy köteg fügét a beteg testrészre, és elmondta a királynak Isten beszédét, amely irgalmat, oltalmat és gondviselést ígért. {PK 342.1}   

Like Moses in the land of Midian, like Gideon in the presence of the heavenly messenger, like Elisha just before the ascension of his master, Hezekiah pleaded for some sign that the message was from heaven. “What shall be the sign,” he inquired of the prophet, “that the Lord will heal me, and that I shall go up into the house of the Lord the third day?” {PK 342.2}

Mint Mózes Midián földjén; Gedeon a mennyei küldött jelenlétében; Elizeus közvetlenül mestere elragadtatása előtt; Ezékiás is jelt kért, amely tanúsítja, hogy az üzenet a mennyből származik. „Mi lesz a jele – kérdezte a prófétát –, hogy meggyógyít az Úr, és három nap múlva fölmehetek az Úr házába?” {PK 342.2}   

“This sign shalt thou have of the Lord,” the prophet answered, “that the Lord will do the thing that He hath spoken: shall the shadow go forward ten degrees, or go back ten degrees?” “It is a light thing,” Hezekiah replied, “for the shadow to go down ten degrees: nay, but let the shadow return backward ten degrees.” {PK 342.3}

„Kapsz jelet az Úrtól arra, hogy az Úr teljesíti azt az igét, amelyet kijelentett – válaszolt a próféta: Előre menjen az árnyék tíz fokkal, vagy visszafelé menjen tíz fokkal? ... Könnyű az árnyéknak tíz fokkal megnyúlnia – felelte Ezékiás. Ne úgy legyen, hanem menjen az árnyék visszafelé tíz fokkal.” {PK 342.3}   

Only by the direct interposition of God could the shadow on the sundial be made to turn back ten degrees; and this was to be the sign to Hezekiah that the Lord had heard his prayer. Accordingly, “the prophet cried unto the Lord: and He brought the shadow ten degrees backward, by which it had gone down in the dial of Ahaz.” Verses 8-11. {PK 342.4}

Csak Isten közvetlen beavatkozására térhetett vissza a napóra árnyéka tíz fokkal. Ez mutatta meg Ezékiásnak, hogy az Úr meghallgatta imáját. „Ekkor Ézsaiás próféta az Úrhoz kiáltott, ő pedig visszatérítette az árnyékot tíz fokkal Áház napóráján, azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt” (2Kir 20:8–11). {PK 342.4}   

Restored to his wonted strength, the king of Judah acknowledged in words of song the mercies of Jehovah, and vowed to spend his remaining days in willing service to the King of kings. His grateful recognition of God's compassionate dealing with him is an inspiration to all who desire to spend their years to the glory of their Maker. {PK 342.5}

Júda királya, visszakapva erejét, énekszóval dicsőítette Jahvét jótéteményeiért. Megfogadta, hogy hátralevő napjait a királyok Királyának készséges szolgálatában tölti. Az a hálás elismerés, amellyel megvallotta, hogy Isten könyörülettel bánt vele, követendő példa mindenki számára, aki éveit Alkotója dicsőségére akarja szentelni: {PK 342.5}   

“I said
In the cutting off of my days,
I shall go to the gates of the grave:
I am deprived of the residue of my years. {PK 343.1}

„Már azt gondoltam, hogy életem delén kell elmennem a holtak hazájának kapuiba, megfosztva többi évemtől. {PK 343.1}   

“I said,
I shall not see the Lord, even the Lord, in the land of
the living;
I shall behold man no more with the inhabitants of the
world. {PK 343.2}

Azt gondoltam, hogy nem látom többé az Urat az élők földjén, nem láthatok többé embert a világ lakói között. Hajlékomat lebontják, mint a pásztorok sátrát, megfosztanak tőle. {PK 343.2}   

“Mine age is departed,
And is removed from me as a shepherd's tent:
“I have cut off like a weaver my life:
He will cut me off with pining sickness: {PK 343.3}

Összetekeri életemet, mint takács a vásznat, elvágja életem fonalát. {PK 343.3}   

“From day even to night wilt Thou make an end of me.
I reckoned till morning, that,
As a lion, so will He break all my bones: {PK 343.4}

Reggeltől estig végez velem! Reggelig igyekeztem megnyugodni, de úgy törte össze minden csontomat, mint az oroszlán. {PK 343.4}   

“From day even to night wilt Thou make an end of me.
Like a crane or a swallow, so did I chatter:
I did mourn as a dove:
Mine eyes fail with looking upward:
O Lord, I am oppressed; undertake for me. {PK 343.5}

Reggeltől estig végez velem! Csipogtam, mint a fecske vagy a rigó, nyögtem, mint a galamb... Uram, szenvedek, segíts rajtam! {PK 343.5}   

“What shall I say?
He hath both spoken unto me,
And Himself hath done it:
I shall go softly all my years in the bitterness of my
soul. {PK 343.6}

Mit szóljak? Hiszen amit megmondott, azt tette velem. Így múlnak el éveim lelkem keserűségében. {PK 343.6}   

“O Lord, by these things men live,
And in all these things is the life of my spirit:
So wilt Thou recover me, and make me to live. {PK 343.7}

Uram, az éltet mindenkit, engem is csak az éltet ezek után, hogy megerősítesz és meggyógyítasz. {PK 343.7}   

“Behold, for peace I had great bitterness:
But Thou hast in love to my soul delivered it from the
pit of corruption:
For Thou hast cast all my sins behind Thy back. {PK 343.8}

Bizony, javamra vált a nagy keserűség. Hiszen megmentettél az enyészet vermétől, és hátad mögé dobtad minden vétkemet. {PK 343.8}   

“For the grave cannot praise Thee,
Death cannot celebrate Thee:
They that go down into the pit cannot hope for Thy truth. {PK 343.9}

Mert nem a holtak hazájában magasztalnak téged, nem a halottak dicsőítenek, nem a sírba leszállók reménykedhetnek hűségedben. {PK 343.9}   

“The living, the living, he shall praise Thee,
As I do this day:
The father to the children shall make known Thy truth. {PK 344.1}

Az élő, csak az élő magasztalhat téged, akárcsak én most, Az apák tanítják fiaiknak, hogy te hűséges vagy. {PK 344.1}   

“The Lord was ready to save me:
Therefore we will sing my songs to the stringed
instruments
All the days of our life in the house of the Lord.” {PK 344.2}

Megszabadít engem az Úr, ezért pengessük a lantot életünk minden napján az Úr házában” {PK 344.2}   

Isaiah 38:10-20. {PK 344}

(Ézsa 38:10–20). {PK 344}   

In the fertile valleys of the Tigris and the Euphrates there dwelt an ancient race which, though at that time subject to Assyria, was destined to rule the world. Among its people were wise men who gave much attention to the study of astronomy; and when they noticed that the shadow on the sundial had been turned back ten degrees, they marveled greatly. Their king, Merodachbaladan, upon learning that this miracle had been wrought as a sign to the king of Judah that the God of heaven had granted him a new lease of life, sent ambassadors to Hezekiah to congratulate him on his recovery and to learn, if possible, more of the God who was able to perform so great a wonder. {PK 344.3}

A Tigris és az Eufrátesz termékeny völgyeiben élt egy ősi nép, amelynek az volt a rendeltetése – bár ekkor még Asszíria alattvalója volt –, hogy a világ ura legyen. Bölcs emberei figyelmesen tanulmányozták a csillagokat. Nagyon csodálkoztak amikor észrevették, hogy a napórán az árnyék tíz fokkal visszament. Királyuk, Merodák Baladán, amikor megtudta, hogy a menny Istene ezzel a csodával jelezte Júda királyának élete meghosszabbítását, követeket küldött Ezékiáshoz, hogy köszöntse gyógyulása alkalmából, és ha lehet többet megtudjon arról az Istenről, aki ilyen csodát tudott művelni. {PK 344.3}   

The visit of these messengers from the ruler of a far-away land gave Hezekiah an opportunity to extol the living God. How easy it would have been for him to tell them of God, the upholder of all created things, through whose favor his own life had been spared when all other hope had fled! What momentous transformations might have taken place had these seekers after truth from the plains of Chaldea been led to acknowledge the supreme sovereignty of the living God! {PK 344.4}

A messzi ország uralkodójától érkezett követek látogatása alkalmat adott Ezékiásnak az élő Isten megdicsőítésére. Mily könnyen beszélhetett volna Istenről, minden teremtett dolog fenntartójáról, akinek a kegyelméből életben maradt, amikor már semmi reménye nem volt. Micsoda nagy jelentőségű változás történhetett volna, ha ezekkel az emberekkel, akik Káldea síkságairól az igazság keresésére jöttek, Ezékiás elismerteti, hogy az élő Isten a legfőbb Úr! {PK 344.4}   

But pride and vanity took possession of Hezekiah's heart, and in self-exaltation he laid open to covetous eyes the treasures with which God had enriched His people. The king “showed them the house of his precious things, the silver, and the gold, and the spices, and the precious ointment, and all the house of his armor, and all that was found in his treasures: there was nothing in his house, nor in all his dominion, that Hezekiah showed them not.” Isaiah 39:2. Not to glorify God did he do this, but to exalt himself in the eyes of the foreign princes. He did not stop to consider that these men were representatives of a powerful nation that had not the fear nor the love of God in their hearts, and that it was imprudent to make them his confidants concerning the temporal riches of the nation. {PK 344.5}

Ezékiás szívét azonban hatalmába kerítette a büszkeség és a hiúság. A maga dicsőítésére a kapzsi szemek elé tárta azokat a kincseket, amelyekkel Isten gazdagította népét. A király „...megmutatta nekik kincstárát, az ezüstöt és az aranyat, a balzsamokat és a finom olajokat, egész fegyvertárát és mindazt, ami kincstárában található volt. Semmi sem volt palotájában és egész birodalmában, amit meg ne mutatott volna nekik” (Ézsa 39:2). Nem Isten megdicsőítésére, hanem önmaga felmagasztalására tette ezt a pogány fejedelmek előtt. Nem törődött azzal, hogy ezek az emberek egy hatalmas nép képviselői, mely nem féli és nem szereti Istent, s oktalanság nemzete földi gazdagságának titkába beavatni őket. {PK 344.5}   

The visit of the ambassadors to Hezekiah was a test of his gratitude and devotion. The record says, “Howbeit in the business of the ambassadors of the princes of Babylon, who sent unto him to inquire of the wonder that was done in the land, God left him, to try him, that He might know all that was in his heart.” 2 Chronicles 32:31. Had Hezekiah improved the opportunity given him to bear witness to the power, the goodness, the compassion, of the God of Israel, the report of the ambassadors would have been as light piercing darkness. But he magnified himself above the Lord of hosts. He “rendered not again according to the benefit done unto him; for his heart was lifted up.” Verse 25. {PK 346.1}

A követek látogatása próbára tette Ezékiás háláját és hűségét. A feljegyzés így szól: „De amikor a babiloni vezető emberek elküldték hozzá megbízottjaikat, hogy megkérdezzék, milyen csoda történt az országban, elhagyta az Isten, hogy próbára tegye, és kitudódjék, mi minden van a szívében” (2Krón 32:31). Ha Ezékiás az alkalommal élve bizonyságot tett volna Izráel Istenének hatalmáról, jóságáról és könyörületességéről, akkor a követek beszámolója fénysugárként ragyogta volna be a sötétséget. Ezékiás azonban a seregek Ura fölé emelte önmagát. „Ezékiás azonban nem volt hálás az iránta tanúsított jótéteményért, mert felfuvalkodott...” (2Krón 32:25). {PK 346.1}   

How disastrous the results which were to follow! To Isaiah it was revealed that the returning ambassadors were carrying with them a report of the riches they had seen, and that the king of Babylon and his counselors would plan to enrich their own country with the treasures of Jerusalem. Hezekiah had grievously sinned; “therefore there was wrath upon him, and upon Judah and Jerusalem.” Verse 25. {PK 346.2}

Milyen végzetes következményei voltak ennek! Isten kinyilatkoztatta Ézsaiásnak, hogy a hazatérő követek magukkal viszik a látott gazdagság hírét, és hogy Babilon királya, valamint tanácsadói Jeruzsálem kincseivel akarják majd saját országukat gazdagítani. Ezékiás súlyosan vétkezett; „ezért az Úr haragja sújtotta őt, meg Júdát és Jeruzsálemet” (2Krón 32:25). {PK 346.2}   

“Then came Isaiah the prophet unto King Hezekiah, and said unto him, What said these men? and from whence came they unto thee? And Hezekiah said, They are come from a far country unto me, even from Babylon. Then said he, What have they seen in thine house? And Hezekiah answered, All that is in mine house have they seen: there is nothing among my treasures that I have not showed them. {PK 346.3}

„Ekkor Ézsaiás próféta elment Ezékiás királyhoz, és megkérdezte tőle: Mit mondtak ezek az emberek, és honnan jöttek hozzád? Ezékiás így felelt: Messzi földről, Babilóniából jöttek hozzám. Ézsaiás így szólt: Mit láttak a palotádban? Ezékiás így felelt: Mindent láttak, ami csak a palotámban van, semmi sincs a kincstáramban, amit meg ne mutattam volna nekik. {PK 346.3}   

“Then said Isaiah to Hezekiah, Hear the word of the Lord of hosts: Behold, the days come, that all that is in thine house, and that which thy fathers have laid up in store until this day, shall be carried to Babylon: nothing shall be left, saith the Lord. And of thy sons that shall issue from thee, which thou shalt beget, shall they take away; and they shall be eunuchs in the palace of the king of Babylon. {PK 346.4}

Akkor így szólt Ézsaiás Ezékiáshoz: Halld meg a Seregek Urának igéjét: Eljön majd az idő, amikor mindazt elviszik Babilóniába, ami a palotádban van, és amit elődeid gyűjtöttek mindmáig, semmi sem marad meg. Ezt mondja az Úr! Utódaid közül is, akik tőled származnak, akiket nemzel, elvisznek egyeseket, és udvari szolgák lesznek Babilónia királyának a palotájában. {PK 346.4}   

“Then said Hezekiah to Isaiah, Good is the word of the Lord which thou hast spoken.” Isaiah 39:3-8. {PK 347.1}

Ezékiás így válaszolt Ézsaiásnak: Jó az Úr igéje, amelyet hirdettél...” (Ézsa 39:3–8). {PK 347.1}   

Filled with remorse, “Hezekiah humbled himself for the pride of his heart, both he and the inhabitants of Jerusalem, so that the wrath of the Lord came not upon them in the days of Hezekiah.” 2 Chronicles 32:26. But the evil seed had been sown and in time was to spring up and yield a harvest of desolation and woe. During his remaining years the king of Judah was to have much prosperity because of his steadfast purpose to redeem the past and to bring honor to the name of the God whom he served; yet his faith was to be severely tried, and he was to learn that only by putting his trust fully in Jehovah could he hope to triumph over the powers of darkness that were plotting his ruin and the utter destruction of his people. {PK 347.2}

Bűntudattal telve, „...megalázta magát a felfuvalkodott Ezékiás Jeruzsálem lakóival együtt, és nem érte többé őket az Úr haragja Ezékiás idejében” (2Krón 32:26). A gonoszság magvát azonban elvetette, amely idővel kikelve a pusztulás és fájdalom termését hozta. Júda királya nagy jólétben élt hátralevő éveiben, mert következetesen igyekezett jóvátenni a múltat és megdicsőíteni Isten nevét, akinek szolgált. Hite azonban alaposan próbára lett téve, és meg kellett tanulnia, hogy csak teljesen Jahvéban bízva számíthat a sötétség hatalmai feletti győzelemre, akik romlását és népének teljes pusztulását tervezik. {PK 347.2}   

The story of Hezekiah's failure to prove true to his trust at the time of the visit of the ambassadors is fraught with an important lesson for all. Far more than we do, we need to speak of the precious chapters in our experience, of the mercy and loving-kindness of God, of the matchless depths of the Saviour's love. When mind and heart are filled with the love of God, it will not be difficult to impart that which enters into the spiritual life. Great thoughts, noble aspirations, clear perceptions of truth, unselfish purposes, yearnings for piety and holiness, will find expression in words that reveal the character of the heart treasure. {PK 347.3}

Ezékiás a követek látogatásakor hűtlennek bizonyult megbízatásához. E kudarcának története mindenki számára fontos tanulságot hordoz. Sokkal többet kellene beszélnünk életünk drága fejezeteiről, Isten irgalmáról és jóságáról, a Megváltó páratlan szeretetéről. Ha szívünk és gondolatvilágunk telve van Isten szeretetével, akkor nem nehéz elmondani azt, ami lelkünket betölti. A nagyszerű gondolatok, nemes törekvések, az igazság világos felismerése, önzetlen célok, kegyesség és szentség utáni vágyakozás olyan szavakban jut kifejezésre, amelyek feltárják, milyen kincset rejteget szívünk. {PK 347.3}   

Those with whom we associate day by day need our help, our guidance. They may be in such a condition of mind that a word spoken in season will be as a nail in a sure place. Tomorrow some of these souls may be where we can never reach them again. What is our influence over these fellow travelers? {PK 348.1}

Társainknak, akikkel napról napra együtt vagyunk, szükségük van segítségünkre és tanácsainkra. Olyan lelki állapotban lehetnek, amikor az idejében mondott szó maradandóan lelkükbe vésődik. Lehet, hogy holnap egyesekkel már nem találkozhatunk. Milyen hatással vagyunk útitársainkra? {PK 348.1}   

Every day of life is freighted with responsibilities which we must bear. Every day, our words and acts are making impressions upon those with whom we associate. How great the need that we set a watch upon our lips and guard carefully our steps! One reckless movement, one imprudent step, and the surging waves of some strong temptation may sweep a soul into the downward path. We cannot gather up the thoughts we have planted in human minds. If they have been evil, we may have set in motion a train of circumstances, a tide of evil, which we are powerless to stay. {PK 348.2}

Az élet minden napja felelősséget rak ránk, amelyet hordoznunk kell. Szavaink, tetteink naponta benyomásokat keltenek környezetünkben. Mily fontos, hogy závárt tegyünk szánkra, és gondosan ügyeljünk lépteinkre! Egyetlen vigyázatlan mozdulat, egyetlen meggondolatlan lépés és az erős kísértés kavargó hullámai romlásba sodorhatnak valakit. Nem gyűjthetjük össze azokat a gondolatokat, melyeket elültettünk mások lelkébe. Ha azok bűnös gondolatok voltak, mozgásba hozzuk velük a körülmények olyan láncolatát, a gonoszság olyan áradatát, amelyet nem tudunk megállítani. {PK 348.2}   

On the other hand, if by our example we aid others in the development of good principles, we give them power to do good. In their turn they exert the same beneficial influence over others. Thus hundreds and thousands are helped by our unconscious influence. The true follower of Christ strengthens the good purposes of all with whom he comes in contact. Before an unbelieving, sin-loving world he reveals the power of God's grace and the perfection of His character. {PK 348.3}

Másrészt erőt adunk másoknak a jócselekedetekre, ha példamutatásunkkal segítjük őket helyes elvek kialakításában. Ők azután ugyanolyan áldásos befolyást árasztanak másokra. Tudtunkon kívüli befolyásunkkal százaknak és ezreknek nyújtunk segítséget. Krisztus igaz követője erősíti mindazok jó szándékát, akikkel kapcsolatba kerül. Isten kegyelmének erejét és tökéletes jellemét mutatja be a bűnt szerető, hitetlen világnak. {PK 348.3}